A kis Vuk (2012)

Regi­vel men­tünk be csü­tör­tök este a város­ba (Göd -> Buda­pest), ami­kor lát­tunk egy rókát (nem az elsőt, ami­óta haza­jöt­tünk, sze­zon van vagy mi). Ami a jó ebben, hogy egy ara­nyos kis róka volt (ld. Vuk), és sike­rült vide­ó­ra ven­ni őt. Az alá­fes­tő zenét a korai Wolf Kati biz­to­sí­tot­ta szá­munk­ra.

Tibi, a degu (2007–2012)

Képünk illusztráció.Képünk illuszt­rá­ció.

Ma reg­gel szo­mo­rú hírt kap­tam: “Tibi..” — Regi csak ennyit írt.

Tibit és lakó­tár­sát, Ste­ve McQu­eent még 2007. novem­ber 4‑én vet­tük. Én koráb­ban nagy deg­ute­nyész­tő vol­tam (na jó, volt egy pár degum, és volt pár alom is), ennek hatá­sá­ra rábe­szél­tem Regit, hogy legye­nek deguink. Let­tek, és aztán lett is nagy csa­ló­dás, mert ezek a deguk már csep­pet sem hason­lí­tot­tak a ’90-es évek nagy degu­ge­ne­rá­ci­ó­já­ra. Sze­gény Speedy-hez, az első és leg­ked­ve­sebb tenyész­ka­nom­hoz képest az új deguk hara­pó­sak, barát­ság­ta­la­nok és mogor­vák vol­tak. Nem örül­tek neki, ami­kor még Gödön degu­biz­tos­sá tet­tük a szo­bán­kat, és mász­kál­hat­tak össze-vissza. Aztán kap­tak egy fan­tasz­ti­kus lehe­tő­sé­get, és egy egész szo­bá­juk lett, göd­rök­kel, hegyek­kel, min­den­nel, ami­re egy degu vágy­hat. Aztán meg­szök­tek, és egy hét után kerül­tek elő a kazán­ház­ban, meg­té­páz­va, büdö­sen.

2008-ban köl­töz­tünk, és jöt­tek velünk a deguk is Cse­pel­re. És elkezd­tek meg­szök­ni. Kirág­ták magu­kat, össze­rág­ták a veze­té­ke­ket, min­den nap úgy kel­lett össze­va­dász­ni őket innen-onnan. És még min­dig nem vol­tak barát­sá­go­sak, sőt. 2009. feb­ru­ár 21-én aztán Ste­ve az örök hör­csög­ka­ri­kák föld­jé­re távo­zott, Tibi pedig egye­dül maradt.

2009-ben ismét köl­töz­tünk, Kis­pest­re, Tibi­vel. Itt is átélt pár kalan­dot, volt, hogy nyit­va maradt a ket­rec ajta­ja, kimá­szott, és Lin­da meg­pró­bál­ta meg­en­ni (nem sike­rült). Volt a sza­bad­ban is, ami­kor taka­rí­tot­tam a ket­re­cét (három év alatt leg­alább ötször), kirak­tam a fűre, azt sze­ret­te.

Visz­lát, Tibi! Üdvöz­löm Ste­ve-et, Speedy‑t és a töb­bi­e­ket.

Rózsabokor legyilkolása — CHECK

Lin­dá­val kimen­tünk a kert­be, és elő­re meg­fon­tolt szán­dék­kal meg­öl­tük a rózsa­bok­rot. Egy ekko­ra rózsá­val a kert nem kife­je­zet­ten gye­rek­biz­tos, mikor leg­utóbb két kis kölök fut­ká­ro­zott fel-alá, per­cen­ként akadt fenn hol egyi­kük, hogy mási­kuk. (Mond­juk addig leg­alább Lin­da pihen­he­tett, mert őt ker­get­ték.)

Rég volt már JS-es fotó­cse­re, tehát tes­sék a kép­re men­ni egér­rel.

Rózsabokor

Lin­da, a rózsa­bo­kor­evő vér­mopsz.

Szabadság miatt zárva

Igen, ezt kel­lett vol­na kiír­nom még a hét ele­jén, de nem tet­tem :) Hét­főn intéz­tünk sok min­dent, ked­den lemen­tünk Angya­li­szi­get­re, pén­te­ken (teg­nap) haza­jöt­tünk, és még min­dig van egy tel­jes hét­vé­ge. Rakok ide egy képet.

Egyéb­ként ha már szó­ba­jött: Angya­li­szi­get egy kis szi­get a rác­ke­vei Kis-Duná­nál, tehát ez egy holt­ág. Egyik oldal­ról a Cse­pel-szi­get, másik oldal­ról pedig a Duna-Tisza köze, azaz a “pes­ti oldal” fog­ja köz­re. Itt van nekünk egy tel­künk, amit még a nagy­szü­le­im vet­tek kb. 60 éve. Mi Angya­li­nak vagy Rác­ke­vé­nek hív­juk, pedig iga­zá­ból Kis­kun­lac­há­za-Duna­part­hoz van a leg­kö­ze­lebb. Akit még min­dig érde­kel a téma, az néze­lőd­het Goog­le Mapsen.

Gyors és rövid hírek:
 — Lin­da min­den­fé­le élős­kö­dő­ket hozott haza a bun­dá­já­ban, teg­nap órá­kon keresz­tül kefél­tem (a szó szo­ros értel­mé­ben), aztán volt für­de­tés, és Regi egy csi­pesszel neki­esett, majd karan­tén­ba helyez­tük. A mai nap fő fel­ada­ta vala­mi­lyen vegy­szer beszer­zé­se, ami meg­öli a mara­dék para­zi­ta­ko­ló­ni­át.
 — Mint­egy foga­da­lom gya­nánt leírom, hogy ma sövényt vágok, füvet nyí­rok, és hason­ló far­mer­dol­go­kat teszek.
 — Kije­lent­he­tő, hogy koráb­bi jós­la­tom­mal ellen­tét­ben még­sem volt nagy zuhé teg­nap. Ennek örü­lök, a tűzi­já­té­kot viszont még tévé­ben sem néz­tük.

Fekete macska és foci

Teg­nap éjfél körül jöt­tünk haza kocsi­val az Üllői úton. A Kli­ni­kák magas­sá­gá­ban sze­mem sar­ká­ból látom, hogy vala­mi feke­te­ség rohan át az úton. Egy feke­te macs­ka futott át előt­tünk. Fékez­tem, pont átért a szem­be­sáv­ba a macsek, ahol az ott köz­le­ke­dő Q7-essel már nem volt olyan mák­ja, mint velünk. Szó­val sze­ret­nék kér­ni egy perc néma csen­det a feke­te macs­ka emlé­ké­re, aki saját magá­nak nem hozott sze­ren­csét.

Köszö­nöm.

Ma pedig a terv a követ­ke­ző:
— elmo­so­ga­tás;
— kaka­sze­dés a kert­ben;
— fűnyí­rás (igen, a kert­ben);
— sok-sok foci­zás az Apá­czai­ban, mert ott reg­gel 9‑től este 9‑ig “sport­nap” van.

Gel­lért­hegy ügy­ben annyi az elő­re­lé­pés, hogy elfo­gyott a sitt, és most éppen taka­rí­tás folyik. Lehet, hogy vasár­nap ott foly­ta­tom a test­edzést.

Szép hét­vé­gét min­den­ki­nek. Anyu­kám­nak pedig nagyon bol­dog szü­le­tés­na­pot!

Linda kvíz — eredményhirdetés

Dob­per­gés, füg­göny fel, Lin­da beti­peg a szín­pad­ra két­lá­bon, man­csai között egy üveg “finom” bor­ral — ugye min­den­ki lát­ja e képet maga előtt?

Kezd­jük a vála­szok­kal.

  1. válasz: Lin­da 2009. szep­tem­ber 12-én szü­le­tett, pon­to­san azon a napon, ami­kor Regi­vel a temp­lo­mi eskü­vőnk volt.
  2. válasz: Valen­tin-napon Lin­da 5,1 kg-ot nyo­mott, itt elfo­gad­tam helyes válasz­nak min­dent 4 és 6 között.
  3. válasz: Ahogy arról itt a blo­gon is beszá­mol­tam, Lin­da szí­ve­sen hur­col­ja el a pelu­sát min­den­fé­le helyek­re, emel­lett pedig szí­ve­sen rak cso­ma­got a kony­há­ba, a sütő elé. Itt elég volt a kony­hát tud­ni.
  4. válasz: Lin­da leg­na­gyobb ellen­fe­le Homer Simp­son, aki ház­tar­tá­sunk­ban Regi mamu­sza for­má­já­ban van jelen. Az egyik Homer egyik füle már áldo­za­tul esett a táma­dá­sok­nak.
  5. válasz: Ha Lin­da elme­rül­ten rág­csál­ja a far­kát, ezt leg­szí­ve­seb­ben a bab­zsák­fo­tel­ben teszi, mert akkor nem csúsz­kál el, és el tud­ja kap­ni a reni­tens test­részt.

Nem meg­le­pő, de teli­ta­lá­lat egy sem volt. Holt­ver­seny­ben máso­dik helyen vég­zett Komcsy, Pityu és Peti, akik egy­aránt egy-egy helyes választ adtak. (Gra­tu­lá­lok nekik, csak így tovább!) Az abszo­lút győz­tes, két helyes válasszal pedig nem más, mint Ton­csi & Ger­gő (a ver­seny­ki­írás és az ÁSZF sze­rint nem volt meg­tilt­va, hogy csa­pat­ban sze­re­pel­je­nek a bekül­dők, szó­val rek­la­má­ci­ó­nak helye nincs), hur­rá! Nye­re­mé­nyük pedig egy “finom” bor, ugye, amit majd úgy adunk át nekik, hogy abban vala­hogy Lin­da is sze­re­pet kap.

Marad­ja­tok velem ezután is, mert soha nem látott izgal­mak jön­nek!

Linda kvíz

Elha­tá­roz­tam, hogy nagy­sza­bá­sú kvízt csi­ná­lok, mert rég volt már bár­mi ilyen vagy bár­mi­lyen eksön itt.

Linda kvíz

A játék­sza­bály egy­sze­rű: a leg­gyor­sabb ember nyer, aki min­den kér­dés­re helye­sen vála­szol, illet­ve ha a határ­idő­ig (ami legyen mond­juk 2010. feb­ru­ár 28. 23:59) nincs 100%-os meg­fej­tés, akkor az, aki sze­rin­tem a leg­kö­ze­lebb volt. A győz­tes kap egy üveg finom bort, amit Lin­da fog átnyúj­ta­ni neki (meg­old­juk vala­hogy).

Tehát akkor lás­suk a kér­dé­se­ket! (Néhány nagyon egy­sze­rű, hogy legyen önbi­za­lom a nehe­zeb­bek­hez.)

  1. kér­dés: Mikor szü­le­tett Lin­da?
  2. kér­dés: Hány kilo­gramm volt Lin­da 2010. feb­ru­ár 14-én?
  3. kér­dés: Melyik Lin­da ked­venc helye, ha gonosz­kod­ni akar, és nem a pelu­sá­ra pisz­kít?
  4. kér­dés: Ki Lin­da leg­na­gyobb (rajz­film­hős) ellen­fe­le, aki­vel vér­re menő csa­tá­kat vív nap­ról nap­ra?
  5. kér­dés: Mi Lin­da ked­venc helye, ha a far­kát kíván­ja béké­ben rág­csál­ni?

A meg­fej­té­se­ket ne kom­ment­be küld­jé­tek, hanem e‑mailben, mond­juk a laci (kukac) mar­kert (pont) hu cím­re. A sub­ject legyen “Tol­ni kell a … vála­szo­kat!”, hehe.

Haj­rá!

Linda, a pusztító

Kezd­jünk egy kép­pel, hogy alá­tá­masszam a címet.

Lin­da itt éppen abba­hagy­ta a bab­zsák- és papucs­mar­can­go­lást, hogy kér­dőn néz­hes­sen rám: mi a baj? Most ezek után az esen­dő gaz­di mi mást tehet, mint hogy “hágy­ere­i­de­te­kis­hü­lye­ku­tya­jáj­buk­sí” kiál­tás­sal elkezd­je dögö­nyöz­ni?

No, de vissza a fő témá­hoz. Ked­den a követ­ke­ző tör­té­net esett meg. Lin­da egész este nagyon rakon­cát­lan volt, fel-alá fut­ko­sott, rágott, húzott, tépett, egy­szó­val lát­szott raj­ta, hogy moz­gás­hi­á­nya és ener­gia­fe­les­le­ge van, mivel egész nap nem volt kinn. 10 perc­re hagy­tam magá­ra, ami­kor leg­kö­ze­lebb kimen­tem, a követ­ke­ző kép foga­dott.

Egy kis magya­rá­zat, mert ez az ábra, khm, nem éle­tem leg­jobb­ja. Szó­val Lin­dá­nak sza­bad (be)járása van az elő­szo­bá­ban és a kony­há­ban. A pelen­ka az egy kutya­pe­len­ka, egy lete­rí­tett több­ré­te­gű papír­da­rab, ami azért van, hogy a kutya ott végez­ze a dol­gát, ha nem mehet ki. (A kutya­pe­len­ka az a kutyá­nál, ami a homo­kos­lá­da a macs­ká­nál, ha ez segít.) Mi ezt az ajtó mel­lé rak­juk köz­vet­le­nül, ezzel is céloz­va arra, hogy itt előbb-utóbb szo­ba­tisz­ta­ság lesz. Nos, Lin­da ezt az elren­de­zést újra­ér­tel­mez­te, és átvit­te a pelust a sütő elé.

De most jön csak a java!

A pelus mel­lett — ahogy azt a fen­ti ábra mutat­ja — egy helyes kis kutya­ka­ki is fel­lel­he­tő volt. Ben­nem fel­me­rült a kér­dés: vajon mi tör­tént itt?

1. ver­zió: Lin­da áthúz­ta a pelu­sát a kony­há­ba, majd kis idő eltel­té­vel “jé, hát itt van akkor a kutyavécé”-re gon­dol­ván ott végez­te el a dol­gát.

2. ver­zió: Lin­da elgyen­gült, és elfe­lej­tet­te, hogy most akkor hol kéne mit csi­nál­ni. Lepottyan­tott hát vala­mit a kony­há­ban a sütő elé. Ám ebben a pil­la­nat­ban kín­zó gon­do­lat hasí­tott pará­nyi kutya­agyá­ba: “hohó, de hisz ez rossz helyen van”. Mit lehet ilyen­kor ten­ni? Tisz­ta kutya nem fog­ja átcuc­col­ni a dol­got a pelus­ra, nem olyan csa­lád­ból szár­ma­zik ő. Mi hát a meg­ol­dás? Húz­zuk át a pelust a kutya­gu­mi mel­lé, hát­ha az min­dent meg­old! E ver­zi­ót támaszt­ja alá Lin­da nézé­se, ami­kor meg­lát­tam, mi tör­tént. Ezt lehe­tett kiol­vas­ni a tekin­te­té­ből:

Szer­vusz! Iga­zá­ból én nem értem, mi tör­tént, a pelus fog­ta magát, és átre­pült ide. Én azt hit­tem, a Te kezed van a dolog­ban, hiszen így is annyi min­dent csi­nálsz, amit nem értek. Gon­dol­tam, hát akkor ez biz­tos azt jelen­ti, hogy a kutya­vé­cé elköl­tö­zött… Így volt min­den, tisz­telt bíró­ság!