Gyereknap

Gye­rek­nap. Egy nap, ami­kor a fel­hőt­len gyer­me­ki lété a fősze­rep. Azt csi­ná­lod, ami­hez ked­ved van, és sen­ki se szól­hat sem­mit. És ez egé­szen addig tart, amíg a csa­lád gene­rá­ci­ós lán­cá­ban Te vagy a leg­al­só szint, ergó addig, amíg nincs mini­mum egy kis lur­kód (még egy vélet­len zabi­gye­rek se).

Gye­rek­nap alkal­má­ból hát egész nap jól szó­ra­koz­tam:

  • meg­etet­tem a kutyá­kat;
  • össze­szed­tem a kutya­szart a kert­ben;
  • lenyír­tam a füvet;
  • kivit­tem a sze­me­tet;
  • folya­ma­to­san (sic!) tanulgattam a val­szám ZV-re.

Ahogy látom, mos­ta­ná­ban min­den post ilyen fel­so­ro­lá­sos. Bocs.

TODO, de most tényleg

Régen, ami­kor még mint­egy HK‑s vol­tam, nagyon szé­pen fel­ír­tam, hogy mit meg mikor­ra kell meg­csi­nál­ni (ezt hív­ják ugye todo listnek), és az ese­tek 90%-ában álta­lá­ban sike­rült is vég­hez­vin­ni a teen­dő­ket határ­idő­re. Cse­ré­be viszont elkezd­tem a talál­ko­zók­ról meg egyéb eventekről elkés­ni, és ez a rossz tulaj­don­sá­gom saj­nos még most is meg­van. Vala­mit vala­mi­ért, ya know.

Szó­val akkor most fel­írom ide, hogy mit kell meg­csi­nál­nom záros határ­időn belül. Hát­ha műkö­dik.

  • A tava­lyi melót befe­jez­ni vég­re;
  • tanul­ni val­szá­mot ZV-re;
  • befe­jez­ni a kurt coba­ines film fel­ira­tá­nak lefor­dí­tá­sát;
  • meg­sze­rez­ni egy sza­ba­don ter­jeszt­he­tő soro­zat első öt évad­ját, ráéget­ni a fel­ira­tot, kiír­ni DVD-re;
  • Anett­nek egy DVD‑t adni;
  • fel­köt­ni a trom­bi­ta­fo­lyon­dárt;
  • átvin­ni a másik gépet a másik szo­bá­ba;
  • ren­det rak­ni a háló­szo­bá­ban;
  • ren­det rak­ni a dol­go­zó­szo­bá­ban;
  • Mesi­nek egy soro­za­tot kiír­ni.

Majd kihú­zom a dol­go­kat, ahogy vég­zek velük.

Brúnó

Egye­dül vagyok itt­hon, éppen a dél­utá­ni szi­esz­ta előt­ti dél­előt­ti szi­esz­tá­mat töl­töt­tem, ami­kor csen­get­tek. A vil­lany­óra-leol­va­só úr jött — talál­já­tok ki, hogy miért — vil­lany­órát leol­vas­ni. Nosza, be is enged­tem, Brú­nót meg jól lefog­tam, nehogy vala­mi baja essék (a vil­lany­óra-leol­va­só úrnak — továb­bi­ak­ban: bácsi). A bácsi befu­tott a terasz­ra (védett hely), és gyor­san leol­vas­ta az óra­ál­lást. Mielőtt fel­esz­mél­tem vol­na (ja, mert köz­ben én már mel­let­te áll­tam, mert ki kel­lett nyit­ni az óra­szek­rényt is), a bácsi fog­ta magát, és elin­dult kife­le. No de Laci csak egy van, és ha éppen a tera­szon áll és az óra­szek­rényt zár­ja, akkor nem a kert­ben van, hogy Brú­nót lefog­ja… Szó­val ez a pöcs majd­nem fel­za­bál­tat­ta saját magát Brú­nó­val: Brú­nó meg­in­dult, a bácsi rájött, hogy most vala­mi hatal­mas hülye­sé­get csi­nált, én meg rohan­tam, hogy lefog­jam a kutyát. Lát­tam Brú­nó sze­mé­ben azt a csil­lo­gást, ami­vel reg­gel fogad­ja a kajás­küb­li­jét… Sze­ren­csé­re még idő­ben elkap­tam Brú­nót, így ma is eggyel több ember­éle­tet men­tet­tem meg, mint teg­nap. Bár így meg ki kell fizet­ni vil­lany­szám­lát…

Yuppieblog: Kész…

Vég­re készen van ez a búval ked­ves dip­lo­ma­terv. Kicsit kés­tem, kicsit nem olyan, mint a töb­bi­e­ké, kicsit hosszú, de leg­alább kész. Nem hit­tem vol­na ezelőtt két és fél hónap­pal, hogy ez lesz belő­le. Most így vissza­néz­ve töb­bet tanul­tam magam­ról és úgy en bloc az egye­tem­ről, mint a koráb­bi évek­ben össze­sen.

Az oldal­szám­ról… Ami­kor elkezd­tem, meg­cé­loz­tam a net­tó (azaz a kivo­nat­tól az összeg­zé­sig) 50-et, mert az az aján­lott mini­mum. Aztán egy idő után a brut­tó (cím­lap­tól a köszö­net­nyil­vá­ní­tá­sig) 70-et, mert Bacsi­nak csak 69 — mutas­suk meg neki! Aztán lát­tam, hogy Ger­gő (aki szin­tén hall­ga­tó, de a Köz­gá Ker­té Cor­vi­nu­son, egyéb­ként meg a volt gimis osz­tály­tár­sam) szak­dol­go­za­ta (amit egyéb­ként ők úgy csi­nál­nak az utol­só fél­év­ben, hogy pont ugyan­annyi tár­gyuk van, mint a koráb­bi fél­évek­ben) 84 oldal, úgy­hogy azt lőt­tem be. Ez utób­bi (per­sze brut­tó­ról beszé­lünk) egyéb­ként is nagyon szim­pa­ti­kus volt nekem, mert­hogy 84, mint a szü­le­té­si évem, hehe. Aztán meg­lett a 84, har­col­tam is kemé­nyen a javít­ga­tá­sok­nál, hogy ne cso­rog­jon át 85-be, három­szor áttör­del­tem, hogy jó legyen. Aztán kide­rült, hogy kel­le­ne a bal olda­lon 3,5‑es mar­gót hagy­ni, hogy jó legyen a lefű­zés, úgy­hogy lett vagy 89 oldal… Na, itt fel­ad­tam, mert elsu­han­tam min­den koráb­bi határ mel­lett. Aztán eszem­be jutott, hogy Den­nis Rod­man, aki ugye a ked­venc kosa­ra­sam, a Bulls­ban 91-es mez­ben ját­szott, szó­val új célt talál­tam… Hoz­zácsaprak­tam egy Füg­ge­lé­ket, és már kész is volt a 91 oldal.

És mit csi­nál az ember, ha vég­re kisza­ba­dul a Word és az Excel get­tó­já­ból, mert­hogy befe­jez­te a dip­lo­ma­ter­vét? Just for fun bele­ve­ti magát a Word és Excel get­tó­já­ba, és csi­nál ilyen tren­di Web2.0‑s prog­ress diag­ramot.

Hm, mintha május első hetétől megugrott volna minden, nem is értem, miért...

(Aki sze­ret­ne yup­pie len­ni, az a dőlt betűs kife­je­zé­se­ket néz­ze erő­sen.)

Blogblog, avagy nem arról, ami velem történt

Mos­ta­ná­ban nincs se időm (!), sem ener­gi­ám (ez tény­leg) a blo­go­lás­ra, ami nem jó, hiszen WPad­min ilyen­kor szo­kott betör­ni, és kitö­röl­ni bejegy­zé­se­ket, kom­men­te­ket meg ilye­nek. De majd most!

Szó­val az elmúlt két hét­ben annyi min­den tör­tént ( ugye, Regi?:) ), hogy inkább meg sem pró­bál­tam doku­men­tál­ni az ese­mé­nye­ket. Egy­sze­rű­en csak örül­tem, bol­dog vol­tam, és ez most is így van.

De hogy legyen némi cont­ent, ami még­is meg­fe­lel a life tag­nek…

Ezen a héten annyi­ra nem jött össze a dip­lo­ma­le­ado­ga­tás, mint amennyi­re sze­ret­tük vol­na, de hát jobb a jövő héten, mint a múlt héten. Vagy ha nem is jobb, akkor is ez lesz. Lett 91 olda­lam, még egy­szer átrá­gom magam raj­ta, aztán töb­bet nem is aka­rom lát­ni — van­nak dol­gok, amik­re jóval büsz­kébb vagyok.

Csü­tör­tök, a majd­nem-szín­ház és a majd­nem-sörö­zés, ami azért így sem sike­rült rosszul, sőt…:)

Pén­tek, a gyű-gyű-gyű­rű­ava­tó sza-sza-szak­est, ami így utó­lag bele­gon­dol­va még job­ban sike­rült, mint amennyi­re ott érez­tem. És az after­par­ty utá­na…:)

Botrányblog: a Mercedes-Benz állatokat öl!

Az új C‑osztály rek­lám­já­ban Fer­nan­do Alon­so — akit amúgy se sze­re­tek — , és a Mer­ce­des-Benz — amit meg meg­ve­tek, mert egy­elő­re nincs pén­zem az autó­i­ra — elő­re meg­fon­tolt szán­dék­kal meg­öl­tek egy álla­tot. A képen lát­ha­tó, ahogy egy halat hagy­nak hát­ra a for­ga­tás hely­szí­nén. Figyel­tem a rek­lám végét, és sehol sem írták, hogy a hal­nak nem esett bán­tó­dá­sa. Bel­ső infor­má­ci­ók sze­rint a snitt végén pap­ri­kás liszt­be for­gat­va, kövön sütöt­ték meg a sze­ren­csét­len Nan­nobry­con eques típu­sú halat.

Alonso gyilkos!

Fáradtan

11 óra alvás után olyan fáradt vagyok, hogy ma sem lesz nor­má­lis post, úgy érzem.

Ezen­kí­vül orvul betá­ma­dott az ISP‑m, az Invi­tel. Jó dolog ez a sáv­szé­les­ség-négy­sze­re­zés, csak most vala­hogy annyi­ra nem érzem:

8Mbit by Invitel

05.05.: 5 év

Érett­sé­gi talál­ko­zó. Az első ilyen. Öt éve érett­sé­giz­tünk. Öt éve. Mint­ha ma lett vol­na, hogy nem tudom abba­hagy­ni a röhö­gést Dénes mel­lett biosz órán. (Vagy hogy meg­rá­zott az áram — ez egy másik biosz óra volt, de leg­alább olyan vic­ces.) Nyelv­tan fele­lés a foné­mák­ból meg a mor­fé­mák­ból. Iro­da­lom órán V. Lász­lót sza­val­ni. Tör­té­ne­lem­hez tér­ké­pek a szer­tár­ból. Ének órán — megint­csak Dénes­sel — elha­tá­roz­zuk, hogy belé­pünk a kórus­ba, mert akkor talán eljut­ha­tunk Ame­ri­ká­ba. Rajz órán intőt/dicsérőt irat­ni az ellen­őr­ző­be, hogy ne lát­szód­jon, hogy az adott oldal tele van fir­kál­va. Test­ne­ve­lé­sen fociz­ni. Mate­ma­ti­kán tanul­ni. Néme­ten beszél­ni arról, hogy a képen barack vagy alma van, mire a tanár frö­csög­ve rádor­dít, hogy “fogd már be vég­re a szá­dat”. (Másik német­órán meg nyá­lat csor­gat­ni a tan­könyv­be, csak hogy az azna­pi foga­dó­órán legyen a tanár­nak témá­ja.) És még ren­ge­teg vic­ces élmény. És mind leg­alább 5 éve volt, de inkább 11 (átlag meg 8, matek fak­tos vol­tam).

into_01.jpg
into_02.jpg
into_03.jpg
into_04.jpg
into_05.jpg
into_06.jpg
into_07.jpg
into_08.jpg

Video- és fociblog: hagyományteremtés

Tehát vol­tam teg­nap Fra­di-meccsen. Lehet, hogy velem van a baj, de iszo­nyat rossz volt. Nem tudom, miért, de a Fra­di hóna­pok óta sza­rul ját­szik.

Most csak ennyi. Inkább írom tovább a dip­lo­mát.

UPDATE
Nem megyünk ki szer­dán este hét­re a Fra­di — Lúzer FC meccs­re?:)

Szigethalom, a metropolisz

Szi­get­hal­mon nincs közép­is­ko­la, nincs rend­őr­ség, nincs tűz­ol­tó­ság, tele van a város poros föld­utak­kal, vagy más­hon­nan fel­mart asz­falt­tal leön­tött utcák­kal. Van egy pol­gár­mes­te­rünk, aki emlé­ke­im sze­rint gépész­mér­nök­ként vég­zett a BME‑n. Így aztán ért­he­tet­le­nül állok a követ­ke­ző vala­mi előtt, ami a leg­utób­bi Szi­get­hal­mi Hír­adó­ban jelent meg:

MAGAM?

Miért nagy betű az, hogy “magam”? És miért írja saját magát a kép­vi­se­lő-tes­tü­let elé? Ez vala­mi rej­tett hata­lom- és mega­lo­má­nia lehet. Mind­ez nem zavar­na, ha az elmúlt hét évben tapasz­tal­tam vol­na bár­mi­lyen pozi­tív vál­to­zást e nagy­sze­rű tele­pü­lés éle­té­ben. De nem.

Nem is ezért írok most. Hanem­hogy a fen­ti­ek (ti. mitől város egy város) mind le van­nak ejt­ve, nem kell nekem rend­őr­ség, se víz, se sem­mi. Egy város azért város, mert Net­Pin­cé­ren keresz­tül lehet piz­zát ren­del­ni, amit hely­ben állí­ta­nak elő, és nem dup­la áron hoz­zák Buda­pest­ről. Ha min­den igaz, két hét múl­va már ilyen is lesz nekünk. Addig is, marad a tele­fon, és most nem­so­ká­ra kide­rül, milyen a PIZ­ZA­ha­lom Her­ku­les piz­zá­ja.

UPDATE

Herkules pizza

A piz­za jó volt. Kel­le­me­sen csí­pős, olyan, ami­lyen­nek egy erős piz­zá­nak len­nie illik. Viszont nem értet­tem az egy darab mago­zat­lan olaj­bo­gyót a köze­pén. Azért köszö­nöm.