Category: quebec

Egy hetet kés­tem, de meg­ígér­tem, hát itt van az utol­só “kve­be­ki” bejegy­zés. Illet­ve talán nem is az utol­só, mert van még egy cso­mó videó, azo­kat is meg lehet­ne vág­ni. Majd meg­lát­juk.

A haza­út cím­sza­vak­ban: vasár­nap dél körül indul­tam, a kve­be­ki rep­tér (ami a talá­ló YQB név­re hall­gat) kel­le­mes, iga­zán bará­ti­as hely volt, én ilyen kicsi és taka­ros rep­te­ret még nem is lát­tam. Ráadá­sul volt ingyen wifi, ezt min­den­hol díjaz­tam. Mont­re­al­ba az út rövid és gyors volt, kb. három­ne­gyed óra az egész. A mont­re­a­li nem­zet­kö­zi rep­té­ren (ez a YUL) volt három órám, amit wifi­ke­re­sés­sel és duty free sho­pok láto­ga­tá­sá­val töl­töt­tem, ez utób­bi­ban több sikert értem el, mert az egyik helyen vélet­le­nül csak az olcsóbb áru­cik­ket kel­lett kifi­zet­nem, mert elszá­mol­ták magu­kat. Aztán jött a nagy repü­lés, ezút­tal nem Luft­han­sá­val, hanem Swis­sa­ir­rel, de ez csak annyi­ban külön­bö­zött az oda­út­tól, hogy nem volt akko­ra sza­bad­ság a film­né­zés­ben. CET sze­rin­ti reg­gel hat körül száll­tunk le, a buda­pes­ti gépig volt még jó hat óra, így hát beve­tet­tem magam a bel­vá­ros­ba — elmen­tem vonat­tal a főpá­lya­ud­var­ra, majd végig­sé­tál­tam a Bahn­hofstras­sén a Züri­chi-tóig. Aztán átmen­tem egy hídon, és a Lim­mat túl­part­ján vissza­sé­tál­tam a pálya­ud­va­rig. (A len­ti videó itt készült.) Jó volt néze­lőd­ni kicsit, bár a végé­re az idő­el­to­ló­dás miatt (is) elég­gé elfá­rad­tam, és a gép indu­lá­sa­kor már elég­gé zom­bi­sze­rű vol­tam. Aztán du. 2‑kor leszállt a gépem Feri­he­gyen, és haza­ér­tem fél óra alatt. Vége.

Ma este meg­te­kin­tet­tem a másik nagy, ingye­nes kve­be­ki neve­ze­tes­sé­get, ami a fen­ti, for­dí­tott éke­ze­tes á betűs név­re hall­gat. A lényeg úgy fog­lal­ha­tó össze, hogy adva van sok hatal­mas gabo­na­tá­ro­ló siló (leg­alább­is nekem így magya­ráz­ták ki), ami­nek az olda­lá­ra estén­ként pro­jekt­orok­kal képe­ket, kis­vi­de­ó­kat, rövid­fil­me­ket vetí­te­nek, hang­gal, füst­tel, lézer­rel, fény­szó­rók­kal és egyéb han­gu­lat­fo­ko­zó ele­mek­kel. A “vászon” pon­tos mére­te­it nem isme­rem, Goog­le Maps alap­ján olyan 500 méter szé­les­sé­gű, és vál­to­zó magas­sá­gú. Az egész nagyon jól meg van csi­nál­va, a pro­jekt­orok össze­han­gol­tan működ­nek, nincs sem­mi­lyen csú­szás vagy aka­do­zás, ami­kor egyéb effek­tek van­nak (pl. gőz­ha­jót mutat­nak, és jön ki belő­le a füst; vagy a vilá­gí­tó­to­rony­nak pász­tá­zó fény­csó­vá­ja van), azok is másod­perc­re pon­to­san van­nak belő­ve. Az egész talán a négy elem­re, vala­mint Kve­bek­re van kihe­gyez­ve, amennyi­re az átve­ze­tő (fran­cia) címe­ket értet­tem. 22:00-kor kez­dő­dött, talán 40 per­ces volt, kel­le­mes élmény. Egyéb­ként ez volt a nap csúcs­pont­ja, mert elég­gé elfogy­tam lel­ke­se­dés­ben így a hét végé­re, men­nék már haza.

A képet itt talál­tam.

Erről is csi­nál­tam pár vide­ót, de a hotel wifi­jén nem pró­bál­ko­zom újra. Egy­szer csak össze­vá­gok min­dent, nem?

Egyéb­ként még mesél­het­nék a külön­fé­le utcai mutat­vá­nyo­sok­ról, mert komoly szer­ve­zett­ség mel­lett ope­rál vagy 10 nagyobb műsor­szám, és akkor az utcai zené­szek­ről, fes­tők­ről, bűvé­szek­ről, bohó­cok­ról, moz­du­lat­lan embe­rek­ről nem is beszél­tem. Mesél­het­nék, de nem teszem :)

Figye­lem! Jelent poszt károm­ko­dá­sok­kal ter­helt, meg­te­kin­té­sét sem­mi­lyen kor­osz­tály­nak nem ajánl­juk!
Attent­ion! Cet artic­le con­ti­ent bea­u­co­up de pre­sta­ti­on de ser­ment, pour adul­tes seu­le­ment!

A teg­na­pi BBQ másik kiemelt témá­já­nak külön bejegy­zést szen­te­lek. Károm­ko­dá­sok, ahogy azt a kve­be­ki­ek csi­nál­ják, illet­ve magyar szem­szög­ből helyt­ál­lóbb a “pró­bál­ják csi­nál­ni” kife­je­zés.

Ala­pok
Amit eddig a károm­ko­dás­ról gon­dol­ta­tok, azt itt el kell felej­te­ni. Szá­mom­ra már az fur­csa volt, hogy fran­ci­á­ul beszé­lő embe­rek hót nyu­gi­ban ülnek egész nap a gép előtt, és egy fél indu­lat­szót sem lehet hal­la­ni. Sehol egy mer­de vagy puta­in. Az okok a követ­ke­ző­ek.
1.) Nem károm­kod­nak, vagy csak nagyon rit­kán. Nem szo­kás.
2.) A károm­ko­dá­sa­ik magyar szem­mel néz­ve inkább vic­ce­sek, mint dur­vák. Leg­in­kább a szá­nal­mas jel­zőt lehet­ne hasz­nál­ni, de egy­részt nem aka­rom őket meg­bán­ta­ni, mert tény­leg meg­sze­ret­tem Que­bec lakó­it, más­részt meg ha job­ban bele­gon­do­lok, inkább az a szá­nal­mas, hogy bár­mi­kor tudok károm­kod­ni 5 per­cig anél­kül, hogy annak bár­mi értel­me len­ne, vagy hogy bár­mi­lyen kife­je­zést egy­nél több­ször mon­da­nék.

Sza­vak
Itt a károm­ko­dá­sok a temp­lom­mal kap­cso­la­to­sak. Mind­egyik. A vonat­ko­zó Wiki­pé­dia szó­cikk egé­szen pon­to­san tizen­egy (!) károm­ko­dást ismer. Ha lefor­dí­ta­nánk a károm­ko­dá­so­kat, akkor kb. ezt kap­nánk: kehely, gyer­tya, sátor, Krisz­tus, vagy a leg­dur­vább: átko­zott. Egyéb­ként a leg­gya­ko­ribb károm­ko­dás a tabar­nak, ez az a doboz, ami az oltá­ron áll, és vala­mi köze van az úrva­cso­rá­hoz (saj­nos hiá­nyos a nevel­te­té­sem ebben a témá­ban, aki tud­ja a helyes kife­je­zést, kom­ment­ben segít­het).

Gya­kor­lás
Ahogy mesél­ték, nin­cse­nek sza­bá­lyok, iga­zá­ból ran­dom mon­do­gat­ni kell eze­ket a sza­va­kat, és akkor károm­kodsz kemé­nyen. Az iga­zán pro­fik egé­szen arra a szint­re jut­hat­nak el, amit ebben a vide­ó­ban hall­hat­tok.

Ennyit erről. Ne károm­kod­ja­tok!

A nap híre: Regi, mind­járt ott­hon vagyok!
A nap rossz híre: addig saj­nos még van egy egész hét­vé­ge.

Min­den hasz­nos dolog­nak vége van egy­szer, így ez az egy­he­tes ismer­ke­dés + tré­ning sem tart­hat örök­ké. A mai nap korán kez­dő­dött, fél 8‑kor volt egy beme­le­gí­tő tel­kóm itt a hotel­szo­bá­ban, aztán siet­tem az iro­dá­ba, mert volt egy máso­dik negyed 9‑kor. Meg 9‑kor, 10-kor és 11-kor :) Ez utób­bi egy ún. code review volt, és egy kis­sé elhú­zó­dott, mert negyed 6‑kor úgy tele­fo­nál­tak utá­nam a töb­bi­ek, hogy már indul­ná­nak, csak rám vár­nak. (Jól van, túl­zok, csak 3,5 óra volt az egész, volt ben­ne egy 3 órás szü­net. De ennyi elég is erről a témá­ról.

Mun­ka után irány észak, ahol az egyik kol­lé­ga tar­tott diszk­rét sütö­ge­tést a házá­ban. A kana­dai BBQ szo­ká­sok­ról elég annyit tud­ni, hogy ugyan­olyan, mint az Egye­sült Álla­mok­ban, és pont az ellen­ke­ző­je annak, ami nálunk van. Ott­hon ugye adva van a fér­fi, aki a sütö­ge­tést meg­elő­ző három órát már az elő­ké­szü­le­tek­kel töl­ti, fát vág és/vagy sze­net vásá­rol és/vagy tüzet rak és/vagy begyúj­tó­fo­lya­dé­kot öntöz min­den­re stb. Aztán elkez­de­nek süt­ni, a hús bele­esik a parázs­ba és/vagy szén­né ég és/vagy a fér­fi rosszul mér­te fel a szük­sé­ges parázs­mennyi­sé­get, így a parázs a sütés köze­pén hamu­vá fosz­lik és/vagy a sütést köve­tő hét­vé­gén is lobog­nak még a lán­gok. Erre­fe­lé ez úgy néz ki, hogy vesz­nek gáz­üze­mű bar­be­cue-masi­nát, ha akar­ják hasz­nál­ni, akkor sütés előtt egy perc­cel bekap­csol­ják, aztán ha kész a kaja, akkor meg ki. A képen lát­ha­tó ver­zió a kicsi faj­ta, a nagy L‑alakú, van ben­ne beépí­tett hűtő, és akko­ra, hogy néhány pél­dány sza­bad szem­mel lát­ha­tó a Hold­ról.

A sütö­ge­tés maga jó volt, volt pár grill­kol­bász, nagy sze­let stea­kek, némi sajt és krump­li, salá­ta nem volt, mert lányok se vol­tak. Evés előtt-alatt-köz­ben sokat beszél­get­tünk, a prob­lé­ma az volt, hogy első­sor­ban fran­ci­á­ul, így viszony­lag passzív hall­ga­tó­ság vol­tam. De nem baj, így is elég jó volt a han­gu­lat, ittam három egész üveg kana­dai sört. (Ez 3x341ml‑t jelent, eddig nem jöt­tem rá, miért pont ennyi, “oz”-ban ez 11,5 körül van.) Sok téma elő­ke­rült, a leg­to­vább a majom ese­te a béká­val c. you­tu­be videó bon­co­lá­sa tar­tott. Köz­ben meg­kós­tol­ták az álta­lam hozott pálin­kát, amit meg­le­pő­en “smooth”-nak és finom­nak talál­tak — csak annyit erről, hogy Agár­di. Aztán elő­ke­rült egy Xbox 360, amin tini nin­dzsa tek­nő­sö­set ját­szot­tunk, khm. Volt még egy másik fan is a csa­pat­ban, de ő se tud­ta, hogy mi Miche­lan­ge­lo ked­venc piz­zá­ja, szé­gyen! (Tip­pel­ni lehet kom­ment­ben, de most a győz­tes nem kap sem­mit, csak két nau­gyét.) Aztán már este 10 fele járt az idő, szó­val a főnök fel­pa­kol­ta a mara­dék csa­pa­tot, és haza­fu­va­ro­zott min­ket. Ren­des tőle, meg aztán csak két pál­eszt ivott :) (FYI, én nem ittam egy kor­tyot sem, csak egy argen­tín vörös­bort kós­tol­tam még meg.)

Hol­nap több ter­vem is van, elő­ször is, addig alszom, amíg tudok. Ebé­del­ni a Chez Ash­Ton nevű helyen fogok, pou­tine-t min­den­kép­pen, ami egy­részt “a” kve­be­ki étel, más­részt pedig szósszal/sajttal leön­tött hasáb­bur­go­nya. Este meg­né­zem a Mou­lin Image-t, ami tulaj­don­kép­pen hatal­mas silók­ra pro­jekt­orok­kal vetí­tett képek.

No, túl is vagyunk az itt­lé­tem felén. Adós vagyok még néhány dolog­gal.

Teg­nap este ott hagy­tuk abba, hogy mit csi­nál­jak. Végül azt csi­nál­tam, hogy bemen­tem a város­ba, aztán le akar­tam men­ni a spá­ba, de fog­lalt volt, így szo­ba­ke­rék­pá­roz­tam, majd miu­tán fel­sza­ba­dult a spá, oda is bemen­tem.

1.) GYM: az edző­te­rem vic­ces, van egy szo­ba­ke­rék­pár, két futó­pad, egy ellip­szis, egy kon­di­ter­mi gép (a közép­re­ál­lós-súly­le­hú­zós) és tíz súly­zó.

2.) SPA: van egy jacuz­zi, előt­tem egy kele­ti pár hasz­nál­ta, khm, kel­le­met­le­nül fura sza­ga volt a víz­nek utá­nuk, szó­val für­dés után rohan­tam a szo­bám­ba füröd­ni. Remé­lem, nem kap­tam el sem­mit.

Mivel elég késő van, két témát még leírok, hogy ne felejt­sem el, sze­rin­tem hol­nap kifej­tem bőven őket: “Gya­lo­gos­át­ke­lő­he­lyek”, illet­ve “Que­bec és a füg­get­len­ség”.

Sok mun­ká­val, illet­ve dél­után tré­ning­gel telt a napom, ebé­del­ni egy olasz étte­rem­be men­tünk, ahol négy­szög­le­tű piz­zát ettem. És szór­tak a tete­jé­re kes­u­di­ót. Ez már vala­mi!

Este pedig mun­ka­va­cso­rán vet­tem részt (a team din­ner azért elter­jed­tebb kife­je­zés), ahol vég­re rela­tí­ve nor­má­lis kaját ettem, a Sub­way-től már kicsit heró­tom van. Sou­pe á l’o­ig­non á la biè­re rousse, gra­ti­née au fro­mage suis­se és Sup­re­me de poulet au Camam­bert de Port­ne­uf, con­fit d’og­ni­on per­lés au Bran­dy, sau­ce écha­lo­te volt, azaz ettem egy hagy­ma­le­vest és egy csir­ke­mel­let köret­tel. (A fran­cia kony­ha­mű­vé­szet tit­ka, hogy az utol­só hoz­zá­va­lót is fel­so­rol­ják az étel nevé­ben, ez igen kívá­na­tos­sá tesz min­dent. Kelesz­tett lisz­tes mini­ci­pó élesz­tő­gom­bá­val, fino­mí­tott ten­ge­ri sóval és szén­sav­men­tes ásvány­víz­zel, kemen­cé­ben süt­ve = zsöm­le.)

Több tucat leve­let kapott a szer­kesz­tő­ség, hogy miért nin­cse­nek képek. Tes­sék, itt a három leg­job­ban sike­rült.

  

Gyor­san eltelt, mert elég­gé sok fel­adat volt mára, az ebéd­szü­net­ben viszont tény­leg volt egy más­fél órás város­né­zés, vagy inkább “helyi lát­vá­nyos­sá­gok meg­te­kin­té­se futó­lé­pés­ben”. Hogy ez a kép itt, a bal olda­lon jól néz­zen ki, illet­ve hogy kielé­gít­sem azon olva­só­i­mat, akik mér­he­tet­len vágyat érez­nek ahhoz, hogy fran­ci­á­ul tanul­ja­nak, leírok még egy szép, fran­cia mon­da­tot. Les jambes en l’air, comme une femme lub­ri­que, brû­lan­te et suant les poi­sons, ouv­ra­it d’u­ne façon nonc­ha­lan­te et cyni­que son vent­re plein d’ex­ha­la­i­sons. Aki első­nek kita­lál­ja, hogy mi ez, kap egy hűtő­mág­nest. (Komcsy-nak még jövök egy Chi­vas Regal­lal, Jós­ká­nak vala­mi spé­ci vod­ká­val, Ger­gő­ék­nek meg egy jófaj­ta bor­ral, ezek sin­cse­nek elfe­lejt­ve.)

Ami­ket ma meg­tud­tam:

• A hegy­te­tőn van egy nagy épü­let, az most hotel, nem egy olcsó hely (mon­dom ezt egy Mar­ri­ott­ban lak­va). Előt­te-mel­let­te min­den­fe­lé ása­tá­sok van­nak, kere­sik annak az úrnak a föl­di marad­vá­nya­it, aki bő 500 éve meg­ala­pí­tot­ta Que­bec helyén álló fran­cia koló­niát.
• Van itt is sik­ló, de lehet, hogy az ása­tás miatt nem megy annyi­ra.
• Ha teg­nap kitar­tóbb let­tem vol­na, akkor simán elér­tem vol­na egy lép­csőt, ami­vel leküzd­het­tem vol­na a folyó és a hely közöt­ti pár­száz méte­res szint­kü­lönb­sé­get.
• Van Cita­del­la, ami nem olyan régi, az ango­lok épí­tet­ték, és jelen­leg is hasz­ná­lat­ban van. Reg­ge­len­te van őrség­vál­tás.
• Kve­bek­kel szem­ben van Lévis, és van egy szi­get is a közel­ben, ami Orleans név­re hall­gat.
• Min­den szom­ba­ton van tűzi­já­ték, per­sze erre­fe­lé nincs árvíz.
• Min­den vécé U‑alakú ülő­kés, és nincs ilyen kis terasz, na, tud­já­tok, hogy minek.
• Que­bec algon­ki­nul (indi­á­nul) azt jelen­ti, hogy “ahol a folyó szűköül”. Milyen szép!

Mind­járt fél 8, és dön­te­nem kell, hogy

1. bemen­jek a város­ba;
2. lemen­jek az edző­te­rem­be;
3. lemen­jek a medan­szé­ba (azt hiszem, így ejtik);
4. hesszel­jek a szo­bá­ban.

Iga­zá­ból vásá­rol­nom is kel­le­ne, mert ott­hon hagy­tam a vita­mi­no­kat, ami gyász; és a bőr öve­met, ami tra­gé­dia, mert végig kitolt has­sal pec­ke­sen kell mász­kál­nom, hogy ne essen le a gatyám.

Aki nem sze­re­ti a lis­tá­kat és a tör­lé­se­ket, az nem élvez­te ezt a mai bejegy­zést.

• Bocsá­nat.

Reg­gel korán kel­tem, mert saj­nos nem bír­tam ki soká­ig, és már 10-kor lefe­küd­tem. Így aztán még min­dig egy kicsit elcsúsz­va, 5:45-kor ébred­tem, sebaj. Idő­ben útnak indul­tam az iro­da felé, ami elvi­leg 10 perc gya­log, de per­sze egy kicsit elnéz­tem egy utcát, és a Rue Saint-Jean-on men­tem be a Côte d’Ab­ra­ham helyett, micso­da blőd hiba! Így is fél órá­val hama­rabb érkez­tem, mint kel­lett vol­na, így viszont volt lehe­tő­sé­gem fel­tér­ké­pez­ni a kör­nyé­ket. Talál­tam Subway‑t, de zár­va volt, aztán talál­tam Star­bucks-ot, azzal már sze­ren­csém volt, így tejes­ká­vé-dup­la­cso­kis süti menüt reg­ge­liz­tem. Aztán szé­pen beér­tem, és bemu­tat­tak ren­ge­teg ember­nek, ami a jövő­re tekin­tet­tel is hasz­nos, előbb-utóbb min­den­ki­vel fogok együtt dol­goz­ni. (Így leg­alább már elő­re tud­ják, hogy a Lasz­lo az a jóké­pű kelet-euró­pai gye­rek BKV‑s ing­ben.) A dél­előtt ese­mé­nyek­kel tel­ve gyor­san eltelt, aztán elmen­tünk ebé­del­ni egy köze­li kifőz­dé­be, ahol elő­ször csa­pott arcon a rela­tív drá­ga­ság. Azért rela­tív, mert van­nak dol­gok, amik ért­he­tet­le­nül drá­gák (pl. ez az ebéd: C$13-ért egy pici leves, fél adag tész­ta, és egy ásvány­víz), viszont egy cso­mó min­den meg olcsó, pl. autók, helyi “Szi­get” heti­jegy, meg az ilyen hét­köz­na­pi dol­gok.
A dél­után hason­ló szel­lem­ben telt, aztán egy­szer­csak vége lett a mun­ka­nap­nak, és min­den­ki szé­pen haza­ment. Én ruti­no­san még betér­tem a Sub­way-be, ahol 5 dol­csi­ért kap­tam egy 12″-es szen­dót, ami egy­részt olcsó, más­részt a kiszol­gá­ló csaj nagyot nézett, ami­kor 30-asat kér­tem… Aztán irány a hotel, és kis erő­gyűj­tés után neki­vág­tam az első város­né­zé­sem­nek. Elő­ször elsé­tál­tam a kong­resszu­si köz­pont mel­lett, aztán lát­tam a par­la­men­tet, majd bemen­tem a régi város­rész­be. Itt meg­ta­lál­tam a kve­be­ki “Váci utcát”, de nincs Spring­field saj­nos. (Balázs, pedig simán check-in-eltem vol­na a ked­ve­dért.) Az út végén elér­tem a domb tete­jén egy szép nagy kas­télyt (?), aztán a folyót, ahol úgy gon­dol­tam, jó ötlet, ha nyu­gat­nak indu­lok, és meg­ke­rü­löm a hegyet. Két kilo­mé­ter után fel­ad­tam, való­szí­nű­leg előbb értem vol­na Los Ange­les­be, mint a hotel­hez. Szó­val vissza az egész, és a már jól bevált utat követ­ve haza­in­dul­tam — vol­na, mert az egyik téren nagy cso­por­to­su­lás­ba ütköz­tem. Eric, az utcai elő­adó­mű­vész nagy bemu­ta­tót tar­tott éppen, majd ha lesz időm, össze­vá­gom a vide­ó­kat, volt tűz­nye­lés, zsong­lőr­kö­dés, min­den. Aztán már tény­leg haza­ér­tem. Van spa meg gym, lehet, hogy vala­mi­kor lené­zek. Szer­dán lesz egy közös vacsi, pén­te­ken meg egy bar­be­cue par­ty, vala­mi­kor­ra ígér­tek tere­pen moun­tain bike-ozást, szó­val lesz prog­ra­mom jócs­kán.

És a végé­re néhány érde­kes­ség, amik között van, ami talán igaz is.

• Que­bec­ben az autók 70%-a auto­ma­ta sebes­ség­vál­tós.
• Que­bec­ben van­nak olyan pénz­tár­gé­pek, amik auto­ma­ti­ku­san adják vissza az aprót, és ami­kor ezen elcso­dál­ko­zol, akkor a pénz­tá­ros azt mond­ja, hogy “cool, eh”.
• Que­bec­ben nem lát­ni olyan kihí­vó autó­kat, mint nálunk.
• Que­bec­ben ötször annyi az utcai zenész, mint a haj­lék­ta­lan.
• Que­bec lakos­sá­ga [fő, 2006-ban] szo­roz­va terü­le­té­vel [km²] szo­roz­va π‑vel szo­roz­va 51,6521342-vel, ez pont az én tele­fon­szá­mom.
• Que­bec­ben a moto­rok rend­szá­ma 6 szám­jegy.
• Que­bec az egyet­len olyan kana­dai tar­to­mány, ahol több a fran­cia, mint az angol anya­nyel­vű.
• Que­bec­ben a kol­lé­gám sze­rint tavaly kevés hó esett. Nem volt több szum­ma két méter­nél. (Az átlag négy, de emlék­szik hat méter­nyi hóra is. Van egy lefor­dít­ha­tat­lan fran­cia sza­vuk, amit arra a hófal­ra hasz­nál­nak, amit a hókot­ró állít. Nem mond­tam el neki, hogy nálunk akkor is meg­áll az élet, ha öt cen­ti hó leesik.)

Nos, meg­ér­kez­tem rend­ben, eddig min­den oké.

• Mün­chen­ben van olyan, hogy nap­cab. €10 órán­ként, egy elfüg­gö­nyö­zött kabin a ter­mi­ná­lon belül, beül­hetsz olvas­gat­ni, dol­goz­ni, alud­ni stb. Elég jó, mert MUC-on aztán van tran­zit­for­ga­lom.
• A ten­ge­ren­tú­li LH-jára­ton finom és kiadós étel volt. Ebéd­re ez volt a menü, nem vicc: bal­zsam­ece­tes gar­né­la­rák salá­ta, vajas pék­sü­te­mény camam­bert sajt­tal, pesz­tós pen­ne, zöl­dal­más-cit­ro­mos tor­ta­koc­ka. (Én mond­juk vélet­le­nül a bal­zsam­ece­tet a penné­re önöt­tem, de úgy se volt rossz.) Inni meg lehe­tett bár­mit, üdi­tők­től kezd­ve whis­key-on-the-rocks, min­den.
• A kana­dai vám­vizs­gá­lat elmon­dá­sok alap­ján (is) igen kemény, sok min­dent tilos behoz­ni (pl. kajá­kat), vagy csak kor­lá­to­zot­tan. Ha kell, kipa­kol­tat­ják a bőrön­döt is. A fém­de­tek­to­ros kapu­nál nagyon ala­pos moto­zás van, min­den­hol végig­ta­po­gat­tak, pedig csak a far­me­rem­ben jelez­tek a sze­ge­csek.
• Ven­dég­sze­re­tet++. A kol­lé­gám csa­lá­dos­tul elém jött a rep­tér­re, elvitt a hotel­ba, a ket­tő között meg meg­hí­vott magá­hoz vacso­ráz­ni, és füröd­tünk a meden­cé­ben. És ami­kor meg­lát­tam egy négy­fős kana­dai csa­lá­dot, amint fog­nak maguk előtt egy magyar zász­lós kar­ton­pa­pírt, raj­ta az, hogy “Lász­ló, Isten hozott Kana­dá­ban!”, hát, az tény­leg meg­ha­tott. Ez egy jó hely, ked­ves embe­rek­kel.
• Ingyen inter­net a hotel­ban. Ilyen se volt még. Cse­ré­be nincs reg­ge­li (olyan se volt még).
• Vala­mi dur­vás fesz­ti­vál van még ma QC-ben, fel­lép a Rammste­in, állí­tó­lag 150.000-en lesz­nek. (Már­mint a nézők.) Ami annyi­ra nem jó, hogy itt, a hotel mel­lett is van egy kon­cert­hely­szín, jó han­gos min­den.

Megyek alud­ni, mert már itte­ni idő sze­rint is lövik a pizsa­ma­csil­la­got.

Aki követ twit­te­ren, az sej­he­ti, hogy a szom­ba­ti nap nem volt egy laza “cso­ma­gol­junk be, aztán hesszel­jünk a tévé előtt” típu­sú. Azon­ban a tör­té­né­sek min­den kép­ze­le­tet felül­múl­tak.

Szó­val kez­dő­dött az egész ott, hogy kinyom­tat­tam a pak­sa­mé­tát, amit e‑mailben kap­tam, mint “uta­zá­si papí­rok”. Nagyon fran­kó, lát­szik raj­ta, hogy mikor hol leszek, milyen jára­to­kat kell majd les­nem stb. Hanem fel­tűnt nekem két dolog. 1. Sehol sem talá­lom a fog­la­lá­si kódo­mat. 2. A rep­jegy mel­lé oda van írva, hogy not reser­ved. Gya­nús! Mint utóbb kide­rült, a 2. folyo­má­nya volt az 1., tehát ez magyar­ra for­dít­va annyit tesz, hogy nincs jegyem, se oda, se vissza, a hat járat­ból egy­re sem. Nosza, tele­fo­nál­tam az óce­án másik part­já­ra, és elmond­tam a prob­lé­mát — két­szer, mert az izga­tott­ság miatt első­re hét mon­da­tot mond­tam el tíz másod­perc alatt. Sem­mi pánik, meg­old­juk. És tény­leg, sike­rült az utaz­ta­tó olda­lán keresz­tül lefog­lal­ni az utat, és meg is jött az e‑ticket meg a calen­dar ent­ry Out­lo­ok­hoz, fran­kó.

Ige­nám, de vala­mi nagyon fur­csa volt szá­mom­ra. Adva van egy három olda­las e‑mail, ben­ne ezer és egy szám, azo­no­sí­tó, ID, kód stb., de egy dolog hiány­zott. Sehol nem lát­tam a neve­met, vagy bár­mi mást, ami rám utal­na. (Még az se volt oda­ír­va, hogy blog.markert.hu!) Nosza, irány a légi­tár­sa­ság olda­la, ahol a fog­la­lá­si kód és az utas neve alap­ján lehet online check-int esz­kö­zöl­ni. Kód bead, nevem beír — sem­mi. Kód bead, nevem más­hogy (har­mad­hogy, negyed­hegy stb.) beír, sem­mi. Gya­nús! Kód beír, ügy­fél neve beír — benn vagyok… Na, ez volt az a test case, ami­re nem szá­mí­tot­tam, hogy úgy mond­jam: Que­bec, nous avons un problè­me. Tele­fon fel, +1… tár­csáz, prob­lé­ma ismer­tet.

Itt pedig rövid úton kide­rült, hogy ez nem fog így men­ni. Nagyon nem. Oly­annyi­ra nem, hogy nagy nehe­zen azt sike­rült elér­ni, hogy min­den fog­la­lást lemond­tunk, és vissza­kap­tuk a tel­jes pénzt. És ekkor volt du. 5 óra, ere­de­ti indu­lá­si idő­pont előtt 14 órá­val, nekem meg se rep­je­gyem, se szál­lá­som. Ilyen­kor lehet­ne páni­kol­ni, de Regi segí­tett, és mond­ta, hogy esz­ka­lál­junk :)

Az esz­ka­lá­lás abból állt, hogy fel­hív­tam a magyar PM-et, aki — és itt jön az, hogy big up for … — mond­ta, hogy nincs baj, akkor fog­la­lunk mi. Keres­sek vala­mi alter­na­tív módot, és haj­rá. Neki is estem az inter­net­nek, majd végül a cég-ahol-Balázs-majd­nem-dol­go­zott-de-végül-a-Ust­re­a­met-válasz­tot­ta segít­sé­gé­vel sike­rült talál­ni egy másik utat, Pári­zson át. Szu­per, le is fog­lal­tam, jött a con­fir­ma­ti­on e‑mail, örü­lés, prob­lé­ma meg­old­va.

Ige­nám, de ez az e‑mail — 72-es, piros betűk segít­sé­gé­vel — igen egy­ér­tel­mű­en tar­tal­maz­ta azt a kité­telt, misze­rint ez nem az e‑ticket, az majd jön. De nem jött! Nosza, írjunk nekik, hogy mi van. Aztán egy­szer csak jön egy válasz, hogy bocs­esz-csocs­esz, de a fog­la­lás töröl­ve, mert túl késő van… És mind­ezt este 8‑kor, csak azután, hogy írtam nekik. Kor­rekt. Na, itt már tény­leg egy kicsit aggód­tam… Sebaj, PM hív (Peti, ha vélet­le­nül ide­ke­ve­redsz, és olva­sod: örök hála, tény­leg!), tények ismer­te­té­se rövi­den. Sem­mi gáz, mond­ja, akkor keress tovább. És akkor itt jön a rek­lám helye: Expedia.com. Járat­ke­re­sés, ‑talá­lás, ‑fog­la­lás, mind­ezt kb. öt perc alatt. És a vicc az egész­ben az, hogy ugyan­azt a három jára­tot kap­tam oda­fe­le, mint amit ere­de­ti­leg töröl­tünk. És igen (yeah, baby!), az indu­lás előtt tíz órá­val sike­rült ven­ni rep­je­gyet, online check-in szin­tén szu­per, én nevem van min­de­nütt, ez a 21. szá­zad :)

És akkor most az len­ne a hap­py end, ha a gép­pel nem tör­tén­ne sem­mi baj, külön­ben azt mond­hat­nánk, hogy elég sok jel utalt arra, hogy ne men­jek. De nem lesz sem­mi baj, hacsak az nem gáz, hogy 1‑kor feküd­tem le, és 3‑kor kel­tem. Ez ilyen nega­tív jet­lag? Mikor kéne alud­nom, hogy jól legyek? (-6 óra van oda­át Buda­pest­hez képest.)

“Füg­göny.” Szép álmo­kat! Értem meg mind­járt jön a taxi.