Categories
zürich

Regi büntetése

Nem Regi áll bosszút, és nem én állok bosszút raj­ta. Jegy nél­kül uta­zott, ezért meg­bün­tet­ték. Per­sze ennél bonyo­lul­tabb és érde­ke­sebb a tör­té­net.

Tör­tént az egy önma­gá­ban sokat nem ígé­rő augusz­tu­si hét­főn, hogy Regi Médi­vel fel­ke­re­ke­dett, és elvil­la­mo­so­zott egy gyógy­szer­tár­hoz, mert a vil­la­mo­so­zás nél­kül elér­he­tő (ún. köze­li) gyógy­szer­tá­rak­ban nem volt az, amit ven­ni szán­dé­ko­zott. Meleg­ben, fárad­tan, Médis­tül, baba­ko­csis­tul fel­szállt a 3‑as vil­la­mos­ra, mobil­lal pró­bált (!) jegyet ven­ni. Azért csak pró­bált, mert egy hiba­üze­ne­tet kapott, amit viszont már csak a vil­la­mo­son vett ész­re, pont akkor, ami­kor ellen­őrök száll­tak fel. Pró­bál­ta kima­gya­ráz­ni a szi­tu­á­ci­ót, de nem sike­rült, 90 fran­kos hely­szí­ni bír­sá­got kapott. Ami­kor a körül­mé­nyek­ről érte­sül­tem, leve­let írtam.

Az aláb­bi­ak­ban az angol nyel­vű leve­let mini­má­lis vál­toz­ta­tá­sok­kal (for­má­zás, helyes­írá­si- és auto­cor­rect-hibák eli­mi­ná­lá­sa) köz­löm. Mobi­lon pötyög­tem be nap­köz­ben, hir­te­len majd azt köve­tő folya­ma­tos és növek­vő fel­in­dult­ság­ban. Nem magyar­kod­ni aka­rok, hogy “így ver­tem át a züri­chi BKV‑t”, hanem inkább azt pró­bá­lom bemu­tat­ni, hogy miként műkö­dik (és működ­het­ne más­hol is) a mél­tá­nyos­ság. Ehhez per­sze egy olyan rend­szer­re van szük­ség, ahol az ember tény­leg csak akkor ír ilye­ne­ket, ha igaz, nem pedig a meg­fe­le­lő kifo­gás-for­ma­nyom­tat­ványt elő­rán­gat­va. Kieme­lé­sek utó­lag tőlem.

Dear Team,

I’d like to raise a com­p­la­int beca­u­se of the fine that my wife got ear­li­er today.

My wife was tra­ve­ling from Fel­len­berg­stras­se towards Alb­is­rie­der­platz with tram 3 when she was stop­ped at Huber­tus by a tic­ket cont­rol­ler. Befo­re she got on the tram with a baby strol­ler and our 11-month-old daugh­ter, she ini­tia­ted a Kurzstrec­ke tic­ket buying using her iPho­ne and the ZVV app. If you check her pro­fi­le, you can see how many times she was buying a tic­ket with ZVV. As our daugh­ter — who is by the way hav­ing seri­o­us milk‑, butter‑, etc. aller­gi­es that stops her and also us from sle­e­ping more than 3 hours in a row sin­ce Novem­ber (I’m just adding this here so that you under­stand how rela­xed and fresh we are) — star­ted to cry, my wife was gett­ing her out of the strol­ler, hol­ding her and also the strol­ler whi­le juggling with her pho­ne. She didn’t see that the tic­ket buying pro­ce­du­re was inter­rup­ted with an error mes­sage. Once she was sett­led down and our baby stop­ped crying, she chec­ked her pho­ne and seen that the tic­ket was not bought. This was hap­pe­ning at Huber­tus, 2 stops (2 minutes) after she got on the tram. Whi­le she bought the tic­ket, she noti­ced that the tic­ket cont­rol­ler was alre­ady on the tram. He asked her to show the tic­ket that she did, which was valid from Fel­len­berg­stras­se but bought a minute befo­re. When he asked her whe­re she came from, my wife said Fel­len­berg­stras­se (which is true) and also expla­ined that the­re was an error when she first tried to purc­ha­se the tic­ket, but sin­ce then she alre­ady had a valid tic­ket for the whole tra­vel. The tic­ket cont­rol­ler was very rude and didn’t accept the tic­ket just beca­u­se it was not bought 2 minutes befo­re but 1, even tho­ugh it was still valid. They got off at Alb­is­rie­der­platz whe­re my wife was fined.

I’m very upset by the fact that she was fined and the way she was trea­ted. Aga­in, ple­a­se check her records and see how many tic­kets she bought befo­re. This time, beca­u­se of an app­li­ca­ti­on error, she was trea­ted as a chea­ter and was fined for 90 CHF, even tho­ugh she was hol­ding a valid tic­ket. If she would have said that she ente­red the tram at Huber­tus (which would have been a lie), she would be let go, but now she was fined, and what is even wor­se, she was trea­ted badly. I can’t accept that.

I don’t care abo­ut the 90 CHF fine. As a mem­ber of FC VBZ (ez a köz­le­ke­dé­si vál­la­lat­hoz tar­to­zó foci­csa­pat, ahol ját­szom — szerk.), I pay 250 CHF every year so that I can play with fri­ends who work for VBZ and rep­re­sent the club pro­udly. But I never want to see anyth­ing like this hap­pen to my wife or to any other mother who juggles bet­ween 100 things every sing­le day, just beca­u­se they are tired and an app­li­ca­ti­on is not wor­king.

Atta­ched you can find the fine tic­ket and also the valid tic­ket. Ple­a­se check this case and let me know the out­co­me.

Many thanks,

Lasz­lo Mar­kert

Ered­mény? Egy ügy­in­té­ző hölgy bírál­ta el az ese­tet, és hosszan ecse­tel­te, hogy miként kell az uta­zást meg­elő­ző­en jegyet ven­ni, és meg­bi­zo­nyo­sod­ni annak érvé­nyes­sé­gé­ről. Viszont, ám, de, ellen­ben! A körül­mé­nyek­re és a bün­tet­len elő­élet­re való tekin­tet­tel, ezút­tal, kivé­te­le­sen, elő­ször és utol­já­ra, csak mert ilyen szép leve­let írtam (ezt nem írta le, de sze­rin­tem ben­ne volt a gon­do­la­ta­i­ban) elen­ge­dik a bün­te­tést, és tör­lik az ese­ményt az adat­bá­zis­ból.

Mit mond­jak? BKV BKK VBZ for pres­ident! Ked­den megint meccs, az ellen a csa­pat ellen, akik tavaly júni­us­ban 11–2‑re ver­tek el min­ket. Haj­rá, FC VBZ! Akit vélet­le­nül érde­kel a komoly céges és nagy­pá­lyás foci, az ezen­túl olvas­hat­ja az FCVBZ.ch-t is, ahol három nyel­ven blo­go­lok, mert annyi­ra ráérek.

Categories
politika zürich

Idegenellenesség Svájcban

Van ez a ked­ves sváj­ci párt, az a nevük, hogy SVP (Sváj­ci Nép­párt). Nem popu­lis­ták egy kicsit se, csak annyi­ra, hogy ott­hon is lehet­ne tanul­ni tőlük. Egyéb­ként övék a leg­na­gyobb frak­ció itt, no para. A minap kijött egy vide­ó­juk, ami­vel a leg­kö­ze­leb­bi, beván­dor­lás-elle­nes sza­va­zás­ra kam­pá­nyol­nak. Regi segít­sé­gé­vel csi­nál­tunk egy gyors sza­bad­for­dí­tást (ld. a videó utá­ni szö­ve­get), ha eset­leg nem men­ne olyan jól vala­ki­nek a züri­chi sváj­ci-német. Nyil­ván a leg­me­nőbb az len­ne, ha újra­fel­ira­toz­nánk és/vagy Kata/Zizi mon­da­nák a szö­ve­get magya­rul, de pont tele van a stú­dió, így ez nem fog men­ni.

Látom a ter­mé­sze­tet, olyan szép, mint sehol más­hol. Látom a hegye­ket, nagyok es erő­sek. Isme­rem a kris­tály­tisz­ta folyó­kat. Anyu­kám azt mond­ja, a világ leg­szebb orszá­gá­ban vagyunk. Tudom, hogy a kör­nye­ze­tün­ket óvnunk kell. Sza­ba­dok vagyunk, es nem állunk hábo­rú­ban sen­ki­vel. Ki sza­bad mon­da­nunk, amit gon­do­lunk. Isko­lá­ba járok, es jó nekünk. Apu­kám azt mond­ja, a kultu­ránk nagyon fon­tos. Meg kell őriz­nünk, és nagyon kell rá figyel­nünk, véde­nünk kell. Egy kis ország vagyunk, és nagy­apa nagyon keme­nyen dol­go­zott ezért az orszá­gért. Ha nagy leszek, én is ezt sze­ret­ném csi­nál­ni. Min­dig azt mond­ja, hogy nagyon oda kell figyel­nünk, sok ember akar a mun­kánk­ból hasz­not húz­ni. Egy­re több ember akar ide­jön­ni Svájc­ba, pedig nincs min­den­ki­nek hely. Egy­re több az ember az utcá­kon, min­den­hol dugók, es annyi autó! Apu­kám­nak tavaly nyár óta nincs mun­ká­ja. Nem sza­bad a házunk előtt töb­bet ját­sza­nom. Az osz­tá­lyom­ban már csak Sarah és Lai­la sváj­ci­ak raj­tam kívül. Min­den nap látok rab­ló­kat a tévé­ben. És félek, ami­kor telen­te haza­jö­vök az isko­lá­ból. Min­den­hol épít­ke­zés es beton. Embe­rek, akik az utcán vagy a pálya­ud­va­ron ücsö­rög­nek. A vil­la­mos min­dig tele, sose tudok leül­ni. Ez las­san nem túl sok? Miért tesszük tönk­re a hazán­kat? Nem most jött el az a pil­la­nat, hogy nemet mond­junk? A fele­lős­ség a ti keze­tek­ben van a mi Sváj­cun­kért! Gon­dol­ja­tok ránk! Nem akar­juk a beván­dor­lást újra mi sza­bá­lyoz­ni? Ön is meg akar­ja véde­ni a hazán­kat? Mond­jon igent a beván­dor­lás-kor­lá­to­zá­si kez­de­mé­nye­zé­sünk­re!

Erre vála­szul kijött az SRF Devil­le (kb. late night show) aláb­bi vide­ó­ja, amit szin­ten lefor­dí­tot­tunk. Fon­tos hang­sú­lyoz­ni, hogy ez a helyi MTV(A)-n készült, egy sza­tí­ra, ami­vel a leg­na­gyobb pár­tot eké­zik.

A fene, már megint unom magam! Sehol sen­ki, aki ját­sza­na velem! Apu azt mond­ja, men­jél kicsit bicik­liz­ni, ha már ilyen mar­ha drá­ga cuc­cot vet­tünk neked! Neki úgy­sincs most ide­je rám, a rek­lám­ügy­nök­sé­gé­nek épp jó sok fura vide­ót kell for­gat­nia vala­mi­lyen válasz­tás­hoz. Az anyu­kám egész nap utá­la­to­san visel­ke­dik, mert a smo­ot­hie-képei az Ins­tán nem sok láj­kot kap­nak. Köz­ben visz engem vagy lova­gol­ni, vagy gye­rek­jó­gá­ra. Ma még tenisz­edzé­sem is lesz. Annyi­ra nincs ked­vem! De anyu­kám azt gon­dol­ja, hogy biz­tos én leszek a követ­ke­ző Mart­ina Hin­gis. Mart­ina Hin­gis? Az a nő a pla­ká­ton, aki egy mosó­gé­pen ül? Annyi­ra uncsi itt! Lefek­vés előtt még csel­lóz­nom is kell. Utá­lom a csel­lót! Fené­be! Szí­ve­sen len­nék kinn a sza­bad­ban, Ahmed­del es Fatimá­val játsz­va! Kicsi hip-hopot hall­gat­nánk, es elszív­nánk egy cigit! Velük leg­alább tör­té­nik vala­mi. Mondj igent a több Ahmed­re es Fatimá­ra Svájc­ban! Szük­sé­günk van rájuk!

Elkép­ze­lem ezt ott­hon, vala­mi fide­szes vide­ó­ra rea­gá­ló m1 hír­adó­val… Mit lehet még ehhez hoz­zá­ten­ni?

Utá­lom a csel­lót!
Categories
autós zürich

Szervízben

A minap (iga­zá­ból sze­rin­tem egy hónap­ja, csak lus­ta vagyok) kigyul­ladt az autó­ban a “ser­vi­ce due” fel­irat, és mit volt mit ten­ni, beje­lent­kez­tünk (Regi jelent­ke­zett be) szer­víz­re. Sem­mi ext­ra, 80’000 km körül járunk, és eltelt egy újabb év.

Egy ked­di napon reg­gel nyolc órá­ra vol­tam hiva­ta­los a köze­li AMAG (ez a sváj­ci Por­sche Hun­gá­ria) kiren­delt­ség­be. Nem kis túra ez, a mel­lé­kelt raj­zon jól lát­szó­dik, micso­da távol­sá­gok­ról van itt szó.

Kicsit kés­tem, mert 7:57 körül lép­tem ki a lakás­ból. Lepar­kol­tam a szer­víz előtt, bemen­tem, beje­lent­kez­tem. Az egyik szer­vi­zes úr szin­te azon­nal foga­dott, hellyel kínált, és elkez­dő­dött a tár­gya­lás. Ilyen­kor szé­pen végig­me­gyünk egy lis­tán, mit cse­rél­nek, mi mennyi­be fog fáj­ni, mi van ingyen (pl. a mosás és a taka­rí­tás!). Akár­mit kérek, min­dig 1000 frank körül jön ki, úgy­hogy én ilyen­kor csak fáj­dal­ma­san hara­pom a szá­mat belül­ről. (Egyéb­ként végig néme­tül beszél­tünk, “hoch­deutsch-ul”. Az albán-sváj­ci úrnak nagyon gyön­gyö­zött a hom­lo­ka, mert ilyen­kor nem svic­cel­het.) Azt hit­tem, hogy végez­tünk, de nem, fel­hí­vott még vala­kit a back offi­ce-ban, és komo­lyan tár­gyal­ni kez­dett. Mivel ez már svic­cül volt, csak a kötő h‑kat értet­tem. Gyor­san vége lett a hívás­nak, és jó híre­ket kap­tam: mivel meg­bíz­ha­tó (és balek) ügy­fél vagyok, ezért nem kell 5‑re vissza­ér­nem, hogy hely­ben fizes­sek, hanem kül­dik majd a szám­lát és a csek­ket pos­tán, plusz később is elhoz­ha­tom az autót. Hop­pá, meg vagyok becsül­ve ren­de­sen. Meg­kö­szön­tem, végü­lis minél később adom ki a pénzt, annál töb­bet kama­to­zik nálam. (Mond­juk Svájc­ban, a nega­tív kamat­láb orszá­gá­ban, lehet, hogy ez hülye­ség.) Megint elját­szot­tuk a szo­ká­sos játé­kot (Kérek‑e jegyet? — Nem, itt dol­go­zom a sar­kon túl. — Hehe, az közel van.), aztán besé­tál­tam dol­goz­ni.

Fél hat körül indul­tam a kocsi­ért. 5 perc alatt oda­ér­tem, és gyor­san meg is kap­tam a kul­csot. Hogyan? Ez egy nagyon érde­kes pro­cessz. Mivel meg­bíz­ha­tó ügy­fél vagyok, ezért nem kell hely­ben fizet­nem, és nyit­va­tar­tá­si időn túl is el tudom hoz­ni a kocsit. Ehhez be kell men­ni az elő­tér­be (ami nyit­va van), ahol van egy ún. kulcs­ki­adó auto­ma­ta. Itt az ember­nek be kell adnia egy kódot, és akkor a gép kikö­pi a kul­csot. Namár­most. Nem aka­rok bele­men­ni a rész­le­tek­be, mert még­is­csak magya­rok is olvas­sák ezt a blo­got (a sváj­ci kol­lé­gák sokat rek­la­mál­nak, hogy milyen unal­mas), de legyen elég annyi, hogy a kód, amit adtak, igen egy­sze­rű­en kide­ri­vál­ha­tó az autó tulaj­do­no­sá­ból. Ez azért is vic­ces, mert a kocsi­ban az anyós­ülé­sen ott van a for­gal­mi enge­dély is, ami kb. adás­vé­tel ese­tén simán gaz­dát cse­rél. Ez a gya­kor­lat­ban annyit jelent, hogy ha nálad van az autó, a kul­csa és a for­gal­mi­ja, akkor 1.) a tied 2.) most vet­ted, és viszed átirat­ni 3.) most lop­tad, és viszed átirat­ni. Mind­egy, itt ez simán bele­fér. Beül­tem a kocsi­ba, szé­pen leta­ka­rí­tot­ták belül és lemos­ták kívül. Per­sze sike­rült a hát­só ülé­se­ket lehajt­va hagy­ni, raj­ta a kihaj­to­ga­tott ike­ás dobo­zok (mert kere­ke­ket is hoz­tam cse­ré­re), nyil­ván annyi eszük már nem volt, hogy ott is kipor­szí­vóz­za­nak. A kül­ső mosás­ról meg annyit, hogy fél óra múl­va kez­dett esni az eső.

Vissza­men­tem az iro­dá­hoz, lepar­kol­tam szé­pen, dol­goz­tam még egy kicsit, és utá­na ele­gán­san haza­haj­tot­tam a kocsi­val. Így köz­le­ke­dik egy iga­zi úr!

Categories
vicc zürich

Éljenek a (svájci) nők!

A nem­zet­kö­zi nőnap alkal­má­ból sze­ret­ném meg­osz­ta­ni azt az óvo­dai fel­ada­tot, amit a gye­re­kek kap­tak. Vala­hogy ez annyi­ra sváj­ci, hogy nem is kell nagyon magya­rá­zat hoz­zá.

Mit csi­nál apa?

Apa autót vezet, tele­fo­nál (biz­tos vala­mi fon­tos mee­ting, mert öltöny­ben-nyak­ken­dő­ben van), foci­zik, túrá­zik, síel (ver­seny­sze­rű­en), kávé­zik (kis­ujj!), úszik, olvas (mert ő tud).

Mit csi­nál anya?

Eköz­ben anya éne­kel (kara­oke?), főz, sütit süt (biz­tos jön haza apa), kite­re­ge­ti a ruhá­kat, moso­gat (az az arc!), varr, vasal (nagyon mókás ez a tevé­keny­ség), bevá­sá­rol.

A lényeg, hogy min­den­ki tud­ja, hol a helye!

Categories
élet zürich

A hobó

Múlt héten hogy, hogy nem, nem Alt­stet­ten­ből men­tem haza vil­la­mos­sal-tro­li­val-vonat­tal-busszal (nem vicc), hanem Opfi­kon­ból, mint a régi szép idők­ben. Lesé­tál­tam az iro­dá­tól a város­köz­pon­tig, és gon­dol­tam, hogy fogok egy buszt, kime­gyek a rep­tér­re (fon­tos, hogy az ember­nek legyen egy kály­há­ja; na, ilyen nekem a züri­chi rep­tér), és onnan haza­me­gyek egy másik busszal. Leül­tem hát a busz­meg­ál­ló­ba, egy ilyen pla­kát alá/elé.

Schwein

Ott ültem, és ját­szot­tam a tele­fo­no­mon, ahogy az egy 30 éves Sr. BA-tól elvár­ha­tó. Nem soká­ig tar­tott a mennyei nyu­ga­lom, egy pár koszos szan­dál tűnt fel előt­tem, ame­lyek egy pár koszos láb­szár­ban foly­ta­tód­tak, és így tovább, leg­fö­lül pedig ott volt egy iga­zi Miku­lás-fej, ősz haj és ősz sza­káll, per­sze hót koszo­san. Egy iga­zi hob­bit hobó állt előt­tem.

A hobó lát­ta, hogy pont beszél­het­né­kem van, elkez­dett hát mesél­ni, per­sze irtó­za­tos sváj­ci­né­me­tül. Nagyon mond­ta, és mivel egy­foly­tá­ban a pla­kát­ra muto­ga­tott, és bőszen röfö­gött, rájöt­tem, hogy a pla­kát­ról beszél. Vala­mit arról magya­rá­zott, hogy a Coop milyen cég, és sok pénz, és mire köl­tik, meg disz­nó. Nagyon hatá­ro­zot­tan mond­ta, én meg elő­vet­tem a CV-mből már ismert “active lis­te­ning” skil­le­met, és meg­fe­le­lő frek­ven­ci­á­val bólo­gat­tam. Pár perc után kér­dez­te a hobó, hogy beszélek‑e néme­tül, mond­tam, hogy “nur ein bis­s­c­hen”, ez pont ele­gen­dő volt neki, foly­tat­ta.

Meg­ér­ke­zett a busz, remél­tem, hogy büdös bará­tom­tól szo­mo­rú búcsút vehe­tek, de nem, ő is a rep­tér fele tar­tott. Leült tőlem meg­le­he­tős távol­ság­ra, de tovább beszélt, és egy­re job­ban bele­jött. Még a meg­ál­ló­ban volt néhány szó, amit meg­ér­tet­tem, de hat méter­ről, buszon utaz­va, zöty­kö­lőd­ve annyi esé­lyem volt meg­ér­te­ni a mon­dan­dó­ját, mint egy süket­né­má­nak meg­nyer­nie a Mega­sztárt. Annyit még a nyu­godt, meg­ál­lós idők­ből tud­tam, hogy vala­mi­lyen össze­es­kü­vés-elmé­le­tet fejt ki éppen nekem, ren­ge­teg szám­mal, és gya­kor­la­ti­lag az összes sváj­ci bank­kal és nagy­vál­la­lat­tal kap­cso­lat­ban. Emlí­tet­te még az NSA‑t is, Geor­ge Bush‑t és Moni­ka Lewinsky‑t (külön mon­dat­ban), és még vagy tucat­nyi híres és kevés­bé híres (ejtsd: sváj­ci) poli­ti­kust. Komo­lyan fel­me­rült ben­nem, hogy vala­ho­gyan jegy­ze­tel­ni kel­le­ne, mert ha annak az 1%-nak, amit meg­ér­tet­tem, csak a tize­de igaz, akkor elég nagy szar­ban van a világ­gaz­da­ság. Per­sze arra is gon­dol­tam, hogy ha rájön a hobó, hogy baro­mi­ra nem értem, akkor igen dühös lesz, és vagy meg­tá­mad, vagy — ami még rosszabb — köze­lebb ül, és újra­kez­di, las­sab­ban.

Nem koc­káz­tat­tam hát, a rep­tér előtt pár meg­ál­ló­val egy alkal­mas pil­la­nat­ban leug­rot­tam a busz­ról, és ott­hagy­tam a hobót. Ő bele­túrt bozon­tos sza­kál­lá­ba, elő­vett egy félig meg­rá­gott csir­ke­lá­bat, és unot­tan bámult maga elé.

Categories
élet zürich

Lakáskeresés Svájcban, advanced edition

Tavaly már­ci­us­ban írtam egy hosszabb és naí­vabb posz­tot a témá­ban, ami­hez továb­bi ada­lé­kok­kal szol­gál­nék, amennyi­ben vala­kit érde­kel. Ha nem, akkor tes­sék később vissza­néz­ni, a héten lesz még mez­te­len nős videó és tom­bo­la is. *

Szó­val leg­utóbb ott hagy­tam abba, hogy lakás­ke­re­sés, ‑nézés, ‑pályá­zat, illet­ve az ehhez tar­to­zó papír­mun­ka. Ez eddig alap, a töb­bi leg­in­kább akkor derül ki, ami­kor az ember már lehú­zott egy évet vala­hol, és aztán újfent bele­ve­ti magát az albér­let­ke­re­sés­be.

Elő­ször is, kezd­jük az idő­zí­tés­sel. Álta­lá­nos sza­bály­nak lát­szik az, hogy a köl­tö­zés erre­fe­lé igen börsz­tös. Ez kan­to­non­ként vál­toz­hat, itt, Zürich­ben ez annyit tesz, hogy leg­in­kább két idő­pont van az évben, ami­kor sok beköl­töz­he­tő lakás van: ápri­lis 1. és októ­ber 1. Mos­ta­ná­ban a hir­de­té­sek 80%-a októ­be­ri beköl­tö­zés­sel kecseg­tet, a mara­dék fele “sofort”, azaz azon­nal beköl­töz­he­tő, a töb­bi pedig a “nem októ­ber 1.” — sza­bályt erő­sí­tő kivé­tel. Ez egy­részt jó, mert amennyi­ben vala­ki ezzel tisz­tá­ban van, akkor könnyen ter­vez­het, viszont ha nem (vagy csak későn kezd neki), akkor nehéz dol­ga lesz.

Ha már idő­zí­tés: álta­lá­ban a laká­sok 1–2‑3 hóna­pos fel­mon­dá­si idő­vel fut­nak, és sok­szor alá kell írni mini­mum egy évet. Ez utób­bi velünk is így volt, amit tel­je­sen vélet­le­nül, pár hete talál­tunk meg az albér­le­ti szer­ző­dés­ben. Ha mi ezt tavaly, beköl­tö­zés­kor tud­juk, való­szí­nű­leg gyo­mor­fe­kélyt kap­tunk vol­na az ide­ges­ke­dés­től (“mi lesz, ha haza kell men­ni?!), így sze­ren­csé­re már lejárt a “hűség­idő”, marad a három hóna­pos fel­mon­dás. Az alá­írt szer­ző­dés­ből is van egyéb­ként kilé­pé­si lehe­tő­ség: ilyen­kor a bér­lő fel­ada­ta (és költ­sé­ge) újabb bér­lő fel­ku­ta­tá­sa. Az ilyen hir­de­té­se­ket onnan lehet kiszúr­ni, hogy a cím­ben vagy szö­veg­ben vala­ho­va bele­ír­ták, hogy “Nach­mi­e­ter”. Ilyen­kor a kiadás idő­pont­ja nem nagyon vál­toz­tat­ha­tó, mert amennyi­vel később köl­töz­ne be az új bér­lő, annyi­val töb­bet kel­le­ne fizet­nie a régi bér­lő­nek.

Nachmieter

Ha már itt tar­tunk: ami­re még nem jöt­tünk rá, az az, hogy ha min­den­ki ápri­lis vagy októ­ber else­jé­vel köl­tö­zik be, akkor mikor, de leg­fő­kép­pen hogyan köl­töz­nek ki? Ha én októ­ber 1‑jével kive­szem az új lakást, akkor nyil­ván nem szep­tem­ber 30-ával mon­dom fel az elő­zőt (hacsak nem egy éjsza­ka cuc­col át min­den­ki). Mivel álta­lá­ban egész hóna­po­kat (vagy sze­ren­csé­sebb ese­tek­ben fél hóna­po­kat) lehet fel­mon­da­ni, októ­ber 31-ével mon­da­nám fel a régit. De akkor azt csak novem­ber 1‑jével lehet­ne kiad­ni (sőt) — de akkor hogy is van az, hogy min­den albér­let októ­ber 1‑jei? Az évez­red talá­nya.

Tegyük fel, hogy van régi lakás, van új lakás, meg­pá­lyáz­tuk és meg­nyer­tük az újat, illet­ve fel­mond­tuk a régit. A be- és kiköl­tö­zés között van egy kényel­mes 2–4 hét átfe­dés, ennyi idő van lebo­nyo­lí­ta­ni magát a Nagy Köl­tö­zést. Ezzel kap­cso­lat­ban pár tud­ni­va­ló.

Köl­töz­te­tés: ha hiva­tá­sos céget bérel az ember, akkor igen drá­ga. Nem, inkább úgy fogal­maz­nék, hogy baro­mi drá­ga (mint min­den, ami­hez ember kell). Mennyi­ség­től és távol­ság­tól függ, de simán lehet ezres nagy­ság­rend­ben gon­dol­kod­ni, vagy kon­zer­va­tív becs­lés­sel mond­juk egy­ha­vi lak­bér szá­mít­ha­tó. Olcsób­ban lehet meg­úsz­ni, ha isme­rő­sök segí­te­nek és/vagy kocsit bérelsz, illet­ve simán olcsóbb lehet egy bri­gád moz­gó­sí­tá­sa Német­or­szág­ból.

Taka­rí­tás, fel­újí­tás: ez lakás­tól és lakás­hasz­ná­lat­tól függ. Az alap, hogy a beépí­tett disz­kó­göm­böt és tánc­ru­dat le kell sze­rel­ni, és a lyu­ka­kat eltün­tet­ni. Ezen felül lehet kal­ku­lál­ni egy fes­tés­sel (vagy leg­alább helyen­kén­ti javí­tás­sal), patyo­lat­tisz­ta­sá­gú, ipa­ri taka­rí­tás­sal, és a kisebb-nagyobb hibák kifi­ze­té­sé­vel. Van­nak cégek, amik full ext­rás fel­újí­tás­sal fog­lal­koz­nak, és még garan­ci­át is vál­lal­nak, a másik vég­let meg az, hogy fog­krém­mel tömöd be a szö­gek lyu­ka­it, és az átadás előt­ti hetet napi 8 óra siká­lás­sal töl­töd. Árban a köl­tö­zés­hez hason­ló nagy­ság­rend­ben lehet gon­dol­kod­ni.

Átadás-átvé­tel: ilyen­kor a főbér­lő (kép­vi­se­lő­je) és a bér­lő négy­zet­mi­li­mé­te­ren­ként végig­né­zik a lakást, és jegy­ző­könyv­ben rög­zí­te­nek min­den mini­a­tűr hibát. Ez azért fon­tos, mert amit ekkor fel­ír­tok, azt nem kell kifi­zet­ni, ami­kor kiköl­tö­zöl, min­den egyéb a te fele­lős­sé­ged, és fizet­hetsz. (Illet­ve ez nem fel­tét­le­nül igaz, pél­dá­ul lehet­sé­ges, hogy a lakás ren­del­te­tés­sze­rű hasz­ná­la­tá­ból ere­dő hibá­kat meg­té­rí­ti a biz­to­sí­tód.)

Nem kevés infor­má­ció, de van még egy kicsi. Kitar­tás, ked­ves olva­só!

Pár oldal, ahol érde­mes körül­néz­ni, ha az ember lakást keres:

Rövi­den ennyi. Aki Svájc­ban lakik, és vélet­le­nül idá­ig olva­sott, és nem read only, az kom­ment­ben kor­ri­gál­hat vagy kiegé­szít­het. Aki nem Svájc­ban lakik, és vala­mi­lyen kín­zó kér­dés­re nem kapott választ, az kom­ment­ben kér­dez­het. Amennyi­ben nem lesz egy kom­ment sem, tud­ni fogom, hogy meg­szü­le­tett a töké­le­tes poszt, ami egy­részt hibát­lan, más­részt tel­jes.

*: Nem lesz egyik sem.

Categories
étel-ital zürich

Hiltl (Sihl utca)

Ugye a cím­ből is kide­rül, hogy étte­rem­kri­ti­ka követ­ke­zik?

Regi­vel múlt héten volt egy kime­nős esténk, és meg­ün­ne­pe­len­dő sváj­ci közös éle­tünk első évfor­du­ló­ját, egyéb­ként pedig hato­dik évfor­du­lón­kat, elmen­tünk egy étte­rem­be. Válasz­tá­sunk a Haus Hiltl c. étte­rem­re esett, ahol Regi már volt egy­szer egy barát­já­val, és azóta min­den­áron el akart vin­ni.

Magam­ról annyit, hogy ami­óta fogam van, min­den nap ettem húst. Nem­rég pró­bál­tam étren­dem­be beik­tat­ni egy hús­men­tes napot, nos, este hat­kor már tik­kel­tem, és tömeg­gyil­kos gon­do­la­ta­im vol­tak. Nem vagyok egy vegán hip­pi, na.

A Hiltl­ről annyit, hogy a leg­ré­geb­bi vege­tá­ri­á­nus étte­rem a vilá­gon (1898 — pedig akko­ri­ban még nem volt divat a lege­lés), és saját szó­cik­ke van a Wiki­pé­di­án.

A fen­ti két bekez­dés­ből is lát­szik, hogy a Hiltl vert hely­zet­ből indult, főleg, hogy ezt meg­elő­ző­en leg­utóbb a Pam­pas­ban vol­tunk (amely­nek web­ol­da­la nemes egy­sze­rű­ség­gel a steak.hu). De Regi tény­leg annyi­ra ára­do­zott róla, hogy egy idő után már engem is nagyon érde­kelt. Féle­lem­mel vegyes vára­ko­zás­sal lép­tem be az étte­rem­be, Regi csak szimp­lán éhes volt.

Regi tapasz­ta­la­tai alap­ján úgy dön­töt­tünk, hogy a büfé­va­cso­rát választ­juk, abból is a lemé­rős ver­zi­ót. Ez annyit jelent, hogy a föld­szin­ti büfé­asz­ta­lok­ról bár­mit lehet válasz­ta­ni, min­den ugyan­annyi­ba kerül, attől füg­get­le­nül, hogy “hús”, köret, salá­ta, mousse vagy szósz. Min­den tányért le kell mér­ni, jön a blokk, aztán a pin­cér elve­szi és leköny­ve­li szé­pen. Van egyéb­ként à la car­te ren­de­lés is, illet­ve a büfé­ből 55 fran­kért all-you-can-eat mód­szer­rel is lehet táp­lál­koz­ni (ez egyéb­ként a lemé­rős ver­zi­ó­ban egy kiló­nak szá­mít).

Tányér 1

Mind­ket­ten három-három tányér­ral ettünk, két sósat (azt még­sem írha­tom, hogy húst köret­tel) és egy éde­set (desszert). Összes­sé­gé­ben sike­rült meg­kós­tol­nom leg­alább tíz­fé­le főzöld­sé­get és ugyan­ennyi mel­lék­zöld­sé­get, min­den­fé­le szín­ben, for­má­ban, elké­szí­té­si módon.

Tányér 2

Elké­pesz­tő­en vál­to­za­tos módo­kon készül­nek az éte­lek, kis túl­zás­sal tény­leg szin­te ész­re sem lehet ven­ni, hogy az ember csir­ke­mell helyett épp tofut rág­csál. Min­den nagyon kel­le­me­sen fűsze­re­zett, nem az a sót­lan-ízet­len párolt zöld­ség, ami­re asszo­ci­ál­nék. Ren­ge­teg fogá­suk van az indi­ai kony­há­ból, így kel­le­me­sen csí­pős ada­go­kat is sike­rült kifog­nom. Az egész vacso­rá­val kap­cso­lat­ban az egyet­len nega­tí­vum, ami eszem­be jut, hogy még a “három­csi­lis” éte­lek sem vol­tak erő­sek, csak csí­pő­sek.

Tányér 3

Szum­ma szum­m­árum, nagyon jó volt min­den, szép étte­rem, jó étel-ital, ked­ves sze­mély­zet. Éle­tem leg­jobb* vege­tá­ri­á­nus étter­me!

*: első

Categories
élet zürich

A törvényenkívüli

Az utób­bi hetek­ben úgy elka­ná­szod­tam, hogy csak na, el is mon­dom mind­járt, mennyi­re bűnö­ző kelet-euró­pai vagyok én. De ennek most vége!

1. Gyors­haj­tás
Még feb­ru­ár­ban egy késő este men­tem haza kocsi­val. Hót sötét volt, sehol egy jár­mű, az embe­rek ott­hon ültek a gőzöl­gő fon­dü fölött. Win­terthur­ból men­tem haza­fe­lé, az útról azt kell tud­ni, hogy 20 km, és ha nincs útköz­ben 30 falu, akkor egy sem. A leg­el­ső­nek vélet­le­nül elnéz­tem a táb­lá­ját, akko­ra vil­la­nást lát­tam, hogy fél per­cig nem lát­tam sem­mit — ezt neve­zik úgy, hogy traf­fi­pax, ill. itt Svájc­ban Trääf­fi­pax­li (nem). Eltelt két hét, jött is a levél: 250 frank. Ouch.

Büntetés

2. Bicik­li­vel vona­to­zás
Pár hete vet­tünk Velo­bör­sén (ejtsd bicik­li­vá­sár) egy brin­gát nekem, hogy a lakás-vas­út­ál­lo­más (2 km) távol­sá­got reg­ge­len­te ne 20 perc alatt tegyem meg, hanem kicsit gyor­sab­ban. Igen jó bicajt sike­rült kifog­ni, csak a meg­vé­tel után jöt­tünk rá, hogy nem tud­juk haza­vin­ni. No, ket­té­vált a Mókus-örs (lányok, fiúk), és mi, fiúk vonat­ra száll­tunk. Per­sze ehhez kel­lett nekem jegy, mivel bér­le­tem az nincs. Meg­vet­tem magam­nak, 12,40 frank, jutá­nyos ár. Aztán ész­re­vet­tem, hogy van ilyen opció is, hogy bicik­li­jegy, az is 12,40. Na, akkor ez nyil­ván azt jelen­ti, hogy egy sze­mély egy bicik­li­vel ingyen mehet, nem? Egli­sa­u­ban talál­koz­tam egy ellen­őr­rel, és miu­tán átad­tam neki a jegye­met, meg­vá­la­szol­ta az elő­ző kér­dést (nem). Már éppen töl­töt­te vol­na ki a bün­te­tést, ami­kor meg­kér­tem, hogy tes­sék engem meg­pi­pil­tet­ni leszál­lít­tat­ni. Jean-Jür­gen (ez az egyik leg­gya­ko­ribb fér­fi­név) jó ötlet­nek tar­tot­ta ezt, és úgy kirú­gott a vonat­ról, hogy hazá­ig kerék­pá­roz­tam.

3. Par­ko­lás
A minap kéz­be­sí­tet­tem egy leve­let, amit fel is adhat­tam vón, de mivel pont arra megyek haza­fe­lé, aho­va címez­tem (igen titok­za­tos vagyok ma este), inkább magam­mal hur­col­tam, mint a véres kar­dot. Lepar­kol­tam a kocsit, körül­néz­tem. Vala­mi kiírás, hogy köz­pon­ti par­ko­ló­óra (ez annyit jelent, hogy meg­jegy­zed, melyik szá­mon állsz, benyo­mod a par­ko­ló­ó­rán, bedo­bod a pénzt, és nincs cet­li, nem kell vissza­men­ni a kocsi­hoz). Volt még ott egy táb­la, misze­rint max. két óra vala­mi, és egyéb­ként is csak 19:00-ig. (Ennyit értet­tem belő­le, néme­tül volt.) Ránéz­tem az órám­ra (az örök­if­jú Galaxy Nexus), látom, hogy fél 7 múlt, ilyen­kor a par­ko­ló­őrök már ott­hon tun­kol­ják a fon­düt (nem vagyok ám elő­íté­le­tes a helyi­ek­kel szem­ben, ugye?). No, azért kirak­tam a roki­kár­tyát par­ko­lá­si idő kez­de­tét muta­tó papír kész­sé­get (ami­vel beje­lö­löd, hogy mikor jöt­tél, ha pl. 2..10 óra ingye­nes). Kiszáll­tam, oda­men­tem a pos­ta­lá­dá­hoz, bedob­tam a leve­let, és ami­kor vissza­for­dul­tam, lát­tam két (!) rend­őrt az autó­nál. Sprint, már fél­úton (ld. a mel­lé­kelt képet) ordí­tot­tam, hogy most jöt­tem, ácsi, “hagy­ja a kövér bün­te­tést más­ra / engem enged­jen el , szá­mít­hat hálám­ra” stb. Nem hatot­ta meg őket, kap­tam egy hely­szí­ni bír­sá­got 40 frank­ról. Ouch.

Parkolás

4. Bicik­li nél­kül vona­to­zás
Ma este a foci (Dort­mund — Real, hogy a fene essen a Mad­rid­ba!) elé szer­vez­tem egy focit, ti. szok­tunk jár­ni ked­den­ként egy műfü­ves pályá­ra ún. sport­nak lát­szó test­moz­gást végez­ni. Erről annyit sze­ret­nék még mesél­ni, hogy elke­rí­tett, homok­kal fel­szórt, műfü­ves, fan­tasz­ti­kus pálya, egy-más­fél órát szok­tunk ját­sza­ni, és ingyen van, mert vad­fut­bal­lo­zunk, fog­la­lás nél­kül. (Egyéb­ként kép­te­len­ség pályát fog­lal­ni itt, évek­re elő­re be van­nak táb­láz­va, ezért kell suttyom­ban csi­nál­ni.) Ma igen jól ment a játék, 10 gól­lal kap­tunk ki, én vol­tam a raf­zi Bácsi Sán­dor, csak gólok nél­kül. Nem is ez a lényeg, hanem a haza­út. Gábor kol­lé­gám eldo­bott a gla­ttbrug­gi állo­má­sig, itt jár az S5-ös (van neki Wiki­pe­dia-szó­cik­ke is), ami­ről azt kell tud­ni, hogy 3 vége van, ami­ből csak az egyik jó. Meg­vet­tem a jegyet, észak­nak megyek, 4 zónát érin­tek, mind­egy is, majd egy­szer elme­sé­lem ezt is, jöj­jön hát a Zug (gyk. vonat)! Nézem a menet­ren­det, jön két S5-ös is, az egyik megy Pfäf­fi­kon­nak (ez tény­leg egy város), a másik meg Nie­der­we­nin­gen­nek. Egyik jobb, mint a másik, pont sike­rült két perc­cel lekés­nem a jó vona­tot (Rafz). Köz­ben meg­néz­tem a menet­ren­det, és hamar kide­rült, hogy vagy majd’ egy órát várok a raf­zi S5-ösre, vagy megyek dél­nek, aztán átszál­lok Oer­li­kon­ban egy RE-re (ez itt a zóná­zó talán), és Bülach­ban egy S22-esre. (Remé­lem, lehet követ­ni.) Oké, akkor legyen ez. Igen ám, de ha dél­nek megyek, akkor átlé­pek egy zóna­ha­tárt, sőt, pont bele­me­gyek Zürich­be (110-es zóna), ami ráadá­sul dup­lán szá­mít! És erre nyil­ván nem gon­dol­tam, ami­kor a jegyet vet­tem, ellen­ben pont akkor jöt­tem rá, ami­kor a dél­nek tar­tó vonat ajta­ja becsu­kó­dott, és meg­lát­tam egy lát­ha­tó­sá­gi mel­lény­ben köze­le­dő egyént … Laci, nyu­ga­lom, biz­tos face cont­rol lesz, ha úgy teszel, mint­ha Osló­ban száll­tál vol­na fel, tuti, hogy nem kérik a jegyet! És ami­lyen máz­lim volt, tény­leg nem kér­ték, de nem az igen laza (kéz­tör­de­lés, per­cen­ként fél deci izzad­ság kivá­lasz­tá­sa hom­lok­ról stb.) meg­je­le­né­sem miatt, hanem mert nem kala­uz köze­le­dett, hanem biz­ton­sá­gi őr. Sze­ren­csé­re Oer­li­kon egy meg­ál­ló csak, leszáll­tam, rohan­tam a jegy­au­to­ma­tá­hoz, és vet­tem egy jegyet onnan Gla­ttbrugg­ba, hogy lega­li­zál­jam a vissza­uta­mat. (Így a 121-es zónát két­szer vet­tem meg, de ez legyen a leg­na­gyobb tékoz­lá­som éle­tem­ben.) És a nagy jegy­vá­sár­lás köz­ben pedig majd­nem lekés­tem a RE-vona­tot.

Szó­val mos­tan­tól kezd­ve 1.) min­dig a leg­meg­fe­le­lőbb vonat­je­gyet fogom ven­ni; 2.) akkor se fogok gyor­san haj­ta­ni, ha betör a tatár az ország­ba; 3.) akkor is fogok par­ko­ló­je­gyet ven­ni, ha szán­tó­föl­dön par­ko­lok.

Categories
film zürich

Moziélmények

A héten vol­tam egy iga­zi, sváj­ci mozi­ban, és néz­tem egy iga­zi, sváj­ci fil­met (The Expen­d­ab­les 2). Ezt kell tud­ni az itte­ni mozi­zás­ról:

  • A film pon­to­san kez­dő­dik, a hiva­ta­los idő­pont­ban elkez­dik adni a rek­lá­mo­kat, pon­to­san 10 perc után átvál­ta­nak trai­le­rek­re, majd újabb 10:00.00 után jön a vár­va várt film.
  • A büfé­ben van csa­polt sör. Lehet, hogy ez ott­hon is van, de nekem még vala­hogy sosem tűnt föl, most min­den­eset­re ittam egy pohár­ral.
  • Lehet, hogy ez is van ott­hon, de én most talál­koz­tam vele elő­ször: e‑jegy. Kinyom­ta­tod, és egy vonal­kód­ol­va­só­val szé­pen leol­vas­sák, és mehetsz is be. 0 sor­ban­ál­lás, 0 intéz­ni­va­ló a pénz­tár­nál.
  • A fil­met angol nyel­ven, német és fran­cia (!) fel­irat­tal vetí­tet­ték. Megint csak nem tudom, hogy ez mennyi­re elter­jedt, mennyi­re vál­to­zik kan­to­non­ként, min­den­eset­re egy élmény volt ango­lul hall­gat­ni és időn­ként vicc­ből néme­tül és fran­ci­á­ul olvas­ni.
  • Szü­net! Eddig ott­hon két­szer tapasz­tal­tam ilyet: egy­szer a Cir­kó-Gej­zír­ben volt szü­net a Patyom­kin pán­cé­los alatt, mert túl­me­le­ge­dett a film­sza­lag (!); egy­szer pedig a Pus­kin­ban A step­for­di fele­sé­gek vetí­té­sén, mert nem ért át idő­ben a 2. tekercs egy másik mozi­ból (!). Itt min­den film alatt van szü­net, ami­kor ki lehet men­ni, lehet pótól­ni az elfo­gyott sört/popcornt/nachost. Ez ám a fogyasztóbarát/fogyasztásösztönző meg­ol­dás!
  • Mozi előtt, alatt (szü­net, ugye), illet­ve után az utcán olyan fűszag ter­jen­gett, mint a leg­frek­ven­tál­tabb amsz­ter­da­mi cof­fee shop­ban.

Maga a film egyéb­ként fan­tasz­ti­kus volt, ren­ge­teg akció és poén, nem volt eről­te­tett. Azt se bánom, ha lesz har­ma­dik rész, ezek a ked­ves hol­ly­woo­di nyug­dí­ja­sok tet­tek le annyit az asz­tal­ra a ’80-as és ’90-es évek­ben, hogy meg­ér­de­mel­je­nek egy három­fel­vo­ná­sos gálát — főleg, hogy masszí­van nye­re­sé­ge­sek a fil­mek.

Categories
autós zürich

Autós kalandok

200 km sváj­ci autó­zás után veszem a bátor­sá­got, és meg­osz­tom a közön­ség­gel eddi­gi tapasz­ta­la­ta­i­mat. Lehet, hogy álta­lá­no­sí­tok, lehet, hogy nem igaz, de az eddi­gi­ek alap­ján nekem ez jött le.

Gyors­haj­tás
Svájc­ban nem éri meg gyor­san haj­ta­ni, mert igen sok az ellen­őr­zés, és igen drá­ga a bün­te­tés. A tole­ran­cia 3 km/h (léze­res mérés­nél), ill. 5 km/h (egyéb méré­sek­nél), azaz ennyi­vel lehet túl­lép­ni a sebes­ség­ha­tárt, utá­na lehet csen­get­ni (hely­ben — akár kár­tyá­val is!). Ha tehát ország­úton 84-gyel szá­gul­dasz, és bemér­nek, az kb. 40 frank. +10 km/h sze­ren­csé­re nem 400, de tény­leg nem éri meg.
Ebből az követ­ke­zik, hogy álta­lá­ban véve Svájc­ban (vagy leg­alább­is Zürich kan­ton­ban) az autó­sok annyi­val men­nek, amennyi­vel sza­bad. Sok­szor lehet lát­ni hosszú, állan­dó sebes­ség­gel hala­dó kocsi­so­ro­kat, ahol min­den­ki megy max. ± 1‑gyel, és kész. Nincs előz­ge­tés (engem az elmúlt egy hónap­ban, ami­óta itt a kocsi, kb. 3x előz­tek meg), nincs kiku­kucs­ká­lás. Hala­dás van, oszt jóna­pot.

Vil­lo­gás
Svájc­ban sze­rin­tem a vas­edény­hez képest sok a vil­lo­gás. Ahogy az a fen­ti­ek­ből lát­szik, itt a maxi­má­lis sebes­ség­ha­tárt igen kihasz­nál­ják az embe­rek, és így aztán nem tole­rál­ják azt, ha vala­ki ország­úton 75-tel cam­mog. Az a vic­ces, hogy ez a jó szo­ká­suk kül­föl­dön is kitart, min­ket pl. Jes­tet­ten­től haza­fe­lé jövet vil­lan­tott le egy gonosz züri­chi.
A vil­lo­gás azért jó, mert ha nem nézel hát­ra, nem nézed a vissza­pil­lan­tót, és nincs éjsza­ka, akkor jó eséllyel meg sem látod. :)

Beso­ro­lás
Ez a leg­ke­mé­nyebb, ide vég­re van egy jó szto­rim is. Zürich­ből Rafz felé halad­va, Bülach után egy­szer­csak elfogy az autó­pá­lya, meg­szű­nik a bel­ső sáv, és egy egy­sá­vos ország­út halad tovább észak­ra. Ez hét­köz­na­pon­ként saj­nos sok­szor okoz dugót, mert ugye a sebes­ség is csök­ken 120-ról 80-ra, és a sávok szá­ma is. Az autók nagy szá­za­lé­ka türel­me­sen beso­rol ide­jé­ben a jobb olda­li sáv­ba, de akad­nak, akik marad­nak a bal olda­lon, és elő­re­men­nek a sor mel­lett. (Hazud­nék, ha azt mon­da­nám, én még nem csi­nál­tam ilyet.) Pén­te­ken jöt­tem haza, és udva­ri­a­san áll­tam a sor­ban, néz­ve, ahogy egy-egy sie­tős egyén elha­lad mel­let­tem bal­ra. Aztán elér­tem ahhoz a rész­hez, ahol vég­ér­vé­nye­sen elfogy a bal olda­li sáv, ami­ben egy schaff­ha­us­eni rend­szá­mú, piros, disz­kós (köszi, Pityu!) kere­kű autó csor­gott mel­let­tem. Épp a Metal­li­ca St. Ang­er c. albu­ma ment, így han­gu­lat­ban vol­tam (egyéb­ként sosem szok­tam Metal­li­cát hall­gat­ni), és nem nagyon volt ked­vem been­ged­ni a kol­lé­gát. Főleg akkor nem, mikor meg­lát­tam, hogy a tele­fon­ját nyom­kod­ja, sőt, még dohány­zik is! No, ez nálam már Magyar­or­szá­gon is főben­já­ró bűn, ha raj­tam múl­na, akkor a dohá­nyo­sok még főúton is elvesz­te­nék az elsőbb­sé­gü­ket, ha az ember ész­re­ve­szi a kor­má­nyon pihe­nő kéz­ben a cigit. Szó­val ekkor meg­es­küd­tem min­den­re, ami szent, hogy én ezt a fic­kót akkor se enge­dem be, ha két man­kó­val inte­get, miköz­ben mara­dék keze­i­vel egy­szer­re imád­ko­zik és hány­ja magá­ra a keresz­te­ket. (Per­sze nem tett ilyet.) Elér­tünk tehát egy­más mel­lett a záró­vo­na­lig, ahol a bel­ső sáv for­ga­lom elől elzárt terü­let lesz, és még min­dig nem enged­tem be. No, ezen aztán tel­je­sen kiakadt (!), rám­hú­zott, inte­ge­tett, és lát­szott, hogy csak úgy har­sog­nak azok a gyö­nyö­rű h‑hangok, ahogy svej­ci­ül károm­ko­dik. Aztán a mögöt­tem levő been­ged­te, és még intett egy olyan iga­zi “sváj­ci­va­gyok­ne­ked­meg­ma­gyar­rend­szá­mos­sko­dád­van” jel­le­gűt, és ennyi­ben maradt a barát­sá­gunk.
Ennyi a szto­ri, sváj­ci viszony­lat­ban ez igen nagy izga­lom­nak szá­mít! :)

Képünk illuszt­rá­ció.

Köszö­nés
Nincs!
Ott­hon nagy divat meg­kö­szön­ni, ha been­ged­tek: ilyen­kor kira­kod az elaka­dás­jel­zőt pár másod­perc­re, inte­getsz a vissza­pil­lan­tó­ba, index ide-oda stb. Itt ez hiány­zik. Amennyi­re látom, nem nagyon köszön­nek az embe­rek, max. egyet inte­nek, ha enge­ded őket befor­dul­ni pl. szem­ből, főút­ról bal­ra. Én ezt nem foga­dom el, és tovább­ra is elaka­dás­jel­ző­zök, mint egy hős.

Dudá­lás
Nincs!
A sváj­ci autók­ból gyá­ri­lag hiány­zik a duda. Való­szí­nű­leg a kül­föl­di kocsik hono­sí­tá­sa­kor a meg­fe­le­lő dró­tot elvág­ják. Én már­ci­us óta nem emlék­szem duda­szó­ra, pedig azért annyi­ra nem vagyok fele­dé­keny.

Regi min­den jót leír szé­pen, nekem meg csak az ilyen unal­mas témák marad­nak! :)