Cilo

Búcsú­zom a ked­venc biciklimtől.


Cili­ke

Írtam már róla (ld. A bicik­li), de azóta sok könny- és verí­ték­csepp gör­dült gon­dok­tól baráz­dált arco­mon bicik­li­sze­re­lés közben.


A múlt héten spon­tán vet­tem egy bicik­lit — Regi­nek, így aztán annyi­ra sok drót­sza­már lett a tulaj­do­nunk­ban hir­te­len (és annyi­ra tele van a közös hasz­ná­la­tú bicik­li­tá­ro­ló, ahol egyéb­ként a baba­ko­csit és a long­boar­do­mat (!) is tart­juk), hogy Regi azt mond­ta — men­nie kell.


Lehet, hogy dön­té­sé­ben a minap tör­tén­tek is sze­re­pet ját­szot­tak. Csa­lá­di­lag men­tünk el a köze­li Wer­din­sel c. szi­get­re, ami bicik­li­vel 3 km. Jöt­tünk vissza szé­pen, KRESZ-sze­rint, liba­sor­ban, elöl az apu­ka a menő Scott Met­rix 20-szal (meg per­sze Cha­ri­ot second-hand után­fu­tó third-hand gye­rek­kel), utá­na Kata, utá­na Zizi, végül Regi — a Ciló­val (mert Kata volt az övé­vel, mert Kata bicik­li­jét “meg­sze­rel­tem”, és szer­víz­ben volt). Már egy ide­je zöld volt a hat­sá­vos (bele­ért­ve a vil­la­mos­pá­lyá­kat) útnál, amin át akar­tunk kel­ni, így gon­dol­tam, ezen még pont átju­tunk. A sze­mem sar­ká­ból még pont mint­ha elkap­tam vol­na egy szín­vál­tást (sár­ga talán?), de ebben nem vol­tam biz­tos. Abban azon­ban már elég­gé biz­tos vol­tam, hogy az utá­nam követ­ke­ző 4 fő (az után­fu­tós Médit is bele­szá­mít­va) már nem tel­je­sen zöld zöl­dön ment át. Ezt Regi is az érté­sem­re adta, ami­kor a keresz­te­ző­dés után meg­áll­tunk, és hal­kan közöl­te, hogy leesett a lánc, beakadt a kerék, és egyéb­ként is vissza­ad­ná a kerék­pá­ro­mat. Le akar­ta óva­to­san támasz­ta­ni egy köze­li fához, de az ava­tat­lan szem­lé­lő kívül­ről azt lát­hat­ta, hogy egy dühös hölgy a törzs­höz veti a sokat látott Cilót, mint Már­ton Ani­ta a 4 kg-os súlyt.


Sze­rin­tem egyéb­ként félig user error volt (a lánc egy­sze­rű­en érzi, ha vala­ki stresszes), félig meg pusz­tán kon­fi­gu­rá­ci­ós prob­lé­ma (a hát­só kere­ket tar­tó rudat nem cse­rél­tem vissza a rövi­debb­re, ami­kor leszed­tem a “vonó­hor­got”) volt, de Regit ez nem befo­lyá­sol­ta döntésében.


Befo­lyá­sol”. Gyors kite­kin­tés a régi szép idők­re. Vala­me­lyik nyá­ri fesz­ti­vá­lon vol­tam, elég­gé itta­san, és jó ötlet­nek lát­szott bemen­ni a Fidesz-sátor­ba. Nem nagyon emlék­szem, hogy mit mond­tam, csak azt, hogy az egyik fide­li­ta­sos kol­lé­ga nagyon meg akart győz­ni, hogy nincs iga­zam. (Pedig hol volt még akkor a 2/3!) Azt mond­ta nekem: “én téged be nem akar­lak folyá­sol­ni”, mire én: “nem elvá­lós”. Össze­om­lot­tak, mind haza­men­tek. Én este azzal nyo­ma­té­ko­sí­tot­tam mon­dan­dó­mat, hogy a sátor­ba hány­tam. Már­mint nem az enyémbe.


Vissza­tér­ve a Ciló­ra: az elmúlt évek­ben azt vet­tem ész­re, hogy annyi­szor cse­rél­tem raj­ta kül­ső-bel­ső gumit, mint­ha nem bi, hanem leg­alább decem­cik­li len­ne (decem = 10). Való­szí­nű­leg a mére­tes nyol­ca­sok­kal teli kere­kek, amik­nek a pere­me egyéb­ként is sza­na­szét van már ütve, nehe­zen bír­ják, ha egy kicsit lapo­sabb gumi­val pad­káz­tam, emi­att min­dul­ta­lan dur­vás defekt­je­im vol­tak. Per­sze ilyen az, ami­kor vala­ki peres gumi­kon can­gá­zik, ért­he­tő. Leg­alább meg­ta­nul­tam gyor­san bel­sőt cse­rél­ni, töb­bek között ennek a vide­ó­nak köszönhetően.


Így hát végül úgy dön­töt­tem, hogy nem eladom, hanem elaján­dé­ko­zom a bicik­lit. 2012 óta volt “hű” szol­gám, sokat teker­tünk együtt. Leg­utóbb pél­dá­ul még a Höng­gön is átmen­tünk oda-vissza, tes­sék csak meg­néz­ni ezt túrát!



Ezzel a céges apró­val keres­tem új gaz­dát, az ille­tő hol­nap jön érte. Nem fogok sírni!



Visz­lát, Cilike!

Közzétéve:
bicikli kategóriába sorolva

Biciklit vennék

Jöt­tem haza bicaj­jal, már Weker­lén vol­tam, fél km-re az édes ott­hon­tól. Az Esze Tamás utcán teker­tem, mint min­dig. Egy­szer­csak a jár­dán ész­re­vet­tem Regit az iker­ba­ba­ko­csi­val. (Ebben per­sze segí­tett az is, hogy Regi kiál­tott egy jó nagyot.) Lehúzódtam…

A tör­té­net foly­ta­tá­sa előtt néhány known issue a bicajról:

  • rossz a váltó,
  • ereszt mind­ket­tő kerék,
  • akut olaj­hi­ány miatt akad a lánc,
  • nem fog a hát­só fék…

Lényeg a lényeg: mikor letér­tem az asz­falt­ról, a tapa­dá­som egy han­gya­bo­ká­nyit csök­kent a poros kavi­cson. Az első kere­ket blok­ko­lá­sig fékez­tem, ami­től a bicaj vésze­sen meg­dőlt. Mivel én eköz­ben Regi­é­ket néz­tem, egyen­sú­lyo­mat vég­ér­vé­nye­sen elvesz­tet­tem. A követ­ke­ző pil­la­nat­ban kis csa­lá­dom előtt (azért nem “sze­mük lát­tá­ra”, mert a lányok alud­tak) egy olyan ele­gáns esést mutat­tam be, mint egy részeg, transz­vesz­ti­ta turis­ta (ne feled­jük el, már hideg van, így újra hor­dom Regi bicik­lis cica­na­ci­ját; plusz az elma­rad­ha­tat­lan háti­zsá­kot, rövid­nad­rá­got, HK‑s pulcsit).

Most el let­tem tilt­va a brin­gá­zás­tól, szigorúan.

(…)

Ven­nék hasz­nált, meg­bíz­ha­tó, stra­pa­bí­ró váro­si bicik­lit. Ugyan­itt 10+ éves, meg­bíz­ha­tónak nem nevez­he­tő, stra­pa­bí­ró moun­tain bike eladó.

Wekerle biciklivel — how-to

Igyek­szem annyit bicik­liz­ni mos­ta­ná­ban, amennyit csak tudok. Mind­járt itt a nyár vége, aztán jön az esős ősz, és a zer­ge­fa­gyasz­tó tél, egy­re keve­sebb lesz az olyan reg­gel, ami­kor rá tudom ven­ni magam a bicajozásra.

Reg­gel álta­lá­ban fél 8 — 8 körül indu­lok, kilé­pek az utcá­ra, belö­vöm a séróm az endom­on­dót, és start. Ki a kis utcánk­ból, végig az Esze Tamás utcán, és aztán a békés Üllői úton. A weker­lei részt pró­bá­lom egye­nes­re és mini­má­lis­ra csök­ken­te­ni, mivel ha az ember egy­szer letér a meg­szo­kott útról, kegyet­le­nül eltévedhet.

Haza­fe­lé ugyan­ez a terv, 5 — 6 körül indu­lás bent­ről, végig­csor­gok az Üllő­in, aztán a Határ útnál ismét be a telep­re, rá az Esze Tamás­ra, és már itt­hon is vagyok. De nem ma, mert egy keresz­te­ző­dés­nél jöt­tek jobb­ról, így nem tud­tam egye­ne­sen men­ni, elmen­tem hát jobb­ra. Aztán a követ­ke­ző sarok­nál vissza akar­tam kerül­ni a szo­ká­sos útra, de nem, túl­men­tem, mert nem ismer­tem meg az utcát. Aztán megint. Így aztán ez lett a hazautam.

Soha töb­bet nem térek le az Esze Tamás utcáról.

Közzétéve:
bicikli kategóriába sorolva

Hidegen tekerek

Itt van az ősz, a hideg idő, viszont itt van az őszi BAM (gyk. Brin­gázz a Mun­ká­ba) is, tehát nye­reg­be kell pattanni!

Nyá­ron egy­sze­rű a brin­gás dol­ga: cipő, boka­zok­ni (az a menő!), rövid­ga­tya, póló, sisak, kesz­tyű, és már mehe­tünk is. Beérsz a mun­ká­ba, gyor­san lezu­hany­zol, átöl­tö­zöl, és kisi­mult arc­cal ter­me­led a GDP‑t.

Ugyan­ez hidegben, kis­sé részletesebben.

Colin Crew ChocolateCipő: ez nem vál­to­zik, akár esik, akár fúj, én min­dig Colin­ban fogok teker­ni. Ez a cipő annyi­ra jó, hogy nem is tudom sza­vak­ba önte­ni, mint­ha az ember lábá­ra öntöt­ték vol­na. “Apróbb” hibák per­sze itt is akad­nak: a bal cipő fűző­je egy meg­hú­zás alkal­má­val elsza­kadt, így most egy szép bog éke­sí­ti a cipő­fű­zőt. (Mond­juk így leg­alább rövi­debb lett egy kicsit, és nem akad bele a pedál­ba MEGINT.) Mivel az anya­ga hasí­tott bőr, így min­den csepp vizet magá­ba szív, és töké­le­te­sen benn­tart­ja. Ez főleg akkor jó, ha az ember Milá­nó­ban meccs­re megy úgy, hogy egész nap esik az eső; vagy ha elfe­lejt vál­tó­ci­pőt vin­ni az iro­dá­ba, és ez az év leg­csa­pa­dé­ko­sabb nap­ját von­ja maga után.

Zok­ni: az ősz jó alka­lom a boka­zok­nik mel­lő­zé­sé­re és a sízok­nik elő­ásá­sá­ra. Régen sokat jár­tam vád­li­kö­zé­pig érő tenisz­zok­ni­ban (azt hit­tem, menő!), most alkal­mam nyí­lik nosztalgiázni.

CicanaciCica­na­ci: ezt lehet hív­ni bicik­lis­nad­rág­nak is, de mond­juk ki: ez egy feszü­lős, bevá­gós, has­ba­vissza­nyo­mós (ez utób­bi csak fiúk­ra érten­dő) ruha­da­rab, ami saj­nos hideg­ben muszáj. Régeb­ben pró­bál­koz­tam nor­mál vise­lés­re már alkal­mat­lan far­mer­ral, de sok beaka­dás miatt nem jött be. A cica­nad­rág spe­ci­á­lis darab, fenék­tájt erő­sen pár­ná­zott, így a nye­reg nem nyom annyi­ra. Leszö­ge­zem, hogy nekem nincs cica­nad­rá­gom, fér­fi­as­sá­go­mon egy ilyen kész­ség nem ejt csor­bát, viszont meg­fagy­ni sem aka­rok, így Regi­ét hor­dom (nem tudom, ez még szánibb‑e). Utol­só érde­kes­ség: (főleg) fiúk tapasz­tal­hat­ják meg, hogy a térd­kör­nyé­ki, (hideg­ben) erő­sen ágas­ko­dó szőr­szá­lak ÁTÜTIK a cica­na­cit, és fan­tasz­ti­kus vizu­á­lis élményt nyúj­ta­nak közel­ről. Én ezt ma vet­tem csak észre.

Rövid­nad­rág: iga­zá­ból a cica­na­ci miatt nem kel­le­ne, de nekem opti­kai szem­pont­ból fon­tos, hogy minél keve­sebb lát­szód­jon a fen­ti latex sze­re­lés­ből. Azért is jó, mert tele van zse­bek­kel, van hova rak­ni a belé­pő­kár­tyát és a tak­nyos zsebkendőket.

Hosszú­uj­jú póló, rövid­uj­jú póló ÉS pul­csi: eze­ket egy­szer­re, és ebben a sor­rend­ben, nincs mese. Mivel Regi meg­til­tot­ta a min­den­fé­le offen­zív és/vagy himm­eles ruha­da­rab vise­lé­sét mun­ka­he­lyen, így eze­ket a cuc­co­kat csak kerék­pá­ro­zás, krav­ma­ga vagy kett­le­bell alkal­má­val hord­ha­tom. Fon­tos réte­ge­sen öltöz­ni, mert csak így érhe­ted el, hogy az alsó réte­gek az izzad­ság­tól csa­ta­ko­sak legye­nek, meg­fe­le­lő mik­ro­klí­mát teremt­ve a fel­ső­tes­ted­nek. Ez reg­gel még annyi­ra nem rossz, de haza­fe­lé ugyan­ezen ruhák fel­vé­te­le nem élményszerű.

SisakSisak: muszáj, biz­ton­sá­gi szem­pont­ból. Meg aztán azért is, mert ezek a modern sisa­kok nem egy­ne­mű­ek, hanem lyu­ka­sak. Ez azért fon­tos, mert könnyű­ek, egy­út­tal pedig mert így a (menet)szél be tud vág­ni a hajad­ba, fia­tal­ko­ri, cso­mós kopasz­sá­got okoz­va. Ha nem hor­dasz sisa­kot, akkor meg­halsz, és még ráadá­sul tel­je­sen kopasz is leszel. Sisak­kal is meg­hal­hatsz, de leg­alább a tar­sá­god stí­lu­sos lesz.

Nap­szem­üveg: saj­nos nekem muszáj, még akkor is, ha nem süt a nap. Nor­mál szem­üveg­ben nem tudok bica­joz­ni, így marad a kon­takt­len­cse, ami alá viszont ját­szi könnyed­ség­gel megy be az út sara, pora. A nap­szem­üveg pont annyi­ra jó, hogy ne egy­foly­tá­ban men­jen be vala­mi a szem­be, csak hébe-hóba. Eső­ben ide­á­lis, ha egyéb­ként túl sokat lát­na az ember, meleg­ben a párá­so­dás miatt ugyan­ezért jó.

MaszkMaszk: ma elő­ször volt raj­tam ilyen, szin­tén Regié, nekem nem kel­lett anno. Evi­dens, hogy miért jó: levesz egy kicsit a szmog­ból, nem kapod direkt­be a kipu­fo­gó­gázt, hanem ala­po­san meg kell szen­ved­ned azért, hogy beszív­hasd. Jó most azért is, mert kicsit meg vagyok fáz­va, és így nem fáj­dul meg job­ban a tor­kom a hideg leve­gőt let­ü­dőz­ve. És ami­kért a leg­jobb: az amúgy is rosszul szel­lő­ző lég­uta­kat még nehe­zeb­ben átjár­ha­tó­vá teszi, a kifo­lyó vála­dé­ko­kat egy­be­gyűj­ti, habo­sít­ja, ezzel is egy­faj­ta bio­ló­gi­ai szű­rőt képez­ve. 100%-kal csök­ken­ti az autó­sok­ra kia­bált károm­ko­dá­sok szá­mát, mert úgy­sem értik, amit mon­dok, egy “anyád”-ért pedig nem fogok per­ce­kig vet­kőz­ni. A mun­ka­he­lyen levé­tel­kor vigyáz­ni kell, ne lás­sa sen­ki az arcodat.

Közzétéve:
bicikli, vicc kategóriába sorolva

Hét dolog, amit utáltam a bicajosokban, és már én is csinálom

  1. Átcso­rog­nak a “feles­le­ges” piros lámpán.
  2. Ha dugó van, fel­men­nek a jár­dá­ra, majd vissza, oda-vissza.
  3. Jár­dán men­nek, gya­lo­go­sok között, őrült módjára.
  4. Nem inde­xel­nek, vagy csak ritkán.
  5. A göd­rö­ket, úthi­bá­kat befe­lé kerü­lik, nem az úttest jobb olda­la felé.
  6. Elő­re­men­nek a kocsik mel­lett, ha sor van.
  7. Nem köszön­nek egy­más­nak, pedig még a BKV-sok is köszön­nek, ha szembetalálkoznak.

Nem tudom, az autós Laci mit csi­nál­na a bicik­lis Laci­val, de a meccset szí­ve­sen megnézném.