Hoffmann

Van ez a videó erről a nem túl okos néni­ről.

Kiele­mez­te a Cink, a 444, az Index, és min­den mini­má­li­san füg­get­len hír­ol­dal. Iga­zuk is van tel­je­sen, de sze­rin­tem a leg­fon­to­sabb dolog felett elsik­lot­tak (ld. a vide­ót 2:09-nél).

A tan­köny­vek a leg­fon­to­sabb tan­esz­kö­zök.

Sze­rin­tem az elmúlt­há­rom­és­fél­év leg­na­gyobb fasz­sá­ga.

A sze­mé­lyes tapasz­ta­la­tom az, hogy a világ leg­jobb tan­köny­ve szart sem ér, ha egy alul­fi­ze­tett, moti­vá­lat­lan és/vagy lehe­tet­len hely­zet­be hozott tanár­nak kell belő­le taní­ta­nia. Illet­ve ha egy tanár tény­leg érti a dol­gát, akkor a tan­könyv nem hogy másod­la­gos, de inkább tized­le­ges fon­tos­sá­gú (ha van egy­ál­ta­lán ilyen szó). Ha a tan­esz­közt tágabb érte­lem­ben veszem (min­den olyan “dolog”, ami a tanu­lás­hoz kell), akkor a leg­fon­to­sabb tan­esz­köz a tanár, kérem szé­pen. Őket kel­le­ne meg­fi­zet­ni, meg­be­csül­ni, és — hogy tel­jes legyen a trip­la alli­te­rá­ció — meg­mo­ti­vál­ni. A tan­köny­ve­ket meg békén kel­le­ne hagy­ni, nem köz­pon­ti­lag írni, nem köz­pon­ti­lag elosz­ta­ni.

Ha a tan­esz­köz szű­kebb defi­ní­ció sze­rint az, amit a bolt­ban meg lehet ven­ni, akkor is vitat­koz­nék a fen­ti állí­tás­sal. Táb­la, kré­ta, white­board, mar­ker, füzet, toll, eze­ket én több­re tar­tom. (Érett­sé­gi­re tanul­tam elő­ször tan­könyv­ből, addig nem kel­lett, per­sze anno még nem volt Wiki­pe­dia.)

Most múlik, pontosan!

Nos, kevés zenei kont­en­tünk egyi­két olvas­hat­ja a tisz­telt pub­li­kum az aláb­bi­ak­ban.

Néhány hete men­tem reg­gel mun­ká­ba kocsi­val. Éppen az MR2 Akusz­tik ment SD-ről, amit pár nap­pal koráb­ban másol­tam fel. Meg­szó­lalt a Most múlik pon­to­san (Csík Zene­kar és Kiss Tibor, a mik­ro­fon­nál Majo­ro­si Mari­an­na és a szer­ző, Kiss Tibor), és én majd­nem neki­men­tem a sza­lag­kor­lát­nak. Annyi­ra meg­érin­tett vala­hogy az egész, annyi­ra szép volt, hogy csak na. Aki nem ismer­né, annak ide­ra­kom, tes­sék:

Most, hogy min­den­ki tele­fújt tucat­nyi három­ré­te­gű ult­ra puhát, rá is tér­nék a lényeg­re. Mivel annyi­ra tet­szett a szám, ezért két dol­got hatá­roz­tam el:

  1. meg­ta­nu­lom szé­pen eléne­kel­ni — ez annyi­ra sike­rült, mint 2010 Orbán Vik­tor­nak: meg­van a 2/3, meg­ta­nul­tam szé­pen éne­kel­ni;
  2. utá­na­já­rok a szö­veg­nek.

Az előb­bi­ről inkább ne beszél­jünk, nem aka­rok dicse­ked­ni, de Hor­váth Char­lie-hoz képest egy Jani­csák Veca vagyok (haji­lag leg­alább­is). Utób­bi­ról meg annyit, hogy Regi kapás­ból elmond­ta, hogy ez a szám Kiss Tibi egyik ked­ves, régi hob­bi­já­ról szól, amely­nek kere­té­ben min­den­fé­le fehér port jut­tat a szer­ve­ze­té­ben külön­fé­le, erre a cél­ra rend­sze­re­sí­tett test­nyí­lá­so­kon keresz­tül (gyk. fel­tol­ja a sütő­port ánusz­ba, hogy pezseg­jen). Most, hogy így lelőt­tük a poént, én azért állí­tok ennek a szám­nak egy kis emlé­ket itt, az Inter­net rólam elne­ve­zett bugy­rá­ban.

A cél a követ­ke­ző. Volt nekem egy kecs­kém, tudod‑e magyar­ta­ná­rom a pati­nás Veres Pál­né Gim­ná­zi­um­ban, aki nem Sch­ne­i­der Béla volt (ő az egyik leg­jobb taná­rom volt, majd talán egy­szer meg­em­lé­ke­zem róla külön), hanem — figyel­jük a monog­ra­mot! — Sza­bó Ibo­lya Anna. Nos, ked­ves Ibo­lya és Anna annak rend­je és mód­ja sze­rint kiölt belő­lem min­den mara­dék, iro­da­lom irán­ti sze­re­te­tet. Vég­te­len ver­se­ket magol­ta­tott be, és még vég­te­le­nebb vers­elem­zé­sek­kel mulat­tat­tuk fia­tal­sá­gunk leg­szebb órá­it. Ese­té­ben elő­for­dult, hogy 1.) egy négy sor­ból álló ver­set hete­ken keresz­tül, szin­te pixel­ről pixel­re ele­mez­tünk; 2.) pusz­tán az elem­zés és a köte­le­ző bema­go­lás miatt még azo­kat a ver­se­ket is meg­utál­tam, ami­ket egyéb­ként sze­ret­tem. Per­sze van ám ennek elő­nye is, pél­dá­ul igen menő dolog Tiborc pana­szá­val (rész­let) rémiszt­get­ni a népe­ket. A hát­rá­nya pedig az, ami a magyar népes­ség 99,99%-ánál jelent­ke­zik: érett­sé­gi után soha, sen­ki, sem­mi­kor nem fog töb­bé lírai szép­iro­dal­mat olvas­ni. (Aki még­is: R‑E-S-T-E-C‑P!)

Szó­val a cél a követ­ke­ző (de most már tény­leg): ele­mez­zük Kiss Tibor Most múlik pon­to­san c. köl­te­mé­nyét olyan jó gimis módon. Ne legyen értel­me, tom­pít­sa nul­lá­ra a mon­dan­dót, és vegye el a ked­vét min­den­ki­nek az élet­től is. Meg­pró­bá­lom.

Most múlik pon­to­san,
Enge­dem hadd men­jen,
sza­lad­jon kife­lé belő­lem
gon­dol­tam egyet­len.
Nem vagy itt jó helyen,
nem vagy való nekem.
Vil­lám­lik menny­dö­rög,
ez tény­leg sze­re­lem.

A köl­tői én magát mint­egy a jelen idő­be helyez­vén, egy ellent­mon­dás­sal nyit­ja meg mon­dan­dó­ját. Ezt alá­tá­maszt­ja az erős alli­te­rá­ció, ami két tel­jes szó­ra is kiter­jed — figyel­jük meg a pár­hu­za­mot Babits Mihály mun­kás­sá­gá­val (“Szek­szár­don szü­let­tem, szí­nész­nőt sze­ret­tem”)! A máso­dik sor eny­he lazu­lá­sát a har­ma­dik sor dina­miz­mu­sa dob­ja fel hir­te­len, ezzel az olva­só­ban kimond­ha­tat­lan feszült­ség ébred. A negye­dik sor­nak sem­mi értel­me nincs. Ezt köve­tő­en a líri­kus ego két bátor taga­dás­sal feszí­ti tovább a már egyéb­ként is igen feszí­tett húrt, illet­ve ide­get. “Nem vagy itt jó nekem”, illet­ve “nem vagy való nekem” — mond­ja, ami tovább facsar­ja a már így is kifa­csart olva­sói szív­csakrát. A vers­szak utol­só előt­ti sorá­ban egy erős ter­mé­sze­ti kép dereng fel, ami egy­szer­re hat az összes (szám sze­rint 5) érzék­szerv­re: szin­te lát­juk a vil­lám­lást, hall­juk a menny­dör­gést, érez­zük az ózont, tapint­juk a feszült­sé­get, illet­ve nyal­juk a lapos­ele­met. Az utol­só sor fel­old­ja azt azt meg­elő­ző foné­mák és mor­fé­mák fel­old­ha­tat­lan ellent­mon­dá­sos­sá­gát, misze­rint itt a sze­re­lem­ről van szó. (Vagy még­sem?)

Látom, hogy elsu­han
felet­tem egy madár,
táton­gó szí­vé­ben szö­ges­drót,
cső­ré­ben szal­ma­szál.
Maga­mat rin­ga­tom,
míg ő lan­dol egy alma­fán,
az Isten kert­jé­ben
alma­bort inha­lál.

A máso­dik stró­fa ott kez­dő­dik, ahol az első abba­ma­radt, egy sor kiha­gyá­sá­val. A köl­tőt meg­sze­mé­lye­sí­tő mesé­lő egy újabb, immá­ron a vers folya­mán máso­dik ter­mé­sze­ti képet mutat fel, misze­rint egy madár repül. Ez rit­ka és egye­di pil­la­nat már önma­gá­ban is, hát még ami­kor kide­rül, hogy a madár cső­ré­ben egy szal­ma­szál lóg, zúzá­já­ba pedig egy szö­ges­drót akadt. A szal­ma­szál itt egy­ér­tel­mű­en a fleg­ma visel­ke­dés jele, szin­te lát­ja az olva­só, ahogy ez a búbos ban­ka kipök a szá­ja, pon­to­sab­ban cső­re sar­ká­ból, ezzel is véle­ményt mondd arról a világ­ról, ahol egy­szer­re dörög az ég és vil­lám­lik. A szö­ges­drót a köl­tő gyer­mek­ko­rá­ra utal­hat, ami­kor a csör­gő­jét a gonosz mos­to­ha elko­boz­ta. Ezt alá­tá­maszt­ja az ötö­dik sor nar­cisz­ti­kus képe, mikor is a köl­tői én saját magát kényez­te­ti, miköz­ben az előbb emlí­tett küsz­vá­gó csér sike­re­sen meg­te­lep­szik egy alma típu­sú gyü­mölcs­fa lomb­ko­ro­ná­já­ban. Az utol­só sorok­ban fel­sej­lik a blasz­fé­mia: egy­részt a köl­tő Isten nevét veszi szá­já­ra, pon­to­sab­ban tol­lá­ra, eset­leg író­gé­pé­re; más­részt e szö­veg­kör­nye­zet­ben a bor és az inha­lál sza­vak továb­bi áram­erős­sé­get indu­kál­nak. Nem lehet elmen­ni e bib­li­kus pár­hu­zam mel­lett: ott is volt egy alma­fa, sok madár rep­ke­dett ide és oda, vala­mint a kígyó néha eszik mada­rat.

Vág­tat­nék tovább veled az éjben
az álmok fol­tos indi­án lován.
Egy tál­tos szív remeg a kony­ha­kés­ben,
tal­pam alatt sár és ingo­vány.

Ret­ten­tő dina­miz­mus­sal indul útjá­ra a har­ma­dik vers­szak. Éjben vág­tat­ni, sötét­ben lova­gol­ni, ezek veszé­lyes dol­gok ám! Per­sze alma­bor inha­lá­lá­sa után bátor lesz a leg­gyá­vább köl­tői én is, hát még ez a mos­ta­ni. E mon­da­bé­li lóról is sok min­den kide­rül, pél­dá­ul hogy indi­án szár­ma­zá­sú, a sző­re pedig nyo­mok­ban fol­to­kat tar­tal­maz. Az indi­án vona­lat erő­sí­ti a har­ma­dik sor is, ahol egy tál­tos kegyet­len meg­gyil­ko­lá­sá­nak lehe­tünk tanúi. Erős ellent­mon­dás, hogy ezt a lírai én egy közön­sé­ges kony­ha­kés­sel köve­ti el, és az áldo­zat még élet­ben van akkor, ami­kor az olva­sók elvo­nul­nak a kony­há­ban zaj­ló véres ese­mé­nyek mel­lett. Az utol­só sor elhoz­za a már meg­szo­kott, a köl­tő­re jel­lem­ző ter­mé­sze­ti képet: sár van és ingo­vány és dago­nya és még több sár. Szin­te hall­juk a cup­po­gást, ahogy a köl­tő pró­bál­ja kisza­ba­dí­ta­ni láb­ik­rá­ját a fék­te­len mocsár­ból.

Azóta szün­te­len
őt látom min­den­hol.
Mered­ten nézek a távol­ba,
ott­ho­nom kőpo­kol.
Szi­lán­kos menny­or­szág,
folyé­kony torz tükör.
Szent­já­nos­bo­ga­rak
fényé­ben tün­dö­köl.

Az első sor egy értel­mez­he­tet­len múlt­ba uta­lás­sal kez­dő­dik, mert nem tud­juk meg, mió­ta. Teg­nap óta? Eset­leg a máso­dik stró­fa köze­pe óta? Sosem derül ki. Min­den­eset­re az tény, hogy a köl­tői én lát­ja min­den­hol — de mit lát? Újabb feszült­ség­for­rás, mert ez sem derül ki a köl­te­mény­ből. Való­szí­nű­leg ezzel a köl­tő is így van, mert fel­is­mer­ve, mit tett, illet­ve mit írt, nem tud mást csi­nál­ni, mint a távol­ba réved. A negye­dik sor­ban azt is meg­tud­juk, hogy egy reme­te éle­tét élő köl­tő­ről van szó, szin­te érez­zük a bar­lang szo­rí­tó nyo­má­sát a har­ma­dik csi­go­lyán­kon. Ez a vers­szak sem marad­hat blasz­fé­mia nél­kül, mert a köl­tő össze­tö­ri Isten biro­dal­mát apró dara­bok­ra. A meg­gyö­tört olva­sót egy tükör­rel szem­be­sí­ti a hato­dik sor­ban, hogy rádöb­ben­jünk, milyen ember­ré tett min­ket ez a vers és ez a vers­elem­zés. Torz­zá. Pon­to­san, mint a tükör, ahogy azt a köl­tő oly talá­ló­an elhe­lyez­te ugyan­eb­ben a sor­ban. A feszült lég­kört egy kel­le­mes benyo­más zár­ja vég­re: apró, vilá­gí­tó rova­rok, az ún. szent­já­nos­bo­ga­rak (Lampy­ris noc­ti­lu­ca) ragyo­gá­sát írja le Kiss Tibor.

Egy indi­án lidérc kísért itt ben­nem.
Szem­hé­ja­in rozs­dás szem­fe­dő.
A tük­rö­kön túl, fenn a fel­le­gek­ben
furu­lyá­ját elej­ti egy angyal­szár­nyú kígyó­bű­vö­lő.

Az utol­só, meg­le­he­tő­sen, de nem szo­kat­la­nul rövid (emlé­kez­zünk csak a har­ma­dik stró­fá­ra) vers­szak­ban újra fel­tű­nik Karl May Win­net­o­u­ja, aki végig elkí­sért min­ket a vers folya­mán. Itt ter­mé­sze­te­sen már csak mint lidérc van jelen, hiszen már rég halott, bár hal­ha­tat­lan. Ezt a halált mutat­ja a szem­fe­dő is, amit halott indi­á­no­kon is szok­tak hasz­nál­ni. Újra elő­ke­rül a szem­be­sí­tő hatá­sú tükör, de az olva­só maga mögött hagy­ja, és tovább tör fel­fe­lé, a fel­hők közé, hogy utol­ér­je a lírai indi­ánt. Végül pedig egy bal­eset­nek lehe­tünk szem­ta­núi: egy tes­ti fogya­té­kos, indi­án szár­ma­zá­sú kígyó­bű­vö­lő elej­ti a hang­sze­rét. Újabb hüb­risz: ugyan mi jár­jon annak a köl­tő­nek, aki a gya­nút­lan olva­só­ra magas­ról egy indi­án furu­lyát ejt?!

ÓE, nincs több félév

Pár nap­ja vala­mi­ért belép­tem az ÓE (Óbu­dai Egye­tem a.k.a. BMF) Nep­tun­já­ra, ahol újfent kons­ta­tál­tam, hogy elbo­csá­tot­tak. Ez nem annyi­ra meg­le­pő, lévén más­fél éve nem jár­tam felé­jük. Iga­zá­ból nem is az zavar, hogy “félig” meg­ír­tam már a szak­dol­go­za­to­mat, és 3–4 tár­gyam lett vol­na még hát­ra. Inkább az, hogy milyen kár volt azért a több tucat­nyi végig­szen­ve­dett szom­ba­tért anno.

Vala­mi lezá­rás­ként írhat­nék arról, mennyi­re kla­fa fel­ső­ok­ta­tá­si intéz­mény ez a BMF/ÓE.


Sze­mel­vé­nyek egy órai jegy­zet­ből (Tóth-Mar­kert kopro­duk­ció, 2009)

— Kép­zeld, meg­van a jog­sim!
— Kajak­ra?
— Nem, autó­ra.

Két kajak beszél­get.
— Kép­zeld, meg­van a jog­sim!
— Rám?
— Ja.

Két fánk beszél­get.
— Kép­zeld, meg­van a jog­sim!
— Kajak­ra?
— Hülye vagy? Egy fánk­nak?

Két piszt­ráng beszél­get.
— Te, én iszom egy sört!
— Meg­vesz­tél, ‘zeg? Piszt­ráng vagy!
— Mi vagy te, vala­mi rasszis­ta?

Két BMF-es beszél­get.
— Hé, te pösze vagy!
— Tény­leg, akkor:
Két BME‑s beszél­get.

Két BMF-es beszél­get.
— Te, ez az óra szar!
— Tény­leg.
— Men­jünk haza, és igyunk egy kávét Dezső­vel a Prog­ram­ban.
— Jó. Mind­járt szü­net.

Nyu­szi­ka szo­mo­rú­an megy az erdő szé­lén, mert nincs pén­ze. Talál­ko­zik lomb­bal, aki meg­kér­de­zi tőle:
— Szia, Nyu­szi! Mi a baj?
— Nincs pén­zem.
— Akkor adok — és adott is neki.
Nyu­szi­ka megy tovább bol­do­gan az erdő szé­lén, most van pén­ze, de nem tud­ja meg­szá­mol­ni, mert buta. Talál­ko­zik a med­vé­vel, elme­sé­li a szto­rit, majd meg­ké­ri a med­vét:
— Med­ve! Te tudsz szá­mol­ni. Szá­mold meg, mennyi pén­zem lett!
— Minek azt meg­szá­mol­ni, Nyu­szi­ka? Én úgy­is szin­te biz­to­san tudom, mennyi!
— És mennyi?
— Hát, sze­rin­tem Száz, ha lomb adta.

A cigi — tra­gi­ko­mé­dia egy (f)elvonásban
(Bálint bal­ról be)
Bálint: Hajh’, beh hiány­zik / Mikor Bálint dohány­zik!
(Vágya­koz­va néz a közön­ség­re)
Bálint: Mit néz­tek ti, mikor / Ti dohá­nyoz­ni tud­tok, mikor / Akar­tok. / Adná­tok?
(Laci bal­ról be)
Laci: Szer­vusz, Bálint!
(Bálint bólint)
Bálint: Az most itt a prob­lé­ma: / Elfo­gyott a ciga­ré­ta!
Laci: Gyász!
Bálint: Az ám!
(Leül­nek a szín­pad­ra)
Bálint: Lete­szem én a dohányt. / Nem kell nékem több bagó. / Olva­sok én Rom­hány’t, / És eszem én egy Orbit ragót.
Laci: Ez ám a sze­rep! / Én mos­tan megyek.
(Bálint bal­ra, Laci jobb­ra el)
(Füg­göny)
(Taps)
(Vissza­jön­nek)
(Vas­taps)

Két gondolat a felsőoktatásról

1.) Tan­díj
Eszem­be jutott pár algon­do­lat a tan­díj­jal kap­cso­lat­ban. Pél­dá­ul az, hogy milyen fur­csa az egye­te­mis­ták demonst­rá­ci­ó­ja a tan­díj ellen. Egy­részt alap­eset­ben (ez Magyar­or­szá­gon már nem fel­tét­le­nül igaz saj­nos) ez őket vaj­mi kevés­sé érint­he­ti, hiszen az ilyen vál­toz­ta­tá­sok fel­me­nő rend­szer­ben kerül­nek beve­ze­tés­re, ergó nekik hót mind­egy. Ez iga­zá­ból csak azok­nak rossz, akik utá­nuk jön­nek. Kik jön­nek utá­nuk? A fel­tö­rek­vő ifjú­ság, a kon­ku­ren­cia. Tehát iga­zá­ból a hall­ga­tói demonst­rá­ció azért fura egy állat­faj, mert saját maguk (a mos­ta­ni hall­ga­tók) ellen szól.
Per­sze ez nem ilyen egy­sze­rű. Ezen már akkor­tájt gon­dol­kod­tam, ami­kor még nagy­ban HK‑s (HÖK-ös) vol­tam a világ­hí­rű Műegye­tem zász­lós­ha­jó Vil­lany­ka­rán. És arra jöt­tem rá (töb­bek közt), hogy én pél­dá­ul azért tün­te­tek a tan­díj ellen, mert ami­kor gim­na­zis­ta vol­tam, hason­ló eset­ben nyil­ván jól esett vol­na, ha az akko­ri egye­te­mis­ták tün­tet­nek a tan­díj ellen. A kis hülye gimi­sek (szak­kö­ze­pe­sek) érte­lem­sze­rű­en nem lát­ják át eze­ket a dol­go­kat, 12. (4., 8.) évfo­lyam előtt a diá­kok 90%-a egy­ál­ta­lán nem fog­lal­ko­zik ilyen, egyéb­ként fon­tos témák­kal.
Ami a fur­csa az egész­ben, hogy mint­ha ez az egész elő­re gon­dol­ko­dás és önzet­len­ség mint­ha az egye­tem­mel vesz­ne ki az embe­rek­ből. Utá­na nincs már sem­mi ilyes­mi. A rend­őrök til­ta­koz­nak azért, hogy milyen fel­té­te­lek mel­lett kez­de­nek dol­goz­ni a követ­ke­ző rend­őrök? Nem, helyet­te azzal fog­lal­koz­nak — tel­je­sen jogo­san — , hogy miket ígér­tek meg nekik anno, és miket pró­bál­nak elven­ni tőlük most.
Még egy utol­só algon­do­la­tocs­ka. Egy álta­lam igen tisz­telt egy­ko­ri hall­ga­tó­tár­sam (és milyen kicsi a világ, mos­ta­ni kol­lé­gám) mon­dot­ta volt egy­ko­ron, hogy a magyar fel­ső­ok­ta­tás­nak nem az a gond­ja, hogy alul­fi­nan­szí­ro­zott. Épp ellen­ke­ző­leg: túl­fi­nan­szí­ro­zott. Aki pár hét­nél töb­bet töl­tött el bár­mely magyar főis­ko­lán vagy egye­te­men, sze­rin­tem kapás­ból fel tud­na sorol­ni nem egy, nem két olyan terü­le­tet, ahol nem szi­vá­rog, hanem egye­ne­sen ömlik a pénz kife­lé. Hogy mást ne mond­jak, egy sze­mé­lyes pél­da: pályá­za­tok. Még első- vagy másod­év­ben dol­goz­tam egy labor­ban, per­sze nem kell komoly szel­le­mi erő­fe­szí­tés­re gon­dol­ni, gépe­ket ins­tal­lál­tunk, kábe­lez­tünk, ilye­nek. Pénzt akkor nem kap­tunk, csak néhány hónap­pal később. Alá kel­lett írni néhány papírt, aztán vala­mi­lyen pályá­zat­tal kap­cso­la­tos pénz­ből kap­tunk néhány tíz­ezer forin­tot, talán mint ösz­tön­díj. Annyi közöm nem volt a témá­hoz, hogy azt sem értet­tem, mi a pályá­zat címe. Így megy ez.
A sze­mé­lyes véle­mé­nyem egyéb­ként az, hogy a tan­díj jó dolog, mert amit pén­zért veszel, azt job­ban meg­be­csü­löd; illet­ve ahol pén­zes vásár­ló vagy, job­ban meg­be­csül­nek. De ez így, ebben a for­má­ban, ebben az ország­ban nem működ­het. Tehát elmegy Orbán Vik­tor, Hoff­mann Rózsa és a töb­bi sze­ren­csét­len neu­ro­szi­fi­li­szes poli­ti­ku­sunk a … most majd­nem írtam vala­mi csúf károm­ko­dást, de vissza­fog­tam magam. Szó­val elmen­nek ők mind a picsá­ba.

2.) Elő­adá­sok szín­vo­na­la
Néhány nap­ja két volt évfo­lyam­tár­sam beszél­ge­tett face­boo­kon ebben a témá­ban. Én egy lényeg­re törő hoz­zá­szó­lás­sal pró­bál­tam emel­ni a vita szín­vo­na­lát.
Előadás
Ezzel kap­cso­lat­ban megest csak két algon­do­lat. Egy­részt sze­rin­tem az elő­adá­sok nagyon nagy része mind szar volt, élvez­he­tet­len, követ­he­tet­len, értel­met­len; illet­ve ezek fel­vált­va, sőt, néha egy­szer­re is. Nem vélet­le­nül alud­tam én el min­den áldott nap órán, pedig akkor hol volt még Kata, hol volt még Zizi. (Csak Warc­raft 3 volt, online.) Ahogy én nem tanul­tam meg pre­zen­tál­ni — elő­adás = pre­zen­tá­ció, csak több a slide, és hosszabb az egész — sem álta­lá­nos­ban, sem közép­is­ko­lá­ban, sem az egye­te­men, úgy nem tanult meg szin­te egyet­len tanár se. Rémes. És mind­ezt a fent neve­zett, nevé­ben igen erős intéz­mény­ben. Tény­leg rémes.
Aztán per­sze volt sze­ren­csém más egye­te­met is kipró­bál­ni, ami még min­dig igen pati­nás­nak mond­ha­tó. Ez volt a BMF, később Óbu­dai Egye­tem. Nos, aki­ket már a BME-re se vet­tek fel tanár­nak, azok men­tek a BMF-re. Atya ég, hogy ott szom­ba­ton­ként (!) mennyi minő­sít­he­tet­le­nül szar elő­adá­son vol­tam. És még fizet­tem is. Det­tó rémes.
Máso­dik — záró — algon­do­lat: kövez­zen meg min­den volt évfolyam‑, szak‑, kar- és egye­tem­tár­sam, de nem az elő­adá­sok szín­vo­na­lá­val volt a leg­na­gyobb gond. Szar — szar, az egy dolog, attól még a tar­ta­lom maga, illet­ve a jegy­zet lehe­tő­vé tehe­tik azt, hogy az ember hasz­nos dol­go­kat tanul­jon. De nem, egy­sze­rű­en nem. Sem­mit, egy­sze­rű­en sem­mit nem tanul­tam a BME‑n, amit a mos­ta­ni mun­kám­ban hasz­no­sí­ta­ni tud­nék. Prog­ra­moz­ni nem taní­tot­tak meg, amit magam­tól tanul­tam, az meg elég volt arra, ami­re anno hasz­nál­tam. A mér­nö­ki ala­pok­kal kitö­röl­he­tem, a szem­lé­let­mó­dot szin­tén nem ott sze­rez­tem. A vég­te­len elmé­le­ti tárgy mind­egyi­ke hasz­nál­ha­tat­lan, a gya­kor­la­ti tár­gyak talán még inkább. Alig tudom elhin­ni, hogy szak­irá­nyon (!) az IP-fej­léc mező­it tanul­tuk, papí­ron (!) kel­lett vissza­ad­ni a tanul­ta­kat a ZH‑n. Egy­sze­rű­en elké­pesz­tő.
A sok hülye­ség helyett inkább tanultam/tanítottak vol­na meg

  • ango­lul,
  • pre­zen­tál­ni,
  • doku­men­tál­ni,
  • új rend­sze­re­ket meg­ér­te­ni,
  • csa­pat­ban dol­goz­ni,
  • gon­dol­kod­ni,
  • kom­mu­ni­kál­ni (!).

A dip­lo­má­mat egé­szen az első (IBM) és a máso­dik (E&Y) mun­ka­he­lye­mig tud­tam bár­mi­re is hasz­nál­ni (ún. virí­ta­ni), azóta sem­mi. Per­sze nyil­ván én vagyok a hülye, hogy nem let­tem ter­ve­ző­mér­nök, hiszen az MSc az így meg úgy …
Egy idő­ben úgy gon­dol­tam, hogy az egye­tem elvég­zé­se, a dip­lo­ma meg­szer­zé­se, az olyan, mint a magas­ug­rás. A BME mond­juk a két méter (ill. ese­tem­ben, mivel iga­zi sport­em­ber­ről van szó, legyen 110 cm), a BMF meg egy gőzöl­gő lócit­rom. Minél erő­sebb egye­te­met végez el az ember, annál job­ban bizo­nyít­ja azt, hogy ő jó az adott szak­má­ban. Attól, mert Javi­er Soto­mayor átlép egy Lego-kerí­tést, még lehet, hogy ő a világ leg­jobb magas­ug­ró­ja. Remé­lem, ért­he­tő az ana­ló­gia.
Saj­nos most úgy gon­dol­ko­dom, hogy aki az egye­te­men sike­res, az arra jó, hogy az egye­te­men tanít­has­son. Van kivé­tel, én is isme­rek nem egy ilyen embert, de attól még rosszabb pil­la­na­ta­im­ban ezt gon­do­lom. Csú­nya, rossz gon­do­lat.
Lehet, hogy túl messzi­re sodort a vég­zett­sé­gem­től az ár? Busi­ness Analyst­ként nem érzem ezt, ha mond­juk hen­tes-szo­ba­fes­tő len­nék, akkor befog­nám a szá­mat.

Szó­val csak ennyit akar­tam írni a fel­ső­ok­ta­tás­ról ezen a havas hét­fői éjsza­kán.

ÓE, 6. félév

Negyed­éves hall­ga­tó vagyok, egy passzív fél­év­vel a hátam mögött. Egy fél­évem van vissza, aztán sze­vasz. Soha nem vár­tam még sem­mit úgy, mint máso­dik egye­te­mi tanul­má­nya­im végét.

Rövi­den: 4/4 tárgy, 14/14 kre­dit.

Mecha­ni­ka (V, 4 kr.): ez egy vic­ces tör­té­net. Ami­kor elő­ször bead­tam akk­re­di­tá­ci­ós kérel­met (a három­ból…), akkor elfo­gad­ták. Aztán egy­szer csak eltűnt a Nep­tun­ból, és hiá­ba har­col­tam, nem kap­tam vissza. Van ugye a BME-ről 10 kre­dit­nyi kőke­mény, Pacher-féle fizi­kám, de az ide nem volt elég. Sebaj, “pénz van sza­rá­sig”, leg­alább tel­je­sí­tek egy olyan tár­gyat is, ami­nek némi értel­me van — nem a dip­lo­má­val kap­cso­lat­ban, hanem úgy álta­lá­ban. Jól is kez­dő­dött a Mecha­ni­ka, bemen­tem szom­ba­ton du. 4‑re, és meg­lep­ve kons­ta­tál­tam, hogy az órát fel­cse­rél­ték egy másik­kal, ami nekem már rég meg­van. Örül­tem. Aztán bemen­tem a követ­ke­ző órá­ra is, írtam vol­na ZH‑t, de az nem volt. Helyet­te tanul­tunk, meg­ol­dot­tunk pár fel­ada­tot. Aztán itt­hon is csi­nál­tam még ket­tőt a tény­le­ges ZH előtt, komoly készü­lés volt itt. A ZH‑t 15 perc alatt letud­tam, azt hit­tem, jó lett, de nem (3, köze­pes — na, ne!). Vala­mit talán elszá­mol­tam, vagy fél­re­ér­tet­tem, egy pil­la­na­tig meg­for­dult a fejem­ben, hogy rek­la­má­lok (tele­fo­non, bemen­ni azért nem men­nék be), de aztán bele­tö­rőd­tem. Igény­be­vé­te­li ábrát még leg­alább két hóna­pig fogok tud­ni raj­zol­ni, aztán ez a tudás is átke­rül az archí­vum­ba. (FYI: a ZH‑n volt egy 3 db erős, koor­di­ná­ta­rend­sze­res fel­adat, meg egy két­tar­tós, kiter­je­dé­ses tes­tes, igény­be­vé­te­les.)

Öko­lo­gi­kus műsza­ki konst­ruk­ci­ók (V, 4 kr.): fan­tasz­ti­kus tárgy, rög­tön az első órán szí­vem­be zár­tam. Vár­tunk fél órát a tanár­ra (ennyi késés még nor­má­lis­nak szá­mít erre­fe­lé), aztán vala­ki szól­ni meré­szelt a por­tán, hogy nincs tanár. Aztán egy­szer csak fel­tűnt a dékán, és elné­zést kért. Még aznap este a tanár — aki egyéb­ként vala­mi díj­jal is ren­del­ke­zik (talán ő volt az “Év Leg­töb­bet Késett Okta­tó­ja”) írt egy minő­sít­he­tet­len hang­vé­te­lű leve­let, ami­ben nem hogy nem kért bocsá­na­tot azért, mert 50 embert fölös­le­ge­sen rán­ga­tott be egy elma­radt órá­ra, de még fenye­ge­tő­zött is… A máso­dik órát így bosszú­ból kihagy­tam (egál), a har­ma­dik­ra bemen­tem, mert akkor kel­lett házit lead­ni. Per­sze erről is késett egy szo­ká­sos fél órát, de ekkor ezen már sen­ki se lepő­dött meg. Mind­egy, a tárgy vizs­gás, éppen ezért se ZH, se vizs­ga nem volt. Egy házi fel­ada­tot kel­lett írni az alka­lom­hoz illő témá­ban — én a geo­ter­mi­kus ener­gi­át ele­mez­tem 9 gyö­nyö­rű olda­lon, ami­ből 1 a cím­lap, 1 az iro­da­lom­jegy­zék, 4 szí­nes fotós volt. Azért a meg­aján­lott jegy­nél (2, elég­sé­ges — …) jobb­ra szá­mí­tot­tam — sebaj, Tóbi­ás!

Piac­ku­ta­tás (F, 3 kr.): egy ked­ves néni tar­tot­ta az órát, volt jegy­zet is, tan­könyv is. Már az ele­jén kide­rült, hogy nem ez lesz a szó­ró­tárgy az ÓE‑n, idé­zem “aki a kér­dő­ív­szer­kesz­tést tud­ja, az átmegy”. Az utol­só órán írtuk a ZH‑t abból, amit 20 perc­cel koráb­ban ismé­tel­tünk át… Ennek meg­fe­le­lő jegyet (5, jeles — az) kap­tam, rend­kí­vül tanul­sá­gos tárgy volt ez is.

Pro­jekt­fi­nan­szí­ro­zás (F, 3 kr.): no, ez viszont tény­le­ge­sen egy olyan tárgy volt, amit TANÁR(NŐ) tar­tott, volt tema­ti­ká­ja, jegy­ze­te, elő­adás­fó­li­ái stb. — tisz­tá­ra mint egy iga­zi isko­lá­ban. Talán egy órán vol­tam benn (félig), az elő­vizs­gá­ra pedig közel 45 per­cet készül­tem. Volt egy 30 pon­tos vizs­ga, 10 pont I/H, 10 pont defi­ní­ció, 10 pont kiegé­szí­tős fel­adat. Ava­tott sze­mem (a bal) rög­tön az első pil­la­nat­ban kiszúrt egy hibát a fel­adat­sor­ban, amit jelez­tem a tanár­nő­nek, majd a másik sze­mem­mel (a jobb) kacsin­tot­tam, hogy adjon egy plusz­pon­tot. Talán ennek köszön­he­tő a vára­ko­zá­son felü­li tel­je­sít­mé­nyem (3, köze­pes — fran­kó). El is felej­tet­tem, ebből is volt házi fel­adat, amit Bálint­tal közö­sen írtunk egy pályá­zat­ról. Jól meg­osz­tot­tuk a mun­kát, ő írta a lénye­get, én pedig csi­nál­tam egy kis meg­té­rü­lés­szá­mí­tást. Az okta­tó jó, a tárgy jó, van ben­ne szó PPP-ről is, mi kell még a bol­dog­ság­hoz? :)

Még a fél­év­ről annyit, hogy iga­zá­ból az egész elfért egy hosszú szom­ba­ton. 9‑től volt PK., az óra máso­dik felé­ben írtuk a ZH‑t. Aztán Bálint­tal elmen­tünk meg(villám)látogatni a lányo­kat, majd gyor­san vissza, mert nekem dél­ben volt a M. ZH‑m. Ami­kor arról kijöt­tem, pont oda­ér­tem ÖMK-ra, hogy még vár­has­sak fél órát a tanár­ra. Aztán megint haza, “tanul­tam”, és 5‑re vissza PF. elő­vizs­gá­ra.

ÓE, 5. félév

Az elő­ző fél­év volt a negye­dik, de iga­zá­ból az ötö­dik. Ez tehát az ötö­dik, de való­já­ban a hato­dik. Mind­egy, a lényeg, hogy ez volt a har­mad­év tava­szi fél­éve.

Rövi­den: 4/4 tárgy, 13/13 kre­dit.

Igen, még min­dig 30 kre­dit az elő­irány­zat fél­éven­te. Ez van. Drá­ga a kre­dit, de leg­alább laza a sze­mesz­ter, ez van a hátam­ra teto­vál­va.

Mar­ke­ting­kom­mu­ni­ká­ció (V, 3 kr.): egy érde­kes, aktu­á­lis tárgy, amit egy igen lel­kes tanár(nő) tart (sok­kal több ilyen kel­le­ne). A tema­ti­ka a rek­lám kiala­ku­lá­sá­nál indul, aztán szé­pen elju­tunk a hir­de­tő­osz­lo­po­kon és a mozi­rek­lá­mon át egé­szen az inter­ne­tes ban­ne­re­kig. Volt két házi fel­adat: az első­ben egy off­line hir­de­tést kel­lett ele­mez­ni sok­fé­le szem­pont­ból, itt sze­ret­ném meg­kö­szön­ni Regi — nem kicsi — segít­sé­gét; a máso­dik­ban pedig egy meg­adott költ­ség­ke­ret­ből kel­lett meg­ter­vez­ni a KAR egy konk­rét rek­lám­kam­pá­nyát. A vizs­ga köze­pes nehéz­sé­gű volt, kor­rek­tül javít­va (4, jó — jó!). Még annyit kiemel­nék, hogy 1.) az órá­kon értel­mes pár­be­széd ala­kult ki, ami­ben lehe­tő­sé­ge volt bár­ki­nek elmon­da­nia az adott témá­ról a véle­mé­nyét — ez min­den­kép­pen jó; 2.) az utol­só órán vol­tak meg­hí­vott elő­adók, akik saját mun­ká­juk­ról beszél­tek a témá­ba vágó­an — meg­je­lent egy Bala­to­ni Eme­se nevű hölgy is az Adver­ti­cum szí­ne­i­ben, szia, Mesi! :)

Pro­jekt­me­nedzs­ment (V, 3 kr.): nem, ez nem az a tárgy volt… Három házi fel­adat, az első címe “Egyé­ni élet­vi­tel pro­jekt”, érte­lem­sze­rű­en saját magad­ról, illet­ve a ter­ve­id­ről, cél­ja­id­ról kell írnod. Ha másért nem, hát ezért volt némi értel­me a tárgy­nak, így leg­alább kicsit rá vol­tunk kény­sze­rít­ve az elgon­dol­ko­dás­ra. (Meg ezt azért nehéz is len­ne másol­ni.) A máso­dik egy bár­mi­lyen, köze­pes mére­tű téma volt — nem volt ennél sok­kal több hint órán sem, a har­ma­dik pedig egy NAGYOBB téma. Én máso­dik­nak írtam egy esszécs­két a magyar nyug­díj­rend­szer prob­lé­má­i­ról. Ere­de­ti­leg meg is akar­tam olda­ni, de a hato­dik oldal­nál vissza­for­dul­tam, ennyit azért nem ér az egész :) Har­ma­dik­nak pedig a “Magyar­or­szág, mint fut­ball­nagy­ha­ta­lom” c. utó­pisz­ti­kus pro­jekt­ter­vet vetet­tem papír­ra. Vizs­ga nem volt, ZH se, két kidol­go­zott (tan­könyv­ből vagy Wiki­pé­di­á­ból kiírt) témát kel­lett bead­ni, illet­ve meg­néz­tünk egy fil­met a Burj Al Arab épí­té­sé­ről. A tárgy nehéz­sé­gé­hez illő jegyet (5, jeles) sze­rez­tem.

Szám­vi­tel (V, 4 kr.): egy órán tud­tam bent len­ni, ami után oda­men­tem a tanár(nő)höz, és azt mond­tam: évek óta ilyen érde­kes és magas szín­vo­na­lú elő­adást nem hal­lot­tam ezen a sza­kon. És tény­leg! Azon az órán tanul­tunk a mér­leg­ről meg néhány dol­got a köny­ve­lés­ről, a vizs­gá­ra pedig a könyv­ből készül­tem a mara­dék­ból — pl. ered­mény­szá­mí­tás. Mivel nem volt túl sok hét­vé­gi vizs­ga — ejnye-bej­nye, sza­bit (!) vet­tem ki, és tanul­tam (!) is, meg is lett az ered­mé­nye (3, köze­pes — fran­kó). Ilyen nehéz­ség­gel, ilyen mély­ség­ben és ilyen szak­mai fel­ké­szült­sé­gű taná­rok­nak kel­le­ne az összes tár­gyat oktat­nia, és akkor ez a poszt se len­ne ilyen gúnyos hang­vé­te­lű.

Vál­ság- és vál­to­zás­me­nedzs­ment (V, 3 kr.): vizs­ga­kur­zust vet­tem fel (vélet­le­nül?), így túl sokat nem tudok a tema­ti­ká­ról (ejtsd sem­mit se). Volt két házi, az első­ben leír­tam, hogyan tesz­kóz­tam, ami­kor Regi ter­hes volt (nem vicc saj­nos), a máso­dik­ban pedig a bolo­gnai rend­szer BME-VIK-re gya­ko­rolt hatá­sát mutat­tam be, illet­ve kar­col­gat­tam meg a fel­színt talán öt olda­lon. A jegy (3, köze­pes — ?) nem tudom, minek az ered­mé­nye, mert hogy a tanár (ld. Pro­jekt­me­nedzs­ment) a házi­kat nem olvas­ta el ren­de­sen, az biz­tos, a vizs­ga pedig — nos vizs­ga nem volt. A Fel­dol­go­zó­ipar szín­vo­na­lát a tárgy némi­leg meg­ha­lad­ta (mert a máso­dik házim tény­leg jó lett), de nem sok­kal. Szá­na­lom.

Mi van még vissza? 8 tárgy, 2 fél­év, 1 szak­dol­go­zat. Lesz egy Mecha­ni­kám (kemény suli ez az ÓE, a 10 kre­dit­nyi BME‑s Fizi­ka C1-C2 nem volt elég az akk­re­di­tá­ci­ó­hoz…), egy “Öko­lo­gi­kus műsza­ki konst­ruk­ci­ók”, egy Auto­ma­ti­zá­lás (+ labor), egy Pro­jekt­fi­nan­szí­ro­zás, és a “Mér­nök-üzlet­kö­tő almo­dul” (ne nevess!) 75%-a — Piac­ku­ta­tás, Kül­ke­res­ke­del­mi isme­re­tek, Menedzs­ment tré­ning. Ez utób­bi­ról eszem­be jut a “Kom­mu­ni­ká­ci­ós tré­ning VIK” nevű BME‑s tárgy, ami­ből dup­la­ke­reszt­re kerül­tem vol­na, ha har­mad­szor is fel­vet­tem vol­na — így csak két­szer vet­tem fel, és mind a két­szer tel­je­sen elfe­lej­tet­tem elmen­ni a hét­vé­gi tré­ning­re… Mit hagy­tam ki! :)

BMF ÓE, 4. félév

Pár per­ce kap­tam egy auto­ma­ti­kus e‑mailt a Nept­un­tól, misze­rint “jegy­be­írás tör­tént”, így kije­lent­he­tem, hogy ez a fél­év is befe­je­ző­dött. Még egy ilyen fél­év, és készen is vagyunk, ha min­den jól megy (kopp, kopp, kopp).

Rövi­den: 5/5 tárgy, 20/20 kre­dit.

Itt kell meg­je­gyez­nem, hogy ez a negye­dik fél­év, de iga­zá­ból az ötö­dik, csak az elő­ző passzív volt. Egy­sze­rű­en nem volt annyi tár­gyam, hogy gaz­da­sá­go­san meg­ér­je beirat­koz­nom, így vár­tam egy kicsit.

Cont­roll­ing (V, 5 kr.): ettől a tárgy­tól fél­tem egy kicsit. Cont­roll­ing. Milyen neve van már, nem is magyar, gaz­da­sá­gi témá­jú is, ennyi nekem épp elég a fenn­tar­tá­sok­hoz. De iga­zá­ból erre is igaz az, amit sok más eset­ben írtam már: ilyen mély­ség­ben, ennyi rész­let­tel, és leg­fő­kép­pen ilyen szá­mon­ké­rés­sel ez egy kife­je­zet­ten érde­kes és tanul­sá­gos tárgy. A jegy­zet is ért­he­tő volt, egy­szer végig is olvas­tam. A vizs­ga fele­részt elmé­let (volt tétel­sor), fele­részt gya­kor­lat (néhány fel­adat meg­ol­dás) volt, simán meg is lett (4, jó — wow). Ez is egy olyan tárgy, ami­nek a tema­ti­ká­ja — leg­alább­is egy része — soka­dik alka­lom­mal for­dult elő az elmúlt fél­évek­ben, ami egy­rész­ről jó, mert könnyebb így, más­rész­ről viszont azt mutat­ja, a tan­terv mennyi­re átgon­do­lat­lan. (Erről talán majd a dip­lo­má­zás után érte­ke­zem bőveb­ben.)

Ener­ge­ti­ka (V, 3 kr.): ez egy érde­kes tárgy, egyet­len apróbb hibá­ja az, hogy néhány témá­ban olyan rész­le­tek­be megy bele, ami­be nem kel­le­ne. Tanul­tunk az elekt­ro­mos háló­za­tok­ról álta­lá­ban, ezen belül a magyar rend­szer­ről, kicsit a háló­zat­irá­nyí­tás­ról, erő­mű­vek­ről, sza­bad­ve­ze­té­kek­ről (meg vol­tam győ­zöd­ve arról, hogy tőlem is kér­de­zik majd a sza­bad­ve­ze­té­kek vek­tor­áb­rá­ját, mint apu­tól, de nem), csu­pa-csu­pa olyan dolog­ról, ami­re majd­hogy­nem azt lehet­ne mon­da­ni, alap­mű­velt­ség kéne hogy legyen. De volt min­den­fé­le zár­lat­vé­de­lem, hiba­ke­ze­lés meg olyan dol­gok, amik az egy­sze­ri hall­ga­tó­ban azt a téves gon­do­la­tot táp­lál­hat­ják, hogy ha ezt és ezt meg­ta­nul­ja, akkor tény­leg érte­ni is fog hoz­zá. Nem. Én inkább csak emlí­te­ném az olyan dol­go­kat, amik­ről más egye­te­me­ken tel­jes (nap­pa­li!) fél­éve­ket tanul­nak a diá­kok, mert meg­ér­te­ni úgy­sem ért­het­jük, hasz­nál­ni meg inkább csak akkor hasz­nál­juk a tanul­ta­kat, ha új Cser­no­bil­re vágyunk. (Remé­lem, ért­he­tő, mit akar­tam itt írni.) Lényeg a lényeg: szó­be­li vizs­ga volt huszon­egy­né­hány tétel alap­ján, volt nor­má­lis segéd­anyag is hoz­zá, a jegye­met (5, jeles — hop­pá) azzal magya­ráz­nám, hogy 1.) én vol­tam aznap az utol­só; 2.) addig még sen­ki sem kapott ötöst.

Fel­dol­go­zó­ipar (F, 5 kr.): bocsá­nat, de nem tudok erről a tárgy­ról jót írni azon kívül, hogy milyen jegyet kap­tam (5, jeles — vicc). A tanár­nő az órán min­den­fé­le szö­ve­te­ket és haris­nyá­kat (!) adott kör­be, azt tapo­gat­tuk, köz­ben meg hason­ló témá­ban szto­r­iz­ga­tott az asz­ta­lon ülve. Majd azt mond­ta, hogy min­den­ki írjon házi fel­ada­tot, a téma: fel­dol­go­zó­ipar, bár­mi olyan dolog, ami teksz­ti­les. Érted, írjál vala­mi­ről, tizen­sok oldalt, és készíts belő­le pre­zen­tá­ci­ót is, amit aztán elő kell adni a töb­bi­ek előtt (mond­juk ez utób­bit támo­ga­tom, ha vala­mi­nek, hát ennek van tény­leg értel­me). Ha ezek után lett vol­na nor­má­lis szá­mon­ké­rés, akkor mor­cos let­tem vol­na, de saj­nos (sze­ren­csé­re) nem volt, az egyik ZH-kér­dés pél­dá­ul így szólt: “miről írtál a házi fel­ada­tod­ban?”. Kicsit úgy érez­tem (-tük), hogy az 5 kre­dit­hez, illet­ve az ehhez tar­to­zó 25–40.000 forint­hoz képest ez a tárgy mél­tat­lan. Mind­egy, az legyen a leg­na­gyobb prob­lé­mám, hogy egy tárgy sok­kal könnyebb, mint amit a neve és a súlya első­re sugall.

Gyár­tás­tech­no­ló­gia alap­jai (V, 4 kr.): ettől elő­ször nem tar­tot­tam, aztán az órán (ahol egy nagyon okos tanár nagyon bonyo­lult dol­go­kat mesélt, köz­ben pedig min­den­fé­le esz­ter­gált alkat­ré­sze­ket adott kör­be) fel­me­rült ben­nem, hogy még­is ebből milyen szá­mon­ké­rés lesz. És jogo­san. Főis­ko­lai Máso­dik egye­te­mi éve­im leg­ne­he­zebb tárgya/vizsgája volt ez, éppen­hogy meg­lett (2, elég­sé­ges — ennek nagyon örül­tem). Érde­kes a téma: alap­ve­tő­en a gyár­tás, azon belül is kiemelt súllyal sze­re­pel a for­gá­cso­lás, de eze­ken kívül van még mérés­tech­ni­ka is (eddig már nem jutot­tam el a könyv­ben). Jó dol­go­kat lehe­tett tanul­ni, most már tudom, hogy mi az esz­ter­gá­lás, a fúrás, a gya­lu­lás, a vésés, a köszö­rü­lés; tudom, hogy hogyan néz ki egy szer­szám (elmé­le­ti) ábrá­ja, mitől és hogyan kelet­ke­zik a for­gács; és ha vala­ha beke­rül­nék egy gyár­ba — egy olyan iga­zi­ba, akkor nem tévesz­te­ném össze a CNC-esz­ter­gát a Xerox-nyom­ta­tó­val.

Ter­mék­ter­ve­zés (V, 3 kr.): három elő­adás, három tanár, néhány nehe­zen tanul­ha­tó (pl. 150 olda­las) PPT-sze­rű PDF-jegy­zet, nagyon tág tema­ti­ka, viszont rend­kí­vül egy­sze­rű, józan parasz­ti ésszel is meg­old­ha­tó vizs­ga. Volt itt min­den vali­dá­lás­tól veri­fi­ká­lá­sig, köve­tel­mé­nyek, funk­ci­ók, szó­val tény­leg a téma sava-bor­sa. Nekem a fen­ti­ek miatt kicsit lógott a leve­gő­ben az egész tárgy, de nincs okom a panasz­ra: tanul­tam is néhány hasz­nos dol­got, és az átla­go­mat is javí­tot­tam (5, jeles — meg­hi­szem azt). Talán keve­sebb témá­val, keve­sebb elő­adó­val job­ban össze lehet­ne szed­ni a tár­gyat, és egy kemé­nyebb szá­mon­ké­rés sem árta­na (per­sze most az utá­nam követ­ke­ző évfo­lya­mok nemi szer­vé­vel csap­ko­dom a csa­lánt, bocs).

A mos­ta­ni vizs­ga­idő­szak­nak a követ­ke­ző három oko­za­ta van:

  1. egész évben rend­kí­vül borot­vált ábrá­za­tom lesz — ezért;
  2. vala­mi­kor a közel­jö­vő­ben le fog sza­kad­ni mind­két kezem tőből — ezért;
  3. ha min­den igaz, akkor 6 db tárgy és 1 db szak­dol­go­zat van vissza. TBC

Mi van, mi van, mi van?

Az elmúlt héten és ezen a héten sincs túl sok una­lom erre­fe­lé, min­den­fé­le sza­bad­sá­gok miatt hét­köz­nap nap­köz­ben (hét­köznapköz­ben) van mit csi­nál­nom. Hét­vé­gén vol­tunk Gödön, és hol­nap is megyünk majd ki. Teg­nap talál­koz­tam Zsol­ti­val, Geri­vel, Ricsi­vel, Dénes­sel, Peti­vel, azaz gimis osz­tály- és évfo­lyam­tár­sak­kal, és hogy egy élő klasszi­kust idéz­zek, “meg­it­tuk egy fél sör fél hab­ját”. Jó volt dumál­gat­ni, jó az, ha így, két évvel a tíz­éves érett­sé­gi talál­ko­zó előtt is még le tudunk ülni szé­pen egy kocs­má­ban.

Jövő héten sza­bad­sá­gon leszek, egy egész hétig, ami a pén­te­ki augusz­tus 20-ának hála csak négy mun­ka­na­pot jelent. (Sze­rin­tem a fél iro­da is erre bazí­roz, üres lesz az offi­ce.) Utá­na meg már mind­járt itt a szep­tem­ber, akkor is lesz még egy hosszú hét­vé­gé­zés, aztán pedig indul a suli. Egy­elő­re négy tár­gyat tud­tam fel­ven­ni, ez tizenk­evés kre­dit így, kell még mel­lé pakol­ni ket­tőt-hár­mat, és akkor gya­kor­la­ti­lag végez­tem az alap­kép­zés­sel. (A szak­irányt meg beakk­re­di­tál­tam félig.)

FMI (for my info) jel­leg­gel akkor tehát ezek a tár­gyak van­nak az alap­kép­zés­ből:
* Gyár­tás­tech­no­ló­gia alap­jai
* Ter­mék­ter­ve­zés
* Fel­dol­go­zó­ipar
* Cont­roll­ing
* Szám­vi­tel

A szak­irány műsza­ki modul­já­ból elvi­leg ez van vissza:
* Ener­ge­ti­ka
* Öko­lo­gi­kus műsza­ki konst­ruk­ci­ók
* Auto­ma­ti­zá­lás
* Auto­ma­ti­zá­lás labor

A gaz­da­sá­gi modul pedig ennyi:
* Pro­jekt­me­nedzs­ment
* Pro­jekt­fi­nan­szí­ro­zás
* Vál­ság-és vál­to­zás­me­nedzs­ment

Ez 41 kre­dit, és 15 még a szak­dol­go­zat. Tehát jó len­ne idén (= ebben a tan­év­ben) végez­ni, azaz jövő nyá­ron dip­lo­máz­ni. Hup Laci Hup!

BMF, 3. félév

Még len­ne pár nap a vizs­ga­idő­szak­ból, de tár­gyam már nincs több, így most fejez­tem be ezt a fél­évet.

Rövi­den: 6/6 tárgy, 20/20 kre­dit.

Mak­ro­ö­ko­nó­mia (V, 5 kr.): a tárgy, amit elő­ző fél­év­ben kihagy­tam, nem men­tem el belő­le vizs­gáz­ni. Fél­tem tőle, na, mert egy­részt BME‑n se nagyon sze­ret­tem, vért izzad­va lett meg a ket­tes, más­részt meg akk­re­di­tál­ni se sike­rült, mert­hogy az 5 kre­dit jóval több a 2 kre­dit­nél. Szó­val bele­ve­tet­tem maga­mat a mak­ro­ö­ko­nó­mia szép­sé­ge­i­be. Vol­tam néhány órán (mond­juk min­den tárgy­ból néhány óra van csak, szó­val pon­to­sabb kife­je­zés, hogy vol­tam órán), jegy­ze­tel­tem is. Sőt, volt nyom­ta­tott jegy­ze­tem is, ami igen nagy rit­ka­ság, mert én ezek­ből a könyv­osz­tá­sok­ból vala­hogy min­dig kima­ra­dok. ZH nem volt, csak vizs­ga, meg házi lett vol­na, de azo­kat nem adtam le. A vizs­gá­ra tanul­tam, majd­nem végig­ol­vas­tam az egész köny­vet, néz­tem teszt­kér­dé­se­ket a pél­da­tár­ban, még össze­fog­la­lót is olvas­gat­tam. Sze­ren­csé­re meg­lett a tárgy (3, köze­pes — örü­lünk), ami azért fon­tos, mert igen sok későb­bi tárgy épül rá. A téma érde­kes volt, sok min­dent meg­ta­nul­tam, amit nem tud­tam, de érde­kes (pl. a pénz hitel­pénz, hop­pá). Kez­dem érte­ni az össze­füg­gést az inf­lá­ció és a mun­ka­nél­kü­li­ség között; tudok GDP‑t és bará­ta­it szá­mol­ni; és most már a Phil­lips­ről sem csak a DVD-leját­szónk és az eind­ho­ve­ni foci­csa­pat jut eszem­be, hanem a gör­be is.

Minő­ség­biz­to­sí­tás és minő­ség­irá­nyí­tás alap­jai (F, 3 kr.): fél­év­kö­zis tárgy, tehát ZH volt, előt­te meg házit is kel­lett csi­nál­ni. Írtam egy esszét, nem is lett olyan rossz, majd vala­mi­kor úgy­is fel­ra­kom az összes műve­met, lehet majd raj­tuk nevet­ni. A ZH‑t kicsit elron­tot­tam, mert azt hit­tem, csak az anyag fele kell rá, és hát nem, de így is meg­lett meg­lett (3, köze­pes — solid). A tárgy egyéb­ként érde­kes, leg­alább­is maga a téma, és a jegy­zet is jó volt hoz­zá. Egyéb­ként ez az a tárgy, ami­hez a letölt­he­tő segéd­le­tek egy hot­mai­les e‑mail cím fold­ere­i­ben van­nak, aho­va min­den­ki ugyan­az­zal az egy user­rel lép­het be…

Ter­me­lés­me­nedzs­ment (F, 3 kr.): újabb Buj­do­só-tárgy, tehát újabb érde­kes tapasz­ta­lat­szer­zé­si lehe­tő­ség. Nem vol­tam órán (ütkö­zött min­dig), aztán ami­kor Bálint­tal vég­re bemen­tünk órá­ra, akkor kide­rült, hogy 1.) van házi, 2.) most írunk ZH‑t. Házim nem volt, de köny­vem igen, ami jól jött, hiszen lehe­tő­ség nyílt azt hasz­nál­ni, sőt, erre a tanár hatal­ma­zott fel min­ket. Sze­ren­csé­re meg­lett a ZH, és a tárgy is (4, jó — töké­le­tes), mivel volt mód pótol­ni a házit, és rittyen­tet­tem egy esszét. Saj­nos erről a tárgy­ról soha nem fogom meg­tud­ni, hogy miről szól.

Üzle­ti kom­mu­ni­ká­ció (F, 3 kr.): érde­kes tárgy, épp meg­lett (2, elég­sé­ges — nekem is). Az elő­adá­sok tény­leg jók és érde­ke­sek vol­tak, gya­kor­la­ti dol­gok is elhang­zot­tak. A ZH-ra elol­vas­tam a köny­vet, és értet­tem is, szó­val meg­tet­tem a maxi­mu­mot. A tárgy nehéz, mert a tanár­nő közöl­te, hogy a rizsa nem barát­ja, csak a lénye­get sze­ret­né olvas­ni. Ez min­dig rossz, mert ha van elég tin­tád és papí­rod, min­dig tudsz ele­get írni ahhoz, hogy az leg­alább pár aprócs­ka pon­tot érjen. De így?

Vál­lal­ko­zás­gaz­da­ság­tan II. (V, 2 kr.): az elő­ző fél­éves Vállgazd1 (mél­tó) foly­ta­tá­sa. Erre szin­tén nem tud­tunk bejár­ni Bálint­tal, viszont házit kel­lett csi­nál­ni. Elfo­gad­ta a néni, szó­val lehe­tett men­ni vizs­gáz­ni. Saj­nos azt se tud­tuk, hogy a hét­köz­na­pi vizs­gák írás­be­li­ek, a hét­vé­gi­ek meg szó­be­li­ek, így kegyet­le­nül elha­sal­tunk. (Ehhez mond­juk hoz­zá­já­rult az is, hogy rossz jegy­zet van meg­ad­va a hiva­ta­los olda­lon, illet­ve kép­te­len vagyok meg­ta­lál­ni azt a tan­köny­vet, ami kel­lett vol­na.) IV volt teg­nap du. 4‑kor (!), 30 fele­let­vá­lasz­tós kér­dés és 5 defi­ní­ció. Sze­ren­csé­re meg­lett (3, köze­pes — hur­rá), így a két tárgy együtt kite­szi a nagy Váll­gaz­dot, ami a C tan­terv­ben van. Sok min­den épül rá, fon­tos tárgy, azt nem mon­dom, hogy érde­kes is, de a jegy­zet (amit egyéb­ként hála az égnek meg­ta­lál­tam a neten scannel­ve) jó, és a téma önma­gá­ban szin­tén fon­tos.

Vál­lal­ko­zá­sok pénz­ügyei (V, 4 kr.): a Bálint­tal foly­ta­tott B vs. C tan­ter­ves har­cunk­nak hála ez a tárgy pont abba a fél­év­be került, mint a Vállgazd2, ami azért vic­ces, mert a témá­juk gya­kor­la­ti­lag egy és ugyan­az. Itt a vizs­gán volt szá­mo­lás, nem is kevés, az idő viszont annál keve­sebb (gyor­san halad­va volt időm 3 fel­adat kidol­go­zá­sá­ra a 4‑ből). Elég sokat készül­tem rá, ami­nek meg is lett az ered­mé­nye (2, elég­sé­ges — nice). Itt olyan vic­ces hely­ze­tek vol­tak, mint pél­dá­ul az óra, ami­kor nem sike­rült PPTX-es pre­zen­tá­ci­ót leját­sza­ni egy XP‑s gépen, így elma­radt az egész, és egy szer­da este 7 (!) órai alka­lom­mal pótol­ták az anya­got. Az elég­gé rosszul érin­tett, hogy annyit han­goz­tat­ták, hogy min­den fel­adat fenn van a dkonyvtar.hu‑n, hogy sen­ki se jegy­ze­tel­te le a fel­ada­to­kat, aztán később kide­rült, hogy tény­leg fenn van az anyag, csak éppen emelt­dí­jas SMS-ekkel lehet­ne meg­ven­ni a PDF-et… Ja, és nem volt a tárgy előtt Pénz­ügyek alap­jai, így elég­gé lóg az egész a leve­gő­ben.

WAT?

Az elmúlt közel egy órám azzal telt, hogy a szom­ba­ti Vál­la­lat­gaz­da­ság­tan 2 / Vál­lal­ko­zá­sok pénz­ügyei (való­szí­nű­leg egyik­nek se ez a neve, de mind­egy) vizs­ga­kom­b­óra készül­jek. Kicsit fel­bosszan­tott, hogy emelt­dí­jas SMS-ért lehet­ne gya­kor­ló fel­ada­to­kat letöl­te­ni, de ezen hamar túl­tet­tem magam. De ami­kor az imént meg­ta­lál­tam az egyik tárgy tan­tár­gyi adat­lap­ját, akkor nem hit­tem a sze­mem­nek.

Szó­val: wat?

Apro­pó wat, ugye min­den­ki isme­ri e szó ere­de­tét? Vagy ezt már kér­dez­tem? Mind­egy, egy sima kép­ke­re­sés­nél elő­jön egy cso­mó­szor az omi­nó­zus chat­log, én most nem tük­röz­ném.