Eladó az angyaliszigeti nyaralónk

Tavaly nagyot men­tek a blo­gon az apró­hir­de­té­sek (érdi ház, kis­pes­ti ház), gon­dol­tam, idén is legyen vala­mi hason­ló. Még sen­ki sem mond­ta, hogy micso­da ingat­lan­mág­ná­sok vagyunk, de nagyon várom.

Szó­val az a hely­zet, hogy anyu­kám elad­ná a nya­ra­lón­kat, ami az Angya­li­szi­ge­ten található.

Ahogy szok­tam, írok pár dol­got, ami­vel ugyan sen­kit sem fogok sem­mi­ről se meg­győz­ni, de azért jó eze­ket összegyűjteni:

• A csa­lá­dunk 4 gene­rá­ci­ó­ja élvez­te, a nagy­pa­pá­mék épí­tet­ték saját­ke­zű­leg, anyu­kám és apu­kám is sokat jár­tak oda, engem is vit­tek, sőt, men­tem én magam­tól is, Regi­vel is, és Kata meg Zizi is pecáz­tak és csó­na­káz­tak párszor.
• Van egy kőház kony­há­val, előt­te menő fedett terasz. Van egy faház mel­let­te, külön szo­ba tel­je­sen. Van egy külön házi­kó, ben­ne tuso­ló és vécé, ennek az épí­té­sén én is dol­goz­tam egy kicsit. Van egy ún. fapa­lo­ta, amit csú­nyán nevez­het­nénk suf­ni­nak is, ebbe is csa­va­roz­tam be pár csa­vart. Van még egy tök ret­ró pottyan­tós rötyi is.
• Annyi min­den tör­tént itt, hogy csak na. Pél­dá­ul itt tör­tént az, hogy meg­ta­lál­tam a nagy­pa­pám arany kari­ka­gyű­rű­jét, és bele­dob­tam a tűz­be, hogy meg­néz­zem, megolvad‑e. (Nem olvadt meg.) Eltar­tott egy dara­big, amíg utá­na kibo­ga­rász­ták a hamu­ból. Én min­dent tagadtam.
• De itt volt az is, hogy elmond­tuk anyu­ék­nak, hogy Regi­vel el vagyunk jegyez­ve, aztán Regi­nek hir­te­len kibi­csak­lott a boká­ja a lép­csőn, át kel­lett éjsza­ka kel­nünk a Kis-Dunán, aztán kór­ház­ba vin­ni Buda­pest­re. Elég mere­de­ken hang­zik, még jó, hogy részeg vol­tam, ami­kor vezet­tem, külön­ben nagyon meg­ijed­tem volna!

Van ico­mos hir­de­tés is, több infó, több kép, íme: https://ingatlan.com/34224816

Ha vala­kit érde­kel, lehet hoz­zám is jön­ni direktbe.