Markert Laci blogja

Olyan rég nem írtam már, te jó ég! Főleg Lin­ke­dI­nen érik manap­ság egy­mást azok a moti­vá­lós bejegy­zé­sek, hogy “íme az a két­száz szak­mai könyv, amit idén olvas­tam”. Nem tudom, hogy az irigy­ség, a lus­ta­ság, a szé­gyen, vagy ezek­nek vala­mi­lyen kom­bi­ná­ci­ó­ja, de engem ezek­től a posz­tok­tól kiráz a hideg. Én nem olva­sok sokat. Ha te se, akkor leg­alább…

Ez is egy olyan bejegy­zés, ami egy ide­je terv­ben van, nyil­ván kel­lett egy új seb­hely ahhoz, hogy ráve­gyem magam ennek a meg­írá­sá­hoz. Remél­he­tő­leg ezzel a lis­tám vég­le­ges­sé válik, no more seb­hely. Volt pár kép, de Regi taná­csá­ra kivet­tem őket, mert néme­lyik elég­gé gyo­mor­for­ga­tó volt. Hom­lok Volt régen egy ked­venc köny­vem, ilyen iga­zi puha­fe­de­les pony­va, csep­pet sem…

Nagy nap a mai, dup­la évfor­du­lót ünneplünk. 2007.05.05. — a har­ma­di­kán kez­dő­dő, de negye­di­kén vég­ző­dő BME E ép. buli után meg­be­szél­jük Regi­vel, hogy akkor most mi “járunk”. Ennek épp ma 15 éve. 2012.05.05. — Regi, Kata és Zizi negye­di­kén útnak indul­nak a Sko­da Fabi­á­val, navi­gá­ció nél­kül, papír­ra kiírt iti­ner­rel, más­nap­ra meg­ér­kez­nek Rafz­ba, aho­va beköl­töz­tem pár nap­pal…