15mp, mi?

Sza­vaz­ni lehet itt (zizz.hu), de inkább talán még­se.
A for­ga­tás alatt sen­ki sem sérült meg.
A hüvelyk­uj­jam magá­tól is vissza­haj­lik ennyi­re, a töb­bi csak show.
Figyel­jük a sap­ká­mat!

Karaoke, mindenki boldog

EFOTT 2009, Baja
Edda: A kör. Elő­ad­ják: Buci, Bálint, isme­ret­len lány, Laci, Annus­ka, Regi.

Az nem (csak) az én han­gom.

Gabó szülinapi bulija…

… jó volt :)

Regi­vel debü­tál­tunk, mint buda­pes­ti fia­tal­ság, és vég­re egy­szer nem kel­lett vala­me­lyi­künk­nek józan­nak marad­nia ahhoz, hogy haza­me­hes­sünk. Per­sze lehet, hogy jobb lett vol­na, mert nagyon nehéz egy nap ez a mai mind­ket­tőnk szá­má­ra, de sebaj.

Úgy fél 3‑ig vol­tunk a Drönk­ben ( tánc! :) ), aztán meg­in­dul­tunk haza­fe­le gya­log, de nagyon hamar (a Gold­mann téren) elment az egész­től a ked­vünk, úgy­hogy hív­tunk egy taxit. Eh, 2500-ért vit­tek min­ket haza Cse­pel­re, milyen ez már. Fél 7‑kor kel­tem, mert 8‑tól volt egy tele­fon­kon­fe­ren­ci­ám, de jó is az.

Kicsit össze-vissza írok, de hát ilyen nap ez a mai. Este foci? Lehet, hogy pihen­ni kéne.

Pálinkafeszt’ és villanyszerelés

Elő­ször is: huh. Másod­szor is: jáj.

Szó­val vasár­nap este talál­koz­tunk, mert­hogy pálin­ka­fesz­ti­vál utol­só nap volt. 1400 a beug­ró, ami­ben ben­ne volt egy 500-as pál­esz­ku­pon, meg egy kis pál­esz­po­hár­ka.

Ami jó volt: Boly­hos-féle ágyas­pá­lin­kák, Béké­si-féle mézes vil­mos­kör­te.

Ami rossz volt: Béké­si-féle disz­nó­to­ros pálin­kák, meg hogy a töb­bi “ter­mék­re” nem is nagyon emlék­szem. Ezen­kí­vül drá­ga volt az egész, de hát sebaj, ennyi bele­fér.

Aztán átmen­tünk a Szo­ná­tá­ba, ahol vala­mi nagyon fur­csa dolog tör­tént. Egy­szer­csak egy néni oda­ment Balázs­hoz, és vala­mit sus­to­rog­tak. Aztán snitt, és hir­te­len ott talál­tuk magun­kat egy bor­hű­tőt sze­rel­ve a föl­dön. Mert­hogy vala­ki kitép­te a veze­té­ke­ket belő­le. Egy berú­gott vil­lany­sze­re­lő már dol­go­zott az ügyön, csak hát sze­gény kicsit ugye be volt rúg­va, ezért kel­lett a két infor­ma­ti­kus plusz egy vil­la­mos­mér­nök-tanács­adó (Boró). Szó­val vagy fél órán keresz­tül kötö­get­tük ide-oda a veze­té­ke­ket, ha kita­lál­tunk vala­mi új kom­bi­ná­ci­ót, akkor bedug­tuk a hűtőt a kon­nek­tor­ba. Ekkor jó eset­ben nem tör­tént sem­mi, rossz eset­ben meg jól lecsap­tuk a biz­to­sí­té­kot. Aztán egy­szer­csak sike­rült elta­lál­ni a veze­té­ke­ket, és meg­ja­vult a gép. Hur­rá.

Ami ezután követ­ke­zett, azt nevez­het­jük “rossz dön­tés­nek”. Meg­kér­dez­ték, hogy szeretnénk‑e vala­mit inni, mert milyen ügye­sek vol­tunk. És ekkor mond­tam Balázs­nak, hogy “igyunk abszin­tot”. Jáj. Nem, Laci, más­kor tíz­fé­le pálin­ka ivá­sa után nem kell még inni egy 80% körü­li italt (tehát stroh­ru­mot se), mert az nem jó.

(…)

Szé­pen haza­sé­tál­tunk a Gel­lért­hegy­re, aztán alvás. Ma nem túl dur­va, de azért nem olyan kel­le­mes más­na­pom volt, úgy­hogy miköz­ben Regi ten­ger­nyi beadan­dó cik­ket gyűj­tött ki HVG-kből, CSR-es ötle­te­ket szer­kesz­tett össze, meg ilye­ne­ket csi­nált, én csend­ben szen­ved­tem-hány­ko­lód­tam-alud­tam. De most már min­den okés.

Farádon keresztül vezet az út a Voltra”

Hatal­mas volt ez a pén­te­ki Volt, kár, hogy kicsit berúg­tunk. Köszön­jük a majd’ fél liter mézes barack pál­eszt Ger­gő­nek, aki volt olyan balek, hogy két cigi­ért leitas­son min­ket hár­mun­kat (gyk. Regi, Bálint, Laci, még gyk. ez a Ger­gő egyik known Ger­gő­vel sem azo­nos, hanem egy vad­ide­gen srác). És Valcs­nak meg a ven­dég­lá­tást, sőt, bera­kom a bará­ti blo­gok közé is.

Egyéb­ként meg Neot ülve hall­gat­tunk, aztán Regi a Tank­csap­dán har­colt egy erő­set, Pro­digy-ra már csak homá­lyo­san ( azért sok min­den kris­tály­tisz­ta… ;) ) emlék­szem, de tán­col­tunk sokat. Aztán meg 30Y, fre­ne­ti­kus. Volt vala­mi az üze­nő­fa­lon is, de ez legyen titok:)

Ha len­ne vala­ki, aki még nem unta meg halá­lo­san ezt a szá­mot (pl. én), akkor tes­sék:
[audio:2007/07/05_rajzszoggel_kozepre.mp3]

Másfél

Huhh. Kell most egy kis pihe­nés. El is mon­dom, hogy mi volt az elmúlt napok­ban, mert ilyet se csi­nál­tam rég.

Szer­da haj­nal, reg­gel, dél­előtt. Hm… :)

Szer­da dél­után. Val­szám ZV ered­mény­hir­de­tés. Fél óra sor­ban­ál­lás után kide­rült, hogy négy oldalt tele­ír­va, egy hibát vét­ve nem kap­ha­tok ötöst, mert csak. Tény­leg főben­já­ró bűn “tel­je­sen függetlenek”-et írni “páron­ként kizá­ró­ak” helyett, nem is értem, hogy a hall­ga­tói jog­vi­szo­nyo­mat miért nem vet­ték el. Sebaj, a négyes a rea­li­tás. Követ­ke­zik a TH, 8‑án. Juhé.

Kávé­zás után krav-maga, mert az nem jár­ja, hogy két hétig sem­mim se fáj. Késes fenye­ge­té­sek meg táma­dá­sok elle­ni véde­ke­zés volt a téma, így ezút­tal az alkar­ja­i­mat fáj­lal­ha­tom egy dara­big.

Szer­da este. Talál­ko­zás Bálinttal, aztán irány a Pus­kin mozi. (Előt­te egy sör a Gri­nyó­ban. Nosz­tal­gia, mi?) Taran­ti­no új film­je, a Halál­biz­tos. Jó, nagyon jó, oltá­ri jó film! Köszi, [ori­go] Film­klub, de főleg köszi, Bálint.

Szer­da éjsza­ka. Mozi után irány az AP, pon­to­sab­ban a cso­csó­klub. (Illet­ve előt­te még két mézes barack a Ber­csé­nyi­ben, köszi, Tom!) Rég nem jár­tam ott, a leg­utób­bi láto­ga­tá­som igen­csak kalan­dos­ra sike­re­dett… Azt nem mon­dom, hogy túl nagy par­ty lett vol­na, azt se, hogy nem let­tem vol­na szí­ve­seb­ben más­hol (pl. ágy­ban, pár­nák közt). De az tény, hogy ittunk (ez innen­től kezd­ve defi­ní­ció sze­rint “Bálint és Laci ivott”) egy abszin­tot, egy sört, meg búcsú­zó­ul egy (hm, más­fél) tequi­lát. Brrrr.

Csü­tör­tök haj­nal. Éjsza­kai hatos­sal el egé­szen a Baross utcá­ig, onnan meg vissza­cso­rog­tunk egé­szen a ZP-ig. Itt már meg­le­he­tő­sen fog­hí­jas volt a tár­sa­ság, mert­hogy ket­ten marad­tunk Bálint­tal. Per­sze ez nem szeg­te ked­vün­ket, úgy­hogy menet­köz­ben elfo­gyott még egy sör. (Hova van az leír­va, hogy utcán nem lehet alko­holt inni?) Üze­net nekem: nem jó ötlet Rid­dim Colony-mat­ri­cát ragasz­ta­ni a pólóm­ra, mer’ csú­nya és koszos lesz, és nem lehet ren­de­sen leszed­ni — más­kor ne csi­nál­jam, jó?

A “buli” továb­bi része­i­re egy­re job­ban rányom­ta bélye­gét a tete­mes mennyi­ség­ben elfo­gyasz­tott etil-alko­hol. Kez­dés­nek ittunk stroh rumot, ami már önma­gá­ban rossz. Én ittam egy gin­to­ni­kot (tisz­tán emlék­szem, hogy vala­mi­ért egy­szer­csak meg­it­tam húzó­ra, de hogy miért?), Bálint meg vala­mi mást, de arra már nem emlék­szem. És arra se nagyon, hogy melyik hülyé­nek jutott eszé­be, hogy igyunk még egy stroh rumot. Mind­egy, ugor­junk — mond­juk Bálint ágyá­ba, mert én ott alud­tam, ő meg a föl­dön.

Csü­tör­tök dél­előtt. Dénes tele­fon­já­ra kel­tem. Vagy vala­mi más­ra, de nem kel­lett vol­na elkap­kod­ni. A piros 7‑esen utaz­ni a Móricz­tól a Róna utcá­ig kész rém­álom volt, itt sze­ret­nék elné­zést kér­ni azok­tól, aki­ket tele­fo­non zak­lat­tam. Nem akar­tam elalud­ni, muszáj volt vala­hogy ébren len­nem, a tele­fon meg jó ötlet­nek tűnt. 11 körül már meg is érkez­tem Dénes­hez. Itt volt egy vic­ces rész, ami­ko­ris meg­ál­la­pod­tunk, hogy tekin­tet­tel az én álla­po­tom­ra meg az ő álmos­sá­gá­ra, “alszunk tíz per­cet”. (Ő az ágy­ban, én a föl­dön.)

Csü­tör­tök dél­után. Ket­tő körül sike­re­sen fel is kel­tünk… Dénes levág­ta szé­pen a haja­mat, aztán las­san eltá­voz­tam. Üze­net Dénes­nek: más­kor ne engedj be Jeho­va Tanúit/szcientológusokat, még akkor se, ha fia­tal lányok képé­ben támad­nak. De ezt már te is tudod, hehe.

És ekkor­tájt már nem is volt iga­zán sok egész­ség­ügyi prob­lé­mám, úgy­hogy be is feje­zem.