Alpenbrevet Silber 2024 élménybeszámoló

Bicik­lis téma, ha nem érde­kel ez a gyö­nyö­rű sport­ág, vár­hatsz a követ­ke­ző poszt­ra, pár hónap, és érkezik.

A tör­té­net nap­ra pon­to­san egy éve kez­dő­dött, ami­kor hir­te­len fel­in­du­lás­ból regiszt­rál­tam maga­mat az Alpenb­re­vet c. ver­seny ezüst foko­za­tá­ra. Mi moti­vált? Vol­tam fenn sok­szor abban az évben az Uet­li­ber­gen, ami nagy­já­ból a hato­da az álta­lam válasz­tott táv­nak, tehát ez egy könnyen elér­he­tő cél (nem). Mivel ez egy ország­úti ver­seny, egy gra­vel bike, ami nekem ekkor volt, töké­le­tes jár­mű (nem). Médi szü­le­tés­nap­já­ra és Regi név­nap­já­ra esik az ese­mény, ezért nyil­ván jó, hogy távol mara­dok (nem). Tehát regisztráltam.

Felkészülés

Regi vett nekem bicik­lit pár nap­pal később, egy prob­lé­ma tehát meg­ol­dó­dott. Men­tem még abban az évben pár Uet­li­ber­get, 2024-et pedig erős foga­da­lom­mal kezd­tem, misze­rint dur­ván edze­ni fogok, hogy meg tud­jam csi­nál­ni. Alant össze­szed­tem, hogy mikor és mennyit teker­tem, cél­zot­tan azért, hogy készül­jek a ver­seny­re, ebben nincs ben­ne a mun­ká­ba­já­rás vagy egyéb könnye­debb tekerés.

1. feb­ru­ár 10.: 67km/1’400m — Zoli­val elmen­tünk teker­ni Feh­ral­torf körül, totá­li­san kiké­szül­tem, két napig tar­tott, míg magam­hoz tértem.
2. már­ci­us 16.: 50km/700m — rela­tí­ve laza teke­rés kicsit hosszab­ban, de a kör­nyé­ken maradva.
3. már­ci­us 23.: 38km/800m — Jós­ká­val Alb­i­spass és Buchen­egg­pass, rövid, de magas túra, jó volt.
4. ápri­lis 7.: 100km/300m — men­tem egy tel­jes Zürich­see-kört, nem az emel­ke­dés miatt (egy tó körül álta­lá­ban nem szo­kott az len­ni), de akar­tam egy hosszabb túrát, hogy mennyi­re fáj tőle a seg­gem (nagyon).
5. ápri­lis 14.: 82km/1’400m — rög­tön követ­ke­ző héten hason­ló hossz, csak több emel­ke­dő­vel, itt már sok­kal job­ban érez­tem magam utá­na, mint feb­ru­ár­ban, pedig hason­ló trip volt.
6. május 12.: 88km/1’700m — egy hónap pihi után még hosszabb, még maga­sabb, ezután sem vol­tam tel­je­sen készen, csak kicsit zavart, hogy a Stra­va rávitt egy mező­re meg bevitt egy erdei túra­ös­vény­re az ország­úti bringával.
7. május 20.: 32km/1’000m — Pityu­val csi­nál­tunk egy Iber­gereg­get, és kap­tam tőle jó sok taná­csot bicik­lis fel­sze­re­lés és ruhá­zat kapcsán.
8. május 26.: 98km/2’100m — Zoli­val lemen­tünk Fre­i­en­bach­ba kocsi­val, majd utá­na egy kor­rekt kört 3 csúccsal (Sat­te­legg, Iber­geregg, Raten); ezután érez­tem azt, hogy sike­rül­ni fog az Alpenb­re­vet, és egy kicsit talán túlon­túl is megnyugodtam…
9. szep­tem­ber 1.: 38km/1’100m — több mint három hónap szü­net és egy nye­reg­cse­re után ültem újra bicik­li­re… Ugyan sokat edzet­tem (nem brin­gá­val), de egy hét­tel a ‘brövé előtt úgy vol­tam vele, hogy muszáj most már meg­néz­ni, hogy min­den klappol‑e. Jól sike­rült a teszt, 3x men­tem fel az Uet­li­berg­re, és úgy dön­töt­tem, ennyi ráké­szü­lés elég is lesz.

(A dátu­mok — link Stra­vá­ra — után a meg­tett táv és az emel­ke­dés van fel­tűn­tet­ve, viszo­nyí­tás kép­pen az Alpenb­re­vet ezüst­nél ez 107km/3’100m.)

Bepakolás

Nem hagy­tam min­dent az utol­só pil­la­nat­ra, pén­tek dél­után 3‑kor még nem volt kész a poggyá­szom, de ezút­tal saját magam­nak pakol­tam be (ott­hon is hagy­tam pár dol­got). Vit­tem ren­ge­teg bicik­li­zés­sel kap­cso­la­tos dol­got, néme­lyik­ről kide­rült, hogy tel­je­sen feles­le­ge­sen, más viszont elég­gé hiány­zott. Fel­írom magam­nak ide, hogy mit vit­tem, és mennyi­re volt jó ötlet.

• 3 rövid bicik­lis nad­rág, ami­ből egyet hord­tam végül, iga­zá­ból egy hosszú ver­zi­ó­val job­ban jár­tam vol­na, de ez nem volt vészes
• 2 rövid bicik­lis fel­ső, a sok­zse­bes ver­zi­ót válasz­tot­tam, ami szu­pe­rül műkö­dött… nagyon kel­lett vol­na egy hosszú­uj­jú, de végü­lis meg­ol­dot­tam a rövid­del is
• alá­öl­tö­zőt nem vit­tem, de a hely­szí­nen vet­tem, éle­tet mentett
• fel­csa­tol­ha­tó karvédő/melegítő ujjak, élet­men­tő­nek bizonyultak
• önma­gá­ba össze­hajt­ha­tó eső­ka­bát, nem akar­tam kinyit­ni, mert nehéz vissza­gyö­mö­szöl­ni, de ez is éle­tet men­tett, majd­nem végig raj­tam volt
• bicik­lis sil­des sap­ka sisak alá, jó ötlet volt
• 3 bicik­lis kesz­tyű (1 ujjas, 2 ujjat­lan), majd­nem végig az ujjas­ban vol­tam, örül­tem neki a hideg­ben, és jó ötlet volt meleg­ben vál­ta­ni az ujjat­lan­ra, amit magam­mal vittem
• pro­te­in­sze­le­tek, vit­tem magam­mal töb­bet, egyet sem ettem
• zse­lék (csak olyat vit­tem, amit koráb­ban nem pró­bál­tam), erő­nek ere­jé­vel rávet­tem magam a fogyasz­tá­suk­ra, és jó volt, mert így nem éhez­tem el (Jós­ká­tól átvett szak­ki­fe­je­zés), és csak a vége felé fájt egy kicsit a gyom­rom, sem­mi hányinger
• 2 kulacs, szu­per ötlet volt, több­ször újra­töl­töt­tem izo­tó­ni­ás lötyi­vel és víz­zel is, illet­ve kez­det­ben vit­tem magam­mal magnéziumot
• L‑karnitin, bevet­tem egyet reg­gel és egyet délben
• váz­ra erő­sí­tett nagyon menő cucc­tar­tó, tele­pa­kol­tam min­den föl­di jóval, és egy­szer sem vet­tem elő sem­mit, ezt leg­kö­ze­lebb más­hogy csinálom
• kor­mány­re erő­sí­tett tás­ka, batár nagy, emi­att nagyon kényel­met­len, ezt leszereltem
• tar­ta­lék bel­ső, pum­pa önbi­za­lom­pun­pa, úgy vol­tam vele, hogy ha defek­tet kapok, nem tudom és nem is aka­rom cse­rél­ni, ha nincs épp akkor ott egy szak­ér­tő önkén­tes, akkor feladom
• nap­tej, úgy vol­tam vele haj­na­li hat­kor, hogy nem kenem fel, elő­ször dél­után 2‑kor lát­tam napot, addig­ra hat­szor leiz­zad­tam vol­na úgy­is, sze­ren­csé­re nem égtem le
• bőr­pu­hí­tó krém az ülő­gu­mók­ra, vit­tem, ken­tem, nem sokat ért
• fül­hall­ga­tók, egy­szer sem hasz­nál­tam őket se tele­fo­ná­lás­ra, se zenét vagy pod­cas­tet hallgatni

Jövő­re viszek meleg ÉS hideg idő­já­rás­nak meg­fe­le­lő ruhá­za­tot, zse­lék­kel fogok csak ope­rál­ni (a fris­sí­tő­ál­lo­má­so­kon volt ren­ge­teg kaja és pia), és így sok­kal leanebb lesz majd a felszerelésem.

Azt is sze­ret­ném meg­je­gyez­ni, hogy jövő­re kér­jek vacso­rát (tészta+szósz, repe­ta van), mert külön­ben vissza kell megint sétál­ni a regiszt­rá­ci­ós sátor­hoz, és néha állí­tó­lag el is fogy az étel, és akkor nem megy a töltés.

Gothardpass (2’106m)

Korai kelés (5:20), szén­hid­rát­gaz­dag reg­ge­li, gyors öltö­zés, és már indul­tunk is a start­hoz. Az ezüst 6:25-kor indult egy­ben, ez elég­gé nagy töme­get jelen­tett ugye. Ekkor még sötét volt, de gyor­san elkez­dő­dött a pir­ka­dat, és mire meg­kezd­tük a mászást, már majd­nem lehe­tett is lát­ni vala­mit. Még sosem vol­tam koráb­ban a Got­hard­pass-on ebből az irány­ból (mond­juk a másik­ból se (mond­juk a töb­bi pass-on se)), így engem meg­le­pett, hogy rela­tí­ve egy­sze­rű mászás­sal kezd­tünk (679 méter 9,3 km-en). Úgy érez­tem, elég jó erő­ben vagyok, mert annyi­ra sokan nem előz­tek meg fel­fe­lé, mond­juk én sem hagy­tam le tucat­nyi ver­seny­zőt. (Az Alpenb­re­vet nem ver­seny — a szerk.) Nem kel­lett sehol sem meg­áll­nom, 1 óra 10 perc alatt értem el a táb­lá­ig. Gyors fotó, és indul­tam is lefe­lé a töb­bi­ek­kel együtt.

Jók vol­tak az útvi­szo­nyok, szé­les utak és szá­raz asz­falt. Aztán jöt­tek a macs­ka­kö­ves részek, eze­ken min­den­ki ala­po­san meg­szen­ve­dett. Men­tél már le ország­úti bicik­li­vel, nagy tem­pó­val koc­ka­kö­ves úton? Nem jó élmény. Talán 4 vagy 5 ilyen rész volt, néhány kom­bi­nál­va lám­pás épít­ke­zés­sel, nagyon örül­tem, ami­kor vég­re leér­tem. Illet­ve… A lej­tő alján vet­tem ész­re, hogy mint­ha tud­nék még vál­ta­ni (mert látom, hogy hátul van még egy fogas­ke­rék), de nem megy lej­jebb a vál­tás. Aztán jött egy kisebb emel­ke­dő, vál­ta­ni akar­tam a másik irány­ba, és az sem ment. Sze­ren­csé­re gyor­san beér­tem az első állo­más­ra, és meg­néz­tem, hogy mi is a gond.

Nem tudom.

SRAM AXS elekt­ro­mos vál­tóm van, ami úgy műkö­dik, hogy van egy akku a hát­só vál­tón és egy az első vál­tón, illet­ve a fék­ka­rok­nál a kor­má­nyon két pöcök, amik­kel lehet kap­csol­ni a vál­tó­kat, sőt, ezek van­nak hoz­zá­ad­va a Gar­min bicik­li-com­pu­ter­hez is. Eluta­zás előtt fel­töl­töt­tem mind­két akkut gon­do­san, így biz­tos vol­tam ben­ne, hogy ezzel nem lehet gond. De azért biz­tos ami biz­tos mind­ket­tőt meg­iga­zí­tot­tam, meg­rá­zo­gat­tam (ulti­ma­te meg­ol­dás), meg­cse­rél­tem. Sem­mi. Ekkor kezd­tem el gond­ter­hel­ten men­ni kör­be-kör­be az airo­lói alap­tá­bor­ban, hogy talál­jak vala­kit, aki tud nem ola­szul beszél­ni (#1 kihí­vás) és ért a bicik­lik­hez (#2 kihí­vás). Idő­vel talál­tam. Elmond­tam neki, hogy elekt­ro­mos vál­tóm van, és vala­mi­ért nem megy, de lövé­sem sincs, miért. Mond­ta az ille­tő, hogy nem ért az elekt­ro­mos vál­tók­hoz, de been­ge­dett a bicik­lis­bolt­já­ba (!) és oda­adott ren­ge­teg szer­szá­mot (!), hogy pró­bál­koz­zam nyu­god­tan. Eset­leg hard reset, hát­ha az segít. Nosza, ráke­res­tem, és meg­ta­lál­tam egy hasz­nos vide­ót, amin lépés­ről lépés­re végig­men­tem. Gomb a hát­só vál­tón hosszan, vil­log, gomb az első vál­tón hosszan, akkor a hát­só vál­tó jelez, hogy meg­ta­lál­ták egy­mást, örü­lés. Gomb a jobb vál­tó­ka­ron, hát­só vál­tó vidá­man kacsint. Gomb a bal vál­tó­ka­ron, és… sem­mi. Nem csi­nál sem­mit. De vár­junk csak, van ott is egy kis LED, ami piro­san vil­log (ez min­dig jót jelent). Újabb kere­sés, heu­ré­ka — leme­rült az elem. Milyen elem?! Hát nem elég a két akku, most már elem­cse­re is javal­lott? Fel­hív­tam Pityu bará­to­mat, és táv­se­gít­ség­gel kita­lál­tuk, hogy igen, meg kell talál­ni az ele­met, ki kell cse­rél­ni. Első kör­ben szét­szed­tem a féket, ami szin­tén a kor­má­nyon van, de nem a vál­tó, és nem is a vál­tó ele­me, úgy­hogy gyor­san össze­rak­tam úgy, ahogy talál­tam. Aztán nagy nehéz­ség­gel és uro­ló­gi­ai mód­sze­rek­kel fel­haj­tot­tam a kor­mány gumi részét, ami alatt meg­bújt az elem­tar­tó. Igen ám, de ehhez a segí­tő videó sze­rint kell egy érme, ami nyil­ván nem volt nálam egy se. Lelej­mol­tam vala­kit 20 rap­pen­re (nem adtam vissza, magam­nál tar­tot­tam az egész út alatt), kinyi­tot­tam az elem­tar­tót, kivet­tem az üres ele­met, és ott áll­tam, hogy akkor most mi legyen. Kinél van egy CR2032-es?

És ekkor jött az egész nap leg­fel­eme­lőbb része: egy önkén­tes beül­te­tett az autó­já­ba, elvitt a leg­kö­ze­leb­bi Den­ner­hez, ahol meg­ta­lál­tuk az ele­me­ket, vet­tem 4 új ele­met (biz­tos­ra men­tem), vissza­men­tünk a bicik­li­hez, berak­tam az új ele­met, meg­csi­nál­tam a hard rese­tet (ezút­tal lát­ta a bal vál­tót is vég­re), és mind­össze más­fél óra után készen is áll­tam arra, hogy tovább­in­dul­jak. Eddig­re a tábor már tel­je­sen kiürült, leg­alább így nem kerü­lök tömeg­bu­kás­ba, gon­dol­tam magam­ban, miköz­ben az üres utat róttam.

Nufenenpass (2’480m)

Követ­ke­zett a három csúcs leg­ma­ga­sab­bi­ka, a leg­ne­he­zebb mászás (1’327 méter 21,6 km-en). Elkez­dett sze­mer­kél­ni az eső, köd lett, tak­nyos uta­kon teker­tem. Ugyan a hosszú pihe­nő miatt nagyon lema­rad­tam, még­is elkezd­tem beér­ni egy­re-más­ra az embe­re­ket, nagyon büsz­ke vol­tam magam­ra. Olyan jó tem­pót men­tem (időn­ként akár 7 km/h‑s sebes­ség­gel is repesz­tet­tem), hogy töb­ben is beáll­tak mögém szél­ár­nyék­ba, vagy talán inkább azért, hogy fel­fog­jam az esőt előt­tük. Egy­szer áll­tam meg 10 mp-re egy piros lám­pa miatt, de ezt leszá­mít­va jó időt men­tem (magam­hoz képest), kb. 2 óra 20 per­cig tar­tott ez az emel­ke­dés. A táb­lá­nál újfent fotó, zse­lé­evés, ivás, és indul­tam tovább lefele.

Nagyon fáz­tam, illet­ve a vizes út miatt fél­tem is. Pró­bál­tam las­san men­ni, ami azt jelen­tet­te, hogy sokat és soká­ig fékez­tem, ami miatt a féke­im mele­ged­tek és kop­tak, ami miatt rosszab­bul fog­tak, ami miatt még töb­bet fékez­tem, és ez így ment addig, amíg már rémes han­gon visí­tot­tak a fék­tár­csák. Fél­re­áll­tam, gon­dol­tam, össze­kö­töm a kel­le­me­set a hasz­nos­sal, és pipi­kél­tem is gyor­san egyet. Ehhez higi­é­ni­ai okok­ból levet­tem a kesz­tyű­i­met, ami­ket a der­mesz­tő szél rög­tön el is vitt pár métert, nem volt elég, hogy küz­döt­tem az ele­mek­kel (ezút­tal nem CR2032) és a sugár­ral, de köz­ben még a kesz­tyű­ket is haj­ku­rász­hat­tam. Sze­ren­csé­re meg­lett mind­ket­tő, vissza­öl­töz­tem, és foly­tat­tam lefe­lé az uta­mat. A las­sú­sá­gom miatt 50 perc volt, míg az Ulri­chen­ben levő máso­dik fris­sí­tő­ál­lo­más­ra értem, ahol egy kel­le­mes negyed­órát ettem és ittam végig. Volt izo­tó­ni­ás víz és sima víz, kenyér, perec, sajt, kol­bász, brow­nie, cso­ki, lehe­tett töl­te­kez­ni újfent.

Furkapass (2’436m)

Követ­ke­zett a har­ma­dik, egy­ben utol­só csúcs, ami az első­nél nagyobb, a máso­dik­nál kisebb, de 2’000 méter mászás után sem­mi­képp sem az egy­sze­rű kate­gó­ria volt (1’089 méter 16,3 km-en). Neki­in­dul­tam az eddi­gi menet­fel­sze­re­lé­sem­ben, de az első egye­nes köze­pén meg kel­lett áll­nom, hogy levet­kez­zek, jó érzés volt begyűr­ni a hát­só zse­bem­be az eső­ka­bá­tot, leven­ni a kar­vé­dő ujja­kat, és átbúj­ni a pár­ná­zot­tabb ujjat­lan kesz­tyű­be. Meg­in­dul­tam fel­fe­lé, és itt már tény­leg jó sokan vol­tak, úgy tűnt, beér­tem egy gyen­gébb vagy pihe­nő­sebb bolyt. Itt is vol­tak töb­ben, akik beáll­tak mögém, olyan is akadt, aki aztán meg­kö­szön­te, meg volt, aki­vel tud­tunk is cse­rél­ni helyet, bár nem soká­ig tar­tot­tam vele a lépést, és lehagyott.

A Fur­kán se vol­tam még ugye, nem tud­tam, mire szá­mít­ha­tok. Ami­kor meg­ér­kez­tem egy egye­ne­sebb sza­kasz végén, meg­döb­ben­tett a hegy magas­sá­ga, fel­néz­tem, és alig lát­tam a tete­jét, nehe­zen tud­tam meg­szá­mol­ni a kanya­ro­kat az útban. A jó idő nem segí­tett, a Gott­har­dot a sötét­ség, a Nufe­nent a köd miatt nem lát­tam, így tel­jes való­já­ban elő­ször került eli­bém egy ekko­ra hegy. De nem szeg­te ez ked­vem, men­tem tovább meg­ál­lás nél­kül. Lehagy­tam egy gőz­moz­donyt (mond­juk állt), elmen­tem az iko­ni­kus (és bezárt) Bel­védè­re mel­lett, majd abban a pil­la­nat­ban, ami­kor meg­jött az azna­pi BeRe­al, fel­ér­tem a hegy tetejére.

Itt is fotóz­tam, ettem-ittam, majd tovább­in­dul­tam a vég­ső eresz­ke­dés­re. Itt is óva­tos vol­tam, több­ször is meg­áll­tam hűte­ni a féke­ket, itt még talán job­ban is fél­tem, mint a Nufe­ne­nen, mert job­ban lát­szott a mere­dély az út mel­lett (sok­szor nem volt kor­lát sem). Nem tud­tam annyi­ra las­san men­ni, hogy ne fáz­zak, ezért aztán újra beöl­töz­tem, pedig annyi­ra sze­ret­tem vol­na csap­zott mell­kas­szőr­rel begu­rul­ni a cél­ba. Összes­sé­gé­ben 10 órát vol­tam távol Ander­mat­tól, a Stra­va sze­rint net­tó 8 órát teker­tem 13,5 km/h‑s átlag­gal. Nagyon örül­tem, és nagyon hálás vol­tam azért, hogy itt lehet­tem, és tel­je­sít­het­tem ezt a távot.

Mi lesz ezután? Nagyon bejött ez a faj­ta ver­seny­men­tes ver­seny­zés, az ilyen hosszú­tá­vú mászás, hegyek között levés. Ha tudok, jövő­re is megyek egy ezüs­töt, és ha sike­rül azt elég erő­sen abszol­vál­ni, akkor bepró­bál­koz­nék utá­na egy arannyal. (A pla­ti­na elér­he­tet­len.) Emel­lett érde­kes lehet hason­ló köze­leb­bi ver­seny is, pl. a már nevé­ben is meg­ka­pó Tor­to­ur, ami­ből a leg­rö­vi­debb táv mind­össze 250 km.

Itt sze­ret­ném meg­ra­gad­ni az alkal­mat, hogy meg­kö­szön­jem a támo­ga­tást első­sor­ban Regi­nek, mert nél­kü­le ez nem sike­rül­he­tett vol­na. Köszö­nöm szépen! 🍬