Category: regi

Múlt héten jöttünk haza a síelésből, de ezt nem felvágásból mondom. (Egy képet sem publikáltam eddig, és jó is ez így.) Viszont még ezen a héten is szabadságon vagyok. Az előző zárójel óta sokan reklamáltak, hogy miért nincs kép, ezért meghajlok a népakarat előtt. Tessék, íme! Az eredeti kép 4608 x 3456 pixeles. Úgy gondoltam, bőven elég ennek az 1%-a is. Tehát itt van egy kép rólunk a hüttében, 47 x 35 pixelen.

Szóval a héten itthon vagyok. Nincs semmi különleges program, de tegnap például felhívtam a takarítócéget, akik a régi lakást készítenék fel az átadásra. Az úr igen meglepődött, baromira elfelejtette az egészet, aztán alig győzött szabadkozni. (Legalábbis én ezt értettem, az ő németje egy kicsit rosszabb, mint az enyém, bár tény, hogy bátrabban használja.) Ma sok dolgot intéztem: befoltoztam két lyukat az előszobában, voltam bevásárolni (kétszer), lottózóban vettem fel 60 franknyi nyereményt (igen jó eredmény 300 frank befektetésével). És elvittem a szőnyegeket a tisztítóba.

Van nekünk négy ikeás szőnyegünk, az előző lakásban a hálószobákban és a nappaliban voltak. Némelyik már költözött velünk egyszer, tehát minimum középkorúak (nem középkori, ez fontos különbség). Darabját 40 és 200 frank között szereztük be, a kisebbek voltak olcsóbbak, a nagyobb értelemszerűen kevésbé. Szóval van ez a négy igen koszos állapotú és igen alacsony értékű szőnyeg.

A mostani költözés előtt abban maradtunk, hogy amíg rendesen be nem rendezkedünk, addig nem lesz szőnyeg, és egyébként is rájuk férne valami alaposabb takarítás. Aztán ma reggel gondolkodtam, hogy milyen hasznos dolgot tehetnék, és eszembe jutottak a szőnyegek. Van itt a közelben (20 méter) egy ilyen hátrányos helyzetűeket is foglalkoztató műhely, ahol többek között ruhatisztítással is foglalkoznak. (Ők javították meg a biciklimet a kis balesetem előtt és után is.) Megkérdeztem Regit, megnézte, szőnyeget nem vállalnak. Viszont talált egy másik közeli (500 méter) céget, nevezzük őket Russoéknak, akik igen.

Nosza, felkerekedtem, és az első bevásárlás és a lottózás közé beillesztettem a szőnyegek elszállítását is. Szépen bepakoltam a kocsiba, odagurultam, lepadkáztam a kocsifelhajtót, majd elegánsan beléptem (négy szőnyeget ölelve) a boltba. Szépen köszöntem, mondtam, hogy szőnyeget tisztíttatnék, itt is vannak, ehun, ni! Kaptam kis cetlit, rajta a szám, mondták, hogy mikor jöhetek, arrivederci, ciao, 2 perc alatt végeztem. Nagyon elégedett voltam a teljesítményemmel.

Ebéd közben beszámoltam a nap eredményeiről a családnak. Regi elégedetten bólogatott, hogy ügyesen vettem egy egész csomag koktélparadicsomot, és fantasztikus tett volt az is, amikor teljes kiőrlésű toastkenyeret választottam. Aztán felvonta a szemüvegét, amikor a szőnyeges kalandomhoz értem.

És mit mondtak, mennyibe fog kerülni?

Hm, nos, az úgy volt, hogy ezt speciel nem mondták, viszont én nem kérdeztem. Szóval nem tudom. Gyors guglizás és fejszámolás után kiderült, hogy az újonnan 350 franknyi szőnyegünk nagyjából 20 m² felületű, és a helyi átlagos tarifákkal számítva legfeljebb 1000 frank lesz a tisztítás költsége.

…

(Itt inkább nem idézném, hogy Regi mit mondott.)

Annyiban maradtunk, hogy akkor most és azonnal szerezzük vissza a (tisztítatlan) szőnyegeket. Éppen ebédszünetük volt, így nem lehetett se odamenni, se felhívni őket. Vártunk. Aztán kettesben (kellett az erősítés) odamentünk nyitásra a bolthoz. Ezúttal Regi beszélt, és elmondta a fenti kalkuláció főbb számait. A bolt összes dolgozója (mindketten) megértően bólogatott. Baromi nagy mázlink volt, mert még ugyanott pihentek a szőnyegek, ahol hagytam őket, holnap reggel már elvitették volna a műhelybe, és akkor (nekem) annyi. Így viszont minden jól végződött, és a szőnyegek is világot láttak kicsit. (Mi így szellőztetünk és porolunk.) A jó viszony fenntartása érdekében Regi azt mondta Russoéknak, hogy ha lenne valami értékesebb szőnyegünk, akkor mindenképpen velük tisztíttatnánk.

Szereznünk kell egy poros perzsaszőnyeget, hogy megmaradjon Russoék előtt a becsületünk.

Úgy látszik, most ilyen időszak van, kontent nuku, évforduló++.

10 éve és 2 napja megtudtam, hogy nem kapok meg egy MBA-ösztöndíjat Amerikába. Ettől mély depresszióba zuhantam, és mint az egy igazi magyar emberhez illik, bánatomat alkoholba fojtottam. Volt egy BME-s buli az E épületben, ahol hogy, hogy nem, Regivel beszélgetésbe elegyedtünk. Olyan jól elbeszélgettünk, hogy ez egészen áthúzódott május 4-ére. Megegyeztünk, hogy találkozunk másnap (május 5.), és ott hivatalos formában is közöltük egymással, hogy mi most járunk. Ennek pont ma 10 éve.

5 éve és 1 napja ilyenkor nagy készülődésben volt a család. Én jól beikeáztam, barátaim segítségével valahogy hazacuccoltam két mázsa Vejnemöjnent és Kalevalát lapra szerelve, és estétől hajnalig azzal voltam elfoglalva, hogy a szekrényekből ágyat, az ágyakból asztalt eszkábáljak. (Relatíve jól sikerült.) Közben Regi Wekkkerlén az utolsó (jubileumi 100.) dobozt pakolta tele, este kocsiba vágta a gyerekeket, hogy meginduljanak nyugatnak. Május 5-én reggel 7 körül értek Rafz-ba. Ennek pont ma 5 éve.

Szóval a mai nappal kezdve Regivel többet éltünk együtt Svájcban, mint Magyarországon. Nem semmi.

“A téma ezúttal komoly, de mi mégis viccesen próbáljuk megörökíteni.” Regi

2017. január 11., szerda, Ágota napja volt (az Agátákról, Baltazárokról, Honorátákról, Szalviákról, Taszilókról, Tézeuszokról, Vazulokról és Zsályákról se feledkezzünk meg). A nap korán indult: Regi hetedik munkanapjára készült az új munkahelyén, és mivel Küsnachtba jár, ezért 6 körül kelt. Háromnegyed 7 körül már én is kikászálódtam az ágyból, felvettem meleg mamuszomat, és a reggelihez készülődtem. Regi időközben végzett a fürdőben, felöltözött, megitta a reggeli narancslevét, és 7 körül elindult dolgozni. A gyerekek ezután nem sokkal ébredtek, én már a pirítósaimmal foglalatoskodtam, amikor ők még álmosan pislogtak az asztalnál.

7:08-kor csöngött a telefonom. Regi hívott, 12 másodpercig beszéltünk.

Regi (sírva): Elütött egy autó!
Laci: Elütött egy autó? Hol vagy?
Regi: A Rautistrassénál.
Laci: Megyek! (telefont lerak) Bassza meg!

A gyerekek is hallották a beszélgetést, mi maradt meg nekik ebből? “Apa azt mondta, hogy bassza meg.” Meg valami anyuval van.

Lerúgtam a mamuszokat, kibújtam a pizsamámból, kb. másfél perc alatt felöltöztem. (A fogmosás és a borotválkozás kimaradt, sőt, még a kontaktlencséket se raktam be – maradtam szemüvegben!) A Rautistrasse nem egy messzi célpont, konkrétan az az első utca a lakótelep szélén, és az egyetlen zebra, amin Regi az egész út alatt átkel.

Nem vagyok egy nagy futó (ld. a focis posztot korábbról), ezt a 200 métert mégis sikerült két perc alatt megtennem. (Hó volt meg jég.) Odaértem a tett színhelyére, közelítsünk is rá jobban.

Van itt egy zebra, párhuzamosan a Flurstrassén, a Rautistrassén át. Középen kis pihenő, ahol a nyugdíjasok megvárhatják a második zöldet, ha beragadtak az elsőnél. Itt kelt át Regi a zöld lámpájánál, miközben a párhuzamosan haladó autósok – a kanyarodók is – telezölddel haladhatnak. Ilyenkor a kanyarodó söfőröknek el kell engedniük az egyenesen haladó autóstársakat, és persze a gyalogosokat is. Egy fekete Audival közlekedő úr éppen a Flurstrasséról kanyarodott a Rautistrasséra, és valamiért nem vette észre az éppen akkor a zebrán átkelő Regit. Regi ennek következtében a szó legszorosabb értelmében el lett ütve.

Valószínűleg az történt, hogy Regit hátulról lökte meg a kocsi, ami szerencsére igen lassan ment. (Kanyarodott is, meg egy idő után lehet, hogy feltűnt neki, hogy van egy gyalogos előtte.) A keresztcsontja körül lökhette meg, mert ott van egy sérülés. Utána Regi repült egy méterest, és nagyjából a jobb arccsont – jobb váll – bal térd háromszögön landolt, mert itt is vannak sérülések. Felszakadt a szája is, ez volt a legfeltűnőbb bibi. Amikor odaértem, Regi az anyósülésen ült (a gázoló bizonyára ránézésre látta, hogy nem sérült a gerince, és ezért mozgatható), ott vérzett csendben. Közben már hívták a rendőrséget és a mentőt is, előbbi ért oda először, 3-4 perc után, rá 1 percre meg a mentőautó. Mindenki rettenetesen nyugodt és profi volt, a rendőrnő bemutatkozott mindannyiunknak, és elkezdte felderíteni, hogy mi történt. A mentősök közben felsegítették Regit, levették a kabátját (biztosan azért, mert külföldi), aztán az én bevonásommal is ráfektették egy műanyag tepsire, amit aztán leraktak a latyakos és hideg úttestre, Registül. Itt komótosan rákötözték, aztán berakták a mentőautóba. Én közben a rendőrnővel beszélgettem németül (!), felvette az adatainkat, felírta a telefonszámunkat, meg adott egy névjegykártyát. Közben az audis is odajött, és nagyon őszintén mondta, hogy sajnálja, és minden jót nekünk. Aztán én is beszállhattam a mentőbe, és elindultunk a kórházba.

Az út igen gyorsan telt, mivel a Triemli tőlünk 2 km-re van, és ilyenkor max. ámokfutó audisok vannak az utakon. (Egyébként az Audikkal nyilván nincs bajom.) Ekkor kezdődött az, ami “Regi amnéziája” néven kerül bele a történelemkönyvekbe. Amikor először beszéltem vele, eléggé sírt, de teljesen tudatánál volt, mindenre emlékezett, mármint arra, hogy elütötték. A mentőben hirtelen elfelejtette ezt, körülnézett, és megkérdezte tőlem, hogy mi történt. Mondtam neki, hogy elütötte egy autó, megyünk a kórházba. Erre azt kérdezte, hogy ugye nem ő (mármint Regi) a hibás? Mondtam neki, hogy nem, zöldön mentél át, zebrán mentél át, nem te vagy a hibás. Kicsit megnyugodott, majd 10 másodperc múlva megkérdezte: Mi történt? Utána pedig azt, hogy: Ugye nem én vagyok a hibás? És akkor újrajátszottuk a dialógust, nagyjából karakterre úgyanúgy, mint fél perccel korábban. És aztán újra, és újra, és újra. Amíg beértünk, és utána fel a Notfallra, kb. hússzor (nem húszszor) csináltuk végig. A másodiknál még azt hittem, hogy Regi viccel (mégiscsak ragadhatott rá valami a humoromból 10 év alatt), de nem.

A sürgősségin Regit platnistul egy ágyra rakták, közben infúziót kapott, vért vettek tőle, még talán eret is vágtak rajta, volt ott minden. Közben persze beszélgettünk tovább (“elütöttek, nem te voltál a hibás”), lassan teltek a percek. A műanyag izé miatt közben elkezdett fájni a keresztcsontja (ami amúgy is fájt), plusz nyakmerevítőt is kapott, kényelmesen fekhetett hát a CT-re várva. 10 után nem sokkal vitték el CT-re, közben befutott Évi is, mert a gyerekek oviban voltak.

(Regi balról be, sírva)
Regi (feldúlva): A gyerekek jól vannak?
Mi: A gyerekek? Persze.
Regi (még jobban feldúlva): Biztos, hogy jól vannak a gyerekek?!
Mi: Igen, oviban vannak, nem voltak veled.
Regi: Esküdjetek!!!
Mi (jobb kézzel a szív fölött): Regi, nem voltak veled a gyerekek, amikor elütöttek, az óvodában vannak.
Regi (megnyugodva): Jól van. (Aztán újra feldúlva) Nem csak azért mondjátok ezt, hogy megnyugodjak?!
Mi: Nem!
Regi (újra nyugodtan): Jól van, ha valami bajuk lenne, akkor nem lennétek mindketten itt, és nem lennétek nyugodtak.
(Fél perc szünet)
Regi (feldúlva): A gyerekek jól vannak?

Igen, átkapcsoltunk a második felvonásra, és innentől kezdve ezt a jelenetet gyakoroltuk addig, amíg már kívülről ment. Közben volt röntgen is (az is negatív lett, mint a CT), és az ER-ből átkerültünk egy nyugodtabb, háromágyas raktárszobába. (Néha bejöttek, és elvittek egy ágyat valakinek, aztán kicsit később hoztak egy újat, egy üreset.) Évi közben hazament, hogy a gyerekeket (akiknek nincs semmi bajuk) fogadja az oviból. Csinált is gyorsan róluk egy bizonyító erejű felvételt, amiben elmondták, hogy jól vannak, szerda van, gyógyulj meg, anya stb. Ezt gyorsan le is játszottam Reginek, amikor legközelebb megesketett a heréim épségére.

(Videó megy, Kata és Zizi állnak az ovi előtt, folyamatosan dumálnak)
Regi: Jajj, de jó! Mi történt Kata arcával?
Laci: Hétvégén beütötte a szekrénybe.
Regi: Jajj, szegényke!
(Videó vége, egy perc szünet)
Regi: A gyerekek jól vannak?
Laci: Akkor talán nézzük meg újra a videót!
(Videó indul)
Regi: Mi történt Kata arcával?
Laci: Bevertem neki egyet, amikor megette Zizi zsömléjét.
Regi: Tényleg?
Laci: Nem, nekiment a szekrénynek, nézzük csak tovább!

Ezzel is jól telt az idő, csak gyorsan merült a telefonom. (Máskor viszek magammal töltőt, ha Regit mentem.) Közben eszembe jutott az Inception (Eredet) c. film, és gondoltam, hogy ha már ilyen fogékony táptalaj lett Regi elméje, hátha sikerül elvetnem pár gondolatmagocskát, amik felépülése után még jól fognak jönni.

Laci: Regi, a szekrénynek ment neki. Ha már itt tartunk, fontos lenne, hogy tudjad, miként éltünk a baleseted előtt. Tudod, minden reggel úgy ébresztettél, hogy … (és itt elmondtam egy olyan ébresztési módot, ami szerintem igen kellemes és praktikus lenne egy nehéz munkanap előtt)
Regi: Na, menj a francba!

Mondjuk ez nem jött össze, de a reakció miatt már kezdett derengeni egy halvány reménysugár, hogy mégis visszatér az egykori Regi. És tényleg, délután 2-3 után határozottan kevesebb lett a kérdés, és egyre több a beszélgetés. Persze így is meghallgattam legalább hétszer, hogy “Laci, most már jól vagyok, akkor öntsünk tiszta vizet a pohárba, és idézzük fel a napot az elejétől kezdve!” – és felidéztük. Aztán telefonálni is nagyon akart, de amikor harmadszor hívta volna fel a lányokat, az ő értelmi fejlődésük miatt elvettem tőle a telefont. Utána megpróbáltuk felmérni, hogy mekkora a kár, és elkezdtünk visszafelé menni az emlékei között. Ekkortájt úgy tűnt, hogy kiesett a szilveszter, mind a hat munkanap azóta, a ticinói karácsony, a dolgos december előtte, az egész november, a hazautazásos és ausztriai pihenéses október, de még a költözködéses júliussal kapcsolatban is komoly kérdések merültek fel. Jobban láttam hát kronológiailag helyes sorrendben újraépíteni az emlékeit, és elkezdtük a beszélgetést 2016 januárjáról.

Laci: Regi, emlékszel arra, hogy mi történt 2016 januárjában?
Regi: Nem.
Laci: Mondjuk én sem.

Azért így elég nehéz, mert az én memóriám igen szelektív tud lenni. Utólag visszagondolva már tudom, hogy akkor is volt a lányoknak egy születésnapja (ezek a januárok már csak ilyenek, 2011. óta), és hogy pont lekéstem, mert akkor voltam előadóként egy epamos konferencián Budapesten (hogy mik vannak). Akkor ez egyikünknek sem jutott eszébe, pedig micsoda fontos lépcsőfok volt a karrieremben!

Szépen végigmentünk az éven, és látszott, hogy ahogyan beszélünk, egyre több és több dolog jut eszébe. De volt néhány olyan esemény is, ami teljesen kiesett, és vicces szituációkhoz vezetett.

Laci: Regi, most már jobban vagy, de ugye tudod, hogy pénteken nem fogsz tudni elutazni a “csajbulira” Athénba.
Regi: Mi? Athénba?
Laci: Igen, mentetek volna Athénba. De ne izgulj, E. sem megy, ő nem baleseti sérült, hanem terhes.
Regi: Mi??? E. terhes???
Laci: Igen, ikrekkel.
Regi: Mi???
Laci: Egy fiú, egy lány.
Regi: Mi???

Aztán ezt is elfelejtette, de amikor harmadszor vagy negyedszer újráztunk, akkor már valami derengett neki.

Regi: E. terhes?
Laci: Igen.
Regi: És ezt mióta tudom?
Laci: Kb. október eleje óta, azt meg, hogy ikrek, szerintem egy hónappal később.
Regi: Mi???
(5 perccel később, valami tök más téma közben)
Regi: Miért gondolok mindig arra, hogy E. terhes?

Úgy látszik, mégis működik az incepció, csak sajnos rossz gondolatot ültettem el. Teltek-múltak az órák, megebédeltem a kórház büféjében (az egyetlen vendéglátóipari hely egész Svájcban, ahol csak kp-t fogadnak el), aztán hazaugrottam letusolni és átöltözni, hogy frissen és üdén mesélhessem el még egyszer a nap eseményeit Reginek. A sürgősségin egyébként nem nagyon érdekelt senkit sem, hogy ott van este 10 után egy látogató, fél 11-kor azért mentem haza, mert Reginek beütött az egyik szer, amit adtak neki, és bealudt.

Másnap (csütörtökön) reggel hazaengedték, elhoztam kocsival. Azóta itthonról lábadozik, három egész munkanapra írták ki, hétfőn megy dolgozni (update: kapott még egy hetet), ha minden igaz. Ma (vasárnap) jön majd látogatóba hozzánk a rendőrnő (update: hétfőn jött), aki az ügyben nyomoz (?), az még érdekes lesz majd.

Itt tartunk most.

UPDATE: Kata még pár hete (a baleset előtt) rajzolta ezt. Ott a kocsi, benne a sofőr meg a szőke barátnője (tényleg ott volt mellette). Ott a lámpa telezölddel. És ott egy virág. Mi volt Regi jele az óvodában? Virág. Ez a durva, nem a chemtrail.

Mint azt bizonyára vagy tudjátok (vagy nem), június utolsó hétvégéjén Regivel Amszterdamban voltunk. Ez bizonyára nagyon érdekes, de nem erről fogok írni, hanem az előkészületekről.

Február 21-e egy szombati nap volt. Regi Budapesten volt, én pedig Zürichben. Azon a hétvégén volt a Swiss nagyszabású akciója, ami arról szólt, hogy nagyjából minden európai városba el lehetett jutni oda-vissza 119 frankból. Beizzítottam a hitelkártyámat, és sorban vásároltam a jobbnál-jobb repülőjegyeket: Zürich-Budapest, Budapest-Zürich! Egzotikus célpontok a javából. Szóval miután vettem magunknak pár hazautat, gondoltam, hogy a repülőt akár utazásra is lehetne használni, például elmenni egy helyre úgynevezett turistaként. Megkérdeztem Regit, hogy menjünk-e valamikor valahova, mondta, hogy igen, és nagyjából ennyiben is maradtunk. Nézegettem olyan városokat, mint Szentpétervár, Koppenhága, Prága, de vagy nem mertem belevágni, vagy rossz napokon volt az indulás és az érkezés is. Aztán megtaláltam Amszterdamot, és volt akciós péntek esti – hétfő reggeli repjegy. Nosza, vettem kettőt. És közben nagyon reménykedtem, hogy Regi elfelejti az egészet.

Amszterdam
Amszterdam egy meglehetős város. Én voltam már korábban többször, egyszer néhány napig, kétszer pedig átutazóban, Regi viszont még nem volt. Amióta barátaink pár hónapja egy hétvégét Amszterdamban töltöttek, azóta hallgattam Regitől, hogy “menjünk már mi is”. Én persze alibiből húztam a számat. Regi erre elkezdett szervezkedni, hogy ha velem nem, akkor majd barátnőkkel igen (mármint Amszterdamba utazni), és majd ősszel Amszterdamba repülnek egy hétvégére. Ennek az ötletnek nem kifejezetten örültem.

A hitelkártya
Még valamikor áprilisban vagy májusban, pár hónappal a repülőjegyek vásárlása után foglaltam le az amszterdami szállást a BCOM-on keresztül (én anno a HCOM-projekten dolgoztam, szóval áruló vagyok, tudom). Persze meg kellett adni hitelkártyát a foglaláshoz, de ez alap, nem is zavart, gondoltam, hogy úgyis majd “helyben” kell fizetni. Teltek a hetek, zajlott az élet, elhatároztam, hogy veszek egy Mi Bandet (a Xiaomi lépésszámláló és alvásfigyelő okoskarkötője). (Ennek semmi köze Amszterdamhoz, de a történet miatt fontos.) Nézegettem több webshopban is, és a kb. 10 dolláros karkötő szállítással együtt mindenhol 40-50 frank körül jött ki. Na, azt már nem. Aztán Gábor barátom mondta, hogy ő szokott az AliExpress-ről rendelni, minden olcsó, és pár hét alatt meg is jönnek a cuccok Kínából. Regisztráltam, keresgéltem, 17 dollárért találtam is egy Mi Bandet ajándék szíjjal. Meg is rendeltem, ki is fizettem hitelkártyával. Ez volt június 9-én, este.
Másnap reggel jön egy email a bankomtól, hogy 464 eurót terheltek a hitelkártyámra. Nocsak! Néztem a terhelés leírását, abból nem derült ki semmi. Persze gondoltam én az amszterdami szállásra, meg is néztem, hogy mennyibe kerül, de nem stimmelt az összeg. No, akkor bizony az AliExpress vagy a bolt, ahonnan vásároltam, biztos visszaéltek a hitelkártyámmal! Írtam is nekik rögtön egy reklamációt, közben meg felhívtam a bankot, hogy jelezzem, valaki visszaélt a kártyámmal. Utána le is tiltottam a kártyát, fájó szívvel, mert már tudtam kívülről a számát. És megfogadtam, hogy soha többet nem vásárolok hitelkártyával semmilyen megbízhatatlannak látszó forrásból.
Aztán pár napra rá kaptam egy levelet a szállást intéző hölgytől, hogy izgulunk-e már az utazás előtt. Írtam neki, hogy persze, jó lesz, és mellesleg megkérdeztem tőle, hogy miként lehet majd fizetni.

Can you debit my credit card?

Gyorsan jött a válasz.

The payment was supposed to be done already… Or still didn’t go through?

Ajajj … Rosszat sejtettem!

Did you debit my VISA credit card already? I got a debit movement on June 10th:
EUR 464.10 have been charged to card “VISA”. SumUp *MaxWolf 31208084296 GB.​

Megint jött a gyors válasz.

Yes! that’s it ))

Bázz!!! Még levelezgettünk egy kicsit, ő írta, hogy minden oké, ne izguljak, megkapták a pénzt. Én meg közben már vissza is kaptam az egész összeget a bankomtól, szóval úgy állt a helyzet, hogy a bank szponzorálja a szállásunkat. Mindegy, írtam a UBS-nek, hogy bocsesz-csocsesz, hülye voltam, mégis én költöttem el azt a pénzt, csak korábban, és nem annyit, debiteljék vissza. Egy amszterdami hétvégéért nem lennék szívesen hitelkártya-csaló.

A grillezés, a bébiszittelés, a születésnap
Májusban és júniusban is minden hétvégén volt valami dolgunk, csak az utolsó hétvége árválkodott üresen. Mondtam is Reginek már korábban, hogy azt hagyjuk is meg pihenésre, ne szervezzünk semmit se. Jó, jó, jó. Aztán valamikor közölte, hogy péntek estére csajos grillezést szervez (soha nem volt még ilyen). Persze pont arra a péntek estére, amikor mi 9-kor repülünk el. Pánik! Szóltam Nórinak (aki be volt avatva), hogy csináljon valamit, mert baromi ciki lenne Regit hétkor kirobbantani abból a grillezésből, amit ő szervezett, ráadásul úgy, hogy egyik kezében egy bratwurst, másikban meg egy üveg sör van. (Úgy nem is lehet becsekkolni a reptéren.) Nóri mondta, hogy ne aggódjak, intézkedik. Intézkedett is, szólt a meghívottaknak, hogy mondják le szépen az egészet. Regi közben persze mit sem sejtett, csak jött egymás után mindenkitől, hogy “épp elutazunk”, “már van más program”, “beteg a kecskénk”. Szerencsére nem fogott gyanút. A péntek megoldva.
Szombatra Regi csak két programot szervezett, nekem egy költöztetést, magának pedig egy bébiszittelést. Szóltam az illető családnak, hogy a költöztetés nem fog menni, de a bébiszittelésben tudunk segíteni, mert Szandra úgyis vigyáz a gyerekekre. Azt is mondtam, hogy ez nagy titok, Reginek egy szót se. Nos, ezt nem sikerült teljesen megérteniük, Regi emiatt majdnem rájött az ördögi tervre, erre utal a lenti videó végén.
Vasárnap pedig természetesen 50 fős születésnapi buliba voltunk hivatalosak Schwyz-be. Még ezt volt a legegyszerűbb lemondani, persze csak titokban.

A nőgyógyász
A félreértések elkerülése végett: Regi nem terhes, nem is várható változás ezen állapotában. Ellenben Regi ún. nő, és mint olyan, nőgyógyászhoz jár majdnem minden 1-2-3 évben. Amióta kiköltöztünk, erre még nem volt érkezése, és pont júniusban talált egy zürichi magyar nőorvost. Csütörtök délutánra kapott időpontot, ekkor nem volt semmilyen altesti motozás, csak beszélgetés 2 órán keresztül. Csütörtök este (T-24h) Regi közölte, hogy egyeztettek egy újabb időpontot, amikor kapcsolatukat fizikális síkra terelik. Az új időpont: hétfő reggel 8:30. Bázz!!! 8:25-kor száll le a gépünk … Mindegy, megoldom!
Pénteken felhívtam a nőgyógyászt, gondoltam, hogy simán elmagyarázom neki a helyzetet, magyarul nagyon meggyőző tudok lenni, meg fogja érteni. Az asszistense vette fel a telefont, aki Milena vagy Jelena névre hallgat, a lényeg, hogy nem magyar, és nem is beszél magyarul, ellenben angolul sem. Elkezdtem ipari mennyiségben izzadni, hogy hogyan fogom én ezt mind elmagyarázni neki németül. Szépen bemutatkoztam, mondtam, hogy én vagyok Herr Markert, és Frau Markert volt tegnap a vendégük. Eddig oké. Azt is mondtam, hogy Regi kapott új időpontot hétfő reggelre. Milena/Jelena: így van. No, én azt az időpontot szeretném lemondani. Az úgy van, hogy elutazunk, és nem érünk vissza, viszont erről Regi nem tud, ez a mi kis Geheimnis-ünk. M/J: ?!?! Kicsit még magyaráztam, hogy én egy ilyen vicces fickó vagyok, és meglepném az Ehefraúmat. Aztán Jelena-Milena úgy volt vele, hogy előbb szabadul, ha elhisz nekem mindent, kihúzta az időpontot, és lecsapta a telefont.

A gyerekek
Ha péntek, akkor magyar ovi. Délután 3 és 6 között Kata és Zizi már két és fél éve a schwamendingeni (Zürich, 12. kerület) magyar óvodába járnak. Azon az ominózus pénteken is így volt, Szandra vitte el őket oviba, aztán megírta a szokásos “jó hétvégét” üzenetet, amit akkor szokott írni, amikor már nem jön haza, csak vasárnap. Persze ez csak Reginek szólt átverésként, mert Szandra hétvégre ezúttal nálunk maradt, ő vigyázott a gyerekekre. Én mentem el a lányokért 6-ra, autóval, egyébként tömegközlekedéssel szoktunk odamenni. A kocsiban aztán beavattam Katát és Zizit, mondtam nekik, hogy nagy titok van, nem szabad elmondani anyunak, és nem is kell szomorkodni, mert kapnak valami ajándékot. (Családon belüli zsarolás és megvesztegetés minősített esete.) Ebben maradtunk, úgy tűnt, mindent értenek. Hazafelé felvettük Regit, és együtt mentünk haza. A garázsban aztán Zizike azt mondta, hogy:

Anya, van egy nagy titok, de nem mondom el neked!

Én persze rögtön odaugrottam hozzá, és eltakartam a száját. Szerencsére Regi a kocsi túloldalán küzdött Katával, így nem hallotta meg a spoilert.

Nagyjából ennyi történt péntek este 7 óráig. A végjátékot a lenti videó mutatja.

Gyerekek, ma egy történetet mesélek el arról, hogyan nézett ki nálunk egy átlagos péntek.

Azon a pénteken apát külföldre szólította a munka a szokásoknak megfelelően vonattal utaztunk be Zürichbe. Igenám, de én aznap visszatértem régi sikereim helyszínére, az opfikoni irodába, így aztán nem mentem Regivel Zürichig, csak Opfikonig.

Ez eddig nagyon bonyolult lehet azoknak, akik nincsenek tisztában Svájc, azon belül is Zürich kanton elhelyezkedésével, ezért ideteszek egy térképet.

Most, hogy mindenkinek megvan a kettes a svájci földrajz érettségin, mehetünk is tovább.

Szóval Regi ment Zürichbe, én pedig Opfikonba. Igenám, de a délelőtti meetingem után átmentem Zürichbe, az altstetteni irodába, hogy ott fejezzem be a munkanapot. Sokáig dolgoztam, fél 7 után még bőven benn voltam. Ekkortájt hívott Regi, aki időközben hazament, aztán elment az ovihoz kocsival, majd hazavitte a gyerekeket. Kérdezte, hogy eljöjjön-e értem, mert akkor tudunk együtt bevásárolni.

Mondtam neki, hogy milyen kedves, és hogy persze, jöjjön csak. Hübrisz!

7 körül hívott megint, hogy az iroda előtt áll, mehetek le. Megyek már, mondtam, még megírok egy emailt, aztán indulok is. Email elküld, gép hibernál, megyek le a lépcsőn. Már a földszinten voltam, amikor eszembe jutott, hogy a napot Opfikonban kezdtem, és milyen rendes Regi, hogy Klotenből eljön értem egészen Altstettenig, pedig ez nincs olyan közel, mint Opfikon.

Ajajj.

(telefon) Szia, Regi! Azt hiszem, hogy reggel elfelejtettem mondani neked, hogy Opfikonba megyek, de utána átmegyek Altstettenbe. Szóval most itt vagyok az altstetteni irodában, nem Opfikonban.

Fél perc néma csend a vonal túlsó oldalán. Meg az innensőn is, én ilyenkor jobbnak látom, ha hallgatok. Olyan ez, mint a farkasszem, csak vakoknak, hanggal.

Aztán eljött értem Zürichbe, és elmentünk együtt vásárolni.

#elmúlt8év