Ahogy azt pont egy hónapja írtam, úgy alakult, hogy el kellett adnunk a régi kocsinkat. Ezen apropóból jelentkezem egy gyors összefoglalóval, amiben szerepelni fognak nepperek, számológép, és még egy letört műanyagdarab is. Tartsanak velünk!
Hirdetés: én hat irányból támadtam egyszerre, remélve, hogy így maximalizálni tudom a GRP-t és a reachet. (Regi 5 éve mesél ezekről az entitásokról nekem, nagyon remélem, hogy most sikerült a megfelelő kontextusban és jelentésben alkalmaznom ezeket!)
1.) AutoScout24: ez ugye a helyi használtautó.hu, nagyon sok ember (erről még lesz szó) nézi, itt muszáj hirdetni. 2 hétig ment itt a kocsi, az alap csomag 59 frank, erre még a végén, amikor már nagyon kellett, rádobtam még 12 frankot az extra kiemelésért. Ezért cserébe 623 ember tekintette meg a hirdetést, akik közül hárman írtak emailt, és emlékeim szerint kb. tucatnyian írtak SMS-t vagy hívtak fel. Ebből a tizenöt emberből három volt magánember, a többi nepper, de a rosszabbik fajtából.
“9000fr danke.!!?“, “Guten Tag. Offeriere Ihnen für den Wagen so ab platz ohne Gewähr 6500.- fr“, “9000 Sfr morgen Abend?“, “9000 SFr Barzahlung“, “guten tag ich habe interesse für audi. ich biete 9600-“, “Hallo Was ist der letzte Preis bitte cash ab Platz“, ilyeneket írtak nekem. Ebből több konzekvenciát is levonhatok: nem is olyan rossz az én németem; a központozással mindenki hadilábon áll; a svájci nepperek azt hiszik, hogy egy eladó számára feltétlenül az a legfontosabb, hogy a meghirdetett ár töredékét kapják meg, de azt aznap este, készpénzben.
Ezekből a leadekből (ezt a szót a héten hallottam élesben, gondoltam, megpróbálom itt is elsütni) aztán nem lett semmi, volt, aki komolyabban érdeklődött, beszéltünk is, aztán egyszercsak lemondta, mondván hogy “informálódott az autóról”. Mire gondolt vajon, hogy dízelt akart, és hirtelen rájött, hogy benzines? Nem értem azóta sem.
A magánemberek viccesebbek voltak, az első jelentkező rögtön ezt írta: “Hello Lazlo First i have to tell you that your car is to expensive for me. My budget is to small. But i have read your whole story and it was fun for me and i have laughed a lot. Thank you very much and a happy easter. Many greetings“, ettől mondjuk gazdagabb nem lettem, de jól esett. Aztán volt egy luzerni francia csóka, aki se angolul, se németül (de még magyarul se!) beszélt, így vele egy ismerősén keresztül, illetve később a Google Translate-tel beszélgettem. Itt az utolsó ajánlatára (7000) azt írtam vissza, hogy “Cela ne suffit pas, désolé.“, amit ő hamar nyugtázott egy “D’accord je comprends bonne soirée“-vel, én pedig a diskurzust lezártam egy jó pillanatban elhelyezett “Bonne soirée à vous aussie“-vel. Volt, aki cserélni akart autót, de mondtam, hogy engem a csere csak akkor érdekel, ha készpénz ma este pénzre váltanék.
2.) Blog: na, erre sok pénzt nem tettem fel, hogy majd pont ez fog nekem vevőt találni, be is jött, mármint nem jött be senki.
3.) Twitter: megosztottam a blogposztot, amiben megosztottam a hirdetést. Semmi.
4.) Facebook: Regi kirakta az autoscoutos hirdetést a falára, ebből se lett semmi, de legalább Zuckerberg megtudta, hogy Audim van.
5.) Lakótelepi app: a Freilager lakótelepnek van egy saját appja, ami az Allthings platformot használja. Mivel mégiscsak 800 lakás 2500 lakóját éri el az ember potenciálisan, volt rá esély, hogy valakit érdekelni fog, de semmi. Egyébként maga az app nagyon hasznos, mi vettünk ezen keresztül már bútort, ruhát, adtunk is el egyet s mást, illetve nagyon jó minden hétvégén a fotóval dokumentált anyázásokat olvasni, hogy “mi a f.szért kellett már megint a macskaalmot ráborítani a teli bioszemetes tetejére, hogy egészen hétfőig bokáig ganéjban járjon mindenki?!” stb.
6.) UBS Pinboard: nem árulok el nagy titkot azzal, hogy egy nagy svájci banknak dolgozom (persze epamosként), ami három betűs, U-val kezdődik, és S-re végződik. Van ott egy elég jó Pinboard nevű site, ami Jive-alapon működik, és a banki csencselők mennyországa. Lehet ott találni alig használt hangfalkészletet; bútorozottan kiadó lakást fél évre, mert valaki éppen sabbaticalra megy, és az utánbérléssel szerzett pénzből Svájcon kívül úgy tud megélni, mint egy király; és persze autókat is. Én ide akkurátusan felvittem az Audi hirdetését (mert az AutoScout24 tiltott domain odabenn) képekkel, szöveggel, azt is elhintve, hogy az irodától 200 méterre parkol, bármikor megtekinthető stb.
Egyezkedés: Húsvét hétvégéjén raktam ki, a négynapos héten nyilván mindenki szabadságon volt (én nem), és senki nem jelentkezett. Aztán pénteken 6 után, amikor visszaértem a helyemre az utolsó fantasztikus meetingem után, láttam, hogy egy Igor nevű illető írt nekem egy emailt a kocsival kapcsolatban, persze akkor már offline volt. Gyorsan válaszoltam neki (hétfőig úgysem olvassa, gondoltam), illetve rákerestem LinkedInen, isminek jelöltem, és ott is írtam neki. Baromi mákom volt, már épp ment volna be edzeni, amikor látta az üzenetemet, és gyorsan felhívott. Megegyeztünk, hogy kijön a városból Altstettenbe, hogy megnézze a kocsit. Találkoztunk, egy nálam is fiatalabb román vagy moldovai srác volt, alaposan átnézte a kocsit kívülről és belülről. Aztán felajánlottam neki, hogy vezesse is, elmentünk egészen Spreitenbachig, autópályán is, aztán hazavitt, ott a parkolóban még kipróbáltuk a rádiót is, a bluetooth-os kihangosítót. Aztán gondoltam, hogy marketing- és PR-szempontból mennyire menő lenne már, ha én vinném haza, szóval a (remélhetőleg) leendő autójával / én autómmal hazavittem. Közben végig beszélgettünk, sokszor elmondta, hogy mindig is Audit akart, mennyire jó a kocsi, milyen rendes vagyok (mondjuk ezt tudtam). Elbúcsúztunk. Hazamentem, aztán elkezdett irogatni SMS-eket, hogy mennyi a szervíz, milyenek a gumik, mennyi a fogyasztás, hogyé’ a biztosítás. Este háromnegyed 11 magasságában írt nekem, hogy döntött: megveszi a kocsit! Megegyeztünk 9’500-ban, ami az eredeti ártól (12’000) ugyan elég messze volt, de még mindig jóval több, mint amennyit az AMAG ajánlott (5’200), ha bevették volna az autót.
Autóeladás: Svájcban autót eladni igen egyszerű. Az egész folyamat alaposan le van írva egy autoscoutos tanácsadó oldalon (köszi, Zoli!), benne olyan változatok, mint az elegáns, a fizetős, az illegális stb. Ami a lényeg: a legjobb úgy autót eladni, hogy az ember odamegy a vevővel a tanácshoz Strassenverkehrsamthoz, és ott az ügyintéző előtt megtörténik a kocsi átírása. Ezelőtt persze érdemes minden egyebet elintézni: megegyezni az árban, kitölteni egy kétoldalas szerződést (pl. ilyet vagy ilyet), elintézni a piszkos anyagiakat, aláírni a szerződést. Nálunk volt egy kis gikszer, Igor nem tudott nekem hétfőn reggel utalni, mert a UBS-nél új partner esetén (amikor valakinek először utal az ember) mindig kell egy ilyen kis számológép, amibe az ember belerakja az e-bankinges kártyát, és akkor egy varázslattal az egész egyszer csak működik. Na, ő ezt elfelejtette, illetve biztosítást se kötött, ez utóbbi tényleg kötelező, viszont online intézhető, és perceken belül készen van. Így hát a hétfő után kedden is a Strassenverkehrsamtban kezdtük a napot, de ő eddigre már teljesen felkészült volt, nála volt a kártya és a kalkulátor is, biztosítást is kötött. Átutalta a pénzt, amit én 3 mp után megkaptam, ekkor aláírtuk a szerződést, és beálltunk a sorba. Az ügyintéző tökéletesen beszélt angolul, nagyon türelmes és segítőkész volt, eltépte a régi forgalmit, és pár perc alatt kiállított egy újat Igor adataival. Közben kellett választani új rendszámot (Svájcban a rendszám nem az autóhoz, hanem az emberhez tartozik), ez is sikerült, 5 perc alatt végeztünk.
Ekkor jött az egész procedúra legbonyolultabb része: levenni a régi rendszámot, és felrakni az újat. Először ketten estünk neki, húztuk-vontuk, semmi. Aztán jött egy szimpatikus munkásember, tőle kértünk segítséget, ő nagyon kedves volt, de az egyik kezében kávé, a másikban cigaretta volt, így nem volt annyira hasznos. Aztán lerakta a kávét a földre, és egy mozdulattal letört egy korrekt darabkát a rendszámtartó műanyag keretből, így már csak egy karika volt az Audi felirat előtt, nem négy. Több is veszett Mohácsnál! Küzdöttünk tovább, aztán végül hatalmas szerencsével és egy negyedik ember segítségével sikerült kiszedni a régi rendszámot (az enyémet), és berakni helyette az újat (Igorét). Siker! Na, akkor végre készen vagyunk, mehetek kocsi nélkül, megkönnyebbülve. De Igor mást szeretett volna. Azt mondta, hogy még nem tud hol parkolni, ezért vigyem már el a kocsiját (mármint az Audit, a volt autómat) magammal, itt a forgalmi, itt a slusszkulcs. A fenti leírás miatt, gondolom, ez érthető, mennyire vicces szituáció, mert a forgalmival kvázi minimális energiával tudtam volna újra eladni az autót, esetleg visszairatni magamra. De hát ez Svájc, itt még egy magyar és egy román/moldovai is simán meghasonul, és szemrebbenés nélkül bízik meg úgy a másikban, mintha ezeréves barátok lennének. Elvittem az autót, aztán este találkoztunk, visszaadtam neki, happy end!
Rendszámváltoztatás: mivel egy darabig két kocsim volt két különböző rendszámmal, ezért az Audi eladása után ott álltam egy autóval és két rendszámmal. Az Audin menő, 1-essel kezdődő rendszám volt (itt minél alacsonyabb, annál jobb a szabály), a Volkswagenre pedig 3-ast kaptam. Miután eladtam a kocsit, a Volkswagenen volt ugye a 3-as, az én kezemben pedig az 1-es. Hogyan lehet ezt elcserélni? Mi sem egyszerűbb: írtam egy emailt a kereskedőnek (mivel leasingelem), hogy írja át a VW rendszámát 1-esre. Írtam egy emailt a biztosítónak ugyanerről, onnan pár óra után kaptam egy visszaigazolást (nem szerződést, csak egy snapshotot a rendszerükből), hogy megtörtént. Ezt követően elmentem a VW-nel a Strassenverkehramtra (rajta a 3-as rendszám), ezt lepattintottam, bementem, eltépték a régi forgalmit, és adtak egy újat, benne az 1-es rendszámmal, miután lekérdezték a biztosítást. A 3-as rendszámot (mármint fizikailag az alu lapokat) egy dobozba dobtam, az 1-est ráraktam a kocsira, ennyi.
Így megy ez.
For the record: mivel a hirdetés már nem él, itt az eredeti szöveg, nagyon büszke vagyok rá.
We are selling our beloved Audi!
We bought it back in 2012 (we are the first owners) when we wanted to buy a Skoda, but then we’ve seen this car, and we said “this one”. It was simply amazing from the very first moment. It is as good looking as a silver station wagon (a.k.a. Kombi) can be. It is comfortable, we drove it several times for 1’000 km without any kind of back pain. It never let us down so far. We wanted to keep it for years, but due to a family expansion, we need to give it to the next lucky owner.
If you need a decent car for you, for your partner, for the two of you, for your family with 1 child or 2 children then this is what you are looking for. We used it for shopping, dozens of times we packed it full with Ikea furniture, we went with it to the sea as well as to the mountains, we drove it on the highway and also in the city. No off-road! We wanted to keep it in the family and export to Hungary (where we have relatives), but due to the ridiculous Hungarian VAT (27% – world record) plus customs (10%) we better sell it here in Switzerland where we are living. I hope the person who will buy it will have as much fun and joy as we had.
As you see I’m not too good with car descriptions, I’m more like a story teller. But focusing on the Audi, some more details:
– We always took the car to the local AMAG garage for service. We could have done something much cheaper in Hungary with a “friend of a friend”, but we didn’t do that. Just recently all front and back brakes were changed as they were getting a bit old, it costed 1’500 or so.
– The car was always kept in a closed garage, we only parked on the street when we visited someone or something.
– There are scratches here and there, just as you would expect with a 7-year-old car. We had it for 1 month when someone hit the left back with a shopping cart… That’s life, isn’t it?
– It is manual, no DSG. I like manual transmission, I like using my right hand also in the car. It helps the muscles, as well as it keeps me awake.
– It runs with petrol, not with diesel. Do you know why? Because this is a car, not a truck. (Update: I bought a diesel VW Sharan…)
– It doesn’t have parking radar or camera, not in the front nor in the back. Do you know why is that good? Because whenever you park, after you finished the parking you have this great feeling that “yes, I’ve made it, without any help”. Do you get this feeling when you see what’s behind you and hear the beeping sound? No. You’re welcome.
– I drove the car without a tempomat for 5 years. I was like “who needs a tempomat?”. Then I went to a garage and bought the official tempomat arm and get it added to the car. (Just like as it was built like that.) Best choice ever. Super comfortable and reliable, and since then I don’t get fines. I hope you will like it.
Dear car dealers who put your business card with a “fancy name” and a lot of typos into our post box every single week – no, we will not sell it for 6’000. We could have got that price at AMAG where we bought our new car. So you can call with such offers, but you will not get lucky.
That’s all, thanks for reading, thanks for thinking about it, and you’re very welcome buying our Audi.
