Ez a bejegyzés aktuális, mert mostanában sokat strandolunk. De már évek óta gondolkodom azon, hogy érdemes egy ilyen összehasonlítást csinálni, mert vicces a téma. Majd most!
Svájcban lakni jó, ha nem lenne jó, elég hülyék lennénk itt élni idestova 9 éve. Lehetne most taglalni a miérteket, de inkább ne politizáljunk, jó? Zürichben lakni sok szempontból még jobb, ebből egyet fogok most kiemelni: a strandokat.
Amikor kijöttünk ide anno, emlékszem, milyenek voltak a nyarak. Az esős időszak régebben júniusig tartott, volt némi meleg és kevesebb eső júliusban és augusztusban, aztán újra eső, amíg nem jön a hó. Emlékszem, amikor 2012. március 9‑én megérkeztem Zürichbe, és két hónapon keresztül majdnem folyamatosan esett az eső, aztán jött a nyár, akkor is esett, csak melegen. Egy alkalommal hazamentünk talán augusztusban, mire visszaértünk (és esett), láttuk, hogy pont lemaradtunk a nyárról, de kiégett a fű! Aztán jött ugye a COVID-13 klímaváltozás, és tényleg elkezdett emelkedni a hőmérséklet. A nyarak számottevően melegebbek lettek, olyan is előfordult, hogy az ember ún. izzadt! Régebben nem értettük, hogy miért van minden apró faluban strandfürdő (Badi), ha egyszer hideg van, és esik. Sose felejtem el a rafzi strandon az egyik (egyetlen?) fürdésünket, amikor Regi tolta a lányokat a gumimatracon, és meg mernék esküdni, hogy a matrac aljáról jégcsapok lógtak le, amikor kiemeltük az egyik helyi fóka segítségével.
Kicsit csapongok, de most majd fókuszálni fogok, mert ez egy tényfeltáró cikk.
Egy szó mint száz: sok a strand. Amikor Zürichbe költöztünk, akkor meg arra is rájöttünk, hogy itt szinte minden kerületnek meg negyednek van saját strandja: nekünk például rossz időben adott az altstetteni fürdő, jó időben a letzigrabeni mödanszék, illetve akár a sebes sodrású Limmat is, mindezek maximum pár kilométerre tőlünk.
A strandok, azon túl, hogy vannak (és hogy mennyibe kerülnek, de erre majd még visszatérünk), azért is jók, mert nem csak strandok. Telente például nyitva vannak a kinti strandok (pl. Letzigraben), így akkor is be lehet menni, mint egy parkba. Az, hogy van mindenféle szolgáltatás (étel-ital, masszázs), nyilván alap, de hogy vannak kiállítások, programok, sütögetésre kijelölt helyek, játszótér stb., az már említésre méltó. Ha messzebb tekintünk (egészen a zürichi tó melletti Mythenquai-ig, ami tőlünk biciklivel akár 10 perc is), akkor olyanról is tudnék írni, mint a sima hamburger — sült krumpli — jégkrém hármason túlmutató, a világ legrégebbi vegetáriánus éttermének (Hiltl, est. 1898) tóparti kirendeltsége fantaszikus kínálattal, vízibicikli- és SUP-bérlés, meg hogy fürdés a zürichi tóban! Szóval ez nem strand, ez strand++.
De maradjunk a számszerű tényeknél, és tegyük cikkünket innentől kezdve anyagiassá! Mennyi az annyi?
A zürichi strandok egységes árazással működnek (kivétel a Dolder, de ott lengyel prostituáltokat darabolnak), mind sima belépőt, mind kombókat és bérleteket tekintve. Egy sima felnőttbelépő 8 frank, nagyobb gyereknek 6, kisebbnek 4, 6 éves kor alatt ingyenes. Sőt, és itt kezd érdekes lenni a dolog, a bérlet az egy olyan speciális dolog itt, ami nem strand-specifikus, hanem egy olyan rendszer, ami minden (kiv. Dolder) zürichi strandra egységesen érvényes. Ez tehát egy kártya, amivel mindenhova be lehet menni, akármikor, akármennyiszer, ki-be, haza, újra be, kimászni a kerítésen és újra be, szóval ilyen világjegy.
Lehet tippelni, hogy mennyibe kerül ebből az éves verzió, illetve a szezonra szóló, de inkább iderakom a számokat: 240, illetve 110 frank (ellenőrizni itt lehet: sportabo.ch). Ezek a felnőttekre vonatkoznak, a gyerekek és egyéb lábasjószágokra vonatkozó tarifák még ennél is kedvezőbbek.
Felmerülhet a kérdés, hogy az országban, ahol egy vízvezetékszerelő 200 frank alatt ki se száll (én sok vonatkozó videóra gondolok, amikor a plumber úr szóba jön, de itt tényleg arra gondolok, hogy valaki kijön, és szerel, semmi más extra), mégis hogyan lehet hosszú hónapokon keresztül valamit csinálni ennyire kevés pénzből. Az ok az, hogy Zürich városa nagyon támogatja ezeket a helyeket, mivel tudják, hogy 1.) az emberek ott tudnak kikapcsolódni, pihenni, feltöltődni, így utána boldogan mennek vissza dolgozni, és pörög a GDP 2.) minden szart megveszünk a büfében, és pörög a GDP. (Ezek a svájciak nem csak jól fociznak, de okosak is!)
Az egyszerűség kedvéért a következőkben a számolás ránk (mireánk) vonatkozik, tehát 2 fölnőtt, 2 gyerek, 1 baba, illetve szezonbérlettel példálózok, mert azt vettem. Felnőttenként 110, gyerekenként 35, az összesen 290 frank, amivel jók vagyunk április 10-től október 31-ig. CHF-ben kevésbé, JMF-ben (jó magyar forint, a.k.a. HUF) inkább otthonosan mozgó olvasóink kedvéért ezt átdobtam pillanatnyi árfolyamon, és pontosan annyi jött ki, ahány km2 Magyarország területe: 93’030. Véletlen? Aligha. Soros? Bizonyára.
Igen sokat írtam eddig, és most tartok a mondandóm felénél, azaz hogy mennyibe kerül strandolni Zürichben. Innentől próbálok gyorsulni, mert háromnegyed 11 van, és holnap a második oltástól fogok agonizálni egész nap.
Szóval a budapesti helyzet a következő: régebben semmilyen ilyen kombinált bérlet nem volt. Most meglepődve olvasom, hogy egészen június 1. óta van Budapest Spas c. “bérlet”, amivel lehet venni 100, 200, és 365 alkalmas belépőt. Ne képzeljük azt, hogy mi naponta végigrobogunk az összes zürichi strandon csak azért mert megtehetjük, és hogy ezt várnám el Budapesten is, de valamennyire vegyük figyelembe, hogy akár ezt is megtehetnénk! Mindenesetre tételezzük fel, hogy tényleg naponta mehetünk strandolni, és a fenti két dátum különbségét véve pontosan 204-et kapunk, ami szinte felhívás arra, hogy a spás árak közül a 200-as belépőssel számoljak. De nem teszek ilyet, mert azért még mi sem megyünk minden nap a strandra (mert esik) (meg mert drága a kaja), szóval akkor vegyünk a 100-as abót, amiből a legalapabb verzió (amit a költő bronze néven nevez nevén), ez 83’300 forint. Ebből rögtön kell négy darab, mivel ahogy látom, ebből gyerekverzió az pont nincs, feltételezvén, hogy 3 éves korig a belépés ingyenes. Ez akkor a mi kis családunkra kereken 333’200 forint lenne mindössze. Ha komolyabban vennénk azt a 204 napos lehetőséget Zürichben, és a 200 alkalmas verziókkal hasonlítanánk össze, akkor máris 476’000 forintnál járnánk. Ha meg azt venném, hogy mi tényleg teljesen hülyék vagyunk, és minden nap megyünk legalább 2 strandba (vagy ami például hétvégén reálisabb: kimegyünk délelőtt és kimegyünk délután is), akkor a 365-ös kell, az így összesen 680’000. Itt most végig a törzsvásárlói árakat vettem (akiknek már volt ilyen befektetésük), ha a teljes árakat nézném, akkor a fentiek így alakulnának: 372’400, 532’000 és 760’000 forint.
Ezek durva nagy számok, sose láttam még ennyi pénzt egyben!
Érdemes egyébként még egy kicsit tovább balliberalizálni a statisztikákat, ha már elmúlt 11 óra. Szóval most még a strandra beviszem a Mekit is, és azzal is hergelem itt a népeket. (Mondjuk ennek sok értelme nincs.)
Gyönyörű összeállítás arról, hogy hol mennyit kell dolgozni (átlagban) ahhoz, hogy az ember vehessen egy Big Mac szendvicset: Working time required to buy one Big Mac in selected cities around the world in 2018. Zürich: 13,4 perc, Budapest: 55,6 perc. Ezt kerekítsük mondjuk 4‑re, tehát hazudjuk azt, hogy Zürichben 4x többet tudnak venni az emberek a pénzükből. (Tudom, hogy ez így értelmetlen, de lassan mennék aludni.)
Ennyibe kerül nekünk Zürichben faszán strandolni: 93 ezer. Ennyibe kerülne nekünk Budapesten faszán strandolni: 760 ezer (sic!). Normalizálva (ami tudom, hogy nem ezt jelenti): 93 ezer itt, több mint 3 millió ott. Ez több mint 30x drágább.
Ennek semmi értelme. Jó éjszakát mindenkinek!
