Egy választás margójának a lábjegyzetének a függelékébe

Nem szok­tam poli­ti­zál­ni. (De.)

Nem az a szo­mo­rú, hogy nyolc ilyen (milyen?) év után ez (mi?) lett az ered­mény.

Az a szo­mo­rú, hogy van ez a faj­ta “magyar vagyok” érzés. Hogy mit jelent magyar­nak len­ni. A magyar utá­nad lép be a for­gó­aj­tón, de előt­ted lép ki belő­le. A “magyar rap­per ember baj­sza, mint a magyar bika szar­va: föl­fe­lé áll, nem leko­nyul, kör­sza­káll­hoz nem haso­nul” (Bël­ga) A magya­rok­nál van az egy főre eső leg­több Nobel-díjas. (Ami egyéb­ként nem így van, csu­pa olyan ország előz meg min­ket, akik­kel foci­ban min­dig meg­szen­ve­dünk, pl. Ferö­er-szi­ge­tek, Luxem­burg, Izland.) A magyar ember ez meg az.

Hát nem. (Pedig hát­tal nem is kez­dünk mon­da­tot.)

A magyar ember elhi­szi, hogy az újhol­lan­dok leigáz­zák a vilá­got, hogy az idő­já­rást indi­ai kama­szok hek­ke­lik, és hogy a mig­ráns­hor­dák sem­mi mást nem akar­nak, csak elven­ni az ember mun­ka­he­lyét, és aztán ott ülni, és nem dol­goz­ni. Ez a szo­mo­rú.

Úgy­hogy most majd szé­pen beme­gyek a Kre­is­bü­ró­ba, meg­kér­de­zem, hogy mi kell a C per­mit­hez (lete­le­pe­dé­si enge­dély, nem “csak” mun­ka­vál­la­lá­si) pon­to­san, aztán mara­dunk.

Kalandok az okmányirodában, avagy hogyan kell kijelentkezni Magyarországról gyerekkel

Újabb hatás­va­dász cím és poszt, mint az adó­zós még rég­ről. Ha hason­ló ütem­ben stag­nál az olva­só­tá­bor, akkor pár éven belül ki tudok ven­ni 10 eurót az AdSen­se-ből.

Ahogy az egy jog­kö­ve­tő magyar állam­pol­gár­tól elvár­ha­tó, las­san négy év Svájc után elkez­dett fog­lal­koz­tat­ni ez a kije­lent­ke­zé­ses dolog. Volt több kisebb-nagyobb ok is, hogy miért kel­le­ne meg­lép­ni, pl.

  • lehet­ne levél­ben sza­vaz­ni, nem kel­le­ne a követ­ség­re zarán­do­kol­ni,
  • nem pisz­kál­ná­nak min­ket a gye­re­kek óvo­dai elhe­lye­zé­se miatt,
  • ron­ta­nánk a sta­tisz­ti­ká­kat;

nyil­ván ez utób­bi volt a leg­nyo­mó­sabb érv. Szó­val szent foga­dal­mat tet­tem, hogy a leg­kö­ze­leb­bi csa­lá­di haza­té­ré­sünk alkal­má­val min­den­kép­pen sort kerí­tünk egy kis ügy­in­té­zés­re.

Mivel tisz­tá­ban vagyok a magyar ügy­fél­szol­gá­la­tok által nyúj­tott szol­gál­ta­tá­sok­kal, illet­ve Kata és Zizi igé­nye­i­vel (főleg akkor, ha nincs Inter­net az iPa­den, mert nincs adat­roa­ming!), első kör­ben egye­dül men­tem el a lakó­hely sze­rin­ti okmány­iro­dá­ba. Azért oda, mert pont arra jár­tam, egyéb­ként nem kell lakó­hely sze­rint men­ni. Ja, és nem is okmány­iro­da, hanem kor­mány­ab­lak, de a lénye­gen ez nem vál­toz­tat.

Szó­val a kis­pes­ti kor­mány­ab­lak­ba men­tem, tép­tem egy sor­szá­mot, és meg­lep­ve lát­tam, hogy 27-en van­nak előt­tem. Hét­fő dél­után 3‑kor, nem mun­ka­idő előtt-után, na mind­egy. Sokan ácso­rog­tak-ücsö­rög­tek a szá­muk­ra vár­va, még­is az volt a fur­csa, hogy a szá­mok sok­kal job­ban pörög­tek, mint az embe­rek. Nem hin­ném, hogy sta­tisz­ti­ká­kat akar­ná­nak javí­ta­ni, hogy egy nap 2000 szá­mot hív­tak, de akkor is érde­kes volt, hogy miért csak min­den 2–3. hívás­ra megy oda vala­ki vala­me­lyik ablak­hoz. Mind­egy, vár­tam, néze­lőd­tem, játék­gé­pez­tem Down the Moun­tain­nel ját­szot­tam. Szó­lí­tot­tak.

Egy ked­ves ügy­in­té­ző­höz kerül­tem, aki­vel nagyon nehéz volt szem­kon­tak­tust terem­te­ni. No nem azért, mert én ilyen per­verz vagyok, hanem mert ügye­sen beült a moni­tor mögé, én meg pró­bál­tam a kép­er­nyő alatt-fölött-mel­lett beszél­ni hoz­zá, kevés siker­rel. Hív­juk tehát az ügy­in­té­ző höl­gyet stíl­sze­rű­en Benq­né­nek.

Rövi­den elme­sél­tem az elmúlt négy évünk tör­té­ne­tét. Dzsent­ri élet­stí­lus, fele­ség, két kis­ko­rú gyer­mek, Svájc, kis­pes­ti állan­dó lak­cím, szán­dék, hogy admi­niszt­ratí­ve is disszi­dál­junk. Benq­né kér­te a lak­cím­kár­tyá­mat, per­sze én fel­ké­szült vol­tam tel­je­sen, már a kocsi­ban eszem­be jutott, hogy azt Regi­nél hagy­tam. Nincs, mond­tam neki, láto­ga­tá­so­mat vegye infor­má­ció­igény­lés­nek, a kije­lent­ke­zés aktu­sát hagy­juk inkább később­re, jó? Jó, bólin­tott, per­sze én ezt nem lát­tam, de a moni­tor egy kicsit meg­dőlt felém. Foly­tat­tam, mesél­tem a rém­tör­té­ne­tek­ről, ami­ket olvas­tam a külön­fé­le bal­li­be­rá­lis szenny­por­tá­lo­kon, misze­rint elve­szik a gye­re­ke­ket, fel­mé­rik a kül­föl­di lakást, és ha vala­mi nincs rend­ben, neadj­is­ten hiány­zik a gye­rek seg­gé­ről az okmány­bé­lyeg, akkor kér­de­zés nél­kül jön a brisz, már­mint nekem. Benq­né fel­ka­ca­gott vol­na hal­kan, ha lett vol­na humor­ér­zé­ke, de ehe­lyett talán ráz­ta a fejét, vagy vala­mi arra emlé­kez­te­tőt csi­nált. Azt mond­ta, hogy nincs sem­mi ilyen. Hm. Akkor mi igaz ebből a sok hülye­ség­ből? Régi lak­cím­kár­tya be, új lak­cím­kár­tya azzal a bizo­nyos “kül­föl­di cím” fel­irat­tal ki? Így van. Sze­mé­lyi iga­zol­vány be, útle­vél marad­hat? Nem a sze­mé­lyit sem veszik be. Hop­pá. Azért itt már gya­nút fog­tam, szó­val elő­vet­tem a gonosz kereszt­kér­dé­se­ket is. Elég az, ha mind­annyi­an — szü­lők, gyerek(ek) — jövünk, és jelent­ke­zünk, már­mint ki? Minek hoz­ná a gye­re­ke­ket, kér­dez­te Benq­né, maguk a gond­vi­se­lők, nem? De. Akkor nem kell gye­rek? Nem. Biz­tos? Biz­tos. Jó, de a szü­le­té­si anya­köny­vi kivo­nat biz­tos kell, az sok­szor fon­to­sabb Magyar­or­szá­gon gyer­mek­el­lá­tás szem­pont­já­ból, mint a nutel­lás kalács. Nem kell. Biz­tos? Biz­tos.

Azok ked­vé­ért, akik elvesz­tet­ték a fona­lat a fen­ti, igen hosszú bekez­dés­ben, rövi­den össze­fog­la­lom.

  • Sze­mé­lye­sen lehet kije­lent­kez­ni, de nem kel­le­nek a kis­ko­rú gye­re­kek.
  • Nem veszik el a sze­mé­lyi iga­zol­ványt.
  • Kapunk új lak­cím­kár­tyát.
  • Nem kell a szü­le­té­si anya­köny­vi kivo­nat, még a gye­re­ke­ké sem.
  • Tény­leg nem kel­le­nek a gye­re­kek.
  • Elég a két szü­lő, gye­re­ket nem kell vin­ni, oké?!

Soha ilyen bol­do­gan még nem áll­tam fel ügy­in­té­zés helyet­ti infor­má­ció­szer­zés után a magyar bürok­rá­cia bár­me­lyik intéz­mé­nyé­ben.

A továb­bi­ak­ban meg­tud­ha­tod, ked­ves olva­só, hogy az elmé­let után hogyan sike­rült mind­ez a gya­kor­lat­ban!

Pár nap­pal később Regi­vel elau­tóz­tunk a szi­get­szent­mik­ló­si okmány­iro­dá­ba (nem kor­mány­ab­lak — ide még nem ért el a fül­ke­for­ra­da­lom, úgy lát­szik, kom­csi egy vidék ez a Cse­pel-szi­get) kije­lent­ke­zés végett. Nem volt nálunk se Kata, se Zizi, azaz egy fő gyer­mek sem, ők akkor éppen anyu­ká­mék­kal kor­zóz­tak a szi­get­hal­mi állat­si­mo­ga­tó­ban, nem mint­ha ez kije­lent­ke­zés szem­pont­já­ból rele­váns len­ne, de infor­má­ci­ó­nak infor­má­ció. Szó­val men­tünk az okmány­iro­dá­ba, aho­va anyu­kám még idő­pon­tot is fog­lalt nekünk — ez egyéb­ként nem hát­rány, aján­lott. Negyed órá­val koráb­ban értünk oda, mint kel­lett vol­na, és csak úgy meg­szo­kás­ból sor­szá­mot is tép­tünk. Ami meg­le­pő volt, hogy azon­nal behív­tak min­ket, még a várót se talál­tuk meg idő­ben, ennyi­re gyor­san megy min­den vidé­ken. Bemen­tünk, leül­tünk — vol­na, mert csak egy szék volt, így én áll­tam. Mind­egy. Az ügy­in­té­zőt hív­juk Gizi­ké­nek, mert őt spe­ci­el lehe­tett lát­ni, de a nevé­re saj­nos nem emlék­szem.

Megest fel­vá­zol­tuk láto­ga­tá­sunk cél­ját, elmond­tuk, hogy mi bizony kül­föl­dön élő magyar állam­pol­gár­ként kíván­juk a továb­bi­ak­ban magun­kat defi­ni­ál­ni, ehhez pedig a magyar­or­szá­gi lak­cím meg­le­he­tő­sen kont­ra­in­di­kált. Volt pár gyors kér­dé­se Gizi­ké­nek, ami­ket csí­pő­ből meg­vá­la­szol­tunk, illet­ve pár aka­dé­kos­ko­dá­sa, ami­ket csí­rá­já­ban elfoj­tot­tunk. Nem, nem töl­töt­tünk ki sem­mi­lyen lapot elő­re. Nem, nem hoz­tunk szü­le­té­si anya­köny­vi kivo­na­tot. Itt Gizi­ke fel­ad­ta, lát­ta, hogy gya­kor­lott ügyet inté­ző állam­pol­gá­rok­kal van dol­ga, és mivel ő ilyen ügyet még nem inté­zett, áthív­ta Mari­kát a 3‑as szo­bá­ból. Ami­kor már Mari­ka is ismer­te az egész csa­lá­dun­kat, úgy dön­töt­tek, hogy meg­ke­gyel­mez­nek, és adnak négy darab A4-es “Kül­föl­di lete­le­pe­dés­re vonat­ko­zó nyi­lat­ko­zat” c. papírt, ami­ket min­den­ki­re egye­sé­vel ki kel­lett töl­te­ni. Nem egy bonyo­lult dolog, név, szü­le­té­si hely és idő, régi lak­cím, új lak­cím, házas­ság­kö­tés ide­je és helye — mond­juk ez utób­bit elron­tot­tam, de azon túl, hogy Regi furán nézett rám, ebből admi­niszt­rá­ci­ós gond nem lett. A kitöl­tött nyom­tat­vány mel­lé oda­ad­tuk min­den­ki­nek min­den léte­ző papír­ját — a szü­le­té­si anya­köny­vi kivo­na­tot nem! — útle­vél, sze­mé­lyi (a lányok­nak nincs), lak­cím­kár­tya, Auslän­der­a­us­weis. Ez utób­bi érde­kes, mert ebben a kül­föl­di cím nem sze­re­pel (mos­ta­ná­ban nem írják bele, ha az ember köl­tö­zik), így a cím abszo­lút bemon­dás­ra megy, javas­lom ang­li­ai olva­só­im­nak a “10 Dow­ning Street, Lon­don, UK” hasz­ná­la­tát pél­dá­ul. Az aus­weis-okat és az útle­ve­le­ket nem is néz­ték meg Gizi­ék, csak a nyi­lat­ko­za­to­kat, azok alap­ján intéz­ték a kije­lent­ke­zést vala­me­lyik szép eMa­gyar­or­szág alme­nü­ben. Nagy­já­ból sze­mé­lyen­ként 5 perc az egész, ebben ben­ne van már a régi lak­cím­kár­tya kilyu­kasz­tá­sa és az új kinyom­ta­tá­sa és lami­ná­lá­sa is, szó­val megy min­den flot­tul.

Ilyen egy­sze­rű az egész. Annyi­ra könnyen ment a kije­lent­ke­zés, hogy el is gon­dol­kod­tam azon, hogy haza­köl­tö­zünk, és akkor meg­pró­bál­hat­juk ennek az egész­nek a recip­ro­kát. Not.

Meghúztam a tőke bajszát

Előz­mény: “Simon Gábor” szám­lá­ja a Mag­Net Bank­nál

LACIBANK
Tisz­telt Mag­Net Bank!
Jelen­leg van még magyar­or­szá­gi lak­cí­mem, de azon gon­dol­ko­zom, hogy előbb-utóbb kije­lent­ke­zem, mivel évek óta kül­föl­dön élek. Ha nem lesz mo‑i lak­cí­mem, fogok még tud­ni Önök­nél ügye­ket intéz­ni

pl. bis­sau-gui­ne­ai

vagy magyar útle­vél­lel?
Vála­szu­kat elő­re is köszö­nöm!
Üdvöz­let­tel:
Mar­kert Lász­ló

BANKLACI
Tisz­telt Ügy­fe­lünk!
Leve­lé­re vála­szol­va tájé­koz­tat­juk, hogy sze­mé­lyes azo­no­sí­tás­hoz érvé­nyes sze­mély­azo­no­sí­tó okmány szük­sé­ges.
Továb­bá tájé­koz­tat­juk, hogy amennyi­ben vál­toz­nak az ada­tai, úgy a módo­sí­tás­ra sze­mé­lye­sen bár­me­lyik bank­fi­ók­ban lehe­tő­sé­ge van.
(…)
Üdvöz­let­tel:
(…)

Én maga­mat min­den továb­bi nél­kül elküld­tem vol­na messzi-messzi tájak­ra az ügy­in­té­ző helyé­ben. Nem tudom, napon­ta hány pöcs ügy­fél süti el ezt a vic­cet, de én azért moso­lyog­tam, ami­kor meg­ír­tam a leve­let.

Pszichológia és a pénzügyi válság

Cour­se­rán hall­ga­tok most egy kur­zust, igen ambí­ci­ó­zu­san mind­össze az a címe, hogy Finan­cial Mar­kets. Gya­kor­la­ti­lag min­den­ről szól, amit pénz­pi­a­cok alatt érte­ni lehet, érték­pa­pí­rok, ban­kok, sza­bá­lyo­zás, ingat­la­nok, bár­mi, amit venni/eladni lehet. Néhány hét után esett csak le, hogy a pro­fesszor bácsi (Robert J. Schil­ler), aki tart­ja az egé­szet, nem egy túl nagy kopo­nya, tavaly pél­dá­ul meg­kap­ta a köz­gaz­da­sá­gi Nobel-díjat.

Egy szó mint száz, a kur­zus maga igen jó, a tanár pedig igen hite­les. Már kicsit bánom, hogy nem fogad­tam meg Regi taná­csát, hogy kap­jak róla hiva­ta­los cer­ti­fi­ca­te-et.

De nem is ez a lényeg.

Pár hete volt egy érde­kes házi fel­adat. Egy rövid, tizen­egy­né­hány olda­las paper (pépör, pap­per) alap­ján kel­lett írni egy max. 500 sza­vas esszét, amit aztán az osz­tály­tár­sak érté­kel­tek. Mivel 10/10-et kap­tam rá, úgy gon­dol­tam, hogy ide rakom, mert ilyen nagy siker­ben nem volt részem a dip­lo­ma­vé­dés óta (az Óbu­dai Egye­tem nyil­ván nem szá­mít).

A cikk: Nic­ho­las Bar­be­ris: Psy­cho­logy and the Finan­cial Cris­is of 2007–2008

Az esszém:

Mr. Bar­be­ris’ paper is focus­ing on three aspects of the cris­is: the sur­ge in hou­se pri­ces, bank’s lar­ge posit­ions in sub­p­ri­me lin­ked secu­ri­ti­es; and the dec­line in value of many risk asset clas­ses. To study tho­se, he is using psy­cho­logy-bas­ed mechan­isms, espe­ci­ally over-ext­ra­po­la­ti­on of past pri­ce changes; and beli­ef mani­pu­la­ti­on.

The sur­ge in hous­ing pri­ces, as Mr. Bar­be­ris expla­ins, was pro­ba­bly cau­s­ed by the abo­ve ment­ion­ed over-ext­ra­po­la­ti­on: fore­cast is using expe­ri­en­ce from the past, but the samp­le is too small, and the fore­cast is rea­ch­ing too far into the futu­re. In case of hous­ing pri­ces, this hap­pe­ned in many dif­fe­rent cas­es. Buyers paid too much for the hou­se, beca­u­se they tho­ught it will worth much more in the futu­re. Len­ders, who are pro­vi­ding the money for the purc­ha­se, were also over-ext­ra­po­lat­ing the pri­ces, so they lent more than they sho­uld. They could do that, beca­u­se the­se sub­p­ri­me loans were very att­rac­tive to inves­tors, who bought the secu­ri­ti­zed pro­ducts beca­u­se they over-ext­ra­po­la­ted the hous­ing pri­ces. And the att­rac­ti­ve­ness of the­se secu­ri­ti­es was pro­vi­ded by rat­ing orga­ni­za­tions, who were over-ext­ra­po­lat­ing the inc­re­a­se of pri­ces aga­in. As a result, more people were able to spend more money on over-valu­ed hous­es then desi­rab­le.

The lar­ge posit­ions in sub­p­ri­me-lin­ked secu­ri­ti­es that many banks had accu­mu­la­ted, as it is writ­ten in the paper, could be cau­s­ed by beli­ef mani­pu­la­ti­on. First of all, the mortgage tra­ders might mani­pu­la­ted the­ir beli­efs to remo­ve the­ir dis­so­nance, which was cau­s­ed by the­ir tho­ughts abo­ut sub­p­ri­me-lin­ked secu­ri­ti­es being very ris­ky. The same beli­ef mani­pu­la­ti­on could pro­ba­bly hap­pen at cre­dit risk agen­ci­es. Everyone wan­ted the­se assets to have low risk, and when analysts were eva­luat­ing the risk of the­se pro­ducts, cal­cu­lat­ing a high risk might cau­s­ed dis­so­nance in them. To sol­ve that, beli­ef mani­pu­la­ti­on hel­ped them to think that the­se secu­ri­ti­es were not so ris­ky.

The dra­ma­tic dec­line in value of many ris­ky asset clas­ses is expla­ined with two psy­cho­log­i­cal amp­li­fi­ca­ti­on mechan­isms, loss avers­ion and ambi­gu­ity avers­ion. Loss avers­ion, when we are tal­king abo­ut the sub­p­ri­me mortgage cris­is, means that when inves­tors star­ted to lose money beca­u­se of dec­re­a­se of hous­ing pri­ces, they wan­ted to get a rid of other ris­ky assets. This cau­s­ed pri­ce reduc­ti­on not just for mortgage bac­ked secu­ri­ti­es, but also other ris­ky pro­ducts. Ambi­gu­ity avers­ion means that when the hous­ing pri­ces were fal­ling, inves­tors tho­ught that they are less com­pe­tent as they were not for­ese­e­ing this hap­pe­ning. Beca­u­se of that, they were sel­l­ing the­se pro­ducts, as they wan­ted to redu­ce the­ir risk in assets they didn’t under­stand so well any­mo­re. Also, losing com­pe­tency could also cau­se losing self-con­fi­den­ce, which could cau­se the same hap­pe­ning for other assets.

Bes­ide many other rea­sons, it is pos­sib­le that psy­cho­log­i­cal fac­tors were also play­ing a big role in the finan­cial cris­is. To pre­vent a cris­is in the futu­re, it is impor­tant to work on both ins­ti­tu­ti­o­nal and psy­cho­log­i­cal changes.

Hoffmann

Van ez a videó erről a nem túl okos néni­ről.

Kiele­mez­te a Cink, a 444, az Index, és min­den mini­má­li­san füg­get­len hír­ol­dal. Iga­zuk is van tel­je­sen, de sze­rin­tem a leg­fon­to­sabb dolog felett elsik­lot­tak (ld. a vide­ót 2:09-nél).

A tan­köny­vek a leg­fon­to­sabb tan­esz­kö­zök.

Sze­rin­tem az elmúlt­há­rom­és­fél­év leg­na­gyobb fasz­sá­ga.

A sze­mé­lyes tapasz­ta­la­tom az, hogy a világ leg­jobb tan­köny­ve szart sem ér, ha egy alul­fi­ze­tett, moti­vá­lat­lan és/vagy lehe­tet­len hely­zet­be hozott tanár­nak kell belő­le taní­ta­nia. Illet­ve ha egy tanár tény­leg érti a dol­gát, akkor a tan­könyv nem hogy másod­la­gos, de inkább tized­le­ges fon­tos­sá­gú (ha van egy­ál­ta­lán ilyen szó). Ha a tan­esz­közt tágabb érte­lem­ben veszem (min­den olyan “dolog”, ami a tanu­lás­hoz kell), akkor a leg­fon­to­sabb tan­esz­köz a tanár, kérem szé­pen. Őket kel­le­ne meg­fi­zet­ni, meg­be­csül­ni, és — hogy tel­jes legyen a trip­la alli­te­rá­ció — meg­mo­ti­vál­ni. A tan­köny­ve­ket meg békén kel­le­ne hagy­ni, nem köz­pon­ti­lag írni, nem köz­pon­ti­lag elosz­ta­ni.

Ha a tan­esz­köz szű­kebb defi­ní­ció sze­rint az, amit a bolt­ban meg lehet ven­ni, akkor is vitat­koz­nék a fen­ti állí­tás­sal. Táb­la, kré­ta, white­board, mar­ker, füzet, toll, eze­ket én több­re tar­tom. (Érett­sé­gi­re tanul­tam elő­ször tan­könyv­ből, addig nem kel­lett, per­sze anno még nem volt Wiki­pe­dia.)

Levelezésem a NAV-val, avagy hogyan kell külföldi jövedelmet (nem) leadózni Magyarországon

A minap Pont egy hónap­ja írtam egy leve­let a NAV-nak, mivel 5 perc gug­li­zás után nem tud­tam kita­lál­ni, hogy a kül­föl­di jöve­del­met hogyan kell beval­la­ni. Így utó­lag átgon­dol­va ott volt a sze­mem előtt a meg­ol­dás, de még­sem talál­tam. Nosza, írtam is egy hosszú, hiva­ta­los leve­let a NAV ügy­fél­szol­gá­la­tá­nak.

Ked­ves NAV!

Tavaly már­ci­us köze­pé­ig dol­goz­tam Magyar­or­szá­gon, azóta Svájc­ban dol­go­zom. Be kell jelen­te­nem a sváj­ci mun­ka­bé­re­met és adó­mat a 1253-ason? Ha igen, hogyan és miként?

Köszi,
Laci

Gon­dol­tam, nem húzom el hosszan, mert akkor vissza­jo­gász­kod­nak nekem, azt meg úgy­sem értem. Pusz­tán a tények­re hivat­ko­zó leve­lem­mel tehát gyors sikert remél­tem.

De nem tör­tént sem­mi. Egy hét, két hét, négy hét, sem­mi. Aztán teg­nap meg­jött a válasz. Elő­ször azt hit­tem, élet­fogy­tig­lan­ra ítél­tek, mert a ráné­zés­re is kis­re­gény hosszú­sá­gú levél nem lehet válasz egy ilyen pri­mi­tív és egy­sze­rű kér­dés­re.

Dehogy­nem.

Mielőtt tovább­men­nénk, egy dol­got sze­ret­nék leszö­gez­ni. Tény­leg ala­pos és átfo­gó választ kap­tam, meg­vá­la­szol­ták a kér­dést, sőt, még kap­tam hoz­zá némi olvas­ni­va­lót is. Az viszont vic­ces, hogy a 196 karak­te­rem 9.104 karak­te­res lavi­nát indí­tott.

Tisz­telt Ügy­fe­lünk!

Szia, Laci!

Tájé­koz­tat­juk, hogy a sze­mé­lyi jöve­de­lem­adó­ról szó­ló 1995. évi CXVII. tör­vény (a továb­bi­ak­ban: Szja tv.) jelen­leg hatá­lyos 2. § (4)-(5) bekez­dé­se alap­ján a bel­föl­di ille­tő­sé­gű magán­sze­mély adó­kö­te­le­zett­sé­ge összes bevé­te­lé­re kiter­jed (tel­jes körű adó­kö­te­le­zett­ség). A kül­föl­di ille­tő­sé­gű magán­sze­mély adó­kö­te­le­zett­sé­ge kizá­ró­lag a jöve­de­lem­szer­zés helye alap­ján bel­föld­ről szár­ma­zó, vagy egyéb­ként nem­zet­kö­zi szer­ző­dés, viszo­nos­ság alap­ján a Magyar­or­szá­gon adóz­tat­ha­tó bevé­te­lé­re ter­jed ki (kor­lá­to­zott adó­kö­te­le­zett­ség). A nem­zet­kö­zi szer­ző­dés elő­írá­sát kell alkal­maz­ni, amennyi­ben tör­vénnyel vagy kor­mány­ren­de­let­tel kihir­de­tett nem­zet­kö­zi szer­ző­dés e tör­vény­től elté­rő elő­írást tar­tal­maz.

Magyar ember min­dig adó­zik. Nem magyar ember (turis­ta) csak a magyar jöve­del­me alap­ján adó­zik. Van­nak egyéb sza­bá­lyok is.

A Magyar Nép­köz­tár­sa­ság és a Sváj­ci Állam­szö­vet­ség között a ket­tős adóz­ta­tás elke­rü­lé­sé­re a jöve­de­lem- és a vagyon­adók terü­le­tén Buda­pes­ten, az 1981. évi ápri­lis hó 9. nap­ján alá­írt egyez­mény kihir­de­té­sé­ról szó­ló 1982. évi 23. tör­vény­ere­jű ren­de­let (a továb­bi­ak­ban: Egyez­mény) ren­del­ke­zik.

Első óra: tör­té­ne­lem. Ma 32 éve a kapi­ta­lis­ta svej­ci­ek Buda­pest­re láto­gat­tak, és kötöt­tek egy jófé­le egyez­ményt a magyar betyá­rok­kal.

A fen­ti­ek figye­lem­be­vé­te­lé­vel elő­ször azt kell meg­ha­tá­roz­ni, hogy Ön a jöve­de­lem meg­szer­zé­se­kor bel­föl­di, vagy kül­föl­di ille­tő­sé­gű­nek minő­sült, majd azt kell meg­ál­la­pí­ta­ni, hogy az Ön által szer­zett jöve­de­lem az Egyez­mény alap­ján hol (melyik állam­ban) adóz­tat­ha­tó.

Kita­lál­juk, hogy magyar vagy‑e, és hogy kell‑e Magyar­or­szá­gon adóz­nod.

I. Ille­tő­ség­re vonat­ko­zó álta­lá­nos sza­bá­lyok

Min­de­nek előtt tájé­koz­tat­juk, hogy a magán­sze­mély tény­le­ges ILLETŐSÉGÉT egy­részt az ille­tő­ség­re vonat­ko­zó MAGYAR sza­bá­lyok, más­részt az érin­tett KÜLFÖLDI ÁLLAM ille­tő­ség­re vonat­ko­zó elő­írá­sai, har­mad­részt a két állam között fenn­ál­ló, a KETTŐS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSÉRŐL SZÓLÓ nem­zet­kö­zi EGYEZMÉNY sza­bá­lyai (jel­lem­ző­en annak 4. Cik­ke) együt­te­sen hatá­roz­zák meg. Szin­tén meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy az Egyez­mény sza­bá­lyai dön­tő­bí­ró­ként funk­ci­o­nál­nak, azaz amennyi­ben mind a magyar, mind a kül­föl­di állam meg­ál­la­pí­tot­ta a saját bel­ső joga sze­rint a magán­sze­mély bel­föl­di ille­tő­sé­gét, akkor ennek az ellent­mon­dás­nak a fel­ol­dá­sá­ra az Egyez­mény sza­bá­lyai szol­gál­nak.

Az Szja. tv. 3. § 2. pont­ja alap­ján bel­föl­di ille­tő­sé­gű magán­sze­mély töb­bek között a magyar állam­pol­gár (kivé­ve, ha egy­ide­jű­leg más állam­nak is állam­pol­gá­ra, és bel­föl­dön nem ren­del­ke­zik a pol­gá­rok sze­mé­lyi ada­ta­i­nak és lak­cí­mé­nek nyil­ván­tar­tá­sá­ról szó­ló tör­vény­ben meg­ha­tá­ro­zott lakó­hellyel vagy tar­tóz­ko­dá­si hellyel).

Abban az eset­ben, ha egy magán­sze­mélyt két állam a saját bel­ső joga alap­ján egy­aránt bel­föl­di ille­tő­sé­gű­nek tekin­ti, akkor a tény­le­ges ille­tő­ség kér­dé­sét az Egyez­mény ille­tő­ség­ről szó­ló Cik­két kell alkal­maz­ni.

A tan­könyv­ben ez az ún. kis­be­tűs rész.

TÁJÉKOZTATÁSUNKAT AZZAL A FELTÉTELEZÉSSEL ADJUK, HOGY ÖN MAGYAR ILLETŐSÉGŰNEK MINŐSÜL.

Sze­rin­tünk magyar vagy.

II. Az Egyez­mény 15. Cik­ke tar­tal­maz­za a mun­ka­vi­szony­ból szár­ma­zó jöve­de­lem adóz­ta­tá­sa helyé­nek meg­ha­tá­ro­zá­sá­ra vonat­ko­zó sza­bá­lyo­kat.

Az Egyez­mény 15. Cikk (1) bekez­dés értel­mé­ben a 16., 18. és 19. Cik­kek fenn­tar­tá­sá­val a fize­tés, a bér és más hason­ló térí­tés, ame­lyet az egyik Szer­ző­dő Állam­ban (Magyar­or­szá­gon) ille­tő­ség­gel bíró sze­mély nem önál­ló mun­ká­ért kap, csak ebben az Állam­ban (Magyar­or­szá­gon) adóz­tat­ha­tó, kivé­ve, ha a mun­kát a másik Szer­ző­dő Állam­ban (Svájc­ban) vég­zik. Amennyi­ben a mun­kát ott vég­zik, úgy az ezért kapott térí­tés a másik Állam­ban (Svájc­ban) adóz­tat­ha­tó.

Az Egyez­mény 15. Cikk (2) bekez­dés úgy ren­del­ke­zik, hogy tekin­tet nél­kül az (1) bekez­dés­re, az a térí­tés, ame­lyet az egyik Szer­ző­dő Állam­ban (Magyar­or­szá­gon) ille­tő­ség­gel bíró sze­mély a másik Szer­ző­dő Állam­ban (Svájc­ban) vég­zett nem önál­ló mun­ká­ért kap, csak az elő­ször emlí­tett Állam­ban (Magyar­or­szá­gon) adóz­tat­ha­tó, ha
a) a ked­vez­mé­nye­zett a másik Állam­ban (Svájc­ban) a vonat­ko­zó adó­év­ben össze­sen nem tar­tóz­ko­dik hosszabb ide­ig, mint 183 nap, és
b) a térí­tést olyan mun­ka­adó fize­ti vagy olyan mun­ka­adó nevé­ben fize­tik, aki nem bír ille­tő­ség­gel a másik Állam­ban (Svájc­ban), és
c) a térí­tést nem a mun­ka­adó­nak a másik Állam­ban (Svájc­ban) levő telep­he­lye vagy állan­dó beren­de­zé­se vise­li.

A 15. Cikk (1) bekez­dés ren­del­ke­zé­sé­nek alap­ján Önnek, mint magyar ille­tő­sé­gű mun­ka­vál­la­ló­nak a Svájc­ban vég­zett, mun­ka­vi­szony­ból szár­ma­zó jöve­del­me Svájc­ban adóz­tat­ha­tó, azon­ban a 15. Cikk (2) bekez­dé­sé­ben fog­lalt kon­junk­tív fel­té­te­lek tel­je­sü­lé­se ese­tén (vagy­is ha a 15. Cikk (2) bekez­dés­ben fog­lalt mind­há­rom fel­té­tel tel­je­sül) Önnek, mint magyar ille­tő­sé­gű mun­ka­vál­la­ló­nak a Svájc­ban vég­zett, mun­ka­vi­szony­ból szár­ma­zó jöve­del­me még­is Magyar­or­szá­gon adóz­tat­ha­tó (rövid­tá­vú kikül­de­tés).

Akkor adó­zol kinn, ha ott vagy töb­bet, mint itt­hon, és kin­ti cég­nél dol­go­zol.

A leve­lé­ben közöl­tek­ben nincs uta­lás arra vonat­ko­zó­an, hogy Ön Svájc­ban kikül­de­tés kere­té­ben végez­ne mun­kát, ezért vélel­mez­zük, hogy a Svájc­ban vég­zett jöve­del­met egy Svájc­ban ille­tő­ség­gel bíró mun­kál­ta­tó­tól kap­ta. Ennek alap­ján az Ön ese­té­ben, mivel a 15. Cikk (2) bekez­dé­sé­ben fog­lalt kon­junk­tív fel­té­te­lek nem áll­nak fenn, azaz nem tel­je­sül a 15. Cikk (2) bekez­dé­sé­ben fog­lalt mind­há­rom fel­té­tel mara­dék­ta­la­nul, ezért ÖNNEK, MINT MAGYAR ILLETŐSÉGŰ MUNKAVÁLLALÓNAK A SVÁJCBAN VÉGZETT, NEM ÖNÁLLÓ MUNKÁBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELME nem Magyar­or­szá­gon, hanem SVÁJCBAN ADÓZTATHATÓ.

Kiszá­mol­tuk, hogy már­ci­us­tól decem­be­rig több mint 183 nap van, és úgy vél­jük, Svájc­ban nem egy türk­mén cég­nek dol­go­zol.

Az Egyez­mény 23. Cikk (1) bekez­dés a) pont sze­rint a Magyar Nép­köz­tár­sa­ság­ban a ket­tős adóz­ta­tást a követ­ke­ző­kép­pen kell elke­rül­ni: amennyi­ben a Magyar Nép­köz­tár­sa­ság­ban ille­tő­ség­gel bíró sze­mély jöve­del­met élvez vagy vagyo­na van és ez a jöve­de­lem vagy vagyon az Egyez­mény értel­mé­ben a Sváj­ci Állam­szö­vet­ség­ben adóz­tat­ha­tó, úgy a Magyar Nép­köz­tár­sa­ság a b) és c) pon­tok fenn­tar­tá­sá­val ezt a jöve­del­met vagy vagyont kive­szi az adóz­ta­tás alól.

A Magyar Nép­köz­tár­sa­ság a hanyat­ló (és kapi­ta­lis­ta) Nyu­gat felé nemes gesz­tust gya­ko­rol, és nem kér adót azon jöve­de­lem után, ami­hez a Magyar Nép­köz­tár­sa­ság­nak egyéb­ként sem­mi köze sincs.

Az Egyez­mény 23. Cikk (1) bekez­dés c) pont sze­rint azon­ban a Magyar Nép­köz­tár­sa­ság­ban ille­tő­ség­gel bíró sze­mély olyan jöve­del­me vagy vagyo­na, amely az Egyez­mény értel­mé­ben a Magyar Nép­köz­tár­sa­ság­ban ki van véve az adóz­ta­tás alól, a Magyar Nép­köz­tár­sa­ság­ban ennek a sze­mély­nek a töb­bi jöve­del­mé­re vagy vagyo­ná­ra vonat­ko­zó adó meg­ál­la­pí­tá­sá­nál még­is figye­lem­be vehe­tő.

Az Szja. tv. 7. § (1) bekez­dés m) pont sze­rint jöve­de­lem kiszá­mí­tá­sá­nál nem kell figye­lem­be ven­ni a tör­vénnyel vagy kor­mány­ren­de­let­tel kihir­de­tett nem­zet­kö­zi szer­ző­dés alap­ján az adó alól Magyar­or­szá­gon men­te­sí­tett azon jöve­del­met, ame­lyet egyéb­ként az össze­vont adó­lap­ba kel­le­ne beszá­mí­ta­ni. Ugyan­ak­kor az Szja tv. 3. § 75. pont ab) alpont­ja az éves összes jöve­de­lem szá­mí­tá­sá­nál figye­lem­be kell ven­ni a tör­vénnyel vagy kor­mány­ren­de­let­tel kihir­de­tett nem­zet­kö­zi szer­ző­dés alap­ján az adó alól Magyar­or­szá­gon men­te­sí­tett azon jöve­del­met, ame­lyet az össze­vont adó­lap­ba nem kell beszá­mí­ta­ni.

Azért írd be az adó­be­val­lá­sod­ba, hogy mennyit keres­tél, mert sze­ret­jük azt tud­ni. Ben­nünk meg­bíz­hatsz!

ÖSSZEGEZVE A FENT ÍRTAKAT: HA ÖN MAGYARORSZÁGON BELFÖLDI ILLETŐSÉGŰ ÉS SVÁJCBAN VÉGZETT MUNKÁRÓL VAN SZÓ, AKKOR AZ EBBŐL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM SVÁJCBAN ADÓZTATHATÓ, AMENNYIBEN AZ EGYEZMÉNY 15. CIKK (2) BEKEZDÉSÉBEN FOGLALTAK NEM TELJESÜLNEK MARADÉKTALANUL.
EZ A JÖVEDELEM AZ EGYEZMÉNY SZERINT MAGYARORSZÁGON MENTESÍTETT AZ ADÓ ALÓL, MIVEL AZONBAN ÖNNEK MAGYARORSZÁGRÓL IS SZÁRMAZOTT JÖVEDELME A KÖZÖLT INFORMÁCIÓK ALAPJÁN, ÍGY TÁJÉKOZTATÓ ADATKÉNT A 2012. ADÓÉVRŐL SZÓLÓ 1253 SZÁMÚ SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓ BEVALLÁS 44. SORÁBAN KELL FELTÜNTETNI A SVÁJCBAN SZERZETT, NEM ÖNÁLLÓ MUNKÁBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELMET.

Lac­kó, ha meg­nyi­tod az Abev­Ja­vát (ami egy iga­zi hun­ga­ri­kum), akkor a 44-es sor­ba írd be azt az össze­get, m’kay?

Vége­ze­tül utal­ni kívá­nunk arra, hogy az Szja tv. 5. § (7) bekez­dé­se sze­rint a kül­föl­di pénz­nem­ben kelet­ke­zett bevé­telt, fel­me­rült kiadást, vala­mint bár­mely bizony­la­ton kül­föl­di pénz­nem­ben meg­adott, az adó mér­té­ké­nek meg­ha­tá­ro­zá­sá­hoz fel­hasz­nált ada­tot a 6. § ren­del­ke­zé­se­i­nek figye­lem­be­vé­te­lé­vel a Magyar Nem­ze­ti Bank (a továb­bi­ak­ban: MNB) hiva­ta­los devi­za­ár­fo­lya­má­nak, olyan kül­föl­di pénz­nem ese­té­ben, amely nem sze­re­pel az MNB hiva­ta­los devi­za­ár­fo­lyam-lap­ján, az MNB által köz­zé­tett, euró­ban meg­adott árfo­lyam ala­pul­vé­te­lé­vel kell forint­ra átszá­mí­ta­ni.
Az Szja tv. 6. §-a alap­ján a kül­föl­di pénz­nem­ről tör­té­nő átszá­mí­tás­hoz bevé­tel ese­té­ben — ha e tör­vény más­ként nem ren­del­ke­zik — a BEVÉTELSZERZÉS IDŐPONTJÁBAN, kiadás ese­té­ben a tel­je­sí­tés idő­pont­já­ban érvé­nyes árfo­lya­mot kell alkal­maz­ni.

Ha a sváj­ci fize­té­se­det Svájc­ban sváj­ci frank­ban kap­tad (van rá esély), akkor eltölt­hetsz azzal egy bol­dog egy fer­tály­órát, hogy egye­sé­vel átszá­mol­ga­tod az MNB-árfo­lya­mok­kal forint­ra

Ettől elté­rő­en ha a bevé­telt kül­föl­di pénz­nem­ben sze­rez­te, vagy ha a kiadást kül­föl­di pénz­nem­ben fizet­te ki, és ren­del­ke­zik a bevé­tel meg­szer­zé­se idő­pont­ját (a kül­föl­di pénz eladá­sát) köve­tő 15 napon, illet­ve kiadás ese­tén a tel­je­sí­tést (kül­föl­di pénz véte­lét) meg­elő­ző 15 napon belül PÉNZÜGYI INTÉZMÉNY ÁLTAL az adott kül­föl­di pénz eladását/vételét iga­zo­ló, a nevé­re kiál­lí­tott bizony­lat­tal, akkor a figye­lem­be vett ÁRFOLYAMOT a bizony­lat sze­rin­ti összeg mér­té­ké­ig alkal­maz­hat­ja a forint­ra tör­té­nő átszá­mí­tás­hoz.

Ha vol­tál olyan hülye, és forin­tot vet­tél, akkor szá­mol­hatsz azzal az árfo­lyam­mal.

Lehe­tő­ség van arra is, hogy a leír­tak­tól elté­rő­en — válasz­tá­sa sze­rint — az adó­elő­leg, adó meg­ál­la­pí­tá­sá­hoz a bevé­tel forint­ra tör­té­nő átszá­mí­tá­sá­ra a meg­szer­zé­se NAPJÁT MEGELŐZŐ HÓNAP 15. NAPJÁN ÉRVÉNYES MNB HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMOT, olyan kül­föl­di pénz­nem ese­té­ben, amely nem sze­re­pel az MNB hiva­ta­los devi­za­ár­fo­lyam-lap­ján, az MNB által köz­zé­tett, euró­ban meg­adott árfo­lya­mot alkal­maz­za.

Még min­dig nem elég bonyo­lult a tör­vény, ezért bele­rak­tunk még egy §-t.

Itt vet­ném köz­be, hogy ennek az árfo­lyam­szá­mí­tás­nak azért nincs a vilá­gon sem­mi értel­me, mert a brut­tó jöve­del­me­met nem mon­dom meg (nem is kell). Innen­től kezd­ve aztán hót mind­egy, hogy az X‑et szor­zom 220-szal, vagy az Y‑t 230-cal. Good luck!

Ter­mé­sze­te­sen a fen­ti­ek­ben emlí­tett forint­ra tör­té­nő átszá­mí­tás­nál a brut­tó jöve­del­met kell ala­pul ven­ni.

A brut­tó béred­del szá­mol­jál. Tudod, ez az, ami Svájc­ban a net­tó 110%-a, Magyar­or­szá­gon a net­tó 200%-a.

Az Alkot­mány­bí­ró­ság 60/1992. (XI.17.) AB hatá­ro­za­tá­ban rög­zí­tet­tek­kel össz­hang­ban tájé­koz­tat­juk, hogy a válasz­le­vél­ben rész­le­te­zet­tek szak­mai véle­mény­nek minő­sül­nek, köte­le­ző jogi erő­vel nem bír­nak.

Köszi, hogy elol­vas­tad a leve­lün­ket. Ha így jársz el, még min­dig meg­bün­tet­he­tünk, ez van.

Üdvöz­let­tel:
Nem­ze­ti Adó- és Vám­hi­va­tal
Közép-magyar­or­szá­gi Regi­o­ná­lis Adó Főigaz­ga­tó­sá­ga
Tájé­koz­ta­tá­si Főosz­tály

Mari­ka a 3‑as szo­bá­ból.

Mai élmények

Ma két érde­kes­nek mond­ha­tó ese­mény is tör­tént velem.

Elő­ször jött egy új kol­lé­ga, és őt vezet­te kör­be az egyik mun­ka­tár­sam. Min­den­ki­hez oda­vit­te, és min­den­kit bemu­ta­tott pár szó­ban, mon­dat­ban. Mikor hoz­zám érte, azzal kezd­te, hogy: ő itt Lász­ló, Kijev­ből. Köhin­tet­tem, majd jelez­tem, hogy ugyan a Laj­tá­tól kelet­re lát­tam meg a nap­vi­lá­got, de azért annyi­ra nem kelet­re. No, javí­tott is rög­tön, és foly­tat­ta: … Buda­pest­ről, de ő egy busi­ness analyst. Erre már nem is tud­tam mit mon­da­ni.

(…)

Aztán dél­után egy másik kol­lé­gám for­dult hoz­zám, és kér­dez­te, hogy mi is van ezzel az alkot­mánnyal nálunk? (Mi folyik itt, Gyön­gyö­sön?) Mond­tam, hogy nekünk egy olyan alkot­má­nyunk van, amit nem hív­nak alkot­mány­nak, és most épp negyed­szer módo­sít­ják, mert annyi­ra kőbe vésett. Elgon­dol­ko­dott. Meg­kér­dez­te, hogy akkor nálunk most mi van, demok­rá­cia? Az. És a nép választ­ja a kép­vi­se­lő­ket? Vala­hogy úgy, tök egy­sze­rű az egész, csak orszá­gos meg megyei lis­ták van­nak, és egyé­ni kép­vi­se­lő­je­löl­tek, ennél már csak az ame­ri­kai elek­to­ros móka bonyo­lul­tabb. Megint elgon­dol­ko­dott. És miért csi­nál­ják ezt az egé­szet?

Nem tudom. Vik­tor, miért csi­nál­já­tok?

Nagykép

Lesz majd nor­má­lis tar­ta­lom is előbb-utóbb, csak nehe­zen veszem rá maga­mat.

(…) éle­te össze­ol­vadt a pro­pa­gan­dá­val. Magát, mint népe gon­dos­ko­dó és bölcs vezé­rét mutat­ta be. Az okta­tást, a médi­át és a fil­me­ket szi­go­rú­an ellen­őriz­ték, hogy azt sugall­ják, hogy a (…) meg­ha­lad­ta a demok­rá­ci­át, a libe­ra­liz­must és a bol­se­viz­must. Egy idő­ben pél­dá­ul nem lehe­tett rossz híre­ket bemon­da­ni a hír­adó­ban. (…) Sok pénzt öltek lát­vá­nyos köz­mun­ka-prog­ra­mok­ra is.

(index.hu)

Eskü­szöm, hogy a máso­dik Orbán-kor­mány ugrott be nekem erről …

(Század)végünk van

G. Fodor Gábor írá­sa a saját magá­ról elne­ve­ze­tett blo­gon érde­kes olvas­ni­va­ló. Tóta W. rea­gált is rá egyet. Én csak egy bekez­dést emel­nék ki az ere­de­ti anyag­ból, az egyik leg­szeb­bet.

Az Orbán-kor­mány viszont azt mond­ja, hogy a meg­ál­la­po­dá­sért cse­ré­be nem fog­ja fel­ad­ni cél­ja­it: a mun­ka­hely­te­rem­tést, a kiter­jesz­tett köz­te­her­vi­se­lést, az állam haté­ko­nyab­bá téte­lét, a meg­szo­rí­tó poli­ti­ka eluta­sí­tá­sát. Ez a pozí­ció szem­ben­áll az IMF hagyo­má­nyos dik­tá­tu­ma­i­val, de Magyar­or­szág nincs egye­dül.

Akkor csi­nál­já­tok! Sen­ki sem csa­var­ja ki a keze­tek­ből a varázs­pál­cát, csi­nál­já­tok a mun­ka­he­lye­ket, csi­nál­já­tok a haté­ko­nyabb álla­mot, csi­nál­já­tok az elosz­tott köz­te­her­vi­se­lést! Nem hiszem el, hogy van olyan hülye Fidesz-sza­va­zó, aki elhin­né, hogy az IMF azért nem ad pénzt nek­tek, mert ők maga­sabb mun­ka­nél­kü­li­sé­get, nagyobb-drá­gább álla­mot és igaz­ság­ta­lan adó­zást sze­ret­ne.

Illet­ve van egy rossz hírem saját magam­nak. Az összes Fidesz-sza­va­zó ezt így elhi­szi. Mit elhi­szi, dup­la­gon­dol­ja! :)

Update: átír­tam a címet, mert ez így rövi­debb. És job­ban kieme­li ezt a rémes szó­vic­cet.

A pálgium

A smit­pál­ga­te-ről eszem­be jutott a Zed­na-féle iwiw-útmu­ta­tó, ami ere­de­ti for­má­já­ban eltűnt, de a word­press-en még meg­ta­lál­ha­tó:

Titu­lus: buzi­kám! Ez is egy olyan rovat, amit nem kell köte­le­ző­en kitöl­te­ned. Ez azok­nak van fenn­tart­va, akik kur­va sokat tanul­tak, és elve­re­ked­ték magu­kat a dok­to­ri cím­hez, és ezért irdat­lan sok faszt szop­tak. Ám a kis tizen­hat­éves csics­kák és a Dok­kos kur­vák sem­mit nem tet­tek azért, hogy oda bár­mit írja­nak.

Word!