Premier League 2018/19 versenykiírás, részlet

Egy érde­kes rész­re buk­kan­tam a Pre­mi­er League idei kiírá­sá­ban (PDF).

164. §, 7. bekez­dés, (8) és (9) — for­dí­tás álta­lam:

(8) A Pre­mi­er League 2018/19-es évad­já­nak 3. (har­ma­dik) és 5. (ötö­dik) helye­zett­je a sze­zon végez­té­vel sem­le­ges hely­szí­nen meg­mér­kő­zik egy­más­sal az UEFA elő­írá­sa­i­nak meg­fe­le­lő­en (ren­des játék­idő: 2 x 45 perc, dön­tet­len ese­tén: 2 x 15 perc, illet­ve bün­te­tő­rú­gá­sok). A győz­tes csa­pat meg­kap­ja az UEFA Euro­pa League ser­le­gét 1 (egy) évre.

(9) A Pre­mi­er League 2018/19-es évad­já­nak 2. (máso­dik) és 4. (negye­dik) helye­zett­je a sze­zon végez­té­vel sem­le­ges hely­szí­nen meg­mér­kő­zik egy­más­sal az UEFA elő­írá­sa­i­nak meg­fe­le­lő­en (ren­des játék­idő: 2 x 45 perc, dön­tet­len ese­tén: 2 x 15 perc, illet­ve bün­te­tő­rú­gá­sok). A győz­tes csa­pat meg­kap­ja az UEFA Cham­pions League ser­le­gét 1 (egy) évre.

Ezért kell elol­vas­ni az apró­be­tűs részt! Sze­gény Man­ches­ter City, lema­rad­tak min­den­ről…

Az emailes-neves prank

A tör­té­net sze­rep­lő­i­nek nevét meg­vál­toz­tat­tam. Regi maradt Regi, és én is Laci vagyok, de egyéb­ként a töb­bi­e­ket nem így hív­ják. Nem raj­tuk nevet­tünk, hanem leg­in­kább egy­má­son.

Van nekem egy kol­lé­gám, nevez­zük R‑nek, aki nem magyar (tudom, hogy ez meg­döb­ben­tő, hogy sváj­ci epa­mos­ként nem csak magya­rok­kal dol­go­zom). Új lakás­ba köl­tö­zik nem­so­ká­ra, a régi­re pedig ún. Nach­mi­e­tert (után­bér­lőt, aki átve­szi a fel­mon­dá­si idő előtt a bér­le­ményt; ezt már töb­bed­szer defi­ni­ál­tam itt a blog­ban, remé­lem, most már min­den­ki meg­je­gyez­te). Fel­aján­lot­tam szé­les isme­ret­sé­gi körö­met neki, mond­tam, hogy szó­lok a töb­bi kol­lé­gá­nak, keres­le­ti piac van, egy jó albér­let nagy kincs. Regi­nek is szól­tam, hogy ha vala­kit érde­kel, itt van egy ekko­ra lakás ennyi­ért és ekkor­tól elér­he­tő.

Regi ked­den este elment jógáz­ni. Volt ott egy lány, nevez­zük Dóri­nak, aki nem­rég érke­zett a fes­tői szép­sé­gű rohadt hideg Zürich­be, ebből kifo­lyó­lag érdek­lő­dik elér­he­tő albér­le­tek iránt. Regi mesélt neki R. laká­sá­ról, és meg­ígér­te, hogy én elkül­döm majd neki a rész­le­te­ket.

Szer­da reg­gel, szo­ká­sos isko­la előt­ti készü­lő­dés, Regi eliga­zí­tást tar­tott nekem. Még este WhatsAp­pon leír­ta Dóri email címét, és a lel­kem­re kötöt­te, hogy ne felejt­sem el elkül­de­ni neki nap­köz­ben a lin­ket. Én meg­ígér­tem, hogy ha nem felej­tem el amint beérek, kül­döm a leve­let. Mivel vic­ces ember vagyok, mond­tam neki, hogy “kül­döm majd a lin­ket Vili­nek”. Ebben marad­tunk.

Reg­gel elkezd­tem dol­goz­ni, aztán idő­vel eszem­be jutott, mit is ígér­tem. Meg­ír­tam egy tel­je­sen kor­rekt leve­let Dóri­nak, elküld­tem, nagyon büsz­ke vol­tam már magam­ra. Gon­dol­tam, tovább­vi­szem a reg­ge­li vic­cet, és WhatsAp­pon leje­len­tet­tem Regi­nek, hogy a kül­de­tést sike­re­sen abszol­vál­tam. Email­ben is elküld­tem a bizo­nyí­té­kot egy for­war­dolt levél for­má­já­ban.

Mivel alap­ve­tő­en nem vagyok egy gonosz ember (de), 3 per­cig hagy­tam Regit ebben az álla­pot­ban. Gon­dol­tam, ennyi éppen elég, hogy jól kine­ves­sük magun­kat (és egy­mást), így hát fel­fed­tem a pran­ket.

Itt vége is lehet­ne a tör­té­net­nek, de nem. Csör­gött a tele­fo­nom, Regi hívott, gon­dol­tam, hogy a válás­sal és gyer­mek­el­he­lye­zés­sel kap­cso­la­tos for­ma­sá­go­kat fog­juk meg­be­szél­ni. Vala­mi olyas­mit mon­dott, hogy már írt Dóri­nak (aki nem Vili), hogy elné­zést kér­jen, ami­ért én fél­re­ér­tet­tem a nevét és a nemét. Az emlé­kem erről elég­gé homá­lyos, mert annyi­ra elkezd­tem röhög­ni, hogy be kel­lett men­nem egy tár­gya­ló­ba, ahol leve­gő­ért kap­kod­tam. Ami­kor az utol­só könny­csep­pet is kitö­röl­tem a sze­mem­ből (annyi­ra sír­tam, hogy komoly veszély­be kerül­tek a kon­takt­len­csé­im), meg­ígér­tem Regi­nek, hogy én is írok egy leve­let, ami­ben töre­del­me­sen beis­me­rem min­den hibá­mat, és elné­zést kérek.

Regi most írt neked egy leve­let, mert meg­vic­cel­tem, hogy rossz leve­let írtam neked (én ilyen vic­ces vagyok). Bocs, hogy ilyen hely­zet­be kerül­tél, más­kor pró­bá­lom a prank­e­ket más­hogy végig­vin­ni :) Az oko­zott kel­le­met­len­sé­gért elné­zést!

Hama­ro­san meg­jött a válasz is.

No para, ha nem szol­tok, esz­re se veszem. :) Nagyon koszi a lin­ket!

Még egy­szer elné­zést kérek min­den érin­tet­től: Regi­től, Dóri­tól, aki nyil­ván nem Dóri iga­zá­ból, és sem­mi­kép­pen sem Vili.

Versek

A 15 éves érett­sé­gi talál­ko­zó mar­gó­já­ra.

Négy­so­ro­sok, avagy
“Jaj, milyen leverõ!”

2002.05.09.

Szó­val az úgy tör­tént… Nagyon unat­koz­tunk német órán, köz­vet­le­nül iro­da­lom után, és azon gon­dol­koz­tunk, Örkény Bal­la­da a köl­té­szet hatal­má­ról címû egy­per­ce­sé­ben mi lehe­tett az az omi­nó­zus négy sor, amitõl a tele­fon­fül­ke elment kor­zóz­ni. Ezek szü­let­tek:

Opus 1
Kis­ku­tya, gye­re ide,
Kis bar­na éle­tem­nek értel­me,
Gye­re men­jünk, játsszunk bar­nát!
De hát neki se lába, se keze!

Opus 2
A Nap meleg suga­ra­kat hányt.
A Föld más­na­po­san pör­gött.
A Tej­út csil­la­gai sár­ba tapad­tak.
Az Egye­tem magá­ba ros­kadt.

Opus 3
Olmo­san lép­tem, fagyott
Szí­ve­men a gyö­nyör, kopott
Kabá­tom reme­gett. aggott
Fejem dért vetett, lel­kem elve­szett.

Opus 4
Végig néz­tem, ahogy szen­ved,
Érez­tem, szin­te szét­re­ped a cson­tom
Tudom, hogy rossz most a ked­ved
Jó lett vol­na ez, ha el nem ron­tom…

Opus 5
Sar­kon for­dult, vissza se nézett,
Cipõ­sar­ka tom­pán kopo­gott szí­ve­men.
Lát­tam, árnyé­ka éle­tem­re lépett.
Moso­lya átre­pült sze­gény neve­men.

Opus 6
Szo­mo­rú vagyok,
Kur­vá­ra.
Nem vagyok bol­dog,
Kur­vá­ra?

Ghy­czy Dénes: Csi­ká­gó
Csat­tan a csi­kó hátán az ostor,
Galop­pol heve­sen a hideg beto­non -
Cset­tint a jó kol­bász sza­gá­ra:
Csi­ká­gó a hely neve, nem magyar föld hatá­ra!
2002.05.09.

Mar­kert Lász­ló: Napó­le­on
Sok a pat­kány,
Csak rág­nak s rág­nak.
Maguk után pisz­kot és beteg­sé­get hagy­nak,
Bocsá­nat nekik!
Nem értik…
Nem ért­he­tik…
2001.

Ghy­czy Dénes — Mar­kert Lász­ló: Falak
Ismér­ved s nem is érted: val­lás,
Szük­sé­ged, de nem is kér­ted: illem,
Fon­tosb, mint bár­mi más: a hal­lás,
Az idõ: illan, sze­med: csil­lan, pszt!

Fog­tad a mások hideg kezét.
Nem értet­ted, miként e világ.
Mint Ulysses, *ni indult ezért
S nem értet­te õ sem, mi rág.

Miért a jobb sors, miért min­den?
Minek val­lás összes szin­ten?
Éle­tem célt önma­ga talál?

Med­dig ömlik meggy­pi­ros vérem?
Tegyem a rend­szert, vagy csak néz­zem?
Meg­vál­tá­som­nak neve: halál?
2002.

Mar­kert Lász­ló: Kont­ra
(len­dü­le­te­sen olvas­va)
Csepp, cse­vap, hop, hále, ho, ho, cse­vap, pap!
2002.03.26.

5.
(válo­ga­tás a 4‑es szö­veggyûj­te­ménybõl)
A vál­la­mon, hal­lom, anyám töb­bet akar!
Kali­bán nyel­vem­nek bûn halál len­ni s így ezt, amit a Mes­ter is.
Indul a nagyí­tó­üveg húsa s hanyatt nyú­lok.
2002.05.02.

Mar­kert Lász­ló — Ghy­czy Dénes: Cím nél­kü­li vers
Csö­pögõ csa­pok­nak cson­ka csonk­ja csak!
Szé­delgõ szél­ben sza­na-szét szab­dal­ta­lak.

Sóhaj­tok, segít­sél, soha­sem sírok!
Suso­gós, sely­pítõ sirá­lyok sáj­ja­tok!
2002.05.02.

Mar­kert Lász­ló — Ghy­czy Dénes: Máju­si roha­nás
A pad­ban ült fejébõl kiné­zett.
Meg­der­medt köröt­te a levegõ.
Tud­ta, érez­te, hit­te, hogy
Pon­tok­kal, de bejut!

Nem jutott be.
Újabb elve­szett-fonott elme!
A közöny, mint írja Camus,
Mind csak itt van, nin­csen más.

Ez a vers egy csa­pon­gás,
Iro­da­lom­nak nagy csa­pás,
Nem csa­lás, nem ámí­tás,
Bol­ha­cir­kusz az élet, sem­mi más.
2002.05.03.

Mar­kert Lász­ló — Ghy­czy Dénes: Német vers
(e’õ­sen ‘accsol­va és a sza­va­kat hasít­va)
Groß im Dun­keln gaben sagen kön­nen
Zum Frühs­tück alle geges­sen hab­en kön­nen müs­sen
Fre­itag, Sam­stag ist nur abse­ichts Nietz­sche kön­nen geben
Und so viel kön­nen wer­den, kön­nen!
2002.05.03.

Mar­kert Lász­ló: Fran­cia vers
Je te lafeau
Cher­cher la Feau
Un deux perié
En j’á­me perié

Nous e m’e­i­me!

(fone­ti­ku­san)
Zsö tö láfó
Sers­é­lá­fó
Ön dö perí
En zsám perí

Nu zö mömí!
2002.05.03.

Éljenek a (svájci) nők!

A nem­zet­kö­zi nőnap alkal­má­ból sze­ret­ném meg­osz­ta­ni azt az óvo­dai fel­ada­tot, amit a gye­re­kek kap­tak. Vala­hogy ez annyi­ra sváj­ci, hogy nem is kell nagyon magya­rá­zat hoz­zá.

Mit csi­nál apa?

Apa autót vezet, tele­fo­nál (biz­tos vala­mi fon­tos mee­ting, mert öltöny­ben-nyak­ken­dő­ben van), foci­zik, túrá­zik, síel (ver­seny­sze­rű­en), kávé­zik (kis­ujj!), úszik, olvas (mert ő tud).

Mit csi­nál anya?

Eköz­ben anya éne­kel (kara­oke?), főz, sütit süt (biz­tos jön haza apa), kite­re­ge­ti a ruhá­kat, moso­gat (az az arc!), varr, vasal (nagyon mókás ez a tevé­keny­ség), bevá­sá­rol.

A lényeg, hogy min­den­ki tud­ja, hol a helye!

Magyarországon majdnem elpazarolták Markert tehetségét”

And­re­as Möl­ler, a magyar lab­da­rú­gó-válo­ga­tott pálya­edző­je sze­rint Mar­kert Lász­ló jó kezek­ben van a sváj­ci FC Kap­pe­li­ben.

Nagyon örü­lünk Lász­ló pozi­tív fej­lő­dé­sé­nek – mond­ta Andy Möl­ler a Bild­nek. – Még rela­tí­ve fia­tal játé­kos (Király Gábor­hoz képest), és fej­lőd­ni, tanul­ni akar. Ugyan nem lő jól, de leg­alább keve­set fut, rend­kí­vül sta­ti­kus fut­bal­lis­ta, oda csap a pályán, ahol az ellen­fél­nek fáj (ver­bá­li­san). Rövid idő alatt mókás tag­ja lett a ked­di és csü­tör­tö­ki ebéd­szü­net helyett fut­bal­lo­zó csa­pat­nak, ezt rend­kí­vü­li szor­gal­má­val és kivá­ló hoz­zá­ál­lá­sá­val érde­mel­te ki. Elfo­gad­ja a taná­cso­kat, és min­dig meg­kér­de­zi, mit csi­nál­hat­na még job­ban. Még csi­szol­nia kell egy kicsit a játé­kán, néha hek­ti­kus és elra­gad­ja a hév. Azt mond­tuk neki leg­utóbb, hogy dol­goz­nia kell a haté­kony­sá­gán, mert arány­ta­la­nul keve­set fut ahhoz képest, hogy mennyit fut egy fél­lá­bú kecs­ke. Meg kell pró­bál­nia töb­bet a lab­da köze­lé­ben len­ni, és ekkor lehet iga­zán érté­kes. Alt­stet­ten­ben jó kezek­ben van, a hát­só füves pedig jó lépés­nek bizo­nyult. Magyar­or­szá­gon majd­nem hogy elpa­za­rol­ták a tehet­sé­gét!

For­rás: NSO

Svájci Vöröskereszt logó

A múlt­ko­ri home auto­ma­ti­on pro­jekt után áll­jon itt leg­újabb mun­kám, ami ezút­tal a design terü­le­té­ről szár­ma­zik. Ebből is lát­szik, hogy mek­ko­ra poli­hisz­tor vagyok én!

Swiss Red Cross

Egye­sek sze­rint ez vic­ces.

Home Automation Project v1

Aki ismer, az tud­ja, hogy én alap­já­ban véve egy mér­nök­em­ber vagyok. Min­dig van nálam egy col­stok (csak leír­ni nem tudom), ács­ce­ru­za (a magyar nyelv­ben az egyet­len szó, ami­ben elő­for­dul a CSC-betű­kom­bi­ná­ció, ha leszá­mít­juk a pöcs­cen­tit, mert az csú­nya szó) és fázis­ce­ru­za (sokat vet­tem már éle­tem­ben, de egyik sem fogott). Ennél már csak az nagyobb tri­vi­a­li­tás velem kap­cso­lat­ban, hogy sokat és ered­mé­nye­sen prog­ra­mo­zom.

Ami­kor szem­be jön velem egy prob­lé­ma, min­dig pró­bá­lok egy iga­zi, mér­nö­ki meg­ol­dást talál­ni rá. A világ szá­mom­ra nem más, mint egy komp­lex rend­szer, amit fel kell nyit­ni, meg kell érte­ni, job­bá kell ten­ni. CPU-val, elekt­ro­mo­tor­ral, kis­meg­sza­kí­tó­val.

Volt nekünk egy komoly gon­dunk a háló­szo­bá­ban. Az egyik szek­rény­nek szo­rult a két alsó fiók­ja, és hiá­ba WD40-eztem újra meg újra, a fa és a zok­nik min­dig beszív­ták maguk­ba a kenő­anya­got. Nem­egy­szer csúsz­tam el magam is a saját cipőm­ben belül, mert által volt ázva a zok­nim. Prob­lé­ma, ami mér­nö­ki meg­ol­dá­sért kiált!

Vet­tem egy Rasp­ber­ry Pi‑t, dró­tok, ellen­ál­lá­sok és kon­den­zá­to­rok ter­mé­sze­te­sen kor­lát­lan szám­ban áll­nak a ren­del­ke­zé­sem­re. Kel­lett még pár kap­cso­ló, szen­zor, mik­ro­fon, pot­mé­ter és egy jóko­ra pese. Eze­ket kínai web­áru­há­zak­ból fil­lé­re­kért lehet besze­rez­ni. Miköz­ben érkez­tek az esz­kö­zök, a koráb­bi, szal­vé­tá­ra fel­vá­zolt kap­cso­lá­si raj­zot bevit­tem Auto­CAD-be.

Kapcsolási rajz

Ami­kor meg­jött min­den, neki­áll­tam, és egy vasár­nap dél­után, ami­kor Regi elvit­te a gyer­me­ke­ket az öku­me­ni­kus isten­tisz­te­let­re, össze­for­rasz­tot­tam min­dent a 40 éves, szov­jet, más érin­tés­vé­del­mi osz­tály­ba sorolt for­rasz­tó­pá­ká­val. Egy kicsit még hazár­dos, de alap­ve­tő­en jól műkö­dik.

A szmájli

Még csak feb­ru­ár van, és már meg is van az első idei poszt.

Teg­nap vol­tak nálunk ven­dé­gek. Kata és Zizi jó nagyot ját­szot­tak a gye­re­kek­kel, el is fárad­tak ala­po­san. Kata meg­le­he­tő­sen zeher­nyés lesz egy idő után, ami­kor az álmos­sá­ga elér egy bizo­nyos, kri­ti­kus szin­tet. Ilyen­kor tet­sző­le­ges, nem várt és nega­tív ese­mény hatá­sá­ra nem túl ked­ve­sen rea­gál, ejtsd hisz­ti­zik. Teg­nap este ez a ven­dég­ség végén, búcsúz­ko­dás után tör­tént, ami­kor tel­je­sen kiakadt, mert pizsa­má­ban és orosz­lá­nos mamusz­ban nem mehe­tett ki a par­ko­ló­ba. Hogy anna­pet­iger­gő­sen fejez­zem ki magam,

keser­ve­sen sír­va fakadt”.

Mi köz­ben a háló­szo­bánk­ból inte­get­tünk kife­lé, ami­kor Kata a leg­ve­he­men­seb­ben hisz­ti­zett. Elég han­gos volt, aztán fej­jel bele­ug­rott az ágy­ba, arc­cal lefe­lé, ettől a hang­erő a töre­dé­ké­re esett vissza. Per­sze ez nem tar­tott soká­ig, mert elég nehéz léle­gez­ni a har­minc cen­tis Vej­ne­möj­nen-mat­ra­con keresz­tül. Kata fel­kelt, és kiro­hant a szo­bá­ból (Zizi így talál­ko­zott elő­ször a Dopp­ler-effek­tus­sal). Ez maradt a lepe­dőn Kata után.

Kata nem boldog

Nekem rög­tön a For­rest Gump-féle saras póló jutott az eszem­be.

forrest_boldog

Az élet a leg­jobb ren­de­ző, én meg a leg­jobb fény­ké­pész.

Bogyó és Babóca a valóságban

Évek óta olva­sunk Bogyó és Babó­cát a gye­re­kek­nek. 5 éves koruk­ra las­san leszok­tak róla, kinőt­ték sze­ren­csé­re. Nem tudom, hány B&B‑mese van össze­sen, de annyi­fé­lét lát­tam már, olyan vál­to­za­tos fel­ál­lá­sok­ban sze­re­pel­nek a rova­rok és egyéb állat­faj­ták, hogy azt egy köze­pe­sen tehet­sé­ges Pri­vate Gold-ren­de­ző is meg­iri­gyel­het­né. Két dolog zavart ret­ten­tő­en:

  1. A sze­rep­lők hol akko­rák, mint iga­zá­ból (ld. Bogyó és Babó­ca 1x01, A barát­ság) — a két kis dög akko­ra, mint egy cse­resz­nye vs. min­den másik mese, ahol meg tojást tör­nek fel, mak­kot esz­nek stb. Mind­egy, ezen átug­rot­tam, a Macs­ka­fo­gó­ban is elfo­gad­tam, hogy Gra­bows­ki bele­má­szik a kólás­üveg­be, ami­ből a pat­kány ivott, pedig egyéb­ként kb. ugyan­ak­ko­rák.
  2. A sze­rep­lők miért élnek ekko­ra barát­ság­ban ahe­lyett, hogy akku­rá­tu­san meg­en­nék egy­mást?

Mivel időm mint a ten­ger (kifo­lyik a keze­im közül), ezért az aláb­bi gyűj­tés­sel pró­bá­lom fel­dol­goz­ni e máso­dik pon­tot. Miu­tán meg­ta­lál­tam a meg­fe­le­lő hen­te­lős vide­ót, akkor utá­na nagyon han­go­san nevet­tem, ami­kor lefo­tóz­tam a vonat­ko­zó részt a meg­fe­le­lő mese­könyv­ből. Néha meg­döb­ben­tő­en stim­mel­nek az arc­ki­fe­je­zé­sek, mint­ha tény­leg mind­járt egy­más­nak esné­nek, oszt Bogyó izom­ból leha­rap­ná Babó­ca 2. bal kezét. (A poszt apro­pó­ja egy 444-es cikk, amit nem olyan régen olvas­tam: Nincs az a bele­zős hor­ror, ami vete­ked­het­ne a lát­vánnyal, ahogy az egyik állat meg­eszi a mási­kat.)

Fel­hí­vás: ezek a vide­ók nem cuki kis álla­to­kat mutat­nak. Illet­ve cukik, egy dara­big, de aztán az egyik meg­eszi a mási­kat. Vagy a másik az egyi­ket. Vagy csak har­col­nak. Vagy har­col­nak, és az egyik meg­eszi a mási­kat. Olyan nincs, hogy csak úgy elvan­nak egy­más­sal, mon­da­nak egy­más­nak vala­mit, és akkor az egyik keser­ve­sen sír­va fakad. (Vagy Anna/Peti/Gergő fakad keser­ve­sen sír­va? Eze­ket min­dig keve­rem.) Az élet nem ilyen. Ne nézd meg eze­ket a vide­ó­kat!

Száz­lá­bú és az egér
Százlábú és az egér

Bogyó és a száz­lá­bú
Bogyó és Százlábú

Babó­ca (vagy iga­zá­ból akár­ki, ez a bar­lan­gi pók a leg­ki­rí­vóbb sze­rep­lő) és a bar­lan­gi pók
Babóca és a barlangi pók

Babó­ca és Bal­ta­zár
Babóca és Baltazár

Ven­del és Bal­ta­zár
Vendel és Baltazár

Bogyó és Sün Soma
Bogyó és Sün Soma

Sün Soma és Bal­ta­zár
Sün Soma és Baltazár

Bogyó és a han­gyák
Bogyó és a hangyák

Ha Bar­tos Eri­ka néni­nek nem tet­szik, hogy a gyö­nyö­rű raj­za­it és az élet­hű sze­rep­lő­it ilyen alan­tas témá­hoz hasz­nál­tam, akkor kész­ség­gel lesze­dem az összes képet és min­den egyéb uta­lást. Sőt, írok és raj­zo­lok egy saját mese­köny­vet, ami­ben a sze­rep­lők nem alá-fölé­ren­delt­sé­gi viszony­ban lesz­nek a táp­lá­lék­lánc­ban!

Ezúton feje­zem ki köszö­ne­te­met Regi­nek, aki hol­nap tovább öreg­szik. Csak annyit kel­lett kér­dez­nem tőle, hogy melyik mesé­ben van ben­ne X és Y, és már mond­ta is, hogy a kis okker­sár­ga könyv­ben, ami­kor eluta­zik az egész bagázs vidék­re hak­niz­ni, hogy talál­koz­za­nak Bogyó eltit­kolt fél­ke­gyel­mű fél­test­vé­ré­vel.