Premier League 2018/19 versenykiírás, részlet

Egy érde­kes rész­re buk­kan­tam a Pre­mi­er League idei kiírá­sá­ban (PDF).

164. §, 7. bekez­dés, (8) és (9) — for­dí­tás álta­lam:

(8) A Pre­mi­er League 2018/19-es évad­já­nak 3. (har­ma­dik) és 5. (ötö­dik) helye­zett­je a sze­zon végez­té­vel sem­le­ges hely­szí­nen meg­mér­kő­zik egy­más­sal az UEFA elő­írá­sa­i­nak meg­fe­le­lő­en (ren­des játék­idő: 2 x 45 perc, dön­tet­len ese­tén: 2 x 15 perc, illet­ve bün­te­tő­rú­gá­sok). A győz­tes csa­pat meg­kap­ja az UEFA Euro­pa League ser­le­gét 1 (egy) évre.

(9) A Pre­mi­er League 2018/19-es évad­já­nak 2. (máso­dik) és 4. (negye­dik) helye­zett­je a sze­zon végez­té­vel sem­le­ges hely­szí­nen meg­mér­kő­zik egy­más­sal az UEFA elő­írá­sa­i­nak meg­fe­le­lő­en (ren­des játék­idő: 2 x 45 perc, dön­tet­len ese­tén: 2 x 15 perc, illet­ve bün­te­tő­rú­gá­sok). A győz­tes csa­pat meg­kap­ja az UEFA Cham­pions League ser­le­gét 1 (egy) évre.

Ezért kell elol­vas­ni az apró­be­tűs részt! Sze­gény Man­ches­ter City, lema­rad­tak min­den­ről…

Focihét 2019/#19

Ez a hét foci szem­pont­já­ból annyi­ra meg­is­mé­tel­he­tet­len volt, hogy muszáj rövi­den meg­em­lé­kez­nem róla.

Hét­fő: nem fociz­tam és nem néz­tem focit. Ajvé.

Kedd: este végig­néz­tem a Liver­pool — Bar­ce­lo­na BL-elő­dön­tő vissza­vá­gót. Az első meccsen ugye a Bar­ce­lo­na 3–0‑ra nyert, de aztán jött a vissza­vá­gó, és a Pool a sérü­lé­sek és min­den egyéb dacá­ra olyan 4–0-t ját­szott, hogy arról még nálam fut­bal­lo­ko­sab­bak is hete­kig, hóna­po­kig beszél­get­nek. Én olyan gólt, mint ami­lyen a 4. volt (gyor­san elvég­zett, trük­kös szög­let, miköz­ben alszik a véde­lem) sose lát­tam még, egé­szen elké­pesz­tő volt, hogy ilyet ilyen szin­ten meg lehet csi­nál­ni.

Szer­da: este sza­kadt az eső, de hát edzés, men­ni kell. Az eser­nyő-csel új értel­met nyert, mert konk­ré­tan meg­for­dult a fejem­ben, hogy eser­nyő­vel fogok fociz­ni, annyi­ra zuho­gott. Aztán inkább elen­ged­tem ezt az eső dol­got, három réteg­ben (tri­kó, alá­öl­tö­ző, mez) fociz­tam, ezek dara­bon­ként más­fél perc alatt átáz­tak, így 5 perc után már min­den mind­egy volt. A körül­mé­nyek elle­né­re 8‑an vol­tunk edzé­sen, 4v4-et ját­szot­tunk, aztán a szom­széd fél­pá­lyán edző (mint utóbb kide­rült: a UPC volt az) csa­pat­tal keve­red­ve ját­szot­tunk még fél órát 10v10-ben is. Nem volt vilá­gí­tás, csak a szom­széd pályá­kon, én alig lát­tam, bal­hát­véd vol­tam, jól esett (min­den szem­pont­ból). Aztán 9 után haza, pont lekés­tem azt a két gólt, ami­vel a múlt heti ide­gen­be­li 1–0 után már 3–0‑ra ment az Ajax, aki­ket már azelőtt is sze­ret­tem, mielőtt 2003-ban a sta­di­on­juk­ban lát­tam vol­na Emi­ne­met (van set­list!). Aztán jött a 2. fél­idő, és még min­dig nem tudom, hogyan, de a Tot­ten­ham meg­for­dí­tot­ta a meccset, és nyert ide­gen­ben 3–2-re, győz­tes gól a 96. perc­ben. Ért­he­tet­len.

Csü­tör­tök: mobi­lon néz­tem a Chel­sea — Frank­furt EL-elő­dön­tő vissza­vá­gó végét, illet­ve remél­tem, hogy a végét (2. fél­időt), mert ekkor már elég álmos vol­tam. Per­sze jött a hosszab­bí­tás, aztán éjfél magas­sá­gá­ban a tizen­egye­sek. Hiá­ba gon­dol­tam azt, hogy Kepa akkor sem fog majd meg bün­te­tőt, ha a szá­já­ba rúg­ják, még­is meg­fo­gott ket­tőt, így nyert a Chel­ski, és dön­tős. Ahol az ellen­fe­lük az Arse­nal lesz, így az angol BL-ház­idön­tő után jön az angol EL-ház­idön­tő (kro­no­ló­gi­a­i­lag for­dít­va lesz).

Pén­tek: a fut­ball­hét zenit­jé­nek indult, hogy aztán inkább nadír legyen. De ne sza­lad­junk ennyi­re elő­re! Este 8‑tól kez­dő­dött az FC VBZFC ZKB meccs. Idén nem megy nekünk túl jól, az egyet­len győ­zel­mün­ket pont elle­nük értük el, pont az én gólom­mal, még álné­ven. Gon­dol­tuk, mikor for­dít­suk meg a vesz­tes ten­den­ci­át, ha most nem? Jó sokan jelent­kez­tünk meccs­re, pedig álta­lá­ban 11–12 ember­rel szok­tunk meccsez­ni, most meg volt vagy 16–18 játé­kos is. Az eliga­zí­tás­nál kide­rült, hogy cse­re leszek a máso­dik fél­idő­ben, gon­dol­tam, hát jó, legyen így. Mele­gí­tet­tünk, aztán egy­szer csak szólt az edző bá’ (Herr Loos­er, hagyok erre egy kis időt), hogy még­is kez­dek, mert nem jött meg az egyik játé­kos­tár­sunk idő­ben. Jó, akkor legyen így! Bal­hát­véd vol­tam, sok­szor nem kel­lett elő­re­men­nem, mert a cso­da­csa­tá­runk búcsú­meccse volt (eliga­zol az FC Sch­wa­mend­in­gen­be), aki tény­leg annyi­ra jó, hogy arra nin­cse­nek sza­vak. Az első perc­ben rúgott egy kapás­gólt, ennek igen örül­tünk. Aztán az ellen­fél szög­let­ből egyen­lí­tett (elalud­tunk, mint a Bar­ce­lo­na, nagy­já­ból ennyi a hason­ló­ság), de gyor­san rúg­tunk (a cso­da­csa­tár) még két gólt. Aztán az egyik védőnk össze­ho­zott egy tizen­egyest, ami sze­rin­tem lab­da volt, nem baj, még min­dig 3–2 nekünk. Rúg­tunk még egyet, de kap­tunk is egyet sza­bad­rú­gás­ból, 4–3‑nál cse­rél­tek le. A máso­dik fél­idő­ben rúg­tunk még 2 gólt, 6–3. Innen már nem lehet baj! Csak aztán beütött a VBZ-krach, lyu­kas volt a közép­pá­lya, ren­ge­teg eladott lab­da volt, nem tud­tunk nagyon fel­fej­lőd­ni táma­dás­ba. Kapott az ellen­fél még egy tizen­egyest, ami szin­tén nem tűnt annak, és asszem rúg­tak egyet akci­ó­ból is vég­re, 6–5. Ekkor a mes­ter bekül­dött jobb­szél­ső­nek, fizi­ka­i­lag ugyan­ott rohan­gál­tam, mint az első fél­idő­ben, csak a másik irány­ba támad­tunk, ez engem nagyon meg­za­vart. Hiány­zott a sta­bi­li­tás hátul­ról és közép­ről is, tel­je­sen eset­le­ge­sen véde­kez­tünk, az egyik kont­rá­ból egyen­lí­tet­tek, aztán nem sok­kal később az ellen­fél egyik játé­ko­sa homo­rí­tott egy kor­rek­tet a tizen­ha­to­son belül, így a bíró befúj­ta elle­nünk a har­ma­dik bün­te­tőt is. Itt elgu­rult a gyógy­sze­re az egyik csa­pat­tár­sunk­nak, ordít­va letép­te magá­ról a mezt, és lement a pályá­ról. Berúg­ták ezt is, és aztán, ami­kor már min­den mind­egy volt, még egyet, így lett a vége 6–8. Ismét­len, foci volt ez, nem vízi­lab­da, bár a pálya tala­ja elég mély volt. Sike­rült a hosszú­uj­jú alá­öl­tö­zőm alatt elrej­te­nem az Amaz­fit Pace-emet, így van hőtér­ké­pem is, azt hiszem, ez volt az összes öröm­te­li ese­mény pén­tek este.

Én vagyok az FC VBZ Bácsi Sán­do­ra.

Szom­bat: sem­mi foci, egy hal­vány pró­bál­ko­zás, hogy meg­néz­zem a Bun­des­li­ga-össze­fog­la­lót, de aztán még­sem.

Vasár­nap: det­tó.

Focista lettem

Évek óta (ld. 2016, 2017) fenye­ge­tő­zöm azzal, hogy focis­ta leszek. 2018. ápri­lis 21-én — ahogy egy csa­pat­tár­sam mond­ta — vég­re fér­fi let­tem.

Az egész a NAGY MECCS előt­ti nap pén­te­kén kez­dő­dött. Van nekünk egy WhatsApp-cso­por­tunk, a fél­re­ér­té­sek elke­rü­lé­se végett az a neve, hogy “Ulti és foci” — itt szok­tuk meg­be­szél­ni, hogy ki milyen ala­po­zót vett akci­ó­san, illet­ve hogy mi lesz a követ­ke­ző sza­bás­min­ta, amit meg­va­ló­sí­tunk. Fura is volt hát, hogy Dénes barátom/kollégám/leendő csa­pat­tár­sam miért írta be a követ­ke­ző üze­ne­te­ket:

Focis­tak a cse­ten. Hol­nap­ra nem vagyunk meg az FC VBZ kovet­ke­zo meccse­re
Be tud vala­ki ugra­ni?
Laci, Gabor?
Reg­gel 10-kor van a meccs
Itt: Hard­hof 19 8064 Zürich
Bal­la­ba­sok elony­ben

Sok okból kifo­lyó­lag meg­szó­lít­va érez­tem magam: az FC VBZ-tel azóta kacér­ko­dom, ami­óta a Kap­pe­lin (az isko­la­ud­va­ron) foci­zunk; a bal a job­bik lábam; és Laci vagyok. Nem volt mit ten­ni, azt tet­tem, amit egy jó magyar (leen­dő) focis­ta ten­ne: rög­tön kimen­tet­tem magam, és sérül­tet jelen­tet­tem.

Ez nem Zizi kar­ja.

Bizo­nyá­ra sokak­ban fel­me­rül, hogy miként sike­rült egy ilyen kor­rekt és 16 bit­nyi szín­ár­nya­la­tot fel­mu­tat­ni képes vér­alá­fu­tást sze­rez­nem olyan passzív élet­mód­dal, mint ami­lyet élek. A válasz egy­sze­rű: vér­adás.

Saj­nos ismer­nek már engem az embe­rek, és a kifo­gást a neki (nekem?) kijá­ró szkep­ti­kus­ság­gal vegyes szar­kaz­mus­sal fogad­ták. Fél deci alvadt vér nem men­tett meg a meccs­től. Bele­tö­rőd­tem a sor­som­ba, és szó­ban (hogy ne legyen nyo­ma, és még ki tud­jak farol­ni, ha meg­gon­dol­nám maga­mat) vissza­iga­zol­tam a meccset.

Este elő­ke­res­tem (iga­zá­ból Regi keres­te elő, aki szin­tén izga­tott volt, nyil­ván min­dig is focis­ta­fe­le­ség akart len­ni) a stop­lis cipő­met. Utol­já­ra tavaly ősszel ját­szot­tam ben­ne, ami­kor elég saras volt a pálya. Erre onnan emlé­kez­tem, hogy a cipő­kön dara­bon­ként nagy­já­ból más­fél kiló meg­kö­ve­se­dett sár volt, amit a bele­ra­gadt fűszá­lak kar­bon­szál­ként erő­sí­tet­tek. Nem volt több fél órá­nál lerob­ban­ta­ni a cipők­ről a koszt, és utá­na a kád — ahol a műve­le­tet végez­tem — majd­nem olyan tisz­ta volt, mint ami­kor elkezd­tem. A cipő mel­lett síp­csont­vé­dő­re volt szük­ség, ezt is sike­rült meg­ta­lál­ni. Dénes biz­ta­tott, hogy ha nincs meg a védő az sem baj, az egyik csa­pat­társ egy­szer pél­dá­ul egy papu­csot rakott be a sport­szár­ba, mond­juk még az is egy fok­kal job­ban véd, mint a láb­szőr. A fel­sze­re­lést a csa­pat biz­to­sí­tot­ta, én készen áll­tam.

Rela­tí­ve nyu­god­tan alud­tam, de az izga­tott­ság miatt korán kel­tem. Nem akar­tam túl sokat enni a NAGY MECCS előtt, ittam egy kávét, és ettem egy banánt (kiegyen­sú­lyo­zott focis­ta­ét­rend meccs­nap­ra). A pálya tőlünk bicik­li­vel kb. 8 perc, én az ide­ges­ség miatt erre is rászá­mol­tam még vagy 20 per­cet, így jó korán értem oda. Gyü­le­kez­tek a csa­pat­tár­sak (aki­ket nem ismer­tem), én meg mász­kál­tam fel-alá, és Dénest vár­tam.

A fen­ti tér­ké­pen lát­szik, hogy ez a hely egy sport­komp­le­xum sok foci­pá­lyá­val. Sen­ki se gon­dol­jon egy San­ti­a­go Ber­na­bé­u­ra, még a Pancho Aré­ná­ra is csak nyo­mok­ban emlé­kez­tet, iga­zá­ból ezek sima pályák egy­más mel­lett, mi a leg­tá­vo­lab­bi­ra vol­tunk kive­zé­nyel­ve, a 11-esre. Előt­te azon­ban öltö­zés és eliga­zí­tás.

Az öltö­ző­ben talál­koz­tam a csa­pat­tár­sa­im­mal. Nagy­ré­szük helyi, néme­lyek tény­le­ge­sen VBZ-esek (ez a BKV-nak felel meg), a csa­pat egy­re növek­vő része azon­ban magyar és/vagy epa­mos. Mivel egy sport­or­vo­sit és az iga­zo­lást még Svájc­ban sem lehet egy pén­tek este alatt elin­téz­ni, ezért kide­rült, hogy én hamis iga­zo­lás­sal fogok sze­re­pel­ni éle­tem első meccsén. Meg­kap­tam az új neve­met (én let­tem Péter, aki egyéb­ként szin­tén egy hon­fi­társ kol­lé­ga), beta­nul­tam az új szü­le­tés­na­po­mat (érde­kes, hogy pont And­rás-nap­ra esik), én admi­niszt­ratí­ve készen áll­tam. Köz­ben kap­tam mezt, gatyát, sport­szá­rat, eze­ket pró­bál­tam olyan sor­rend­ben és olyan test­ré­szek­re fel­ven­ni, ahogy azt a töb­bi­ek­től lát­tam. Stíl­sze­rű­en a 14-es mezt kap­tam, ezzel is emlé­kez­ve az iden­ti­tás­cse­rém előt­ti szü­le­tés­na­pom­ra.

Ez az egyet­len fény­ké­pem van éle­tem első meccsé­ről.

10-kor kez­dő­dött a meccs, mi fél 10 körül indul­tunk a pályá­ra. Az edző bá’ elmond­ta a tak­ti­kát (fel­ol­vas­ta a kez­dő tizen­egyet, és elmond­ta, hogy cse­re leszek — ennyi volt), és kez­dő­dött a beme­le­gí­tés. Passzol­ga­tás kör­be-kör­be, vál­ta­ko­zó vezény­sza­vak­kal, ami­ket nyil­ván nem értet­tem. Rúg­tunk párat kapu­ra, kocog­tunk, nyúj­tot­tunk, tisz­tá­ra, mint a nagyok. Aztán las­san köze­le­dett a 10 óra, meg­ér­ke­zett az ellen­fél is. Bizo­nyá­ra sokan hal­lot­tak már az FC Gastro Uni­ted 1‑ről, ők az FC VBZ egyik leg­na­gyobb mumu­sai. Állí­tó­lag évek óta min­dig kika­punk tőlük, időn­ként olló­zós gólo­kat lőnek, szó­val tel­je­sen egy fut­ball­csa­pat benyo­má­sát kel­tik. Én az egyik ellen­fél­lel már talál­koz­tam a vécé­ben, ahol a meccs utá­ni dop­ping­vizs­gá­lat­ra gya­ko­rol­tunk a piszo­ár­nál. A mi csa­pa­tunk első­sor­ban spor­tos vil­la­mos­so­fő­rök­re és kehes infor­ma­ti­ku­sok­ra épül, ez a srác meg magas volt (még nálam is maga­sabb), izmos, és ráné­zés­re focis­ta. Nem jó ómen.

A kis­pa­don kezd­tem hát a meccset. 3–1‑4–2‑es for­má­ci­ó­ban kezd­tünk, de ebből a pályán nem sok lát­szott. Ilyen szin­ten ezek a posz­tok elég­gé eset­le­ge­sek, iga­zá­ból fut min­den­ki min­den­fe­le, aztán néha eszük­be jut, hogy milyen posz­ton kel­le­ne ját­sza­ni­uk, és vissza­zár­nak a helyük­re. Én már pályá­ra lépé­sem előtt elfá­rad­tam, mert el kel­lett men­nem egy elrú­gott lab­dá­ért, ami­hez az egész “sta­di­ont” meg kel­lett kerül­nöm. Viszony­lag jól tar­tot­tuk (mi!) magun­kat, fél óra eltel­té­vel még 0–0 volt, sőt, még hely­ze­te­ink is vol­tak. Ekkor szólt nekem a mes­ter, hogy ruti­no­mat és gyor­sa­sá­go­mat innen­től kezd­ve a pályán kama­toz­tat­hat­nám, és beál­lí­tott. Kap­tam tak­ti­kai uta­sí­tá­so­kat is: legyek csa­tár, mert ott nem baj, ha elvesz­tem a lab­dát. Ennyi. Fel­ko­cog­tam hát a kez­dő­kör­be.

A pályán más­hogy telik az idő. Néz­tem már kis­mil­lió meccset, hol sör­rel, hol anél­kül, hol pro­jekt­oron, hol tévén, hol sta­di­on­ban. 2 x 45 perc, köz­te 15 perc szü­net, mint régen az isko­lá­ban az első két óra. Viszont ami­kor az ember ját­szik, akkor vala­hogy tel­je­sen más­ként tűnik az egész. A jegy­ző­könyv tanul­sá­ga sze­rint a 32. perc­ben áll­tam be, tehát bő 10 perc­cel a szü­net előtt. Még­is annyi min­den tör­tént, annyi emlé­ke­ze­tes ese­tet felej­tet­tem el azóta, hogy az hihe­tet­len.

  • Beál­lí­tá­som után volt egy sprin­tem a kapu elé, jött be a lab­da, de nem értem el, mind­össze 5–6 méter hiány­zott.
  • Meg­tá­mad­tam az ellen­fél egyik védő­jét, aki ezen annyi­ra meg­le­pő­dött, hogy a lábam­ba rúg­ta a lab­dát, ahon­nan az alap­vo­nal irá­nyá­ba gurult tovább. Futot­tunk utá­na mind­ket­ten, de mivel ő focis­ta, én meg nem, ő volt a gyor­sabb, és kikí­sér­te.
  • Meg­sze­rez­tem egy sza­bad lab­dát a saját 16-oso­mon belül, és lepasszol­tam. Köz­ben vala­ki majd­nem belém­rú­gott, de nem sike­rült neki, ezért elné­zést kért.
  • Kény­sze­rí­tőz­tem egy csa­pat­tár­sam­mal, és nem adtam el a lab­dát.
  • Adtam egy közép­szar passzt a tizen­ha­tos vona­lá­ra a csa­tár­tár­sam­nak, aztán vala­hogy vissza­ke­rült hoz­zám a lab­da, lőni pró­bál­tam, de nem sike­rült.

Nagy­já­ból ennyi tör­tént velem, köz­ben meg az ellen­fél rúgott két gólt, ami­ről én nem tehet­tem, mert csa­tár vol­tam, ugye. Azért szü­net­ben az edző lecse­rélt, azzal a kom­ment­tel, hogy a máso­dik fél­idő­ben még beáll­ha­tok.

Szü­net után tehát újfent a kis­pa­don talál­tam magam. Jöt­tek szur­ko­lók (hár­man), ők pró­bál­tak velem, a csa­pat lecse­rélt csa­ló sztár­já­val beszél­get­ni, de nem sike­rült ez sem. Köz­ben kap­tunk egy har­ma­dik gólt, annak azért kicsit örül­tem, hogy nem csak akkor rúg­nak nekünk gólt, ami­kor a pályán vagyok. Aztán az egyik csa­pat­tár­sam, aki addig part­jel­ző­ként funk­ci­o­nált, beállt, így nekem kel­lett elő­lép­nem lecse­rélt játé­kos­ból asszisz­tens­sé. Kap­tam zász­lót is, pró­bál­tam akkor len­get­ni, ami­kor a másik kol­lé­ga is szok­ta. Egy­szer bein­tet­tem egy lest, ami­kor az ellen­fél táma­dott, és rám­szólt az edző, hogy “legyen les”, egyéb­ként nagy­já­ból ese­mény­te­le­nül tel­tek a per­cek.

10 perc sem volt hát­ra a meccs­ből, ami­kor újra eljött az én időm. Vissza­cse­rél­tek, ezút­tal a közép­pá­lyá­ra, nem mint­ha ez bár­mit is szá­mí­ta­na. Lab­dá­hoz nem értem egy­szer sem, szem­mel ver­tem az ellen­fe­let a táma­dá­sai köz­ben, és mivel nem kap­tuk be a negye­dik gólt, kije­lent­he­tő, hogy hatá­so­san. Hár­mas síp­szó, min­den­ki gra­tu­lált min­den­ki­nek, véget ért az első meccsem.

Mivel ez hiva­ta­los céges liga, ezért van jegy­ző­könyv is. Akit érde­kel, az meg­néz­he­ti a lab­da­rú­gó­szö­vet­ség züri­chi régi­ó­já­nak hiva­ta­los olda­lán: FC VBZ 0:3 (0:2) FC Gastro Uni­ted 1.

Így let­tem hát focis­ta, kihúz­va ezt is a nem léte­ző és igen rövid bakancs­lis­tám­ról. Pár óra múl­va újra meccs, megint nem vagyunk meg ele­gen, így megest vala­ki más nevé­ben játsz­ha­tok. Megyek is öltöz­ni.

UPDATE: a máso­dik meccs érde­ke­sen sike­rült:

  • Kez­dő vol­tam, így fel­so­ra­koz­tam a töb­bi­ek­kel a meccs előtt, pacsiz­tam az ellen­fél­lel, nagyon pro­fi volt. Még a nem léte­ző közön­ség­nek is inte­get­tünk, meg­kö­szön­ve elő­re a szur­ko­lást.
  • Bal­ol­da­li közép­pá­lyást ját­szot­tam, leg­in­kább a bal­hát­vé­dünk­kel dol­goz­tam össze véde­ke­zés­ben. Iga­zi baj­tár­si kap­cso­lat ala­kult ki közöt­tünk az első fél­idő során.
  • Az ele­jén elég­gé meg­il­le­tő­dött vol­tam, lab­dá­kat vesz­tet­tem, nem ment túl jól. Aztán ami­kor bele­jöt­tem vol­na, akkor meg­húz­tam a jobb vád­li­mat, és onnan­tól nem tud­tam fut­ni.
  • Ennek elle­né­re egy­szer fel­men­tem támad­ni, az egyik csa­pat­társ­tól hoz­zám pat­tant a lab­da, betör­tem a tizen­ha­to­son belül­re, kapu­ra lőt­tem, és a kapus nagy nehéz­sé­gek árán ütöt­te szög­let­re a lab­dát. Ez volt az egyet­len kapura­lö­vé­sünk az egész meccsen.
  • Az egyik eladott lab­dám­ból lekont­ráz­tak min­ket, és ebből lőt­ték az első (és később kide­rült: győz­tes) gólt.
  • Fél­idő­ben pró­bál­tam nyúj­ta­ni a vád­li­mat, de csak rosszabb lett, szó­val cse­rét kér­tem. Össze­sen kb. 55–60 per­cet ját­szot­tam.
  • A lecse­ré­lé­se­met köve­tő­en össze­om­lott a csa­pat (lehet, hogy ebben sze­re­pet ját­szott az is, hogy a 60+-os edzőnk is beállt), és a vége 0–4 lett. Az ellen­fél az utol­só helye­zett volt, mi vol­tunk az utol­só előt­ti­ek.
  • Itt a jegy­ző­könyv: FC VBZ 0:4 (0:1) FC HLT.

Foci 2017-ben

Mit is írtam tavaly?

Gimi­ben sokat fociz­tak froc­liz­tak a bará­ta­im, hogy olyan kevés gólt rúgok, hogy egy kézen meg lehet szá­mol­ni. Iga­zuk volt. Idén hát meg­szá­mol­tam, hogy hány gólt rúg­tam.

Ez pedig immá­ron hagyo­mány, mert idén is így tet­tem. Sőt, ebben az évben továb­bi ada­tok­kal bőví­tet­tem a sta­tisz­ti­kát: azt is fel­je­gyez­tem, hogy milyen össze­ál­lí­tás­ban (hány játé­kos az egyik és a másik csa­pat­ban) fociz­tam.

Foci 2017-ben

Idén 56 alka­lom­mal ját­szot­tam össze­sen 108 “meccset”. Meccs­nek hív­tam min­den alkal­mat, ami­kor leg­alább 5 per­cig ját­szot­tunk egy adott össze­ál­lí­tás­ban. Össze­sen 98 gólt sze­rez­tem (1,75 gól napon­ta, 0,91 gól meccsen­ként). Ez Messi‑i (messzi) magas­ság­nak tűnik, de tegyük azért hoz­zá, hogy sok meccs volt terem­ben is (és egy­szer idén műfü­vön fociz­tam). A borí­tá­son­kén­ti sta­tisz­ti­ka a követ­ke­ző:

Borí­tás Nap Meccs Gól Arány (napon­ta / meccsen­ként)
műfü­ves 1 2 5 5 / 2,5
füves 28 63 21 0,75 / 0,33
terem 27 43 72 2,67 / 1,67

A lényeg a fű, már­mint a fut­ball­ban, ugye. Elég­gé szo­mo­rú a hely­zet: a tava­lyi szár­nya­lást idén vissza­fo­gott sze­rep­lés követ­te. Az a kiug­rás egy igen nevet­sé­ges 2v2 “meccs” volt, ha azt leszá­mí­ta­nám … de inkább nem teszem.

Fű 2017

Terem­ben már jobb volt a hely­zet, de azért itt is elő­for­dult, hogy nem rúg­tam gólt! Terem­ben! Még ilyet! Már­mint nehogy már még ilyen legyen! Ejnye!

Terem 2017

Némi kom­ment:
* Kinn leg­gyak­rab­ban 7 a 7 ellen ját­szot­tunk, benn pedig 4 a 4 ellen.
* Leg­gól­erő­sebb — ha a 2v2 bohóc­ko­dást nem vesszük — 4v4-ben vol­tam, ami nem meg­le­pe­tés, mert ugye ez terem­ben volt. Füvön 4v5-ben (ember­hát­rány­ban!) egy meccset ját­szot­tam, és két gólt lőt­tem.
* Egé­szen elké­pesz­tő, de mind a nyolc 6v6-os meccsen kép­te­len vol­tam gólt lőni.
* Ami pedig tény­leg fura, az az, hogy ember­előny­ben (ami­kor az ellen­fél­nél keve­seb­ben jászot­tak, mint a csa­pa­tom­ban) ará­nya­i­ban keve­sebb gólt rúg­tam, mint egyen­lő lét­szám­nál.

Idén nem jött össze a FC VBZ, de jövő­re a PMP mel­lé bele kell fér­nie!

Foci 2016-ban

Nem vagyok egy Cris­ti­a­no Ronal­do, de még egy Bácsi Sán­dor se. Nem vagyok se tech­ni­kás, se gyors, erőn­lé­ti­leg sem vagyok éppen kima­gas­ló. Nem vagyok gól­ér­zé­keny, nem tudok jól sze­rel­ni, kapus­nak alka­lom­ad­tán jó vagyok. Fejel­ni nem tudok, jó passzok­kal tár­sa­i­mat rit­kán szol­gá­lom ki. Gimi­ben sokat fociz­tak froc­liz­tak a bará­ta­im, hogy olyan kevés gólt rúgok, hogy egy kézen meg lehet szá­mol­ni. Iga­zuk volt. Idén hát meg­szá­mol­tam, hogy hány gólt rúg­tam.

Jel­ma­gya­rá­zat:
* műfű: a sze­zon az Ele­ments of Per­for­mance nevű helyen kez­dő­dött, ahol majd­nem hússzor ját­szot­tunk. Igen fura árkép­zés­sel dol­goz­tak, mert talán 100 fran­kot fizet­tem ezért, pedig nagyon kor­rekt hely volt műfü­ves pályá­val, lab­dák­kal, tuso­ló­val. Csőd­be is ment ápri­lis­ban, kár érte. 3v3-ban ját­szot­tunk.
* fű: ami­kor jó lett az idő, a Kap­pe­li isko­la füves udva­rán ját­szot­tunk tovább. Örö­kös küz­del­met vív­tunk az ele­mek­kel, ha esett az eső, dago­nyáz­tunk, aztán a gon­dok­kal hada­koz­tunk, aki nem akar­ta, hogy tel­je­sen tönk­re­te­gyük a füvet. Igen vegyes fel­ál­lá­sok­ban ját­szot­tunk, 4v4-től 12v12-ig volt min­den, néha egye­net­le­nül eloszt­va.
* terem: elő­ször See­bach­ban, aztán az Engé­nél ját­szot­tunk. 3v3, 4v4, néha 3v4 vagy 4v3, volt min­den.

Foci 2016-ban

Érde­kes­sé­gek (nekem):
* Ret­te­ne­te­sen zeher­nyés és hul­lám­zó tel­je­sít­ményt nyúj­tot­tam egész évben. Egy hónap­pal azt köve­tő­en, hogy 11-et rúg­tam, nul­láz­tam egy meccset, pedig terem­ben gólt nem rúg­ni a cso­dá­val hatá­ros tel­je­sít­mény.
* Álta­lá­ban elmond­ha­tó, hogy nehe­zen len­dü­lök bele, és gyor­san elfá­ra­dok. Ez igaz a meccse­ken belü­li és a hosszú­tá­vú tel­je­sít­mé­nyem­re is.
* A sze­zon leg­jobb idő­sza­ká­ban (augusz­tus), ami­kor töké­le­tes idő volt, és bele is fért a foci a nap­ja­im­ba, szin­te tel­jes és meg­ma­gya­ráz­ha­tat­lan gól­iszony­ban szen­ved­tem. Már nem emlék­szem pon­to­san, hogy mi volt a gond (sze­rin­tem nem rúg­tam gólo­kat), de tra­gi­kus volt, az biz­tos.
* A fű a fon­tos, és ezért külö­nö­sen örü­lök annak a három mes­ter­hár­mas­nak, amit az év folya­mán ezen a borí­tá­son sze­rez­tem.
* Az év jól vég­ző­dött, 9 gól­lal fejez­tem be az utol­só meccset. Nagyon kifu­tot­tam magam, bár beteg is vol­tam kicsit. Ekkor for­dult elő velem elő­ször, hogy nem csak víz­hó­lya­gok let­tek a tal­pa­mon, de még le is jött a bőr a nagy­láb­uj­jam­ról, és kor­rek­tül átvé­rez­tem a zok­ni­mat.
* Szum­ma szum­m­árum: 75 gól műfü­vön, 19 gól füvön, 27 gól terem­ben, 121 gól össze­sen.

Ter­vem jövő­re: FC VBZ.

Magyarországon majdnem elpazarolták Markert tehetségét”

And­re­as Möl­ler, a magyar lab­da­rú­gó-válo­ga­tott pálya­edző­je sze­rint Mar­kert Lász­ló jó kezek­ben van a sváj­ci FC Kap­pe­li­ben.

Nagyon örü­lünk Lász­ló pozi­tív fej­lő­dé­sé­nek – mond­ta Andy Möl­ler a Bild­nek. – Még rela­tí­ve fia­tal játé­kos (Király Gábor­hoz képest), és fej­lőd­ni, tanul­ni akar. Ugyan nem lő jól, de leg­alább keve­set fut, rend­kí­vül sta­ti­kus fut­bal­lis­ta, oda csap a pályán, ahol az ellen­fél­nek fáj (ver­bá­li­san). Rövid idő alatt mókás tag­ja lett a ked­di és csü­tör­tö­ki ebéd­szü­net helyett fut­bal­lo­zó csa­pat­nak, ezt rend­kí­vü­li szor­gal­má­val és kivá­ló hoz­zá­ál­lá­sá­val érde­mel­te ki. Elfo­gad­ja a taná­cso­kat, és min­dig meg­kér­de­zi, mit csi­nál­hat­na még job­ban. Még csi­szol­nia kell egy kicsit a játé­kán, néha hek­ti­kus és elra­gad­ja a hév. Azt mond­tuk neki leg­utóbb, hogy dol­goz­nia kell a haté­kony­sá­gán, mert arány­ta­la­nul keve­set fut ahhoz képest, hogy mennyit fut egy fél­lá­bú kecs­ke. Meg kell pró­bál­nia töb­bet a lab­da köze­lé­ben len­ni, és ekkor lehet iga­zán érté­kes. Alt­stet­ten­ben jó kezek­ben van, a hát­só füves pedig jó lépés­nek bizo­nyult. Magyar­or­szá­gon majd­nem hogy elpa­za­rol­ták a tehet­sé­gét!

For­rás: NSO

#HUNPOR Lyonban (rövid beszámoló)

Szer­dán Lyon­ban vol­tam meccsen. Magyar­or­szág — Por­tu­gá­lia 3–3, ugye.

7‑kor indul­tunk kocsi­val. 9 után értünk át fran­cia Svájc­ba (FCH, nem össze­té­vesz­ten­dő GCH-val és ICH-val, ugye), itt meg is áll­tunk reg­ge­liz­ni. Itt két fon­tos dolog tör­tént:

  1. Kide­rült, hogy FCH még drá­gább, mint GCH (vagy Zürich), leg­alább­is ilyen kevés reg­ge­lit 20 fran­kért még nem ettem.
  2. Az autós­pi­he­nő / Autogrill egy ilyen kilá­tás­sal szol­gált ven­dé­gei szá­má­ra.

Kilátás

Men­tünk tovább, ren­dü­let­le­nül. Dél körül már Lyon kör­nyé­kén vol­tunk, mivel a sta­di­on (Parc Olym­pi­que Lyon­na­is) a sem­mi köze­pén van, ezért a város­ból maxi­mum a Kőbá­nya- és Kis­pest-jel­le­gű kül­vá­ro­so­kat lát­tuk. Viszont Lyon-Kőbá­nya és Lyon-Kis­pest is viszony­lag taka­ros kerü­le­tek.

Egy órát bolyong­tunk autó­val, mert olyan fran­ci­á­san volt min­den kitáb­láz­va. Volt három par­ko­ló, P2, P56, P57, mond­juk én a fran­cia szá­mo­zá­son azóta nem lepő­döm meg, hogy kide­rült, hogy a kilenc­ven az náluk “négy húsz tíz” (quat­re vingt dix). P2 be volt zár­va, P56 VIP-par­ko­ló, P57 meg csak busz. Elő­ször egy helyi Tes­co (E.Leclerc) par­ko­ló­já­ban áll­tunk meg, de utá­na inkább elmen­tünk onnan, mert elvi­leg nem lehe­tett ott par­kol­ni. (Maradt ott vagy 2000 magyar autó, kiván­csi vagyok, hogy mi lett azok­kal.)

Nagy keres­gé­lés után kide­rült, hogy van Lyon­ban egy expo, és annak a par­ko­ló­ja a hiva­ta­los par­ko­ló. Elő­ször fur­csa volt, hogy a sta­di­on­tól kb. 10 per­cet kel­lett autóz­ni (az nem séta­tá­vol­ság), de aztán még­is lepar­kol­tunk. Ekkor volt kb. 2 óra (v.ö. a meccs 6‑kor kez­dő­dött), gon­dol­tuk, hogy akkor most elbu­szo­zunk a shutt­le buszok­kal a sta­di­on­hoz, aztán még arra is lesz idő, hogy bemen­jünk a város­ba vagy csi­nál­junk vala­mi huli­gán­ko­dást. Arra viszont nem szá­mí­tot­tunk, hogy ez is fran­ci­á­san lesz meg­szer­vez­ve.

Ami­kor mi oda­ér­tünk, már sok szá­zan lepar­kol­tak. Utá­na men­tünk mind­annyi­an arra, amer­re érzés­re a buszok lehet­nek. Meg is talál­tuk a “vég­ál­lo­mást”, viszont hama­ro­san kide­rült, hogy a buszok (még) nem jár­nak, arra vár­ni kell egy órács­kát. Emlé­kez­zünk rá, hogy nem a város­ban vagyunk, hanem a város szé­lén, a sem­mi köze­pén (Goog­le Maps). Behaj­tás­nál nem volt kiír­va, hogy “ne gye­re be 3 előtt, paraszt, mert úgy­is itt ragadsz”, sehol egy hoszt/esz, sem­mi. Szó­val ültünk a domb­ol­dal­ban, egy bon­sai árnyé­ká­ban, és vár­tunk.

3 után tény­leg bein­dult a busz­já­rat, és 10–15 perc sor­ban­ál­lás után fel is jutot­tunk az egyik busz­ra. Lég­kon­di nuku, mond­juk max. 30 fok volt árnyék­ban, a busz pedig a napon állt, ez legyen a leg­na­gyobb gond. Még ülő­hely is volt, szó­val nem panasz­kod­hat­tunk. 10 perc alatt értünk a sta­di­on­hoz, ahol már nagy volt a tömeg és a han­gu­lat (pedig még min­dig majd­nem 3 órá­val vol­tunk a meccs előtt). Ott készült a len­ti kép.

Stadion és én

Itt véget is érhet­ne a pre-meccs beszá­mo­ló, de csak most kez­dő­dik iga­zán. Tud­ni kell, hogy nekem két jegyem volt, Regi­vel akar­tam men­ni. Viszont Regi­nek köz­be­jött egy műtét (ezek a műté­tek csak így jön­nek), és az orvo­sa jelez­te, hogy a sétá­lás, ácsor­gás, ugrá­lás erő­sen kont­ra­in­di­kál­tak. Mivel a meccs gya­kor­la­ti­lag csak ebből áll, ezért úgy dön­töt­tünk, hogy ő szo­mo­rú­an, de kihagy­ja. Szó­val volt egy sza­bad jegyem, amit egy kol­lé­gám­nak adtam el. Ige­nám, viszont ő nem velünk jött Lyon­ba, hanem egy másik tár­sa­ság­gal, másik autó­val, másik par­ko­ló­ba. Adva van hát a hely­zet: talál­já­tok meg egy­mást egy város­ban, ahol még egyi­kő­tök se volt soha.

Chal­len­ge accep­ted.

(Itt jön­ne az, hogy elme­sé­lem hányat­ta­tott túrá­mat a tűző napon, végig Lyon kül­vá­ro­sán keresz­tül, nagy­já­ból 6 km-en és 1,5 órán át, de helyet­te inkább jöj­jön egy kép, ami­kor már meg­ta­lál­tam a bagázst.)

Mi

Innen­től kezd­ve már majd­nem min­den rend­ben volt. Sört is sze­rez­tünk (ami nem volt tri­vi­á­lis, mert meccs­na­po­kon alko­hol­ti­la­lom van már Fran­cia­or­szág­ban), a sta­di­ont is meg­ta­lál­tuk, egy­mást sem vesz­tet­tük el. Belép­te­tés­nél nem volt nagy dugó, ami­kor a moto­zás volt, meg is értet­tem, miért. Koráb­ban vol­tam már sok meccsen, és meg­szok­tam, hogy a meccs előt­ti moto­zás és a prosz­ta­ta­vizs­gá­lat között annyi a különb­ség, hogy a biz­ton­sá­gi őrön nincs kesz­tyű (vagy gumi­ujj). De nem Fran­cia­or­szág­ban! Ter­ror­ve­szély, köp­nek rá, a moto­zás kb. úgy nézett ki, hogy levet­te a sil­bak a sap­ká­mat, hogy lás­sa, nem csempészek‑e be vala­mit a feje­men, meg­ölelt bará­ti­lag, aztán azt mond­ta, hogy good match. Ennyi. Remé­lem, hogy nem lesz sem­mi­lyen ese­mény a későb­bi­ek­ben sem, mert egy eb-meccsen csak az nem ter­ro­ri­zál, aki nem akar.

5 körül értünk be a sta­di­on­ba, meg­ta­lál­tuk a helyün­ket is, vet­tünk megint sört (bent már lehet kap­ni), mond­juk a 0,5%-os Carls­berg­nél rosszab­bat rég nem ittam. A mi szek­to­runk pont a por­tu­gá­lo­ké mel­lett volt, se egy kerí­tés, se sem­mi, a lép­cső bal olda­lán #POR, a jobb olda­lán pedig #HUN druk­ke­rek, vic­ces. Jött a beme­le­gí­tés, lát­tuk a becses magyar csa­pa­tot és a csúnya/rossz por­tu­gá­lo­kat is. CR7 nagyon gya­ko­rol­ta a sza­bad­rú­gá­so­kat, de már akkor sem ment neki.

6‑kor vég­re elkez­dő­dött a meccs, remé­lem, min­den­ki lát­ta. Mivel a han­gu­la­tot és az egé­szet kép­te­len­ség átad­ni, ezért csak pár gon­do­lat:

  • A magyar szur­ko­lás feno­me­ná­lis volt. Nekem a fél­idő köze­pén ment el a han­gom, de attól még kia­bál­tam tovább, csak job­ban fájt. Egy­foly­tá­ban éne­kel­tünk, tap­sol­tunk, űztük-haj­tot­tuk a csa­pa­tot. A másik olda­lon (por­tu­gá­lok, ugye) annyi volt a szur­ko­lás, hogy ami­kor gólt lőt­tek vagy ami­kor hely­zet­be kerül­tek, akkor hörög­tek, egyéb­ként volt kb. 10x “PORTUGAL”-kántálás, ennyi. Nekünk meg 100x Az éjjel soha nem érhet véget :)
  • Meleg volt, nagyon. 30 fok árnyék­ban, mi leg­alább nem a napon vol­tunk, mint a magyar szur­ko­lók jelen­tős része. Cse­ré­be az utol­só előt­ti sor­ban vol­tunk, a sta­di­on tete­jé­hez igen közel. “A meleg leve­gő fel­száll”, tud­juk jól álta­lá­nos 4. osz­tály óta, azt meg most tud­tuk meg, hogy “a sta­di­on tete­jén pedig bera­gad”. Sza­u­na volt, ülve is izzad­tunk folya­ma­to­san, szó­val inkább ugrál­tunk, akkor járt a leve­gő körü­löt­tünk.
  • Le a kalap­pal a csa­pat előtt! Ilyen jó meccset rég nem lát­tam, fan­tasz­ti­kus élmény volt. Az, hogy tar­ta­lé­ko­san így tudunk ját­sza­ni, egy ilyen ellen­fél­lel, hát az nem sem­mi.

A mul­ti­mé­dia jegyé­ben rakok még ide két vide­ót, amit a meccsen vet­tem fel. Az első CR7 első gól­ja (ezzel egyen­lí­tet­tek 2–2‑re), a máso­dik pedig Dzs­u­dzsák 2. gól­ja (ezzel lett 3–2). Egyéb­ként ezt a két vide­ót csi­nál­tam az egész meccsen.

Hol­nap nyol­cad­dön­tő, júli­us 1‑én Lil­le-ben negyed­dönt­ő­zünk Wales ellen, utá­na júli­us 6‑án vissza­té­rünk Lyon­ba, hogy megint elszo­mo­rít­suk a por­tu­gá­lo­kat, utá­na pedig már jöhet Fran­cia­or­szág júli­us 10-én a Saint-Denis­ben. Ez utób­bi meccs­re van két jegyem (per­sze csak ha Magyar­or­szág bejut, de hát ilyen tri­vi­á­lis dol­go­kat nem is kell emlí­te­ni).

Albánia — Svájc

Ugye sen­ki sem felej­tet­te el, hogy júni­us 11-én albán-sváj­ci meccs lesz Lens-ban?

Mivel rég nem volt feles­le­ges focis kont­ent, ezért most lesz. Teg­nap néz­tem válo­ga­tott meccse­ket, töb­bek között Svájc és Albá­nia is a pályán volt. Előb­bi külö­nö­sebb meg­eről­te­tés nél­kül kapott ki Zürich­ben Bosz­nia-Her­ce­go­vi­ná­tól, utób­bi pedig Luxem­bourg­ban dia­dal­mas­ko­dott, mint az köz­is­mert. De nem is ez a fon­tos, hanem a júni­u­si, egy­más elle­ni meccs az Eb‑n.

Annak jár­tam utá­na, hogy mennyi­re német-török meccs lesz az albán-sváj­ci. Lelö­vöm a poént: nagyon. (Gy.k.: a német válo­ga­tott­ban sok török szár­ma­zá­sú játé­kos van, a törö­kök között pedig sok olyan, akik Német­or­szág­ban szü­let­tek.)


Svájc

  • Bler­im Dže­ma­i­li: Mace­dó­ni­á­ban (akkor: Jugo­szlá­via) szü­le­tett albán csa­lád­ban, 4 éves volt, ami­kor Svájc­ba köl­töz­tek
  • Gra­nit Xha­ka: koszo­vói albán szü­lők gyer­me­ke, már Svájc­ban szü­le­tett
  • Paj­tim Kasa­mi: Mace­dó­ni­á­ból (akkor: Jugo­szlá­via) szár­ma­zó albán szü­lők gyer­me­ke, már Svájc­ban szü­le­tett
  • Sha­ni Taras­haj: koszo­vói albán szü­lők gyer­me­ke, már Svájc­ban szü­le­tett
  • Admir Meh­me­di: Mace­dó­ni­á­ban (akkor: Jugo­szlá­via) szü­le­tett albán csa­lád­ban, 2 éves volt, ami­kor Svájc­ba köl­töz­tek
  • Xher­dan Sha­qi­ri: Koszo­vó­ban (akkor: Jugo­szlá­via) szü­le­tett albán csa­lád­ban, 1 éves volt, ami­kor Svájc­ba köl­töz­tek


Albá­nia

  • Arlind Aje­ti: Bázel­ben szü­le­tett, 21 éves korá­ig sváj­ci kor­osz­tá­lyos válo­ga­tott volt
  • Ber­at Djim­siti: Zürich­ben szü­le­tett, 21 éves korá­ig sváj­ci kor­osz­tá­lyos válo­ga­tott volt
  • Naser Ali­ji: Mace­dó­ni­á­ban (akkor: Jugo­szlá­via) szü­le­tett albán csa­lád­ban, 4 éves volt, ami­kor Svájc­ba köl­töz­tek, 21 éves korá­ig sváj­ci kor­osz­tá­lyos válo­ga­tott volt
  • Fred­die Vese­li: Renens-ben szü­le­tett, 20 éves korá­ig sváj­ci kor­osz­tá­lyos válo­ga­tott volt
  • Mig­jen Bas­ha: Lau­sanne-ban szü­le­tett, 19 éves korá­ig sváj­ci kor­osz­tá­lyos válo­ga­tott volt
  • Amir Abra­shi: Bis­chof­szell­ben szü­le­tett, 22 éves korá­ig sváj­ci kor­osz­tá­lyos válo­ga­tott volt
  • Ermir Len­ja­ni: Koszo­vó­ban (akkor: Jugo­szlá­via) szü­le­tett, tizen­éves korá­ban köl­töz­tek Svájc­ba, ahol 10 évet töl­tött
  • Burim Kukeli: Koszo­vó­ban (akkor: Jugo­szlá­via) szü­le­tett, 4 éves volt, ami­kor Svájc­ba köl­töz­tek
  • Shkël­zen Gashi: Zürich­ben szü­le­tett, 21 éves korá­ig sváj­ci kor­osz­tá­lyos válo­ga­tott volt
  • Tau­lant Xha­ka: Bázel­ban szü­le­tett, 22 éves korá­ig sváj­ci kor­osz­tá­lyos válo­ga­tott volt
  • Lorik Cana: mene­kült­ként 9 évet élt a csa­lád­já­val Svájc­ban

Ahogy lát­szik, az albá­nok erő­sen rámen­tek a 20 év körü­li sváj­ci­ak­ra, bizo­nyá­ra győz­köd­ték őket, hogy válasszák a két­fe­jű sasos mezt a fehér keresz­tes helyett. (Vagy pedig a fiúk gon­dol­ták úgy, hogy az albán csa­pat jobb nekik, eset­leg abba inkább befér­nek, mint a sváj­ci­ba.) Egy játé­kos híján ki lehet­ne hoz­ni egy tel­jes foci­csa­pa­tot a sváj­ci szü­le­té­sű vagy kötő­dé­sű albá­nok­ból, viszont az albán szár­ma­zá­sú sváj­ci­ak­ból max. egy kapus nél­kü­li fut­sal­csa­pat lehet­ne.

Külön érde­kes­ség a Xha­ka-test­vér­pár: Tau­lant (az idő­sebb) albán válo­ga­tott, Gra­nit pedig sváj­ci. Nem len­nék a Xha­ka-szü­lők helyé­ben júni­us 11-én, ebből nem lehet jól kijön­ni. (Ld. Boa­teng vs Boa­teng a véb­éken.)

Csocsó 2014

Én hagyo­mány sze­rint nem vol­tam egy nagy cso­csós soha­sem, de idén az év ele­jé­től elkezd­tünk igen komo­lyan “edze­ni”. Ebéd­szü­net­ben és a dél­utá­ni szi­esz­ta alkal­má­val álta­lá­ban lemen­tünk egy-két (sic!) meccset ját­sza­ni. Vala­mi­lyen okból kifo­lyó­lag elkezd­tem fel­ír­ni, hogy milyen ered­mé­nye­ket értem el. Ezt elem­zem ki decem­ber 31. alkal­má­ból.

Min­den meccs 10 rúgott gólig ment, 2 vs 2, álta­lá­ban a közép­pá­lyá­sok által szer­zett gól érvé­nyes­nek szá­mí­tott (Svájc­ban gyak­ran nem ér), leg­in­kább hátul ját­szot­tam.

Csocsó 2014

  • 375 meccset ját­szot­tam, 201-et nyer­tem, 174-et vesz­tet­tem el, ez 54%-os győ­zel­mi arány.
  • A leg­több meccs már­ci­us­ban volt (pro­jekt vége) — 149 (!); a leg­ke­ve­sebb júli­us­ban és novem­ber­ben — 1 (!).
  • Leg­hosszabb győ­zel­mi soro­zat: júli­us 21. és szep­tem­ber 19. között (két hónap!) az összes (7) meccset meg­nyer­tem. Sőt, ha úgy szá­mo­lom, júni­us 27. és októ­ber 15. között (három és fél hónap) nem kap­tam ki.

Bayern-meccsen voltam

Mos­ta­ná­ban elha­gyott az ihlet, és most se jött vissza. Viszont muszáj írnom a Bayern Mün­chen — Bayer Lever­kus­en meccs­ről, mert most aktu­á­lis.

Nem értem, miért van ilyen gülü szemem. Azt hittem, a kamerába néztem, erre most kiderült, hogy nem. Szóval így néz ki az Allianz Arena, ha Bayern-meccs van. Ha az 1860 München játszik, akkor kék.
Nem értem, miért van ilyen gülü sze­mem. Azt hit­tem, a kame­rá­ba néz­tem, erre most kide­rült, hogy nem. Szó­val így néz ki az Alli­anz Are­na, ha Bayern-meccs van. Ha az 1860 Mün­chen ját­szik, akkor kék.

Fontos, hogy az emberről a meccs előtt készüljön egy igazán szexi kép. Sál - €8, sapka - €10, arckifejezés - megfizethetetlen.
Fon­tos, hogy az ember­ről a meccs előtt készül­jön egy iga­zán sze­xi kép. Sál — €8, sap­ka — €10, arc­ki­fe­je­zés — meg­fi­zet­he­tet­len.

A meccs első fél­ide­je felejt­he­tő volt, pár hely­zet, sem­mi komoly. Egyéb­ként ilyen­kor sem unat­ko­zik az ember, pusz­tán az a tény, hogy a játé­ko­sok fut­nak, igen szó­ra­koz­ta­tó tud len­ni. A 13. sor­ban ültünk, nagyon közel zaj­lot­tak az ese­mé­nyek, jó volt lát­ni eze­ket a tehet­sé­ges ama­tő­rö­ket fot­bal­loz­ni.

A máso­dik fél­idő­ben volt egy gól, és volt pár hely­zet is. A leg­job­ban nekem az tet­szett, ami­kor Bas­ti­an Sch­we­ins­teiger elkez­dett mele­gí­te­ni a pályán. Nem a pályán kívül, hanem belül, miköz­ben a töb­bi­ek ját­szot­tak. Néha 3–4 méter­re is bement, ami­kor jött a Bayer-táma­dás, akkor pedig elő­zé­ke­nyen kijebb szök­dé­cselt. A végén majd­nem 5 egész perc­re be is állt.

Nem volt jó meccs, még­is nagy élmény volt. Utá­na bemen­tünk a Bayern Mega­s­tore-ba, akko­ra rajon­gói bolt, mint egy szu­per­mar­ket, tele FCB‑s cuc­cok­kal.