Ich bin bereit

Janu­ár else­jén nagy és halk (ki nem mon­dott) foga­dal­mat tet­tem: min­den nap fogok vala­mennyit néme­tül tanul­ni. Plat­form­nak a Duolin­gót válasz­tot­tam (pro­fi­lom). Reg­ge­len­te 10 perc alatt letol­tam 4–5 lec­két, ezzel tel­je­sí­tet­tem a napi 50 XP‑t, amit beál­lí­tot­tam. Mivel egy ide­je nem vol­tam aktív, min­den skil­lem lecsök­kent, az első hetek azzal men­tek el, hogy azo­kat tor­náz­tam vissza arany­ra. Utá­na foly­tat­tam a tanu­lást, és végez­tem a továb­bi lec­ké­ket egye­sé­vel, köz­ben pedig ara­nyo­san tar­tot­tam a régeb­bi­e­ket. Teg­nap este végez­tem, elér­tem a maxi­mu­mot, min­dent kima­xol­tam.

Mos­tan­tól a 69-ről a német­tu­dá­som fog eszem­be jut­ni.

Hogyan tovább?

  • El kel­le­ne kez­de­nem hasz­nál­ni a néme­tet, írás­ban és szó­ban is.
  • Vet­tem az ex-német­ta­ná­rom­tól vala­mi­lyen online hoz­zá­fé­rést, ami állí­tó­lag nagyon jó, de eddig rá se néz­tem, meg kel­le­ne pró­bál­ni.
  • Nor­má­lis online kur­zus?
  • Nor­má­lis off­line kur­zus?

Első német

Múlt­kor itt fel­vág­tam az angol­lal, hogy 12 év tanu­lás és 7 év mun­ka után mennyi­re flot­tul megy a paraszt hung­lish. Nos, most német­re vál­tok, mert ma volt az első sky­pe-os német­órám. Ingye­nes pró­ba­óra, főleg szint­fel­mé­rő, de akkor is az első­nek szá­mít.

Jól indult az este. Direkt eljöt­tem a “koráb­bi” vil­la­mos­sal, de aztán dugó­ba került a tro­lim, így lekés­tem a vona­tot, a buszom pedig elment. (Figyel­jük meg, hogy a lég­vo­nal­ban 10 km-es utat négy­fé­le köz­le­ke­dé­si esz­köz­zel abszol­vá­lom.) Fel­sé­tál­tam / fel­fu­tot­tam a “hegy­re”, menet köz­ben szü­le­tett meg ez a szössze­net, amit a német­ta­ná­rom­nak írtam:

Haza­ér­tem, bezár­kóz­tam a szo­bá­ba (nehogy már a gye­re­kek is néme­tül tanul­ja­nak velem, nem azért fizet­jük a klo­te­ni Spi­el­grup­pé­kat!), és kez­dő­dött a tan­óra. Szil­vi — így hív­ják a tanárt — bemu­tat­ko­zott, értet­tem, amit mon­dott, ennek igen örül­tem. Aztán jöt­tem én, olyan bonyo­lult dol­go­kat pró­bál­tam mon­da­ni, hogy vala­mit csi­ná­lok, de ez a bonyo­lult machen ige kiment a fejem­ből. Per­sze azért olya­nok­kal vág­tam fel, hogy Zwil­lin­ge Töch­ter meg Tisch­tök­köle. Ebben marad­tunk.

Utá­na követ­ke­zett egy szint­fel­mé­rő fel­adat­sor, volt ben­ne taga­dás, fel­szó­lí­tó mód, kép­ről mesé­lés, nem aka­rok nagy sza­va­kat hasz­nál­ni, de ret­te­ne­tes volt. Tudok én sok min­dent végül is, de már egy sima név­más­ra­go­zás is olyan szin­ten meg­akaszt, hogy per­ce­kig gon­dol­ko­zom azon, hogy most sein vagy ihr vagy euch vagy mi. A vic­ces az egész­ben az, hogy ez Duolin­gon pár hónap­ja nagyon jól ment, de az annyi­ra hasz­na­ve­he­tet­len tudást ad, hogy ha egy kicsit is kimoz­du­lok az ismét­lő­dő duolin­gós fel­ada­tok közül, akkor már végem van.

Kap­tam házi fel­ada­tot, mel­lék­ne­ve­ket kel­lett ragoz­ni, inkább ne is beszél­jünk róla. Viszont a for­dí­tást (magyar­ról német­re) elret­ten­tő pél­da­ként bemá­so­lom, innen indu­lok 2015. feb­ru­ár 11-én.

Herr Rich­ter steht zu spät auf, des­halb musst er … Er hat sch­nell gewascht und gek­le­i­det, aber er war spät. Des­halb war ihr Chef böse. Wann er will in ihm Büro gehen, der Lift hat kaput­ge­g­an­gen. Er hat sehr viel zu tun, trotz­dem kann er nicht ruhig arbe­i­ten, weil ihren Kol­le­gi­nen hat laut sprec­hen. Wann er geht nach Haus mit ihr Auto, das gibt ein Stau auf die Brüc­ke, des­halb war er böse. Am Abend war er sehr müde, des­halb geht er früh ins Bett.

Külön kiemel­ném a … kife­je­zést, amit még csa­lás (szó­tá­ra­zás) után sem (!) mer­tem bevál­lal­ni. Aki a fen­ti szö­veg alap­ján meg­ér­ti a tör­té­ne­tet, az vagy gon­do­lat­ol­va­só, vagy isme­ri a tesz­tet.

Heti két tan­órá­val indí­tunk, meg­lát­juk, ez mire elég. Lel­kes vagyok.

Chindermuul

Ha min­den igaz, akkor e poszt címe azt jelen­ti, hogy gye­rek­száj. A Chin­der az Kin­der, a Muul pedig Maul. Biz­tos van olyan kan­ton, ahol ez tény­leg így van.

Néhány hét­tel ezelőtt kap­tunk egy leve­let a klo­te­ni város­há­zá­tól. Vár­tuk már, mert nagy emai­le­zés­ben vol­tunk velük, t.i. mind­járt (2015 augusz­tu­sá­ban) kez­dik a gye­re­kek az ovit, és van némi esély arra, hogy már idén augusz­tus­tól (!) mehes­se­nek majd elő­o­vi­ba, ahol a cél a kül­föl­di gye­re­kek német­re (pon­to­sab­ban sváj­ci­né­met­re) való meg­ta­ní­tá­sa. Hogy fel­mér­jék, melyik ked­ves kis beván­dor­ló hol tart a sváj­ci­né­met elsa­já­tí­tá­sá­nak hul­lá­mos gleccse­rén, kiküld­tek egy három­ol­da­las kér­dő­ívet. A szten­derd kér­dé­sek (kik vagyunk, hon­nan jöt­tünk, mió­ta vagyunk itt stb.) után hamar rátér­tek a konk­ré­tu­mok­ra:

  • Napi hány órát jár a gye­rek német nyel­vű böl­cső­dé­be?
  • Mi a gye­rek anya­nyel­ve?
  • Milyen nyel­ven beszél a gye­rek?
  • Milyen nyel­ven beszél­nek ott­hon a leg­töb­bet a csa­lád­ta­gok?
  • Milyen nyel­ven beszél a gye­rek azok­kal, akik a leg­töb­bet beszél­nek ott­hon, és csa­lád­ta­gok?

Az első­nél őszin­tén beír­tam, hogy 2, aztán átsa­tí­roz­tam azt, hogy napon­ta, és oda­ír­tam min­den német­sé­ge­met fel­hasz­nál­va, hogy “per Woche”. (A h‑t vas­tag filc­tol­lal írtam külön, hát­ha így plusz pon­to­kat kapunk.) Aztán min­den továb­bi kér­dés­re oda­ír­tam szé­pen, hogy “UNGARISCH!”, hogy lás­sák, nem vic­ce­lek.

A követ­ke­ző kér­dés­kör a szü­lők és a gye­re­kek német­tu­dá­sát vizs­gál­ta köz­vet­le­nül. Önbe­val­lás­sal kel­lett meg­ha­tá­roz­ni, hogy Mut­ter és Vater milyen szin­ten áll­nak Goe­the nyel­vé­ből. Regi­hez beír­tunk egy óva­tos hetest (1‑től 10-ig), nekem meg egy erős ket­test. A gye­re­kek­nél nem volt 1/2/…/10, hanem trük­kö­sek vol­tak: két kér­dést kel­lett fel­ten­nünk, néme­tül!

  1. Hol van az ablak? (Wo ist das Fens­ter?)
  2. Mi a ked­venc éte­led? (Was ist dein Lieb­ling­ses­sen?)

Regi pat­tin­tott hár­mat a kari­kás ostor­ral (ez nálunk az egyez­mé­nyes, gye­rek­hí­vó jel), erre Kata és Zizi fel­so­ra­koz­tak szol­gá­lat­té­tel­re. Regi elő­ször ter­mé­sze­te­sen az első­szü­lött­höz for­dult, és meg­kér­dez­te: Wo ist das Fens­ter?

MIIIII?!?!?!

— kér­dez­te az udva­ri­as és német­ből fel­ső­fo­kú Kata. Per­sze Zizi sem akart kima­rad­ni a buli­ból, kér­te Regit, hogy most őt kér­dez­ze meg. Jó, akkor még egy­szer: Wo ist das Fens­ter?

MIIIII?!?!?!

— kér­de­zett vissza Zizi, hiszen Katá­nál is ez volt a helyes válasz. A ked­venc étel­ről inkább nem beszél­tünk. Azóta napon­ta for­dul elő, hogy Zizi oda­for­dul Katá­hoz, és azt mond­ja: Vóisz­dát­ep­pe. Kata pedig köte­les­ség­tu­dó­an fele­li, hogy mii­i­i­i­ii. (Annyit sike­rült elér­nünk azóta, hogy már tud­ják, hogy erre azt kel­le­ne vála­szol­ni, hogy da (ott), és rámu­tat­ni az ablak­ra.)