Versek

A 15 éves érett­sé­gi talál­ko­zó mar­gó­já­ra.

Négy­so­ro­sok, avagy
“Jaj, milyen leverõ!”

2002.05.09.

Szó­val az úgy tör­tént… Nagyon unat­koz­tunk német órán, köz­vet­le­nül iro­da­lom után, és azon gon­dol­koz­tunk, Örkény Bal­la­da a köl­té­szet hatal­má­ról címû egy­per­ce­sé­ben mi lehe­tett az az omi­nó­zus négy sor, amitõl a tele­fon­fül­ke elment kor­zóz­ni. Ezek szü­let­tek:

Opus 1
Kis­ku­tya, gye­re ide,
Kis bar­na éle­tem­nek értel­me,
Gye­re men­jünk, játsszunk bar­nát!
De hát neki se lába, se keze!

Opus 2
A Nap meleg suga­ra­kat hányt.
A Föld más­na­po­san pör­gött.
A Tej­út csil­la­gai sár­ba tapad­tak.
Az Egye­tem magá­ba ros­kadt.

Opus 3
Olmo­san lép­tem, fagyott
Szí­ve­men a gyö­nyör, kopott
Kabá­tom reme­gett. aggott
Fejem dért vetett, lel­kem elve­szett.

Opus 4
Végig néz­tem, ahogy szen­ved,
Érez­tem, szin­te szét­re­ped a cson­tom
Tudom, hogy rossz most a ked­ved
Jó lett vol­na ez, ha el nem ron­tom…

Opus 5
Sar­kon for­dult, vissza se nézett,
Cipõ­sar­ka tom­pán kopo­gott szí­ve­men.
Lát­tam, árnyé­ka éle­tem­re lépett.
Moso­lya átre­pült sze­gény neve­men.

Opus 6
Szo­mo­rú vagyok,
Kur­vá­ra.
Nem vagyok bol­dog,
Kur­vá­ra?

Ghy­czy Dénes: Csi­ká­gó
Csat­tan a csi­kó hátán az ostor,
Galop­pol heve­sen a hideg beto­non -
Cset­tint a jó kol­bász sza­gá­ra:
Csi­ká­gó a hely neve, nem magyar föld hatá­ra!
2002.05.09.

Mar­kert Lász­ló: Napó­le­on
Sok a pat­kány,
Csak rág­nak s rág­nak.
Maguk után pisz­kot és beteg­sé­get hagy­nak,
Bocsá­nat nekik!
Nem értik…
Nem ért­he­tik…
2001.

Ghy­czy Dénes — Mar­kert Lász­ló: Falak
Ismér­ved s nem is érted: val­lás,
Szük­sé­ged, de nem is kér­ted: illem,
Fon­tosb, mint bár­mi más: a hal­lás,
Az idõ: illan, sze­med: csil­lan, pszt!

Fog­tad a mások hideg kezét.
Nem értet­ted, miként e világ.
Mint Ulysses, *ni indult ezért
S nem értet­te õ sem, mi rág.

Miért a jobb sors, miért min­den?
Minek val­lás összes szin­ten?
Éle­tem célt önma­ga talál?

Med­dig ömlik meggy­pi­ros vérem?
Tegyem a rend­szert, vagy csak néz­zem?
Meg­vál­tá­som­nak neve: halál?
2002.

Mar­kert Lász­ló: Kont­ra
(len­dü­le­te­sen olvas­va)
Csepp, cse­vap, hop, hále, ho, ho, cse­vap, pap!
2002.03.26.

5.
(válo­ga­tás a 4‑es szö­veggyûj­te­ménybõl)
A vál­la­mon, hal­lom, anyám töb­bet akar!
Kali­bán nyel­vem­nek bûn halál len­ni s így ezt, amit a Mes­ter is.
Indul a nagyí­tó­üveg húsa s hanyatt nyú­lok.
2002.05.02.

Mar­kert Lász­ló — Ghy­czy Dénes: Cím nél­kü­li vers
Csö­pögõ csa­pok­nak cson­ka csonk­ja csak!
Szé­delgõ szél­ben sza­na-szét szab­dal­ta­lak.

Sóhaj­tok, segít­sél, soha­sem sírok!
Suso­gós, sely­pítõ sirá­lyok sáj­ja­tok!
2002.05.02.

Mar­kert Lász­ló — Ghy­czy Dénes: Máju­si roha­nás
A pad­ban ült fejébõl kiné­zett.
Meg­der­medt köröt­te a levegõ.
Tud­ta, érez­te, hit­te, hogy
Pon­tok­kal, de bejut!

Nem jutott be.
Újabb elve­szett-fonott elme!
A közöny, mint írja Camus,
Mind csak itt van, nin­csen más.

Ez a vers egy csa­pon­gás,
Iro­da­lom­nak nagy csa­pás,
Nem csa­lás, nem ámí­tás,
Bol­ha­cir­kusz az élet, sem­mi más.
2002.05.03.

Mar­kert Lász­ló — Ghy­czy Dénes: Német vers
(e’õ­sen ‘accsol­va és a sza­va­kat hasít­va)
Groß im Dun­keln gaben sagen kön­nen
Zum Frühs­tück alle geges­sen hab­en kön­nen müs­sen
Fre­itag, Sam­stag ist nur abse­ichts Nietz­sche kön­nen geben
Und so viel kön­nen wer­den, kön­nen!
2002.05.03.

Mar­kert Lász­ló: Fran­cia vers
Je te lafeau
Cher­cher la Feau
Un deux perié
En j’á­me perié

Nous e m’e­i­me!

(fone­ti­ku­san)
Zsö tö láfó
Sers­é­lá­fó
Ön dö perí
En zsám perí

Nu zö mömí!
2002.05.03.

Három érdekesség (másképp)

1.) Cipő­fű­zés más­képp
Már lát­tam régeb­ben is (talán Gabá­nál?), de most megint elő­jött. Szó­val cipő­fű­ző meg­kö­té­se, annyi a csa­var, hogy a végén nem így, hanem úgy viszed a fűzőt. Ered­mény: nem olyan könnyen lazu­ló cso­mó. Ma kipró­bál­tam, álta­lá­ban a szimp­la cso­mó két órát bír a Lacos­te-on, most dél­után 5‑ig tar­tott.

2.) Szor­zás más­képp
Lóci osz­tot­ta meg face­book-on, és nagyon meg­tet­szett. Gya­kor­la­ti hasz­na kb. nul­la, de ennyi­re vic­ces mate­ma­ti­kai dolog­gal rég nem talál­koz­tam. Nyil­ván kipró­bál­tam két három­je­gyű szám­mal, kifo­gyott a tin­ta a tol­lam­ból, mire végig­vo­nal­káz­tam, de kijött :)

3.) Négy­zet­re eme­lés más­képp
A fen­ti FB-poszt­hoz kom­men­tel­te Bon­cók Dáni­el:

Végy egy szá­mot (pl. 42, mert ugye…):
Ebből a szám­ból vonj ki 25-öt és az ered­ményt szo­rozd fel 100-al ([42–25]x100=17x100=1700)
Illet­ve ezt a szá­mot vond ki 50-ből, az ered­ményt emeld négy­zet­re ([50–42]^2=8^2=64)
A két ered­ményt össze­ad­va meg­ka­pod a válasz­tott szám négy­ze­tét:
1700+64=1764
42x42=1764

És tény­leg. A hát­tér­ben per­sze egy igen egy­sze­rű magya­rá­zat van, misze­rint
(A — 25) x 100 = 100A — 2500
és
(50 — A)^2 = 2500 — 100A + A^2
Össze­ad­va, átren­dez­ve:
100A — 2500 + 2500 — 100A + A^2 = 100A100A — 2500 + 2500 + A^2 = A^2

Ennek, ha lehet, még keve­sebb gya­kor­la­ti hasz­na van, talán 50 köze­li szá­mok­nál jön jól, ha nincs nálad szá­mo­ló­gép, tele­fon vagy toll-papír. Pl. a 49 négy­ze­te (49 — 25) x 100 = 2400 és (50 — 49)^2 = 1 össze­ge, azaz 2401.

Kis nosztalgia

Min­den­fé­le kom­men­tár nél­kül ide teszek egy vide­ót, ami immá­ron több mint 6 éves. Viszont egy hete lett digi­ta­li­zál­va, fél órá­ja rip­pel­tem, és pár per­ce töl­töt­tem fel tecső­re.