Házimozi-élmény 2016, egyben Jurassic World-kritika

A minap csa­lá­dunk bővült egy Xbox One-nal, mert én minden­nek ellen tudok áll­ni, csak a kísér­tés­nek nem. Hogy jusz­ti­fi­kál­jam eme beru­há­zást, azt talál­tam ki, hogy fifáz­ni aka­rok így lesz vég­re Blu-ray leját­szás­ra alkal­mas esz­kö­zünk. Ez egy fon­tos szem­pont, mert össze­sen van egy Blu-ray fil­münk: Juras­sic World, Regi nyer­te a céges kará­cso­nyi tom­bo­lán, amit egyéb­ként ő szer­ve­zett. Sen­ki se jelent­sen be cin­ke­lést, mmkay?

Megint egy kicsit sok volt az elka­lan­do­zás. A lényeg, hogy vet­tem egy Xbox One‑t, és mivel volt egy fil­münk, ki is pró­bál­tuk. Bele­néz­tünk a Juras­sic World­be, szép volt a kép, nagyon menő volt, hogy Blu-ray‑t nézünk, de mivel késő volt, más­nap­ra halasz­tot­tuk a befe­je­zést (5 per­cet néz­tük).

Más­nap cső­re töl­tött pop­corn­nal vár­tuk a csa­lá­di mozi­él­ményt. Film be, hát­ra­dő­lés, mienk a világ (a gye­re­kek alsza­nak, ugye). Megint meg kel­lett néz­ni az összes jogi figyel­mez­te­tést, hogy mit vág­nak le, ha berip­pe­led, mennyi­re perel­nek stb. Aztán elkez­dő­dött a film, de vala­mi rosszat nyom­tam (az Xbox kont­rol­le­rén), ezért újra­kez­dő­dött az egész. Leg­al noti­ce, csa­pó 2, cir­ka 3 perc, és már megint be is jött a főme­nü. Nyelv­vá­lasz­tás, fel­irat­vá­lasz­tás — hiá­ba vagyunk Svájc­ban, most kivé­te­le­sen nem EDF néz­tük a fil­met (gy.k.: angol nyelv, német és fran­cia fel­irat). Indul a film!

És nincs hang­ja. Illet­ve van, de úgy, hogy az embe­rek szö­ve­ge nem hal­lat­szik, csak a hát­tér­han­gok. Egy nap­pal koráb­ban ugyan­ezek­kel a beál­lí­tá­sok­kal min­den szu­per volt, most meg néma­film szép alá­fes­tő­ze­né­vel. Nem estünk két­ség­be, Xbox reboot, lemez ki, pró­bál­juk elöl­ről! (Már­mint újra, a fil­met, néz­ni.) Leg­al noti­ce, csa­pó 3, 3 perc után főme­nü, nyelv- és fel­irat­vá­lasz­tás, most jó lesz!

Nem lett jó. Min­den­ki néma! Hal­la­ni a var­jú lépé­se­it és min­den apró zörejt, de min­den­ki tátog! Hát mi folyik itt Gyön­gyö­sön?! Én itt fel­ad­tam, illet­ve fog­tam a lemez­to­kot, és elkezd­tem néze­get­ni, hogy mit lehet még csi­nál­ni, köz­ben Regi har­colt a kont­rol­le­ren keresz­tül a beál­lí­tá­sok­kal.

Van ilyen, hogy Ult­ra­Vi­o­let Uni­vers­al. Ez azt jelen­ti, hogy ha meg­vet­ted a Blu-ray‑t, de nincs hoz­zá leját­szód, akkor jól meg tudod néz­ni a fil­met stream­el­ve vagy letölt­ve is, akár mobi­lon, tab­le­ten vagy szá­mí­tó­gé­pen. Nosza, neki­ug­rot­tam, beír­tam a 700 karak­ter hosszú azo­no­sí­tót, hogy “3 egy­sze­rű lépés” után már néz­hes­sem is a fil­met. Az UVU per­sze átdo­bott egy másik oldal­ra (Flixs­ter), ahol újra meg kel­lett adni a kódot. Kivá­lasz­tod a fil­met, és indul a stream!

Nem indul. Pörög egy kicsit a homok­óra, aztán meg­áll, 5 per­cet várok, nem megy. Jó, akkor majd az app biz­tos viszi. Per­sze regiszt­rál­ni is kell, az is pár perc, letöl­te­ni az alkal­ma­zást, fel­ins­tal­lál­ni, belép­ni, még nem volt 10 óra se, és már min­den jónak lát­szott. (Fél 9‑kor kezd­tünk “moziz­ni”). A stream az app­ban sem megy, de le lehet töl­te­ni, és ami­kor lejött már vala­mennyi a film­ből, akkor lehet néz­ni. De nem lehet! És hiá­ba a 250-es net, 5,5 GB nem jön le vala­mi gyor­san. Fél óra is eltelt, míg vég­re lejött. Nyo­mom a “plaj” gom­bot, és …! Nem megy.

Köz­ben Regi sze­rel­te a Blu-ray‑t, és sike­rült han­got csi­szol­nia, nem az angol hang­sá­vot, hanem vala­mi látás­sé­rült hang­alá­mon­dá­so­sat, ami­ben az embe­rek vég­re beszél­nek, de köz­ben egy nar­rá­tor mond­ja unott han­gon, hogy mi tör­té­nik. Pl. “a gye­rek fel­rak­ja a koszos lábát” vagy “a dino­szau­rusz rálép a kato­ná­ra, a szív­mo­ni­tor jele kiegye­ne­se­dik”. És így végül így néz­tük végig az egész fil­met. Hang­alá­mon­dás­sal.

Maga a film sze­rin­tem pocsék, per­sze az élve­ze­ti érté­ké­hez való­szí­nű­leg sokat hoz­zá­tett vol­na, ha nem bemon­dás­ra támad­nak a rap­to­rok, hanem meg­le­pe­tés­sze­rű­en. Sem­mi logi­ka, sem­mi várat­lan for­du­lat, egy nagy fos az egész. Egyes női nézők sze­rint Andy Dwyer a Park & Rec-ből (Chris Pratt) jól néz ki, de erre inkább nem mon­dok sem­mit.

Filmklub 2

Decem­ber: Kará­csony, hó, advent, 16 óra túl­óra egy szom­ba­ton, és ren­ge­teg hor­ror­film. Plusz még pár nem (annyi­ra) hor­ror az új évből, eze­ket sike­rült megnéznem/megnéznünk az elmúlt pár hét­ben.

Fal­ling Down (1993): lát­tam már régen, vala­hogy eszem­be jutott Micha­el Doug­las bácsi, és ez a csep­pet sem nyo­masz­tó, téli han­gu­la­tot sugár­zó film. Har­mad­szor már nem fogom meg­néz­ni, ennyi elég volt.

The Lan­go­li­ers (1995): lát­tam is, olvas­tam is. Ha koráb­ban eszem­be jut, hogy három óra (!) hosszú, akkor nem nézem meg újra. De egyéb­ként kivá­ló, iga­zi Step­hen King sci-fi / thril­ler.

Any Given Sun­day (1999): elkezd­tem néz­ni, aztán rájöt­tem, hogy nem sze­re­tem a sport­fil­me­ket, és nem értem az ame­ri­kai foci sza­bá­lya­it. Abba­hagy­tam. Aztán úgy vol­tam vele, hogy egy­szer csak kibí­rom, és kibír­tam. Jó film, de nekem annyi­ra nem tet­szett.

Fight Club (1999): örök klasszi­kus, nem­rég meg­néz­tük Regi­vel. Nagyon érde­mes meg­néz­ni a Hol­ly­wood Hír­ügy­nök­ség vonat­ko­zó you­tu­be-vide­ó­ját.

Sle­epy Hol­low (1999): nem lát­tam koráb­ban, pedig alap. Johnny Depp végig fan­tasz­ti­kus, Chri­stop­her Wal­ken arc­mi­mi­ká­ja pedig lenyű­gö­ző, főleg a lovas snit­tek­nél. Nagyon aján­lom.

Ame­ri­can Psy­cho (2000): ezt sem lát­tam még. Elol­vas­nám a köny­vet is. Nagyon tet­szett, és azóta rend­sze­re­sen csó­kol­ga­tom a bicep­sze­met. Aján­lom.

Memen­to (2000): fan­tasz­ti­kus film, meg­néz­tem egye­dül, aztán Regi­vel is. Nekem ez az ide-oda vágás már a Pulp Fict­ion­nél is bejött. Ez az a film, ami minél több­ször látod, annál job­ban tet­szik (fel­té­ve, hogy már elő­ször is tet­szett). Nagyon aján­lom.

The Prest­ige (2006): koráb­ban együtt lát­tuk Regi­vel, de most vala­mi­ért eszem­be jutott, és meg­néz­tem újra. Jó film, de úgy, hogy már tud­tam a végét, vala­hogy nem annyi­ra tet­szett.

The Girl Next Door (2007): nem a 2004-es tini­víg­já­ték, nem is a por­nó­so­ro­zat. Ez kérem Jack Ketchum (“Who’s the sca­ri­est guy in Ame­ri­ca? Pro­ba­bly Jack Ketchum.” – Step­hen King) vonat­ko­zó regé­nye alap­ján készült, egyéb­ként igaz tör­té­ne­ten ala­pu­ló film. Ret­te­ne­te­sen nyo­masz­tó végig, időn­ként kőke­mény hor­ror (tor­tu­re), egyéb­ként meg thril­ler, drá­ma, miegy­más. Nagyon nehéz volt meg­néz­ni, a vége pedig … Viszont egy remek film (a maga műfa­já­ban), aki az ilyet bírja/szereti, annak aján­lom.

Eden Lake (2008): hason­ló műfaj, mint az elő­ző, kicsit talán “könnye­debb”, de más szem­pont­ból kemé­nyebb. Van ben­ne Micha­el Fass­ben­der, így lehet néz­ni hölgy­tár­sa­ság­ban — egy dara­big … Aján­lom.

Anot­her Year (2010): ez kérem egy brit drá­ma. Nincs ben­ne hor­ror, se akció, se móka-kaca­gás. Beszél­ge­té­sek, karak­te­rek, nagyon jó szí­né­szek van­nak. Mon­da­ni­va­ló­ja is van, csak gon­dol­kod­ni kell raj­ta, hogy mi is az. Ha nyol­cad­éves len­nék az ELTE BTK film­tör­té­net-esz­té­ti­ka-virág­kö­té­szet szaktri­ló­gi­án, akkor tisz­ta szív­vel aján­la­nám min­den tan­kör­tár­sam­nak.

Tuc­ker and Dale vs Evil (2010): hor­ror is, víg­já­ték is, illet­ve talán hor­ror-paró­dia leg­in­kább. Könnyed, tény­leg nagyon mókás, én végig nagyon élvez­tem. Aján­lom.

The Mup­pets (2011): a How I Met Your Mother­ből Jason Segel ját­szik ben­ne, illet­ve ő is írta. Nem sze­re­tem se a Mup­pet Show‑t, se a musi­ca­le­ket, de összes­sé­gé­ben rend­ben volt. Azért nem veszem majd meg Blu-ray-en.

Ted (2012): előbb ezt lát­tuk, utá­na az elő­zőt, nem kicsit hajaz rá. Nekem nagyon tet­szett, bár nyil­ván nincs ben­ne túl mély mon­da­ni­va­ló. Aján­lom.

És a +1 …

Srps­ki Film (2010): nagyon remé­lem, hogy válo­ga­tott olva­só­kö­zös­sé­gem nem olvas­sa a blo­go­mat; vagy ha még­is, akkor ezt a posz­tot; vagy ha még­is, akkor idá­ig már nem jutott el. Nem is sza­bad­na erről a film­ről írnom, mert annyi­ra rém­sé­ges, annyi­ra undo­rí­tó. Ha azon­ban elte­kin­tünk ezen tulaj­don­sá­ga­i­tól, akkor marad egy ret­te­ne­tes hor­ror-thril­ler, ami ahhoz képest, hogy szerb (!), rend­kí­vül pro­fin van meg­csi­nál­va. Tör­té­net, karak­te­rek, szí­né­szek, kép, hang, min­den nagyon ott van, de annyi­ra beteg az egész, hogy azt nem lehet sza­vak­ba önte­ni. 104 perc hosszú rém­álom, abból az idő első 2/3‑ában szin­te sem­mi sem tör­té­nik. Aztán jön az utol­só bő fél óra, és elsza­ba­dul a film. Nagyon nehéz volt végig­néz­ni: meg­nyo­mo­rít, elbor­zaszt, féle­lem­mel tölt el. Aztán ami­kor már nem lehet­ne rosszabb, akkor meg is ríkat. Nagyon-nagyon nem aján­lom, és nem azért, mert rossz, hanem azért, mert — túl jó. Remé­lem, ért­he­tő. Tény­leg ne néz­ze meg sen­ki. Én szól­tam.

Filmklub

Az utób­bi idő­ben a hir­te­len jött sza­bad­időm­ben — fut­ko­sás, német tanu­lás, rejt­vény­fej­tés, olva­sás stb. mel­lett — sike­rült kicsit műve­lőd­nöm fil­mi­leg. Az aláb­bi fil­me­ket (ill. soro­za­tot) lát­tam — mind­egyik­ről írok egy-két mon­da­tot, hát­ha vala­ki­nek ked­vet csi­ná­lok.

Dirty Har­ry (1971): ezer éve lát­tam. Ami­kor Clint Eastwood a szék­kel palo­rá­zott, eszem­be jutott, szó­val meg­néz­tem. Most bizo­nyá­ra arra gon­dol­tok, hogy ez már a har­ma­dik mon­dat, pedig fent csak egyet-ket­tőt ígér­tem. Beval­lom, ebben a nagy kava­ro­dás­ban én sem figyel­tem, de hé … ! :)

Indul a bak­ter­ház (1980): a tel­jes film fenn van you­tu­be-on, egy kol­lé­gám kirak­ta a lin­ket, hiá­ba volt majd­nem éjfél, muszáj volt meg­néz­nem!

Die unend­li­che Geschich­te (1984): sosem lát­tam még, ami ciki, nem is olvas­tam, ami pedig egye­ne­sen vér­ci­ki. Nekem tet­szett, pedig után­aol­vas­tam, és kide­rült, hogy a könyv jóval hosszabb és sok­kal jobb. Maga Herr Ende is kife­jez­te nem­tet­szé­sét a meg­fil­me­sí­tés­sel kap­cso­lat­ban.

Basic Ins­tinct (1992): réges-régen egy­szer vélet­le­nül bele­néz­tem vide­ón, pedig akkor még kicsi vol­tam, le is szíd­tak anyu­ék ala­po­san. Sha­ron Sto­ne-nak tény­leg 160-as az IQ-ja?

A Bronx Tale (1993): ezt se … Hatal­mas, nagyon tet­szett, min­den­ki­nek aján­lom, aki sze­re­ti az ehhez hason­ló, kicsit gengsz­te­res fil­me­ket. Az ajtós teszt egye­ne­sen klasszi­kus! :)

12 Mon­keys (1995): és ezt sem lát­tam még. Pedig alap!

Cube (1997): ezt se! A híre alap­ján job­bat vár­tam, kicsit nyo­masz­tó, de sze­rin­tem erő­sen köze­pes hor­ro­rocs­ka.

Ame­ri­can His­to­ry X (1998): régen lát­tam, aztán vala­ki mesél­te, hogy a My Name is Earl Ran­dy-je ben­ne van, és tény­leg. Így 10 év után tel­je­sen más­képp éltem meg a fil­met.

Offi­ce Space (1999): egy­szer lát­tam még régen, és annyit idéz­tek belő­le mos­ta­ná­ban a kol­lé­gák, hogy muszáj volt meg­néz­nem. Őszin­tén szól­va tovább­ra is csak köze­pest adnék rá, per­sze van néhány jó pil­la­na­ta.

Ali G Inda­hou­se (2002): egy­szer lát­tam, akkor nem annyi­ra tet­szett, de most A dik­tá­tor miatt meg­néz­tem ala­po­zás­nak ezt is, majd utá­na a Bora­tot és a Brü­nót. Az egy jó hét volt! :)

Borat (2006): ld. fenn. Én imá­dom, min­den alka­lom­mal röhö­gök raj­ta, és olyan rej­tett poé­no­kat talá­lok, mint pl. a med­ve feje a hűtő­ben. Hopp, spo­i­ler.

300 (2006): csak azért néz­tem meg megint, mert lát­ni akar­tam, mit bír a tévénk. Jól néz ki, de nem néz­ném meg a máso­dik részt.

The Mist (2007): Step­hen King, sci-fi és thril­ler. Az utol­só 5 per­cig egy sima köze­pes, aztán javul mini­mum ket­tőt a 10-es ská­lán. Aján­lom.

Iron Man (2008): sze­rin­tem köze­pes, lehe­tett vol­na rosszabb is. Nagyon hiá­nyol­tam belő­le a futást, az úszást és a bicik­li­zést is, nem is értem, miért ez a címe.

Dead Set (2008): becsa­pós, mert ez egy angol mini­so­ro­zat. Azért néz­tem meg, mert vala­hol olvas­tam, hogy a The Wal­king Dead nem az iga­zi zom­bis hor­ror, bez­zeg a Dead Set. És tény­leg, nekem az előb­bi is tet­szett, de a Dead Set (magya­rul Hul­la-ház — jajj!) is igen jó. Aki­nek bejött a Sha­un of the Dead, annak ez is jó móka lesz.

Låt den rät­te kom­ma in (2008): Engedj be! címen fut magya­rul, a Washing­ton Exa­mi­ner azt írta erről, hogy “Best. Vam­pire Movie. Ever.” — hm! És tény­leg, ilyen ötle­tes, jól meg­csi­nált, sze­ret­he­tő vám­pí­ros fil­met nem is lát­tam még. Nagyon aján­lom.

Brü­no (2009): ld. fenn, én Sacha Baron Cohent még süket­né­ma esz­ki­mó­ként is sze­ret­ném.

Incept­ion (2010): nem bírom meg­un­ni ezt a fil­met. Regi berak­ta a film­ze­né­jét egy válo­ga­tás­ba, így jutott eszem­be. Ren­ge­teg­szer fogom még meg­néz­ni!

The Cra­zi­es (2010): köze­pes hor­ror, a végén ledob­ják a … — na jó, nem írok spo­i­lert. Nem aján­lom.

The Cabin in the Woods (2011): az utób­bi idő­ben sok hor­rort néz­tem, és ez tet­szett a leg­in­kább. A szó szo­ros értel­mé­ben min­den van ben­ne, ami kell. Aki sze­re­ti a hor­rort, annak nagyon aján­lom; aki nem, annak csak egy kicsit.

Anot­her Earth (2011): az Ere­det óta ilyen jó fil­met nem lát­tam. Mini­mál költ­ség­ve­tés, egy hatal­mas ötlet, pazar min­den. Ha egyet ajánl­ha­tok nagyon-nagyon, akkor ez az. Szó­val: nagyon-nagyon aján­lom.

The Dic­ta­tor (2012): kicsit se volt eről­te­tett, nagyon sokat nevet­tünk raj­ta Regi­vel. Remé­lem, SBC a követ­ke­ző film­jé­ben magyar poli­ti­kus vagy oli­gar­cha lesz.

Cher­nobyl Dia­ri­es (2012): vala­hol olvas­tam róla, a címe alap­ján tet­szett meg. Egyéb­ként igen rossz, sok­kal töb­bet ki lehe­tett vol­na hoz­ni belő­le. Egy­szer meg­néz­he­tő, már ha sze­re­ti­tek az ilyen radio­ak­tív zom­bis fil­me­ket.

The Expen­d­ab­les 2 (2012): várom a har­ma­dik részt, remé­lem, lesz ben­ne Gör­be Nóra! :)

Moziélmények

A héten vol­tam egy iga­zi, sváj­ci mozi­ban, és néz­tem egy iga­zi, sváj­ci fil­met (The Expen­d­ab­les 2). Ezt kell tud­ni az itte­ni mozi­zás­ról:

  • A film pon­to­san kez­dő­dik, a hiva­ta­los idő­pont­ban elkez­dik adni a rek­lá­mo­kat, pon­to­san 10 perc után átvál­ta­nak trai­le­rek­re, majd újabb 10:00.00 után jön a vár­va várt film.
  • A büfé­ben van csa­polt sör. Lehet, hogy ez ott­hon is van, de nekem még vala­hogy sosem tűnt föl, most min­den­eset­re ittam egy pohár­ral.
  • Lehet, hogy ez is van ott­hon, de én most talál­koz­tam vele elő­ször: e‑jegy. Kinyom­ta­tod, és egy vonal­kód­ol­va­só­val szé­pen leol­vas­sák, és mehetsz is be. 0 sor­ban­ál­lás, 0 intéz­ni­va­ló a pénz­tár­nál.
  • A fil­met angol nyel­ven, német és fran­cia (!) fel­irat­tal vetí­tet­ték. Megint csak nem tudom, hogy ez mennyi­re elter­jedt, mennyi­re vál­to­zik kan­to­non­ként, min­den­eset­re egy élmény volt ango­lul hall­gat­ni és időn­ként vicc­ből néme­tül és fran­ci­á­ul olvas­ni.
  • Szü­net! Eddig ott­hon két­szer tapasz­tal­tam ilyet: egy­szer a Cir­kó-Gej­zír­ben volt szü­net a Patyom­kin pán­cé­los alatt, mert túl­me­le­ge­dett a film­sza­lag (!); egy­szer pedig a Pus­kin­ban A step­for­di fele­sé­gek vetí­té­sén, mert nem ért át idő­ben a 2. tekercs egy másik mozi­ból (!). Itt min­den film alatt van szü­net, ami­kor ki lehet men­ni, lehet pótól­ni az elfo­gyott sört/popcornt/nachost. Ez ám a fogyasztóbarát/fogyasztásösztönző meg­ol­dás!
  • Mozi előtt, alatt (szü­net, ugye), illet­ve után az utcán olyan fűszag ter­jen­gett, mint a leg­frek­ven­tál­tabb amsz­ter­da­mi cof­fee shop­ban.

Maga a film egyéb­ként fan­tasz­ti­kus volt, ren­ge­teg akció és poén, nem volt eről­te­tett. Azt se bánom, ha lesz har­ma­dik rész, ezek a ked­ves hol­ly­woo­di nyug­dí­ja­sok tet­tek le annyit az asz­tal­ra a ’80-as és ’90-es évek­ben, hogy meg­ér­de­mel­je­nek egy három­fel­vo­ná­sos gálát — főleg, hogy masszí­van nye­re­sé­ge­sek a fil­mek.

SzázbólEgy

Iga­zá­ból jön­nie kel­le­ne már egy újabb sváj­ci szto­ri­nak, el is kezd­tem pár nap­ja írni az egy­há­zi adó­val kap­cso­la­tos kaland­ja­im­ról, de aztán inkább kitö­röl­tem. Viszont most muszáj írnom erről a Száz­bó­lEgy­ról, mert ez kész.

Az Index írt ma egy cik­ket a web­so­ro­za­tok­ról, és abból mazso­láz­tam párat. Amik­be bele­néz­tem, mind szar volt, nem is bír­tam ki pár perc­nél töb­bet. Aztán jött a ~, és — ahogy már fent is írtam — ez kész. Ilyen vic­ces, ere­de­ti (jól van, kicsit myna­me­i­se­arl-ös), “első­fil­mes” FILMALKOTÁST a Moszk­va tér óta nem lát­tam. Végig­néz­tem az 1. évad mind a 4 részét (ez 21 perc 26 másod­per­cet jelent), nos, le a kalap­pal előt­tük. Risz­pekt! (you­tu­be)

Van nekik FB-olda­luk, lehet őket like-olni — haj­rá! Ha lesz kick­star­te­rük, én tuti támo­ga­tom őket! :)

Horror

Nem tudom, miért, de vala­hogy az utób­bi pár évben rákap­tam a hor­ror­fil­mek­re. Koráb­ban ret­te­ne­te­sen fél­tem az ilye­nek­től, emlék­szem arra, ami­kor fényes nap­pal néz­tem A kör c. fil­met, és elta­kar­tam a sze­me­met. Erre már csak nevet­ve tudok vissza­gon­dol­ni, haha!

Amennyi­re emlék­szem, Regi ter­hes­sé­ge alatt szok­tam rá a hor­ror­ra, nem mint­ha ennek bár­mi­hez is köze len­ne, de kro­no­ló­gi­a­i­lag tény­leg ekkor kezd­tem. Aztán meg­szü­let­tek a lányok, és ami­kor béké­sen aludt a csa­lád, akkor én meg­néz­tem olyan alko­tá­so­kat, mint pél­dá­ul Az embe­ri száz­lá­bú, az Ördög­űzés Emily Rose üdvé­ért és más hason­ló ocs­mány­sá­go­kat.

Itt kinn, Zürich­ben tető­zött a hor­ror­film­né­zé­si őrü­le­tem, egy nap alatt meg­néz­tem a Salo, avagy Sodo­ma 120 nap­ját, a Gro­tesz­ket és a Can­ni­bal Holo­ca­us­tot. Azóta befic­cent A texa­si lánc­fű­ré­szes mészár­lás, a Fűrész 3D, a Hol­tak haj­na­la, és most fogom meg­néz­ni a Rose­ma­ry gyer­me­két. Rémes.

Van olyan hor­ror­film, ami­nek a hatá­sá­ra át tud­nék áll­ni mond­juk a musi­ca­lek­re?

Életrevalók (2011)

Teg­nap este Regi­vel elmen­tünk mozi­ba (!), csak úgy. A teto­vált lány remake-jét akar­tuk első kör­ben meg­néz­ni, de túl hosszú lett vol­na, nem értünk vol­na haza idő­ben, így a fen­ti film­re esett a válasz­tás.

Ez egy fran­cia film, fel­ira­tos, amin elég­gé ledöb­ben­tem az első perc­ben. (Mos­ta­ná­ban pró­bá­lom fel­irat nél­kül élvez­ni pl. a How I Met Your Mothert, a poé­nok 90%-át már sike­rül érte­nem.) Aztán elkezd­tem olvas­ni néz­ni, és …

Azzal, hogy ez a leg­jobb film, amit idén lát­tam, nem mon­dok sokat. Ez egy elké­pesz­tő­en jól meg­csi­nált film, vic­ces is, szo­mo­rú is. Ben­ne van az 5 leg­jobb film­ben, amit vala­ha lát­tam, leg­utóbb talán az Ere­det volt az, ami hason­ló élményt oko­zott. MINDENKI NÉZZE MEG!

Részem­ről 5/5, 10/10, 100% stb. IMDB‑n 8.4‑et, Rot­ten Toma­to­es-on 89%-ot kapott a nézők­től.

Pech

Van egy inter­fész, két­órán­ként fut. 18:35-kor rak­tam rá fáj­lo­kat, per­sze pont 18:30-kor futott, és most (20:30) fog újra. Ez a pech.

Iga­zá­ból nem ez az érde­kes, csak sok isme­rő­söm szo­kott ilye­ne­ket írni, hát én sem aka­rok nagyon kilóg­ni.

Az éltet, hogy mind­járt “zárok” mára, és akkor…

24, season 6

Már csak egy év a lema­ra­dá­sunk! :)

Slumdog Millionaire

Te jó ég, ez a film vala­mi elké­pesz­tő! Nem szok­tam fil­mek­ről írni, nem szo­kott elkap­ni ennyi­re az érzés, hogy “mek­ko­ra film ez”, de most lebo­ru­lok az alko­tók előtt.

Aki nem akar kicsi spo­i­lert se, az ne jelöl­je ki ezt itt: ha a végén elütöt­te vol­na Dev Patelt (fősze­rep­lő) a vonat, akkor fel­kon­col­tam vol­na Dan­ny Boyle‑t (ren­de­ző) és Simon Beaufoy‑t (for­ga­tó­könyv­író).

Slumdog Millionaire

Néz­zé­tek meg, vegyé­tek meg VHS-en, DVD‑n, Blu-ray-en ( hel­lo, Komcsy :) ), és leg­alább két pél­dány­ban, ha bekap­ná a kazet­tás mag­nó a sza­la­got.

Hello

No, volt egy kis hall­ga­tás, usque 10 nap. Sebaj, a hall­ga­tó­sá­gunk olyan nagyon úgy­sem tud elfogy­ni, lévén az 5%-os küszö­böt ugyan­úgy nem éri el, mint az MDF és az SZDSZ — együtt­vé­ve. Ha ha, mek­ko­ra poli­ti­kai poén így kora dél­előtt.

Szó­val az elmúlt napok­ban volt sok min­den, érde­kes és kevés­bé érde­kes tör­té­nés. Vol­tunk néha-néha buliz­gat­ni, meg­néz­tük a Tro­pic Thun­dert (a magyar kereszt­ség­ben Tró­pu­si vihar), a Holt köl­tők tár­sa­sá­gát (sze­gény Wil­son doki @ Hou­se…), meg 85%-ig az Incredibles‑t, és vál­to­za­tos­ság ked­vé­ért az IT Crowd 2x01-es részét. (“A gay musi­cal called Gay. That’s kin­da gay.”, illet­ve “Hold my hand! — No, that’s not my hand!”) No mind­egy, ezt úgy­is csak az érti, aki nézi a fen­ti fan­tasz­ti­kus angol soro­za­tot, a töb­bi­ek meg: néz­zé­tek!

Regi­nák­nak vasár­nap volt név­nap­juk: Isten éltes­sen, Regi :)

De ami a hír: ma uta­zom Milá­nó­ba. Este, 19:45-kor repül a repü­lő, el. Pén­te­ken jövök, addig meg lesz, ami lesz. Nem hiszem, hogy lesz blog, saj­ná­lom. Olvas­sa­tok sanchez.hu-t, az hason­ló kate­gó­ria.