Categories
munka

LinkedIn karma

Kicsit ciki volt már ez a gines poszt, így akar­tam írni vala­mit, hogy lej­jebb men­jen. Mond­juk nem tudom, hogy ez nem cikibb‑e, de leg­alább ezután nem hánytam.

Van nekem a Lin­ke­dI­nen majd­nem 1500 bará­tom, mond­juk ezek­nek egy részé­ről akkor se tud­nám elmon­da­ni, hogy hon­nan isme­rem, ha nagyon komo­lyan fenye­get­né­nek. Na jó, ez nem igaz, tudom, hogy hon­nan isme­rem az embe­rek jó részét: Lin­ke­dIn­ről, ami­kor írtak, hogy “let me be your Valen­tine con­nec­ti­on”. De nem min­den­ki­vel dol­goz­tam együtt, ez tény. Egyik ilyen ismim PP (ez a monog­ram­ja), aki­vel a minap (hét­vé­gén, tegyük hoz­zá!) kel­le­mes beszél­ge­té­sem volt. Azóta már nem BFF-em (ki érti, miért?), de azért ide­ra­kom a chat­lo­got, mert vicces.

PP: Hel­lo Lasz­lo, Let me know if you’­re loo­king for Web and Mobi­le App devel­oper & Design­er assis­tance. We pro­vi­de qua­lity to our deity cus­to­mers at $15/hr. Qua­lity: www.XXX.com/all-portfolios.php Skills: www.dribbble.com/XXX Look for­ward to your response.

LM: Hi P, I’d like to offer you our engi­ne­e­ring and con­sult­ing ser­vi­ces. We are a bit more expen­sive than 15 bucks an hour, but at lea­st we are not limi­ted to mobi­le deve­lop­ment. Sho­uld I send you a cont­ract? Che­ers, Laszlo

PP: Are you loo­king for any web or mobi­le app deve­lop­ment ser­vi­ces for now? We char­ge only 15 per hour

LM: Are you loo­king for good devel­opers for now? I can char­ge you XXX CHF a day. (Ide beír­tam egy szép nagy szá­mot, ami­nek sem­mi köze a való­ság­hoz.) Ple­a­se tell me how much time you need to think to find out that you are trying to sell your deve­lop­ment capa­bi­li­ti­es to a com­pany who do that and much more. I give you 1 minute.

PP: I under­stand. Just visit our web­site once: It’s www.XXX.com

LM: Who is your boss? I’ll tell her that you keep annoying me

PP: I’m the boss only. The tha­la­i­va of the company

LM: Are you also writing to X and Y? (Ide berak­tam két kon­ku­rens cég nevét, de nem fogom itt rek­lá­moz­ni őket.) Are they loo­king for devel­opers, or may­be they can sort it out with the­ir 300’000 emp­loye­es? (…) I was think­ing, I would like to buy a mobi­le app from you guys. It sho­uld be con­nec­ted to the mes­sag­ing API of Lin­ke­dIn. The use case is simp­le: if I’m wor­king for a deve­lop­ment com­pany and som­eo­ne app­ro­a­ches me asking if I need ser­vi­ces from a deve­lop­ment com­pany, then it sends smart and sati­ri­cal mes­sa­ges to that per­son trying to find out how quickly she will apo­lo­gi­ze and stop dis­tur­bing me. How much would this cost?

PP: It’s depends on scope of the docu­ment. Ple­a­se sha­re with me so that I can give you exact estimation

LM: I have a simp­ler use case. I give you 15 USD right now, and you don’t write to me anyth­ing for at lea­st a year. No quest­ions asked. No links. No offe­ring of ser­vi­ces. Do we have a deal? Tick-tock. Okay, now it went down to 8 USD. And now the offer expired

PP: Do you have 15USD ?

LM: I can get a mortgage

PP: That would be awesome

LM: Send me your IBAN

PP: For what ? Do you wan­na send $15 ?

LM: Yes. But to be able to do so I’d ask you to send me a one-time pay­ment of 16 USD. To know that you are not a bot. But a seri­o­us busi­ness­man. Tha­la­i­va, as we say it in Hun­ga­ri­an. It trans­la­tes to “a per­son who doesn’t know when to stop mes­sag­ing on LinkedIn”

PP: lol

LM: Pra­tik, I’ll be hon­est with you, I’m not a good client

PP: I understand

LM: You are a nice per­son and I wish you good luck in your busi­ness and per­so­nal life. Take care. Stay safe

PP: You really dont know how to talk with per­son. Kar­ma will see you soon. Thanks

LM: 👍

PP: 😊

Categories
étel-ital

Gin-kóstolás

Volt egy ilyen prog­ram, fakul­ta­tív, hogy lehet men­ni gint kós­tol­ni. Alant a vál­toz­ta­tás nél­kü­li logo­mat lehet olvasni.

  1. Bom­bay — 200 év, nem lehet mel­lé­nyúl­ni, ha nem tud­ja az ember, hogy mit szeretne
  2. Bro­kers — 200 éves, csa­lá­di recept, standard
  3. Hend­rick’s — bor­sos, ubor­ká­val jó
  4. Mon­key 47 — naran­csos, gyógy­sze­res üveg, naranccsal és öngyúj­tó­val nagyon jó
  5. Elep­hant — Ham­burg, támo­gat­ják az ele­fán­to­kat, almával
  6. Roku — japán, hat fűszer a hat szög­le­tű üveg­ben és hat évszak? nem értem
  7. Tan­gue­ray no. 10 — 47%-os, kék lett, tonik­kal meg lila, teát rakott bele, úgy könnyű
  8. Stu­der — sváj­ci, könnyű, tök más, mint a többi
  9. Bobby’s — cit­rom­fű, hol­lan­dus, tény­leg nagyon erős az íze, de azért bele­do­bott egy egész cit­rom­fü­vet, hát­ha hülye vagyok
    (Sze­rin­tem a negye­dik után már bebasz­tam, de men­jünk tovább! Lehet, hasz­nál­ni kel­lett vol­na a köpő­csé­szét? De én nem olyan hely­ről származom!)
  10. Le Gin — f’an­cia, és az a neve, ami, almás a sza­ga vagy izé,a szom­széd az asz­tal­nál sváj­ci, nem isme­ri a pálin­kát, ez gyász. Cal­va­dos! Nem sze­re­tem a cal­va­fost, azt sem tudom, mi az.
    (Hány­ni fogok. Haza­fe­lé, a folyo­són, ami­kor ezt a blog­posz­tot írom.)
    (Nem látok. A gye­re­kek­től min­dig azt kér­de­zem, mit inná­nak, etil- vagy metil-alko­holt? Nem mind­egy!)
    (Én bírom az alko­holt.)
    (Végem van!)
  11. Mar­co­ni — olasz, annyi a fűszer ben­ne, mint az üzem ház­szá­ma, ami 46, ők gyárt­ják a gra­p­pát, amit utá­lok, üt a sza­ga, és kemény az íze, nem is tud­tam, hogy még érzek íze­ket, van remény
    (Fin­uc­ci!)
    (Velem szem­ben van az a csó­ka, aki egy rikí­tó Lam­borg­hi­ni SUV-vel jött, és Arma­ni-mele­gí­tő­ben csek­kolt be. Stí­lu­sos. Csak irigy­ke­dem, ven­nÁk egy pink Lambót!)
  12. Saff­ron — asszem ez is fran­cia, a sáf­rány miatt szép sár­ga, ízre olyan gin ízű, de van neki egy kis sáf­rá­nyos fel­hang­ja, hogy a fel­ta­pa­dá­sá­ról szó ne is essék
    (Pipil­nem kell.)
    (Nem tudom, a szom­elié mikor húz­ta le a maszk­ját, de azóta értem, amit mond. Mond­juk sokat segí­tett vol­na, ha az ele­jén szó­lok, hogy nyolc év Svejc után se értek ren­de­sen néme­tül. Büsz­ke vagyok!)
    (Jön az utol­só! János-áldás! Sze­re­tek mindenkit!)
  13. Sloe — fran­cia és likőr, mi baj lehet, piros ez talán, vagy narancs
    (Narancs és cit­rom, bong­ja St. Cle­ment harang­ja. Jó egy 1984-idé­zet­tel zárni.)
Categories
zürich

Regi büntetése

Nem Regi áll bosszút, és nem én állok bosszút raj­ta. Jegy nél­kül uta­zott, ezért meg­bün­tet­ték. Per­sze ennél bonyo­lul­tabb és érde­ke­sebb a történet.

Tör­tént az egy önma­gá­ban sokat nem ígé­rő augusz­tu­si hét­főn, hogy Regi Médi­vel fel­ke­re­ke­dett, és elvil­la­mo­so­zott egy gyógy­szer­tár­hoz, mert a vil­la­mo­so­zás nél­kül elér­he­tő (ún. köze­li) gyógy­szer­tá­rak­ban nem volt az, amit ven­ni szán­dé­ko­zott. Meleg­ben, fárad­tan, Médis­tül, baba­ko­csis­tul fel­szállt a 3‑as vil­la­mos­ra, mobil­lal pró­bált (!) jegyet ven­ni. Azért csak pró­bált, mert egy hiba­üze­ne­tet kapott, amit viszont már csak a vil­la­mo­son vett ész­re, pont akkor, ami­kor ellen­őrök száll­tak fel. Pró­bál­ta kima­gya­ráz­ni a szi­tu­á­ci­ót, de nem sike­rült, 90 fran­kos hely­szí­ni bír­sá­got kapott. Ami­kor a körül­mé­nyek­ről érte­sül­tem, leve­let írtam.

Az aláb­bi­ak­ban az angol nyel­vű leve­let mini­má­lis vál­toz­ta­tá­sok­kal (for­má­zás, helyes­írá­si- és auto­cor­rect-hibák eli­mi­ná­lá­sa) köz­löm. Mobi­lon pötyög­tem be nap­köz­ben, hir­te­len majd azt köve­tő folya­ma­tos és növek­vő fel­in­dult­ság­ban. Nem magyar­kod­ni aka­rok, hogy “így ver­tem át a züri­chi BKV‑t”, hanem inkább azt pró­bá­lom bemu­tat­ni, hogy miként műkö­dik (és működ­het­ne más­hol is) a mél­tá­nyos­ság. Ehhez per­sze egy olyan rend­szer­re van szük­ség, ahol az ember tény­leg csak akkor ír ilye­ne­ket, ha igaz, nem pedig a meg­fe­le­lő kifo­gás-for­ma­nyom­tat­ványt elő­rán­gat­va. Kieme­lé­sek utó­lag tőlem.

Dear Team,

I’d like to raise a com­p­la­int beca­u­se of the fine that my wife got ear­li­er today.

My wife was tra­ve­ling from Fel­len­berg­stras­se towards Alb­is­rie­der­platz with tram 3 when she was stop­ped at Huber­tus by a tic­ket cont­rol­ler. Befo­re she got on the tram with a baby strol­ler and our 11-month-old daugh­ter, she ini­tia­ted a Kurzstrec­ke tic­ket buying using her iPho­ne and the ZVV app. If you check her pro­fi­le, you can see how many times she was buying a tic­ket with ZVV. As our daugh­ter — who is by the way hav­ing seri­o­us milk‑, butter‑, etc. aller­gi­es that stops her and also us from sle­e­ping more than 3 hours in a row sin­ce Novem­ber (I’m just adding this here so that you under­stand how rela­xed and fresh we are) — star­ted to cry, my wife was gett­ing her out of the strol­ler, hol­ding her and also the strol­ler whi­le juggling with her pho­ne. She didn’t see that the tic­ket buying pro­ce­du­re was inter­rup­ted with an error mes­sage. Once she was sett­led down and our baby stop­ped crying, she chec­ked her pho­ne and seen that the tic­ket was not bought. This was hap­pe­ning at Huber­tus, 2 stops (2 minutes) after she got on the tram. Whi­le she bought the tic­ket, she noti­ced that the tic­ket cont­rol­ler was alre­ady on the tram. He asked her to show the tic­ket that she did, which was valid from Fel­len­berg­stras­se but bought a minute befo­re. When he asked her whe­re she came from, my wife said Fel­len­berg­stras­se (which is true) and also expla­ined that the­re was an error when she first tried to purc­ha­se the tic­ket, but sin­ce then she alre­ady had a valid tic­ket for the whole tra­vel. The tic­ket cont­rol­ler was very rude and didn’t accept the tic­ket just beca­u­se it was not bought 2 minutes befo­re but 1, even tho­ugh it was still valid. They got off at Alb­is­rie­der­platz whe­re my wife was fined.

I’m very upset by the fact that she was fined and the way she was trea­ted. Aga­in, ple­a­se check her records and see how many tic­kets she bought befo­re. This time, beca­u­se of an app­li­ca­ti­on error, she was trea­ted as a chea­ter and was fined for 90 CHF, even tho­ugh she was hol­ding a valid tic­ket. If she would have said that she ente­red the tram at Huber­tus (which would have been a lie), she would be let go, but now she was fined, and what is even wor­se, she was trea­ted badly. I can’t accept that.

I don’t care abo­ut the 90 CHF fine. As a mem­ber of FC VBZ (ez a köz­le­ke­dé­si vál­la­lat­hoz tar­to­zó foci­csa­pat, ahol ját­szom — szerk.), I pay 250 CHF every year so that I can play with fri­ends who work for VBZ and rep­re­sent the club pro­udly. But I never want to see anyth­ing like this hap­pen to my wife or to any other mother who juggles bet­ween 100 things every sing­le day, just beca­u­se they are tired and an app­li­ca­ti­on is not working.

Atta­ched you can find the fine tic­ket and also the valid tic­ket. Ple­a­se check this case and let me know the outcome.

Many thanks,

Lasz­lo Markert

Ered­mény? Egy ügy­in­té­ző hölgy bírál­ta el az ese­tet, és hosszan ecse­tel­te, hogy miként kell az uta­zást meg­elő­ző­en jegyet ven­ni, és meg­bi­zo­nyo­sod­ni annak érvé­nyes­sé­gé­ről. Viszont, ám, de, ellen­ben! A körül­mé­nyek­re és a bün­tet­len elő­élet­re való tekin­tet­tel, ezút­tal, kivé­te­le­sen, elő­ször és utol­já­ra, csak mert ilyen szép leve­let írtam (ezt nem írta le, de sze­rin­tem ben­ne volt a gon­do­la­ta­i­ban) elen­ge­dik a bün­te­tést, és tör­lik az ese­ményt az adatbázisból.

Mit mond­jak? BKV BKK VBZ for pres­ident! Ked­den megint meccs, az ellen a csa­pat ellen, akik tavaly júni­us­ban 11–2‑re ver­tek el min­ket. Haj­rá, FC VBZ! Akit vélet­le­nül érde­kel a komoly céges és nagy­pá­lyás foci, az ezen­túl olvas­hat­ja az FCVBZ.ch-t is, ahol három nyel­ven blo­go­lok, mert annyi­ra ráérek.

Categories
politika zürich

Idegenellenesség Svájcban

Van ez a ked­ves sváj­ci párt, az a nevük, hogy SVP (Sváj­ci Nép­párt). Nem popu­lis­ták egy kicsit se, csak annyi­ra, hogy ott­hon is lehet­ne tanul­ni tőlük. Egyéb­ként övék a leg­na­gyobb frak­ció itt, no para. A minap kijött egy vide­ó­juk, ami­vel a leg­kö­ze­leb­bi, beván­dor­lás-elle­nes sza­va­zás­ra kam­pá­nyol­nak. Regi segít­sé­gé­vel csi­nál­tunk egy gyors sza­bad­for­dí­tást (ld. a videó utá­ni szö­ve­get), ha eset­leg nem men­ne olyan jól vala­ki­nek a züri­chi sváj­ci-német. Nyil­ván a leg­me­nőbb az len­ne, ha újra­fel­ira­toz­nánk és/vagy Kata/Zizi mon­da­nák a szö­ve­get magya­rul, de pont tele van a stú­dió, így ez nem fog menni.

Látom a ter­mé­sze­tet, olyan szép, mint sehol más­hol. Látom a hegye­ket, nagyok es erő­sek. Isme­rem a kris­tály­tisz­ta folyó­kat. Anyu­kám azt mond­ja, a világ leg­szebb orszá­gá­ban vagyunk. Tudom, hogy a kör­nye­ze­tün­ket óvnunk kell. Sza­ba­dok vagyunk, es nem állunk hábo­rú­ban sen­ki­vel. Ki sza­bad mon­da­nunk, amit gon­do­lunk. Isko­lá­ba járok, es jó nekünk. Apu­kám azt mond­ja, a kultu­ránk nagyon fon­tos. Meg kell őriz­nünk, és nagyon kell rá figyel­nünk, véde­nünk kell. Egy kis ország vagyunk, és nagy­apa nagyon keme­nyen dol­go­zott ezért az orszá­gért. Ha nagy leszek, én is ezt sze­ret­ném csi­nál­ni. Min­dig azt mond­ja, hogy nagyon oda kell figyel­nünk, sok ember akar a mun­kánk­ból hasz­not húz­ni. Egy­re több ember akar ide­jön­ni Svájc­ba, pedig nincs min­den­ki­nek hely. Egy­re több az ember az utcá­kon, min­den­hol dugók, es annyi autó! Apu­kám­nak tavaly nyár óta nincs mun­ká­ja. Nem sza­bad a házunk előtt töb­bet ját­sza­nom. Az osz­tá­lyom­ban már csak Sarah és Lai­la sváj­ci­ak raj­tam kívül. Min­den nap látok rab­ló­kat a tévé­ben. És félek, ami­kor telen­te haza­jö­vök az isko­lá­ból. Min­den­hol épít­ke­zés es beton. Embe­rek, akik az utcán vagy a pálya­ud­va­ron ücsö­rög­nek. A vil­la­mos min­dig tele, sose tudok leül­ni. Ez las­san nem túl sok? Miért tesszük tönk­re a hazán­kat? Nem most jött el az a pil­la­nat, hogy nemet mond­junk? A fele­lős­ség a ti keze­tek­ben van a mi Sváj­cun­kért! Gon­dol­ja­tok ránk! Nem akar­juk a beván­dor­lást újra mi sza­bá­lyoz­ni? Ön is meg akar­ja véde­ni a hazán­kat? Mond­jon igent a beván­dor­lás-kor­lá­to­zá­si kezdeményezésünkre!

Erre vála­szul kijött az SRF Devil­le (kb. late night show) aláb­bi vide­ó­ja, amit szin­ten lefor­dí­tot­tunk. Fon­tos hang­sú­lyoz­ni, hogy ez a helyi MTV(A)-n készült, egy sza­tí­ra, ami­vel a leg­na­gyobb pár­tot ekézik.

A fene, már megint unom magam! Sehol sen­ki, aki ját­sza­na velem! Apu azt mond­ja, men­jél kicsit bicik­liz­ni, ha már ilyen mar­ha drá­ga cuc­cot vet­tünk neked! Neki úgy­sincs most ide­je rám, a rek­lám­ügy­nök­sé­gé­nek épp jó sok fura vide­ót kell for­gat­nia vala­mi­lyen válasz­tás­hoz. Az anyu­kám egész nap utá­la­to­san visel­ke­dik, mert a smo­ot­hie-képei az Ins­tán nem sok láj­kot kap­nak. Köz­ben visz engem vagy lova­gol­ni, vagy gye­rek­jó­gá­ra. Ma még tenisz­edzé­sem is lesz. Annyi­ra nincs ked­vem! De anyu­kám azt gon­dol­ja, hogy biz­tos én leszek a követ­ke­ző Mart­ina Hin­gis. Mart­ina Hin­gis? Az a nő a pla­ká­ton, aki egy mosó­gé­pen ül? Annyi­ra uncsi itt! Lefek­vés előtt még csel­lóz­nom is kell. Utá­lom a csel­lót! Fené­be! Szí­ve­sen len­nék kinn a sza­bad­ban, Ahmed­del es Fatimá­val játsz­va! Kicsi hip-hopot hall­gat­nánk, es elszív­nánk egy cigit! Velük leg­alább tör­té­nik vala­mi. Mondj igent a több Ahmed­re es Fatimá­ra Svájc­ban! Szük­sé­günk van rájuk!

Elkép­ze­lem ezt ott­hon, vala­mi fide­szes vide­ó­ra rea­gá­ló m1 hír­adó­val… Mit lehet még ehhez hozzátenni?

Utá­lom a csellót!
Categories
család élet gyerekek

2020: 20 nap

Egy rövid össze­fog­la­ló, ami alá­tá­maszt­ja, miért 2020 a leg­ki­rá­lyabb év mind közül, ami­nek csak szá­ma van. Az egész móka 20 nap­pal ezelőtt, 2020. júli­us 29-én, szer­dán kezdődött.

Júli­us 29., szer­da: nehe­zen indult a nap, volt némi hisz­ti, kia­bá­lás, “nem aka­rok fel­öl­töz­ni!”, miköz­ben eze­ket csi­nál­tam, a töb­bi­ek csak néz­tek engem. Mind­egy, össze­ké­szü­lőd­tünk, mert elkí­sér­tük Regit mind­annyi­an a dol­go­zó­ba, hogy fizi­kai és szel­le­mi támo­ga­tást nyújt­sunk neki. A las­sí­tó autó­ból Regit kilök­tük az iro­da előtt, lepar­kol­tunk, majd az összes gye­rek­kel (a.k.a. har­ma­dik tri­um­vi­rá­tus) elin­dul­tunk, hogy talál­junk vala­mi elfo­gad­ha­tó idő­töl­tést. Én a John Baker­re és kávé­zás­ra sza­vaz­tam, de ezzel elég­gé egye­dül marad­tam a 9 éve­sek és a cse­cse­mő között, így egy köze­li ját­szó­tér felé indul­tunk. Itt kb. két per­cet töl­töt­tünk, én épp leül­tem vol­na, hogy lecsa­tol­jam Médit a hasam­ról, ami­kor egy nagy puf­fa­nást és egy kis reccse­nést hal­lot­tam, amit Kata sírá­sa köve­tett. Gyors tele­fo­ná­lás Regi­nek (“gye­re, mert eltört Kata kar­ja!”), autó, Tri­em­li (kór­ház), pár óra múl­va műtét. két hétig vál­lig, két hétig könyö­kig lesz sín­ben a kar­ja, pont jókor, ami­kor indul a 4. osz­tály. Ide­je volt már egy ilyen ese­mény­nek, hisz leg­utóbb már­ci­us­ban fűré­szel­ték el a bal és a jobb síp­csont­ját, most jött a bal kar, a jobb kar még kitart.

Augusz­tus 8., szom­bat: kinn vol­tunk a köze­li stran­don. Sütö­ge­tés, pan­cso­lás, beszél­ge­tés isme­rő­sök­kel, csak a szo­ká­sos. Hat körül Regi Médi­vel haza­in­dult, hogy ne borul­jon a napi­rend. Haza­sé­tál­tak, aztán Regi hívott, hogy baj van: nem érzi jól magát, 38 fölött van a láza. (Nor­mál test­hő­mér­sék­le­te 36 szo­kott len­ni.) Ez így is maradt egész hét­vé­gén, sőt, volt 40 fölött is pár­szor, gyógy­sze­rek­kel és a végén már bru­tá­lis hűtő­für­dő­vel 38–39 között tud­tuk sta­bi­li­zál­ni Regit, a hősu­gár­zót. Mivel van ez a 👑, elmen­tünk tesz­tel­ni is, na, az is meg­ér egy külön bejegy­zést (tel­jes káosz, a hot­line-nak fing­ja sincs, hogy hova lehet men­ni hét­vé­gén késő este, mi van nyit­va; a teszt­re két napot kell vár­ni, és előbb jön ki levél­ben az ered­mény, mint SMS-ben; meg­húz­tam a kocsi JOBB olda­lát par­ko­lás köz­ben). Nega­tív ered­mény. Pár nap­pal később kide­rült, hogy vírus helyett bak­té­ri­um a bűnös, folyt. köv.

Augusz­tus 11., kedd: Regit diag­nosz­ti­zál­ták, miu­tán vissza­ment a szü­lé­szet­re. Haza­en­ged­ték pakol­ni, majd meg­mond­ták, hogy két napig int­ra­vé­nás anti­bio­ti­ku­mos keze­lé­sen lesz, és azért (is) fek­te­tik be, hogy legyen némi esé­lye pihen­ni. Én ott­hon marad­tam a gye­re­kek­kel, első este még volt ven­dé­günk segí­te­ni, illet­ve a nagyo­kat sike­rült lepasszol­ni egy pizsa­ma-par­ti­ra, de szer­dán már full­ba nyom­tuk a kre­tént, velem aludt az a Médi, aki 9 hónap­ja nem aludt át éjsza­kát, és cici lesz a jele az ovi­ban. Sok­kal job­ban kibír­tuk, mint ahogy gon­dol­tunk vol­na, ezt a két napot (éjsza­kát) is túl­él­tük, Regi csü­tör­tö­kön hazatért.

Augusz­tus 14., pén­tek: az utol­só hét az isko­la­kez­dés előtt, így muszáj ven­ni pár dol­got (papucs, cipő, klum­pa stb.). Regi bepa­kol­ta a két nagyot a kocsi­ba, míg Médi aludt. Van egy ilyen garázs­ki­já­ró, ami kive­zet a mély­ga­rázs­ból. Na, itt nem tudott Regi kimen­ni, mert egy ked­ves autós­tár­sunk szin­te rápar­kolt a három méter szé­les “meg­áll­ni tilos” fel­fes­tés­re, pont a “ide meg aztán plá­ne ne állj” táb­la alá, ami a garázs­aj­tón volt. A VW Sha­ran nem az a kocsi, ami­vel egy­sze­rű egy egyéb­ként is nagyon szűk kapu­be­já­ró­ban navi­gál­ni, de így plá­ne nem volt az, hiá­ba segí­tett egy idő után több arra tén­fer­gő szom­széd. Ered­mény: Regi meg­húz­ta a kocsi BAL olda­lát. Én még aznap meg­ír­tam a kár­ese­tet a biz­to­sí­tóm­nak, illet­ve küld­tem egy “no park­ing means no park­ing” képes­la­pot az elkö­ve­tő­nek (rend­szám alap­ján lekér­dez­tem a nevét, címét, a képes­la­pot online meg­csi­nál­tam a saját fotó­ink­ból). Azt hiszem, főleg ez utób­bi a pro­to­koll része.

Augusz­tus 17., hét­fő: hétfő.

Categories
élet

St. Gallen, csillagtúra

Múlt héten csa­lá­di vaká­ci­ónk volt Mörschwil­ben, ami egy kis falu St. Gal­len kan­ton­ban, nem messze St. Gal­len­től. Ugyan volt meden­ce a kert­ben (amit elég ala­po­san kihasz­nál­tunk, hála töb­bek között a fel­fúj­ha­tó lámánk­nak), de majd­nem min­den nap men­tünk vala­ho­va, iga­zi csil­lag­tú­rát csi­nál­tunk. Ebből szem­lé­zek, hát­ha érde­kes lehet vala­ki­nek. (Olasz­or­szág­ba men­tünk vol­na, de nem mer­tük ezt bevál­lal­ni, maradt Svájc.)

Appen­zel­ler Scha­ukä­se­rei (Ste­in, AR) — ha már Svájc, akkor kezd­jük a sajt­tal! Ha pedig sajt, akkor az appen­zel­li, hiszen az van közel St. Gal­len­hez. Nagy remé­nyek­kel indul­tunk, és legyünk pozi­tí­vak: leg­alább nem kel­lett sokat utaz­ni. Viszont maga ez a sajt­mű­hely egy nagy hum­bug, a kiál­lí­tás az egy terem, van még egy kis vetí­tés, egy fűszer­ör­lő (COVID-19 miatt lezár­va), be lehet néz­ni a rak­tár­ba (sok a sajt), és lehet néz­ni a sajt­ké­szí­tés első pár folya­ma­tát (mond­juk az tény­leg érde­kes). Ha az ember türel­met­len, akkor 15 perc alatt lehet végez­ni, ha türel­me­sebb, akkor max. 1 óra, de abban már nagyon sok néze­lő­dés van. Mivel sajt­mű­hely, ezért adnak kós­to­lót — 5 x 1 gramm sajt a fej­adag, iga­zán gáláns. Nem éri meg, nem aján­lom senkinek. ★★☆☆☆

Maest­ra­ni’s Cho­co­la­ri­um (Fla­wil, SG) — mi ezt kom­bi­nál­tuk a fen­ti saj­tos túrá­val, mert van kom­bi­nált belé­pő a két hely­re. Ugyan nincs közel a két venue egy­más­hoz, de meg­old­ha­tó, kocsi­val kb. fél óra az út. Amennyi­re nem éri meg és felejt­he­tő a saj­tos, annyi­ra jó volt a cso­kis. Fan­tasz­ti­ku­san jó minő­sé­gű a kiál­lí­tás része (hol ter­me­lik a kakaó­ba­bot, hogy szál­lít­ják, hogy lesz a cso­ki stb.), inter­ak­tív, igé­nyes, fasszen­tos. Utá­na jön a gyár­lá­to­ga­tás, ami­kor fent­ről végig lehet néz­ni az egész gyár­tó­sort, és köz­ben vég­te­len mennyi­sé­gű cso­kit lehet kós­tol­ni. A trip végén jön a “készítsd el a saját cso­ki­dat” c. terem, az is fan­tasz­ti­kus, a gye­re­kek imád­ják, a fel­nőt­tek meg plá­ne. Még némi isme­ret­ter­jesz­tés, és jön az olcsó cso­ki­bolt, ren­ge­teg akci­ós ter­mék­kel, nagy válasz­ték­kal. Ha vala­mi jól meg van csi­nál­va ilyen témá­ban (gy.k. fogad­junk láto­ga­tó­kat a gyár­ban), akkor ez az, nagyon ajánlom! ★★★★★

Conny-Land (Wäl­di, TG) — itt már vol­tunk tavaly is, akkor mond­juk Regi ter­he­sen vala­mi­ért nem ült fel az átfor­du­lós hul­lám­vas­út­ra (egyéb­ként most sem). Kivá­ló vidám­park, sok dolog, ami­re meg­éri fel­ül­ni (főleg a Kob­ra és a hát­só vizes csó­nak nagyon jó), 6 éves kor­tól sok min­den, 10 éves­től kb. min­den kipró­bál­ha­tó. Vál­tó­ru­ha aján­lott, mert mi tel­je­sen vize­sek let­tünk, ami 30+ fok­ban jó érzés, de ha mond­juk csak 20 fok és/vagy szél van, akkor annyi­ra nem fun. Egyéb­ként egy egész napos prog­ram lehet ebből (főleg, ha az ember Buda­pest­ről indul), van fóka show, füg­gő­pá­lya, dodzsem, minden. ★★★★★

Dre­am­fac­to­ry (Degers­he­im, SG) — ez egy fura hely, mert mi úgy men­tünk oda, hogy ez egy “bűvész­mú­ze­um”, ami végü­lis rész­ben igaz, de annál sok­kal több. Én gimis korom­ban vol­tam a Hou­se on the Rock c. helyen (Dod­ge­vil­le / Spring Green, Wis­con­sin, USA), engem tel­je­sen arra emlé­kez­te­tett. Van itt min­den, ezer­fé­le bábu, fil­mes kegy­tár­gyak és ruhák, aztán hor­ror­sze­lek­ció, kará­cso­nyi gagyi­há­zak, 3D‑s puzzle-ök, régi autók, flip­pe­rek, kín­tor­na, kitö­mött álla­tok stb. Az egész tel­jes káosz (vagy csak én nem értet­tem a kon­cep­ci­ót), de érde­kes, tar­tal­mas, jó idő­töl­tés. Azért töb­bet nem men­nék vissza. ★★★☆☆

Wal­ter Zoo (Gos­sau, SG) — a züri­chi állat­kert után nagyon magas elvá­rá­sa­ink vol­tak (az itte­ni Zoo elég menő), és én nem is hit­tem, hogy innen egy órá­nyi­ra kocsi­val mit érde­mes csi­nál­ni “állat­kert” cím­szó­val. A Wal­ter Zoo viszont nagyon jó, iga­zi klein aber fein a javá­ból. A nagy és hely­igé­nyes álla­to­kat leszá­mít­va van min­den, nagy­macs­kák, maj­mok, tevék, zeb­rák, hül­lők, óri­ás­csó­tá­nyok (fon­tos), föl­di­ku­tyák (<3). Vala­hogy méret­re ez nekem job­ban bejön, mint a hagyo­má­nyos egész­na­pos állat­kert, ahol az ember liheg­ve dől le az út porá­ba, amíg eljut a med­vék­től a zsi­rá­fo­kig. Van ját­szó­tér, meg­fe­le­lő mennyi­sé­gű, minő­sé­gű és árú étel, teve­ge­lés és póni­lo­vag­lás. Ha erre jár az ember éppen, akkor érde­mes útba ejte­ni, de nem ez az az állat­kert, ami­ért érde­mes átszel­ni a kontinenst. ★★★★☆

Markt­hal­le Altenr­he­in (Thal, SG) — ez egy érde­kes hely, konk­ré­tan az egyet­len Hun­dert­was­ser-típu­sú vagy ‑ízű ház Svájc­ban. Kata és Zizi nagy HW-fanok, ezért jó ötlet­nek tűnt elmen­ni ide, ha már úgy­is közel van. Maga az épü­let nagyon menő, kívül­ről és belül­ről is nagyon érde­kes, bár én nem vagyok egy nagy archi­tect. Van kör­be­já­rás, meg lehet néz­ni a tetőt is, van egy ilyen torony, meg egy nagy terem. Viszont én nem tel­je­sen értet­tem, hogy ez mi, múze­um vagy bolt, eset­leg vala­mi­lyen kom­bó. Min­den­eset­re szép össze­get köl­töt­tünk az aján­dék­bolt­ban (vet­tünk fona­lat, tol­la­kat, köny­vet) és ettünk a sar­ki biszt­ró­ban. Aki erre jár, az néz­zen be, aki nagy fan, az utaz­zon ide, egyéb­ként ez egy furán kiné­ző épület. ★★★☆☆

Categories
állatok élet

Remizmenti Buflák Linda (2009–2020)

Lin­dus, a mi első és talán egyet­len kutyánk, aki pont az eskü­vőnk nap­ján (2009. szep­tem­ber 12.) lát­ta meg a nap­vi­lá­got, ma örök­re elaludt. Ami­kor meg­ér­ke­zett, nem olyan régen kezd­tük el Regi­vel a közös ker­tes és házas éle­tün­ket, a növé­nyek­kel nem volt sze­ren­csénk, így a gye­rek előtt kutyán kísér­le­tez­tünk tovább. Jó volt lát­ni fel­nő­ni. Aller­gi­ás volt az oltás­ra, de még arra is, amit oltás előtt kapott, hogy ne legyen aller­gi­ás. Jó volt, hogy Regi­vel volt, ami­kor ter­hes lett, az ele­jé­től, ami­kor annyi­ra rosszul volt, egé­szen a végé­ig. Jó volt, ami­kor meg­szü­let­tek a lányok, és kap­tak némi kutya­szőrt és ‑bak­té­ri­u­mo­kat, hogy egész­sé­ge­sek legye­nek. Aztán egy­szer rájuk mor­gott Lin­da, ekkor Göd­re köl­töz­tet­tük. (Egyéb­ként ezután pár hónap­pal köl­töz­tünk Svájc­ba, aho­va nem tud­tuk vol­na vin­ni.) Gödön aztán ele­mé­ben volt, nagy kert, tavacs­ka, garázs­ban alvás, meg Char­lie kutya, a hű és herélt élet­társ. Szám­ta­lan élmény, olyan iga­zi lin­dá­sok is, ami­kor annyi szil­vát evett mag­gal együtt, hogy meg kel­lett ope­rál­ni, úgy össze­állt ben­ne. Aztán az utol­só évek, rozo­gán, kicsit vakon és süke­ten, de még min­dig annyi­ra bol­do­gan, főleg ami­kor a lányok­kal játszott.

Lin­dus, köszön­jük, hogy velünk vol­tál, nagyon sze­ret­tünk, és nagyon köszön­jük, hogy hű tár­sunk vol­tál! Legyen ott, ahol már vagy, zöld a fű, kék az ég, és mag­nél­kü­li a szilva!

Categories
élet

Kéretlen hívások

Hát­tér: Svájc­ban nagyon sok a call cen­te­rek felől érke­ző cold call, ami­kor csak úgy fel­hív­ják az embert, hogy új biz­to­sí­tást, tanács­adást stb. adja­nak el, vagy hogy kutas­sák a köz véle­mé­nyét. Főleg az év vége a csúcs­idő­szak, ami­kor a fogyasz­tók új egész­ség- és autó­biz­to­sí­tá­so­kat köthetnek.

Az ilyen hideg­hí­vá­sok zava­rók. Mun­ka­idő­ben, vagy akár késő este, eset­leg hét­vé­gén is elő­for­dul, hogy fel­hív­nak. A régi szép idők­ben, ami­kor még friss sváj­ci expat vol­tam, szí­ve­sen beszél­get­tem a külön­fé­le ügy­fél­szol­gá­la­to­sok­kal az érde­ke­sebb­nél érde­ke­sebb aján­la­ta­ik­ról, de ahogy integ­rá­lód­tam, úgy let­tek egy­re gya­ko­rib­bak a hívá­sok, én pedig egy­re türel­met­le­nebb. Alant három jól bevált mód­szert osz­tok meg, amik ha nem is fel­tét­le­nül jelen­te­nek töké­le­tes meg­ol­dást, egy­részt nagy­ban csök­ken­tik a prob­lé­ma nagy­sá­gát, más­részt szó­ra­koz­ta­tó­vá teszik a hely­ze­te­ket (leg­alább nekem, a hívő fél­nek kevésbé).

Sho­uld I Ans­wer? app — sok app­li­ká­ció van, ami hason­ló­kép­pen műkö­dik (egy köz­pon­ti adat­bá­zis­ból leké­ri a hívott szá­mot, és mutat­ja, ha mások már ripor­tál­ták), de nekem ez jött be eddig a leg­in­kább. Álta­lá­ban 90%-os pon­tos­ság­gal jel­zi, hogy ki hív, és így — ha fel is veszem, nem pedig lenyo­mom — már nagy­já­ból a meg­fe­le­lő han­gu­lat­ba kerü­lök. Én nem szok­tam nagyon jelen­te­ni az új szá­mo­kat (vala­hogy azt is biz­to­san lehet), de nyil­ván az a leg­hasz­no­sabb, ha így segí­ti az ember a töb­bi­e­ket. Goog­le Play / App Store

A bolond mil­li­o­mos — egy pár évvel ezelőt­ti alka­lom­mal, egy biz­to­sí­tá­si bró­ker hívott, hogy min­den­kép­pen mond­jam meg, hol van­nak az eü-biz­to­sí­tá­sa­ink, mennyit fize­tünk, mennyit kere­sünk, mennyi­re vagyunk bete­gek stb. Nyil­ván ezek olyan ada­tok, ami­ket isme­rett­sé­günk máso­dik per­cé­ben szí­ves-örö­mest meg­osz­tok egy vad­ide­gen­nel. Ilyen­kor régeb­ben min­dig udva­ri­a­san elmond­tam, hogy köszö­nöm, nem érde­kel, elé­ge­det­tek vagyunk (néha még azt is elmond­tam, hogy az Atu­pri­nál vagyunk biz­to­sít­va), ekkor viszont vala­hogy ihle­tet kap­tam. Azt vála­szol­tam, hogy nagyon magas a biz­to­sí­tá­si díj, és most kap­tuk a leve­let, hogy még maga­sabb lesz, de ez nem baj, mert annyi­ra gaz­da­gok vagyunk, hogy már nem tud­juk hova rak­ni a pénzt, és így örü­lünk, hogy vég­re fogy egy kicsit. A vonal túl­só olda­lán Reto vagy Pao­lo vagy René láza­san lapoz­ga­tott (keres­te az a részét a hívá­sos for­ga­tó­könyv­nek, ami­kor a “mennyit fizet?” kér­dés­re a delik­vens azt vála­szol­ja, hogy “sokat, de nem ele­get”), majd egy­sze­rű­en lefa­gyott. Arról a szám­ról és attól a cég­től soha töb­bet nem keres­tek, a bel­ső CRM-rend­sze­rük­ben nyil­ván kap­tam egy “bolond” cím­két egy meg­fe­le­lő­en tar­tal­mas kom­ment társaságában.

A kül­föl­di - ez idei talál­mány, és rend­kí­vül szó­ra­koz­ta­tó szá­mom­ra, bár tény, hogy nem vala­mi ked­ves. A mód­szer lénye­ge, hogy miu­tán fel­vet­tem a tele­font, és meg­bi­zo­nyo­sod­tam arról, hogy megint ügy­fél­szol­gá­la­tos áldo­za­ta let­tem, elfe­lej­tek min­den helyi nyel­vet (német, angol), és csak és kizá­ró­lag magya­rul beszé­lek. Sze­ren­csé­re magyar ügy­fél­szol­gá­la­tos­sal eddig nem talál­koz­tam, az érde­kes szi­tu­á­ció len­ne, az ún. vissza­nyal a fagyi ese­te. Egy átla­gos alka­lom­mal így néz ki a beszél­ge­tés (magyar­ra for­dít­va, de a külön­fé­le nyel­ve­ket jelöl­ve a jobb ért­he­tő­ség kedvéért):

  • (inter­na­ci­o­ná­li­san) Lasz­lo Markert.
  • (néme­tül) Jó napot kívá­nok, a Mocs­ko­san Agresszív Biz­to­sí­tá­si Ügy­nök­ség­től keresem…
  • (magya­rul, köz­be­vág­va) Sze­vasz! Már nagyon vár­tam a hívá­so­dat. Mit sze­ret­nél? (fon­tos a tege­zés a köz­vet­len­ség miatt)
  • (néme­tül) Elné­zést, nem értem. Meg tud­ná ismételni?
  • (magya­rul) Per­sze, ne hara­gudj, biz­tos a vonal sza­ka­do­zik. Mit sze­ret­nél, barátom?
  • (néme­tül, már kicsit ide­ge­sen) Saj­nos nem értem. Tud­na beszél­ni eset­leg németül?
  • (magya­rul) Nem, jó lesz a magyar.
  • (ango­lul) Beszél angolul?
  • (magya­rul) Figyelj már, sem­mi gond nincs a magyar­ral, beszél­he­tünk tovább is így, engem abszo­lút nem zavar, ráérek. (fon­tos, hogy meg­fe­le­lő hosszú­sá­gú szö­veg­gel válaszoljak)
  • (fran­ci­á­ul) Beszél franciául?
  • (magyar) Mond­juk azt pont nem, de a magyar tény­leg tel­je­sen jó.
  • (sváj­ci néme­tül, züri­chi dia­lek­tus­ban, két­ség­be­es­ve) Beszél néme­tül, ango­lul, fran­ci­á­ul vagy albá­nul? (na, itt leg­alább kide­rült, hogy hon­nan szár­ma­zik az illető)
  • (magya­rul) Saj­nos nem, de sem­mi gond, mert ráérek, és szí­ve­sen beszél­ge­tek veled. Hogy vagy ma?
  • (csú­nya albán káromkodás)

A fen­ti mód­sze­rek sza­ba­da­lom és jog­vé­de­lem alatt nem áll­nak, szí­ve­sen adtam őket köz­re, és jó szó­ra­ko­zást a használatukhoz!

Categories
élet

Steffi, Donald és én

Négy és fél hónap szü­net után, meg­fo­gyat­ko­zott olva­só­tá­bor­ral, koro­na­men­te­sen, bezár­va, épp itt az ide­je, hogy újfent élet­je­let adjak magamról.

Nagy nap ez a mai nekünk, Stef­finek, Donaldnak, és nekem is. Stef­fi már 51 éves lett, Donald 74, rólam meg inkább ne is beszél­jünk így direkt­ben. Ebből az alka­lom­ból készí­tet­tem egy kis össze­sí­tést, mert mivel is indít­hat­nám job­ban újra a blo­got, mint egy ilyen hülye­ség­gel. (Köz­ben a ková­szos kenyér kel, nem­so­ká­ra sütök.)

  1. Hár­man együtt össze­sen 161 éve­sek vagyunk.
  2. Össze­sen 10 gye­re­künk van, de ezek közül egyik se közös.
  3. A vagyo­nunk meg­kö­ze­lí­tő­leg 2,130 mil­li­árd dol­lár. Ebből Don­nie az első ket­tő, Stef­fi a har­ma­dik, én pedig a negye­dik szám­je­gyért vagyok fele­lős (fel­fe­lé kerekítve).
  4. Együt­te­sen nagy­já­ból három és fél év demok­ra­ti­ku­san (sic!) meg­vá­lasz­tott módon szer­zett elnö­ki tapasz­ta­la­tunk van, én ehhez egy hónap ad inte­rim BME VIK HK-elnök­sé­get teszek hozzá.
  5. Hár­man 23-szo­ros Grand Slam-győz­te­sek vagyunk, de Don sose nyert Auszt­rá­li­á­ban és Fran­cia­or­szág­ban, én pedig füvön és salakon.
  6. Össze­sen nagy­já­ból 300 BA-inter­júnk volt, de Stef­fi min­dig későn lép be, és mute-on hagy­ja magát.
  7. Stef­fi a föld­szin­ten lakik, én a negye­di­ken, Trump pedig a 66–67-68-on, tehát össze­sen a 205. emeleten.
  8. Ha össze­ad­juk a most betöl­tött korun­kat, a szü­le­té­si éve­in­ket, és eloszt­juk az egé­szet három­mal, akkor pont 2020-at kapunk — elké­pesz­tő egybeesés!
  9. Donal­dot 2017. janu­ár 20-án iktat­ták be elnök­ként, ami­kor Kata és Zizi pont 6 éve­sek let­tek — véletlen?
  10. Hár­munk­nak össze­sen három kelet-euró­pai fele­sé­günk volt, és hol van még a vége?

Szép vasár­na­pot min­den­ki­nek, aki szegedi!

Categories
foci vicc

A woni-sztori

A woni.ch az egy ilyen helyi ingatlan.com, de kicsi­ben. Sose hal­lot­tam róla koráb­ban. A Woh­nung az lakást jelent, és mivel Svájc­ban min­dent becéz­nek, ezért Woni.

Tör­tént az, hogy folyó­év janu­ár máso­di­kán, az esti órák­ban, a blog kon­takt form­ján keresz­tül meg­ke­res­tek. A robo­tok és spam­me­rek között meg­le­he­tő­sen nép­sze­rű­nek szá­mít az olda­lam, mond­hat­ni, egy­más­nak adják a vir­tu­á­lis kilin­cset, így eddig ebben sem­mi meg­le­pő nem volt. Gyor­san átfu­tot­tam a leve­let, kíván­csi vol­tam, hogy most éppen a mere­ve­dé­si zava­rom­ra érkezett‑e egy hasz­nál­ha­tó gyógy­mód, vagy pedig vala­ki min­den­kép­pen az engem jogo­san meg­il­le­tő örök­sé­ge­met sze­ret­né eljut­tat­ni hoz­zám. Egyik se. A woni.ch-tól írtak nekem, mond­ván, hogy a markert.hu‑n (pon­to­sab­ban ezen az olda­lon) a woni­hoz nagyon hason­ló olda­la­kat lin­ke­lek, de őket pont nem. Ez nem mehet így tovább! Lin­kel­jem őket, mert az jó lesz nekem.

Mivel volt már ilyen meg­ke­re­sé­sem a múlt­ban (150 dol­lár — én már akkor inf­lu­en­cer és bér­író vol­tam, ami­kor Scho­bert Nor­bert még nép­sze­rű volt), gon­dol­tam, hogy mer­jünk nagyok len­ni, így egy csep­pet sem komoly­ta­lan és maga­mat a leg­jobb szín­ben fel­tün­te­tő választ írtam nekik:

How much will you pay? :)

Mar­kert Lász­ló, CEO @ Mar­kert Laci blogja

Rög­vest jött a válasz, hogy 1–2 hóna­pig len­ne link­cse­re, akár 1 mil­lió meg­te­kin­tés is, és csak most, csak nekem, ingyen! Mivel a csó­ka úgy írta alá a leve­let, hogy “Deal? Greetz”, ezért rög­tön lát­tam, hogy komoly üzlet­em­ber­rel van dol­gom az ő olda­lu­kon is. Úgy vol­tam vele, hogy egy­szer élünk, nekem aztán nem fáj, ha a töb­bi ingatlan.com-koppintás mel­lett ott lesz még egy link, úgy­sem olvas­sa sen­ki sem a markert.hu/svajc egyik alol­da­lát sem (vagy mégis?).

Egy nap késés­sel jött a válasz (ekkor még min­dig nagyon korán vol­tunk az évben, janu­ár negye­di­ke volt), hogy akkor min­den rend­ben, men­jen a deal, küld­jem a ban­nert, indul a kam­pány, világ­si­ker! Én ekkor már készül­tem az év első mun­ka­nap­já­ra, pont abba bice­gett a bokám, hogy jpg/­gif/png/html5-ban­nert készít­sek, mert a blo­gom­nak éppen az albér­let­ke­re­ső sváj­ci­ak­ra van szük­sé­ge. Nem vála­szol­tam. Aztán janu­ár 23-án jött egy fol­low up a részük­ről, hogy most akkor mi van? Nem lesz üzlet?

Erre sem vála­szol­tam, csak ma reg­gel. Ma ilyen back­log­ége­tős admi­nos dél­előt­töt tar­tot­tam, írtam már egy fenye­ge­tő han­gu­la­tú leve­let a biz­to­sí­tónk­nak, illet­ve egy ese­de­ző­set a beteg­biz­to­sí­tónk­nak (erről majd bőveb­ben később). Jó, akkor vegyük elő ezt a wonis témát, és rea­gál­junk vala­mit. Kér­tek tőlem tehát ban­ne­re­ket négy méret­ben (nem vagy-vagy, hanem és), én kivá­lasz­tot­tam a leg­egy­sze­rűb­bet és leg­ki­seb­bet (300x250), és szak­mai pálya­fu­tá­so­mat meg­ko­ro­ná­zan­dó, készí­tet­tem egy ban­nert. Nem akar­tam átkat­tin­tók mil­li­ó­it fogad­ni a markert.hu‑n, ezért az álta­lam gon­do­zott fcvbz.ch (a VBZ a helyi köz­le­ke­dé­si tár­sa­ság, annak a seni­or csa­pa­tá­ban foci­zom jópár kol­lé­ga és/vagy barát és/vagy magyar tár­sa­sá­gá­ban) nép­sze­rű­sí­té­sét tűz­tem véres kar­don lobo­gó piros-fehér-zöld-kék-fehér-fehér­ke­reszt zászlajamra.

Egy évek­kel ezelőt­ti csa­pat­fo­tó, akik raj­ta van­nak, azok már nem vagy más­hol ját­sza­nak, a csa­pat fele le van vág­va, a betű­tí­pus a 2020-as évek­ben igen diva­tos Calibri.

Jött gyor­san a válasz (vasár­nap!), ami­től nagyon leko­nyult a zsúrsapim:

Good joke 😉 thank you… but now the deal is over… 😃 May­be in anot­her situ­a­ti­on… Have a nice day…

A gonosz ingatlannepper

Nem hagy­tam magam, engem sem para­fá­ból farag­tak, hanem mini­mum akácból:

I’ve added the link to my blog. Then I’ll remo­ve. Homega­te rulez! :)

Lász­ló, a rebellis

Erre vála­szolt egy nem ked­ve­set, ami­re én nem írtam sem­mit, hiszen én egy úri­em­ber vagyok. Viszont kis­vár­tat­va érke­zett egy újabb válasz, ami­től annyi­ra elkezd­tem röhög­ni, mint abban az órá­ban még soha:

Ok laz­lo.. i dont will be like this… I see you love your food­ball… You send us only one for­mat of the advert… we will disp­lay it 1’000 times… You don’t have to put a link on your blog for woni… its for free… enjoy it. I will inform you, when we pla­ced your ad on woni, then you have to be fast to see it . beca­u­se 1’000 are over very fast 😊 Wish you a nice evening

woni.ch — a leg­jobb fej ingat­la­nos oldal Svájcban

Nagyon bol­do­gan meg­kö­szön­tem, aztán kicsit később megint írt ez a ked­ves fia­tal­em­ber (nem vagyok sovi­nisz­ta, de még a leg­in­kább unat­ko­zó web­mes­ter­nő sem ér rá annyi­ra, hogy ilye­nek­ről leve­lez­zen velem), hogy a kam­pány éle­sí­tés­re került, élvezzem!

A sváj­ci szu­per­csa­pat — woni.ch és fcvbz.ch

Tanul­ság: olvass el min­den leve­let, megéri!