Author: laci

Múlt héten csa­lá­di vaká­ci­ónk volt Mörschwil­ben, ami egy kis falu St. Gal­len kan­ton­ban, nem messze St. Gal­len­től. Ugyan volt meden­ce a kert­ben (amit elég ala­po­san kihasz­nál­tunk, hála töb­bek között a fel­fúj­ha­tó lámánk­nak), de majd­nem min­den nap men­tünk vala­ho­va, iga­zi csil­lag­tú­rát csi­nál­tunk. Ebből szem­lé­zek, hát­ha érde­kes lehet vala­ki­nek. (Olasz­or­szág­ba men­tünk vol­na, de nem mer­tük ezt bevál­lal­ni, maradt Svájc.)

Appen­zel­ler Scha­ukä­se­rei (Ste­in, AR) — ha már Svájc, akkor kezd­jük a sajt­tal! Ha pedig sajt, akkor az appen­zel­li, hiszen az van közel St. Gal­len­hez. Nagy remé­nyek­kel indul­tunk, és legyünk pozi­tí­vak: leg­alább nem kel­lett sokat utaz­ni. Viszont maga ez a sajt­mű­hely egy nagy hum­bug, a kiál­lí­tás az egy terem, van még egy kis vetí­tés, egy fűszer­ör­lő (COVID-19 miatt lezár­va), be lehet néz­ni a rak­tár­ba (sok a sajt), és lehet néz­ni a sajt­ké­szí­tés első pár folya­ma­tát (mond­juk az tény­leg érde­kes). Ha az ember türel­met­len, akkor 15 perc alatt lehet végez­ni, ha türel­me­sebb, akkor max. 1 óra, de abban már nagyon sok néze­lő­dés van. Mivel sajt­mű­hely, ezért adnak kós­to­lót — 5 x 1 gramm sajt a fej­adag, iga­zán gáláns. Nem éri meg, nem aján­lom sen­ki­nek. ★★☆☆☆

Maest­ra­ni’s Cho­co­la­ri­um (Fla­wil, SG) — mi ezt kom­bi­nál­tuk a fen­ti saj­tos túrá­val, mert van kom­bi­nált belé­pő a két hely­re. Ugyan nincs közel a két venue egy­más­hoz, de meg­old­ha­tó, kocsi­val kb. fél óra az út. Amennyi­re nem éri meg és felejt­he­tő a saj­tos, annyi­ra jó volt a cso­kis. Fan­tasz­ti­ku­san jó minő­sé­gű a kiál­lí­tás része (hol ter­me­lik a kakaó­ba­bot, hogy szál­lít­ják, hogy lesz a cso­ki stb.), inter­ak­tív, igé­nyes, fasszen­tos. Utá­na jön a gyár­lá­to­ga­tás, ami­kor fent­ről végig lehet néz­ni az egész gyár­tó­sort, és köz­ben vég­te­len mennyi­sé­gű cso­kit lehet kós­tol­ni. A trip végén jön a “készítsd el a saját cso­ki­dat” c. terem, az is fan­tasz­ti­kus, a gye­re­kek imád­ják, a fel­nőt­tek meg plá­ne. Még némi isme­ret­ter­jesz­tés, és jön az olcsó cso­ki­bolt, ren­ge­teg akci­ós ter­mék­kel, nagy válasz­ték­kal. Ha vala­mi jól meg van csi­nál­va ilyen témá­ban (gy.k. fogad­junk láto­ga­tó­kat a gyár­ban), akkor ez az, nagyon aján­lom! ★★★★★

Conny-Land (Wäl­di, TG) — itt már vol­tunk tavaly is, akkor mond­juk Regi ter­he­sen vala­mi­ért nem ült fel az átfor­du­lós hul­lám­vas­út­ra (egyéb­ként most sem). Kivá­ló vidám­park, sok dolog, ami­re meg­éri fel­ül­ni (főleg a Kob­ra és a hát­só vizes csó­nak nagyon jó), 6 éves kor­tól sok min­den, 10 éves­től kb. min­den kipró­bál­ha­tó. Vál­tó­ru­ha aján­lott, mert mi tel­je­sen vize­sek let­tünk, ami 30+ fok­ban jó érzés, de ha mond­juk csak 20 fok és/vagy szél van, akkor annyi­ra nem fun. Egyéb­ként egy egész napos prog­ram lehet ebből (főleg, ha az ember Buda­pest­ről indul), van fóka show, füg­gő­pá­lya, dodzsem, min­den. ★★★★★

Dre­am­fac­to­ry (Degers­he­im, SG) — ez egy fura hely, mert mi úgy men­tünk oda, hogy ez egy “bűvész­mú­ze­um”, ami végü­lis rész­ben igaz, de annál sok­kal több. Én gimis korom­ban vol­tam a Hou­se on the Rock c. helyen (Dod­ge­vil­le / Spring Green, Wis­con­sin, USA), engem tel­je­sen arra emlé­kez­te­tett. Van itt min­den, ezer­fé­le bábu, fil­mes kegy­tár­gyak és ruhák, aztán hor­ror­sze­lek­ció, kará­cso­nyi gagyi­há­zak, 3D‑s puzzle-ök, régi autók, flip­pe­rek, kín­tor­na, kitö­mött álla­tok stb. Az egész tel­jes káosz (vagy csak én nem értet­tem a kon­cep­ci­ót), de érde­kes, tar­tal­mas, jó idő­töl­tés. Azért töb­bet nem men­nék vissza. ★★★☆☆

Wal­ter Zoo (Gos­sau, SG) — a züri­chi állat­kert után nagyon magas elvá­rá­sa­ink vol­tak (az itte­ni Zoo elég menő), és én nem is hit­tem, hogy innen egy órá­nyi­ra kocsi­val mit érde­mes csi­nál­ni “állat­kert” cím­szó­val. A Wal­ter Zoo viszont nagyon jó, iga­zi klein aber fein a javá­ból. A nagy és hely­igé­nyes álla­to­kat leszá­mít­va van min­den, nagy­macs­kák, maj­mok, tevék, zeb­rák, hül­lők, óri­ás­csó­tá­nyok (fon­tos), föl­di­ku­tyák (<3). Vala­hogy méret­re ez nekem job­ban bejön, mint a hagyo­má­nyos egész­na­pos állat­kert, ahol az ember liheg­ve dől le az út porá­ba, amíg eljut a med­vék­től a zsi­rá­fo­kig. Van ját­szó­tér, meg­fe­le­lő mennyi­sé­gű, minő­sé­gű és árú étel, teve­ge­lés és póni­lo­vag­lás. Ha erre jár az ember éppen, akkor érde­mes útba ejte­ni, de nem ez az az állat­kert, ami­ért érde­mes átszel­ni a kon­ti­nenst. ★★★★☆

Markt­hal­le Altenr­he­in (Thal, SG) — ez egy érde­kes hely, konk­ré­tan az egyet­len Hun­dert­was­ser-típu­sú vagy ‑ízű ház Svájc­ban. Kata és Zizi nagy HW-fanok, ezért jó ötlet­nek tűnt elmen­ni ide, ha már úgy­is közel van. Maga az épü­let nagyon menő, kívül­ről és belül­ről is nagyon érde­kes, bár én nem vagyok egy nagy archi­tect. Van kör­be­já­rás, meg lehet néz­ni a tetőt is, van egy ilyen torony, meg egy nagy terem. Viszont én nem tel­je­sen értet­tem, hogy ez mi, múze­um vagy bolt, eset­leg vala­mi­lyen kom­bó. Min­den­eset­re szép össze­get köl­töt­tünk az aján­dék­bolt­ban (vet­tünk fona­lat, tol­la­kat, köny­vet) és ettünk a sar­ki biszt­ró­ban. Aki erre jár, az néz­zen be, aki nagy fan, az utaz­zon ide, egyéb­ként ez egy furán kiné­ző épü­let. ★★★☆☆

Hát­tér: Svájc­ban nagyon sok a call cen­te­rek felől érke­ző cold call, ami­kor csak úgy fel­hív­ják az embert, hogy új biz­to­sí­tást, tanács­adást stb. adja­nak el, vagy hogy kutas­sák a köz véle­mé­nyét. Főleg az év vége a csúcs­idő­szak, ami­kor a fogyasz­tók új egész­ség- és autó­biz­to­sí­tá­so­kat köt­het­nek.

Az ilyen hideg­hí­vá­sok zava­rók. Mun­ka­idő­ben, vagy akár késő este, eset­leg hét­vé­gén is elő­for­dul, hogy fel­hív­nak. A régi szép idők­ben, ami­kor még friss sváj­ci expat vol­tam, szí­ve­sen beszél­get­tem a külön­fé­le ügy­fél­szol­gá­la­to­sok­kal az érde­ke­sebb­nél érde­ke­sebb aján­la­ta­ik­ról, de ahogy integ­rá­lód­tam, úgy let­tek egy­re gya­ko­rib­bak a hívá­sok, én pedig egy­re türel­met­le­nebb. Alant három jól bevált mód­szert osz­tok meg, amik ha nem is fel­tét­le­nül jelen­te­nek töké­le­tes meg­ol­dást, egy­részt nagy­ban csök­ken­tik a prob­lé­ma nagy­sá­gát, más­részt szó­ra­koz­ta­tó­vá teszik a hely­ze­te­ket (leg­alább nekem, a hívő fél­nek kevés­bé).

Sho­uld I Ans­wer? app — sok app­li­ká­ció van, ami hason­ló­kép­pen műkö­dik (egy köz­pon­ti adat­bá­zis­ból leké­ri a hívott szá­mot, és mutat­ja, ha mások már ripor­tál­ták), de nekem ez jött be eddig a leg­in­kább. Álta­lá­ban 90%-os pon­tos­ság­gal jel­zi, hogy ki hív, és így — ha fel is veszem, nem pedig lenyo­mom — már nagy­já­ból a meg­fe­le­lő han­gu­lat­ba kerü­lök. Én nem szok­tam nagyon jelen­te­ni az új szá­mo­kat (vala­hogy azt is biz­to­san lehet), de nyil­ván az a leg­hasz­no­sabb, ha így segí­ti az ember a töb­bi­e­ket. Goog­le Play / App Store

A bolond mil­li­o­mos — egy pár évvel ezelőt­ti alka­lom­mal, egy biz­to­sí­tá­si bró­ker hívott, hogy min­den­kép­pen mond­jam meg, hol van­nak az eü-biz­to­sí­tá­sa­ink, mennyit fize­tünk, mennyit kere­sünk, mennyi­re vagyunk bete­gek stb. Nyil­ván ezek olyan ada­tok, ami­ket isme­rett­sé­günk máso­dik per­cé­ben szí­ves-örö­mest meg­osz­tok egy vad­ide­gen­nel. Ilyen­kor régeb­ben min­dig udva­ri­a­san elmond­tam, hogy köszö­nöm, nem érde­kel, elé­ge­det­tek vagyunk (néha még azt is elmond­tam, hogy az Atu­pri­nál vagyunk biz­to­sít­va), ekkor viszont vala­hogy ihle­tet kap­tam. Azt vála­szol­tam, hogy nagyon magas a biz­to­sí­tá­si díj, és most kap­tuk a leve­let, hogy még maga­sabb lesz, de ez nem baj, mert annyi­ra gaz­da­gok vagyunk, hogy már nem tud­juk hova rak­ni a pénzt, és így örü­lünk, hogy vég­re fogy egy kicsit. A vonal túl­só olda­lán Reto vagy Pao­lo vagy René láza­san lapoz­ga­tott (keres­te az a részét a hívá­sos for­ga­tó­könyv­nek, ami­kor a “mennyit fizet?” kér­dés­re a delik­vens azt vála­szol­ja, hogy “sokat, de nem ele­get”), majd egy­sze­rű­en lefa­gyott. Arról a szám­ról és attól a cég­től soha töb­bet nem keres­tek, a bel­ső CRM-rend­sze­rük­ben nyil­ván kap­tam egy “bolond” cím­két egy meg­fe­le­lő­en tar­tal­mas kom­ment tár­sa­sá­gá­ban.

A kül­föl­di - ez idei talál­mány, és rend­kí­vül szó­ra­koz­ta­tó szá­mom­ra, bár tény, hogy nem vala­mi ked­ves. A mód­szer lénye­ge, hogy miu­tán fel­vet­tem a tele­font, és meg­bi­zo­nyo­sod­tam arról, hogy megint ügy­fél­szol­gá­la­tos áldo­za­ta let­tem, elfe­lej­tek min­den helyi nyel­vet (német, angol), és csak és kizá­ró­lag magya­rul beszé­lek. Sze­ren­csé­re magyar ügy­fél­szol­gá­la­tos­sal eddig nem talál­koz­tam, az érde­kes szi­tu­á­ció len­ne, az ún. vissza­nyal a fagyi ese­te. Egy átla­gos alka­lom­mal így néz ki a beszél­ge­tés (magyar­ra for­dít­va, de a külön­fé­le nyel­ve­ket jelöl­ve a jobb ért­he­tő­ség ked­vé­ért):

A fen­ti mód­sze­rek sza­ba­da­lom és jog­vé­de­lem alatt nem áll­nak, szí­ve­sen adtam őket köz­re, és jó szó­ra­ko­zást a hasz­ná­la­tuk­hoz!

Négy és fél hónap szü­net után, meg­fo­gyat­ko­zott olva­só­tá­bor­ral, koro­na­men­te­sen, bezár­va, épp itt az ide­je, hogy újfent élet­je­let adjak magam­ról.

Nagy nap ez a mai nekünk, Stef­finek, Donaldnak, és nekem is. Stef­fi már 51 éves lett, Donald 74, rólam meg inkább ne is beszél­jünk így direkt­ben. Ebből az alka­lom­ból készí­tet­tem egy kis össze­sí­tést, mert mivel is indít­hat­nám job­ban újra a blo­got, mint egy ilyen hülye­ség­gel. (Köz­ben a ková­szos kenyér kel, nem­so­ká­ra sütök.)

1. Hár­man együtt össze­sen 161 éve­sek vagyunk.
2. Össze­sen 10 gye­re­künk van, de ezek közül egyik se közös.
3. A vagyo­nunk meg­kö­ze­lí­tő­leg 2,130 mil­li­árd dol­lár. Ebből Don­nie az első ket­tő, Stef­fi a har­ma­dik, én pedig a negye­dik szám­je­gyért vagyok fele­lős (fel­fe­lé kere­kít­ve).
4. Együt­te­sen nagy­já­ból három és fél év demok­ra­ti­ku­san (sic!) meg­vá­lasz­tott módon szer­zett elnö­ki tapasz­ta­la­tunk van, én ehhez egy hónap ad inte­rim BME VIK HK-elnök­sé­get teszek hoz­zá.
5. Hár­man 23-szo­ros Grand Slam-győz­te­sek vagyunk, de Don sose nyert Auszt­rá­li­á­ban és Fran­cia­or­szág­ban, én pedig füvön és sala­kon.
6. Össze­sen nagy­já­ból 300 BA-inter­júnk volt, de Stef­fi min­dig későn lép be, és mute-on hagy­ja magát.
7. Stef­fi a föld­szin­ten lakik, én a negye­di­ken, Trump pedig a 66–67-68-on, tehát össze­sen a 205. eme­le­ten.
8. Ha össze­ad­juk a most betöl­tött korun­kat, a szü­le­té­si éve­in­ket, és eloszt­juk az egé­szet három­mal, akkor pont 2020-at kapunk — elké­pesz­tő egy­be­esés!
9. Donal­dot 2017. janu­ár 20-án iktat­ták be elnök­ként, ami­kor Kata és Zizi pont 6 éve­sek let­tek — vélet­len?
10. Hár­munk­nak össze­sen három kelet-euró­pai fele­sé­günk volt, és hol van még a vége?

Szép vasár­na­pot min­den­ki­nek, aki sze­ge­di!

Most írhat­nék arról, hogy hason, eset­leg kis­sé spic­ce­sen háton hor­kol­va, egyéb­ként pedig 1–2 órán­ként egyik, majd másik olda­la­mon, de nem. Most az ébren­lét és alvás közöt­ti átme­ne­tet veszem gór­cső alá.

Mint sze­rin­tem majd­nem min­den­ki­nek, nekem is vol­tak (van­nak) alvás­sal kap­cso­la­tos gond­ja­im. Nagyon sok­szor volt az, hogy hiá­ba vol­tam álmos, egy­sze­rű­en nem tud­tam elalud­ni. Egy idő­ben min­dig fel­éb­red­tem haj­na­li három körül, ami köz­tu­dott, hogy az ördög órá­ja. És hiá­ba volt meg a 6–7 óra alvás, nem érez­tem magam kipi­hent­nek. Most leírok pár dol­got, hát­ha vala­ki­nek segít, illet­ve ahogy azt már koráb­ban is írtam, amennyi­ben agy­sé­rü­lés miatt elve­szí­te­ném a hosszú­tá­vú emlé­ke­ze­te­tem, akkor is jól jön majd ez nekem. (Mond­juk ez az egész blog leg­in­kább erre jó.)

Mobil — elég jól doku­men­tált téma­kör az “ágy­ban már ne tele­fo­nozz”. Hiá­ba van éjsza­kai mód a mobi­lo­mon (este 9 és reg­gel 7 között), ami­kor keve­sebb a gonosz kék fény, még­is sok­szor okoz ez álmat­lan­sá­got. Ami nekem bejött: csak ret­ten­tő unal­mas kont­en­tet fogyasz­tok vagy appo­kat hasz­ná­lok (pl. Duolin­go), de leg­in­kább az, hogy este 11 után már nem veszem elő a tele­font. Mivel az új OneP­lus 7T Pro McLa­ren-em (rek­lám helye) beál­lí­tás sze­rint 22:55-kor auto­ma­ti­ku­san kikap­csol, ez elég­gé jól megy mos­ta­ná­ban.

Könyv — rám fan­tasz­ti­ku­san hat a papír­könyv: elég néhány oldal este, víz­szin­tes hely­zet­ben, és már esik is a hom­lo­kom­ra. Per­sze ami­kor az ember Wal­ter Isaa­cson­tól olvas­sa a Leo­nar­do da Vin­cit (1’000+ oldal, hard cover), akkor ez veszé­lyes lehet, viszont nagyon jól lelas­sít, fel­ké­szít az alvás­ra. A papír­könyv hát­rá­nya, hogy fény nél­kül elég nehéz olvas­ni, fénnyel meg az ember pár­ja nem tud alud­ni, de erre nekem van meg­ol­dá­som: Regi vett nekem másod­kéz­ből egy könyv­re rög­zít­he­tő mini olva­só­lám­pát. Ami szin­tén hasz­nos: lehe­tő­leg ne Dan Brown legyen az esti mese, mert az elég­gé fel­nyom­ja az ember vér­nyo­má­sát, helyet­te én pél­dá­ul nagyon jó ered­mé­nye­ket értem el Nádas Péter Világ­ló rész­le­tek c. epo­szá­val (ami egyi­ke azon köny­vek­nek, ami­ket az utób­bi idő­ben fél­be­hagy­tam). Ret­ten­tő unal­mas, főleg, ha az ember az adott téma­kört (pl. II. VH) már elég­gé kime­rí­tő­en átol­vas­ta.

Ami szin­tén nagyon bejött nekem, az a Poc­ket­Book. Regi vett nekem egyet nem­rég, hát­tér­vi­lá­gí­tó­sat, így este is hasz­nál­ha­tó. Érzet­re ugyan­olyan, mint egy papír­könyv, nem izgat­ja fel se a sze­met, se a lel­ket, és adja a köny­ves élményt tel­je­sen. Mos­ta­ná­ban rászok­tam arra, hogy a meg­vett vagy aján­dék­ba kapott köny­vet inkább letöl­töm, és így olva­som el, mert annyi­val kényel­me­sebb.

Mant­ra — sze­rin­tem már vagy 2–3 éve min­den este lám­pa­ol­tás (és olva­sás) után majd­nem min­dig ugyan­azt “csi­ná­lom”. Ekkor­tájt egyik este nem tud­tam elalud­ni, és eszem­be jutott — mi más? — a 2010-es BL-dön­tő, és a ked­venc csa­pa­tom, az Inter­naz­io­nale. Meg­pró­bál­tam fel­idéz­ni a kez­dő­csa­pa­tot, hogy kik és milyen for­má­ci­ó­ban ját­szot­tak. Ez a komoly fej­tö­rés annyi­ra jól elfá­rasz­tott, hogy pár perc alatt elalud­tam. Miért jó ez? Mert ha erre kon­cent­rálsz, min­den egyéb hülye­ség hát­tér­be szo­rul, nem pörögsz az elfe­lej­tett dol­go­kon, meg hogy mi lesz majd hol­nap vagy a követ­ke­ző mun­ka­na­pon (meg­tör­tént eset, 100x).

Ezt annyi­val egé­szí­tet­tem ki a követ­ke­ző évek­ben, hogy elő­ször szé­pen elmon­dom az Arany­csa­pat össze­ál­lí­tá­sát, aztán a 2010-es Intert, végül pedig a 2017-ben és 2018-ban a szin­tén BL-dön­tőt nye­rő Real Mad­rid kez­dő­jét, ami egé­szen utá­noz­ha­tat­lan módon tel­je­sen meg­egye­zik mind­két dön­tő során.

Aki tovább­ra is álmat­lan­ság­ban szen­ved, az olvas­sa el ezt a bejegy­zést három­szor egy­más után!