Kategória: élet

  • Így lettem influenszer

    by

    in

    Inf­lu­en­szer, def.: az ~ szót leg­in­kább a közös­sé­gi médi­á­ban hír­ne­vet szer­zett tar­ta­lom­al­ko­tók­ra hasz­nál­ják, akik nép­sze­rű­sé­gük­nek köszön­he­tő­en befo­lyá­sol­ni képe­sek a köve­tő­i­ket akár véle­mény­for­má­lás, akár fogyasz­tói visel­ke­dés tekin­te­té­ben. (Wiki­pe­dia) Már évek óta köve­tem a Twit­te­ren (tud­já­tok, X…) a @TerribleMaps c. kon­tót. Elon Musk egy évvel ezelőt­ti hata­lom­át­vé­te­le óta egy­re kevés­bé sze­re­tem a plat­for­mot, de tipi­ku­san az ilyen…

  • A biciklis ámokfutó

    Na, ki lehet az? A minap Regi­vel bicik­li­re pat­tan­tunk, hogy a lányok köze­li (2,5 km, 10 perc kényel­me­sen) isko­lá­já­ba men­jünk, mivel Kata osz­tály­fő­nö­ke foga­dott min­ket. Nem kell sem­mi komoly dolog­ra gon­dol­ni, de megy már az isko­la két hónap­ja (volt is már egy két­he­tes őszi szü­net, nehogy túl­ta­nul­ják magu­kat a gye­re­kek), és így, a 7. osz­tály­ba lép­ve…

  • Védett: V mint…

    Nincs kivonat, mert ez egy védett tartalmú bejegyzés.

  • Megsvájciasíthatatlanságoskodásaitokért, avagy így megy a svájci állampolgárság megszerzése Zürichben (in progress)

    Nem gyak­ran for­dul elő, hogy az olva­só­tá­bor fele már a cím köze­pén lemor­zso­ló­dik, de most pont ez a helyzet. Akik ismer­nek, vagy rend­sze­res olva­só­im, vagy mind­ket­tő, vagy egyik sem, azok iga­zán tud­hat­nák már ennyi idő után, hogy 2012-ben érkez­tünk meg Svájc­ba. Előbb én, nőna­pon indul­ván, más­nap érkez­vén, aztán rá nem egé­szen két hónap­ra Regi az…

  • A gyerek

    Ma dél­előtt tör­tént, hogy gye­rek­sí­rást hal­lot­tam. Seni­or apu­ka­ként az ilyen han­got akkor is meg­hal­lom, ha köz­ben tele­fo­ná­lok head­set­tel a feje­men, és még csak fülel­nem sem kell. Kinyi­tot­tam az erkély­aj­tót — jobb meg­győ­ződ­ni arról, hogy más gye­re­ke sír, nem az enyém, bár ilyen­kor nálunk egyet­len gyer­mek sincs itt­hon, és lám, tény­leg így volt, kívül­ről jött a sírás.…

  • Ezeket olvastam 2022-ben

    by

    in

    Olyan rég nem írtam már, te jó ég! Főleg Lin­ke­dI­nen érik manap­ság egy­mást azok a moti­vá­lós bejegy­zé­sek, hogy “íme az a két­száz szak­mai könyv, amit idén olvas­tam”. Nem tudom, hogy az irigy­ség, a lus­ta­ság, a szé­gyen, vagy ezek­nek vala­mi­lyen kom­bi­ná­ci­ó­ja, de engem ezek­től a posz­tok­tól kiráz a hideg. Én nem olva­sok sokat. Ha te se, akkor leg­alább…