Kategória: frankfurt

  • Check this out

    Most jelent­kez­tünk ki. 10 perc netez­ge­tés, aztán irány a rep­tér. Fél 5‑kor szál­lunk fel, 6‑kor érke­zünk. Vég­re, vég­re, végre.

  • Sorozatok, végre

    Elin­dul­tak a nagy ame­ri­kai soro­za­tok, amik közül négy­nek a rab­ja vagyok. Ennek örö­mé­re teg­nap letor­ren­tez­tem meg­vet­tem a Vide­o­On­De­mand-rend­sze­ren keresz­tül a My Name Is Earl (3. évad) első (dupla)részét, a Pri­son Break (3. évad) első három részét, és meg is néz­tem mind. Most jön le fize­tek elő a Hero­es (2. évad) első két részé­re, és a Hou­se […]

  • Utolsó napok

    Ma van az utol­só tel­jes nap, sze­ren­csé­re ennek a jó része is izgal­ma­san telt. De előbb a teg­nap máso­dik feléről. Nagy euro-jel, ami alatt át is lehet men­ni, de én babo­nás vagyok. Van egy nagy park, és körü­löt­te egy cso­mó felhőkarcol(gat)ó. Ez a régi ope­ra­ház. Idá­ig men­tünk, aztán vissza a Hauptwachéig. A “nagy” séta előtt […]

  • Pihenés — már csak két nap

    Ma van a német egy­ség nap­ja. Ennek örö­mé­re teg­nap este meg­néz­tem a Táv­kap­csot (amin én vala­mi­ért min­dig meg­ha­tó­dok, és tel­je­sen meg­vál­to­zik a han­gu­la­tom), ma meg az Ellen­sé­ges terü­le­tet (ami meg ilyen Owen Wil­son-os szer­bes hábo­rús film). Sőt, napok óta elő­ször ren­de­sen kialud­tam magam, a meg­fá­zá­som nagy­já­ból elmúlt, ráadá­sul már csak ket­tőt kell alud­ni, és megyünk […]

  • Malajzia

    Nem ter­vez­tem mára még egy bejegy­zést, de az élet köz­be­szólt. Az előbb jött — mit jött, özön­lött — be a hotel­be vagy száz távol-kele­ti lány­ka. Úgy 16–18 éve­sek lehet­nek, és nem tudom, hogy ki fizet ki ennyi pénzt szál­ló­ra nekik. A lob­bi megtelt. Ist­ván se érti.

  • 6, 5, 4…

    Na, ezen a hét­vé­gén is túl vagyok. Szom­bat este steak-ezés és kocs­má­zás (mely során limo­ná­dét és teát ittam). Vasár­nap pihe­nés, és este bar­be­cue-par­ty az egyik jó messzi kül­vá­ros­ban. Innen kap­tok egy képet. Brat­wurst (vagy bajor kol­bász, kinek mi tet­szik) sül. Ha sör­rel locsol­juk, szép piros lesz. És még egy a hazaútról. A hagyo­má­nyos vona­tos kép. Reg­ge­len­te meg […]

  • Haza

    Már nagyon-nagyon sze­ret­nék ott­hon lenni.

  • A frankfurti láncfűrészes

    Figye­lem­fel­kel­tő cím, mert mos­ta­ná­ban sen­ki sem kom­men­tel. Nem is csi­ná­lom tovább a blo­got, mert elha­nya­gol­tok. Megyek is haza pén­te­ken. (Már nagyon várom!) Teg­nap este volt egy ilyen kis össze­jö­ve­tel, ahol talál­koz­tunk egy har­ma­dik volt gimis osz­tály­tár­sunk­kal (az osz­tály 10%-a Frank­furt­ban, milyen ez már), meg raj­ta kívül 6–8 magyar­ral, meg pár vegyes nem­ze­ti­sé­gű ember­rel. 10-től ket­tő­ig […]

  • Szoba kilátással

    Elöl­já­ró­ban annyit, hogy reg­gel kide­rült, az S‑Bahnon van első osz­tály, ülő­he­lyek­kel. Be is ültünk, és mivel nem volt kal­ler (eddig még egy­szer sem lát­tuk), ott is marad­tunk, nem pedig az álló­he­lyek­nél nyomorogtunk. Vége az első hét­nek. Ennek örö­mé­re dél­előtt (meg egy kicsit dél­után is) ki kel­lett töl­te­nem egy tesz­tet, ahol az eddig meg­szer­zett tudá­so­mat mér­ték […]

  • Már csak nyolcat kell aludni…

    Ez az ágy ször­nyű. Olyan nehe­zen enge­di el az embert. Annyi­ra puha. Hatal­mas. Csak éppen üres… A reg­ge­li folya­mán ezút­tal meg­lá­to­gat­tam a gőzöl­gő ázsi­ai sar­kot, ahon­nan vala­mi­lyen sült hal­koc­ká­kat zsák­má­nyol­va tér­tem vissza az asz­tal­hoz. Az íze olyan sima hal, ellen­ben ször­nyen büdös volt. Nem baj, leg­alább ezt is kipró­bál­tam. (A hotel­ben annyi kínai meg japán van, […]