Markert Laci blogja

Az aláb­bi tör­té­net­ben elme­sé­lem, hogy indul­tunk el Velen­cé­re, majd — meg­gon­dol­ván magun­kat — Esz­ter­gom­ba, végül pedig Pilis­csa­bán kötöt­tünk ki. Illet­ve ezt nem rész­le­te­zem, mert tény­leg így volt. Meg­szent­ség­te­le­ní­tet­tünk egy szo­bor­cso­por­tot a PPKE campuson De Páz­mány Péter annyi­ra nem hara­gu­dott, mert nyúj­tot­ta nekünk az ujját Miu­tán majd­nem geo­cachin­gel­tünk egyet, tra­ins­pot­tin­gol­tunk pihe­nés gyanánt Sütött a nap szé­pen a szépre…

Hét­fő. Egész nap itt­hon vol­tam, írtam a khm, dip­lo­má­mat. A tőzs­dén az Émász csú­nyán meg­csalt, elő­ször esett azóta, hogy meg­vet­tem. A leg­ki­sebb napi pro­fit a játék ele­je óta. Kedd. Egész nap itt­hon (kis meg­sza­kí­tá­sok), dip­lo­ma megest. A tőzs­dén a Mol se szó, se beszéd, esett egy hatal­ma­sat, úgy­hogy nem volt mit ten­ni, elad­tam. Az első vesz­te­sé­ges…

A teg­na­pi nap. Nos, nem sok ilyen volt eddig, egy­részt mert még nem vol­tam Pszi­nap­szi­son, más­részt meg ha let­tem vol­na, ilyen vörk­so­pok­ra biz­tos eszem­be nem jutott vol­na benéz­ni. Így viszont — köszi, Mesi:) — vol­tam tánc­te­rá­pi­án, meg művé­szet­te­rá­pi­án. És az a vic­ces, hogy egyik sem volt rossz, sőt, egy idő után majd­hogy­nem fenn­tar­tás nél­kül tetszett.…

Bemész a kony­há­ba, öntesz ki egy csé­szé­be kávét. Raksz bele kaka­ót, meg öntesz hoz­zá tejet. Kicsit meg­me­le­gí­ted. Ha kész, fogod magad, és kiülsz a terasz­ra. Süt a Nap. Éne­kel­nek a mada­rak. A fenyő ágai között rep­des egy darázs. Per­cen­ként elmegy egy autó az úton. Zsó­fi, a kutya unot­tan figyel, majd leej­ti a fejét a por­ba.…