Fáradtan

11 óra alvás után olyan fáradt vagyok, hogy ma sem lesz nor­má­lis post, úgy érzem.

Ezen­kí­vül orvul betá­ma­dott az ISP‑m, az Invi­tel. Jó dolog ez a sáv­szé­les­ség-négy­sze­re­zés, csak most vala­hogy annyi­ra nem érzem:

8Mbit by Invitel

05.05.: 5 év

Érett­sé­gi talál­ko­zó. Az első ilyen. Öt éve érett­sé­giz­tünk. Öt éve. Mint­ha ma lett vol­na, hogy nem tudom abba­hagy­ni a röhö­gést Dénes mel­lett biosz órán. (Vagy hogy meg­rá­zott az áram — ez egy másik biosz óra volt, de leg­alább olyan vic­ces.) Nyelv­tan fele­lés a foné­mák­ból meg a mor­fé­mák­ból. Iro­da­lom órán V. Lász­lót sza­val­ni. Tör­té­ne­lem­hez tér­ké­pek a szer­tár­ból. Ének órán — megint­csak Dénes­sel — elha­tá­roz­zuk, hogy belé­pünk a kórus­ba, mert akkor talán eljut­ha­tunk Ame­ri­ká­ba. Rajz órán intőt/dicsérőt irat­ni az ellen­őr­ző­be, hogy ne lát­szód­jon, hogy az adott oldal tele van fir­kál­va. Test­ne­ve­lé­sen fociz­ni. Mate­ma­ti­kán tanul­ni. Néme­ten beszél­ni arról, hogy a képen barack vagy alma van, mire a tanár frö­csög­ve rádor­dít, hogy “fogd már be vég­re a szá­dat”. (Másik német­órán meg nyá­lat csor­gat­ni a tan­könyv­be, csak hogy az azna­pi foga­dó­órán legyen a tanár­nak témá­ja.) És még ren­ge­teg vic­ces élmény. És mind leg­alább 5 éve volt, de inkább 11 (átlag meg 8, matek fak­tos vol­tam).

into_01.jpg
into_02.jpg
into_03.jpg
into_04.jpg
into_05.jpg
into_06.jpg
into_07.jpg
into_08.jpg

Video- és fociblog: hagyományteremtés

Tehát vol­tam teg­nap Fra­di-meccsen. Lehet, hogy velem van a baj, de iszo­nyat rossz volt. Nem tudom, miért, de a Fra­di hóna­pok óta sza­rul ját­szik.

Most csak ennyi. Inkább írom tovább a dip­lo­mát.

UPDATE
Nem megyünk ki szer­dán este hét­re a Fra­di — Lúzer FC meccs­re?:)

Szigethalom, a metropolisz

Szi­get­hal­mon nincs közép­is­ko­la, nincs rend­őr­ség, nincs tűz­ol­tó­ság, tele van a város poros föld­utak­kal, vagy más­hon­nan fel­mart asz­falt­tal leön­tött utcák­kal. Van egy pol­gár­mes­te­rünk, aki emlé­ke­im sze­rint gépész­mér­nök­ként vég­zett a BME‑n. Így aztán ért­he­tet­le­nül állok a követ­ke­ző vala­mi előtt, ami a leg­utób­bi Szi­get­hal­mi Hír­adó­ban jelent meg:

MAGAM?

Miért nagy betű az, hogy “magam”? És miért írja saját magát a kép­vi­se­lő-tes­tü­let elé? Ez vala­mi rej­tett hata­lom- és mega­lo­má­nia lehet. Mind­ez nem zavar­na, ha az elmúlt hét évben tapasz­tal­tam vol­na bár­mi­lyen pozi­tív vál­to­zást e nagy­sze­rű tele­pü­lés éle­té­ben. De nem.

Nem is ezért írok most. Hanem­hogy a fen­ti­ek (ti. mitől város egy város) mind le van­nak ejt­ve, nem kell nekem rend­őr­ség, se víz, se sem­mi. Egy város azért város, mert Net­Pin­cé­ren keresz­tül lehet piz­zát ren­del­ni, amit hely­ben állí­ta­nak elő, és nem dup­la áron hoz­zák Buda­pest­ről. Ha min­den igaz, két hét múl­va már ilyen is lesz nekünk. Addig is, marad a tele­fon, és most nem­so­ká­ra kide­rül, milyen a PIZ­ZA­ha­lom Her­ku­les piz­zá­ja.

UPDATE

Herkules pizza

A piz­za jó volt. Kel­le­me­sen csí­pős, olyan, ami­lyen­nek egy erős piz­zá­nak len­nie illik. Viszont nem értet­tem az egy darab mago­zat­lan olaj­bo­gyót a köze­pén. Azért köszö­nöm.

Konyhablog, mert még ilyen úgysem volt

Főz­zünk! De nem ám vala­mi egy­sze­rűt, tész­tá­ból és kon­zerv­ből, hanem vala­mi jó nehe­zet — addig se kell a dip­lo­ma­mun­ká­val szen­ved­ni…

Kapj el más­fél jól­fej­lett csir­két, és tépd le a lábu­kat. Eset­leg vegyél három csir­ke­com­bot a bolt­ban. Filézd ki a com­bo­kat, azaz szedd ki az ína­kat, vágd le a nagy­ja zsírt. Égesd le a szőrt. Ezt jobb a filé­zés előtt csi­nál­ni, mert akkor nem pör­kö­löd meg a keze­det. Ezután vágd fel csí­kok­ra a comb­húst. Fogj egy tea­va­jat, kb. a har­ma­dát rakd ser­pe­nyő­be, és piríts meg raj­ta egy fej hagy­má­nak meg­fe­le­lő töme­gű hagy­ma­fé­lét (én pél­dá­ul búj­ta­tott hagy­mát hasz­nál­tam, mert az volt). Ha kész, rakd bele pár perc­re a húst, és kicsit kavard át. Köz­ben nem felej­ted el meg­csi­nál­ni a fél liter zöld­ség­le­vest egy leves­koc­ká­ból, ugye? Fogod az egé­szet, ráön­töd a vajas-hagy­más hús­ra, hogy jól ellep­je. Bors, só, egy deci fehér­bor, fedő, és kicsit fel­mész My Name Is Earl‑t néz­ni, míg páro­ló­dik. Vagy más­sal ütöd el az időt, a lényeg, hogy kb. negyed­órán keresz­tül hagy­jad, kis lán­gon.

Miu­tán vissza­tér­tél, leve­szed a fedőt, nagy láng­ra rakod, és elkez­ded elfőz­ni a feles­le­ges vizet róla. Köz­ben fogsz két szép para­di­cso­mot, az egyik felét meg­eszed, a mara­dék más­fél dara­bot fel­koc­ká­zod, és bele­do­bod a for­tyo­gó kajá­ba. Tovább főzöd, köz­ben pont el tudsz olvas­ni az új MaNcs­ból leg­alább 6 oldalt. Ha már unod a bal­li­be­rá­lis média imént emlí­tett fer­tő­jét, akkor bemész a hűtő­be, és találsz egy tubus fok­hagy­más saj­tot (régen kem­ping sajt­nak hív­ták). Na, ez az, amit egy­ben bele­nyomsz a ser­pe­nyő­be. Elke­ve­red, még pár per­cig hagyod rotyog­ni, majd leve­szed a tűz­ről, és kész is. Legyen a neve mond­juk Csir­ke­comb­fi­lé saj­tos-fehér­bo­ros már­tás­ban. Köret­nek tész­ta illik hoz­zá.

Csirkecombfilé sajtos-fehérboros mártásban

Make good things, and good things happen

Hiá­ba vagyok hatal­mas My Name Is Earl-fan, eddig vala­hogy nem tet­tem tel­je­sen (egy­ál­ta­lán nem) maga­mé­vá (maga­mat évá­vá?) a fen­ti gon­do­la­tot (egy mon­dat, három záró­jel, bámu­la­tos iro­dal­mi magas­sá­gok). De most nagyon meg­pró­bá­lom.

A mai napon a Magyar Pos­tá­val foly­ta­tott har­com­ban olyan mély­sé­gek­be (két sor­ral fel­jebb ott ül a “magas­sá­gok”, figye­led?) süllyed­tem, ami miatt ezen­nel elha­tá­ro­zom, hogy meg­ja­vu­lok — leg­alább­is e szem­pont­ból. Nem szíd­om töb­bet a pos­tást, nem érde­kel, hogy min­dig össze­fir­kál­ja a cím­la­pot, nem szíd­om ugyan­ezért a pos­ta­ve­ze­tőt tele­fo­non, és nem károm­ko­dom akkor, ha fel­ide­ge­sít az indo­ko­lat­lan pos­tai vára­ko­zás. Pos­ta, fogadd el béke­job­bom, legyünk bará­tok!

Meg­lát­juk, hogy ezál­tal mennyi­vel lesz sike­re­sebb az a pár dolog, ami mos­ta­ná­ban nem megy annyi­ra. Pél­dá­ul nem vélet­le­nül nem írok mos­ta­ná­ban a tőzs­dei sike­re­im­ről, mert­hogy nin­cse­nek. De majd most! A dip­lo­ma is csú­nyán meg­akadt, leg­alább­is ami a mun­kás részét ille­ti (a szö­ve­get csak írni kel­le­ne, arra ott van a hét­vé­ge). De majd most!

És hogy lás­suk, mennyi­re műkö­dik a dolog: még csak szü­le­tő gon­do­lat volt a fent rész­le­te­zett terv, ami­kor hatal­mas siker­él­mény része­se let­tem. A szak­irá­nyos beszél­ge­tő­es­ten megint nekem kel­lett kép­vi­sel­nem a szak­irá­nyo­mat, sze­ren­csé­re most ott vol­tak a Ger­gők is (both Ger­gő: a Tóth meg az Ert­li). Tavaly vala­mi rém­álom volt ugyan­ezen ese­mény, sen­kit se érde­kelt a szak­irány, csak szi­vat­ni jöt­tek oda az érdek­lő­dök, meg is lát­szott az egész a jelent­ke­zé­si szá­mo­kon. Erre fel most nálunk volt a leg­több ember, két órán keresz­tül folya­ma­to­san szto­riz­gat­tunk, mesél­tünk a taná­rok­ról, tár­gyak­ról, méré­sek­ről, önla­bok­ról, min­den­ről, ami csak eszünk­be jutott. Jó volt, tény­leg. Csak az rossz kicsit, hogy már mi vagyunk azok, akik a dip­lo­ma­mun­ká­juk­ról mesél­nek, meg arról, hogy milyen volt eddig az egész. Teg­nap­előtt vol­tunk első­sök, teg­nap kerül­tünk szak­irány­ra, és ma meg már itt tar­tunk. Hihe­tet­len. Félek, hogy mi lesz hol­nap…

Kirándulásblog: Velence-Esztergom, NOT

Az aláb­bi tör­té­net­ben elme­sé­lem, hogy indul­tunk el Velen­cé­re, majd — meg­gon­dol­ván magun­kat — Esz­ter­gom­ba, végül pedig Pilis­csa­bán kötöt­tünk ki. Illet­ve ezt nem rész­le­te­zem, mert tény­leg így volt.

No comment:)
Meg­szent­ség­te­le­ní­tet­tünk egy szo­bor­cso­por­tot a PPKE cam­pu­son

Pázmány Péter megteremt minket
De Páz­mány Péter annyi­ra nem hara­gu­dott, mert nyúj­tot­ta nekünk az ujját

Jön nekünk a vonat
Miu­tán majd­nem geo­cachin­gel­tünk egyet, tra­ins­pot­tin­gol­tunk pihe­nés gya­nánt

Mesi komor, vagy zavarja a fény
Sütött a nap szé­pen a szép­re

Bálint, de süt a nap
Bálint­ra is, aki nehe­zen tűr­te — mint a fény­ké­pe­zést

Örülünk, Vincent?
Még min­dig enyém Kelet-Közép-Euró­pa leg­szebb fér­fi­mo­so­lya

Bálint meg az esernyő
Köz­ben azért tör­tént is vala­mi, pél­dá­ul Bálint gube­rált

Bálint - Gábor Dénes
Haza­fe­lé menet betér­tünk a GDF-KRE cam­pus­ra is, ahol Bálint éppen meg­mu­tat­ja, hogy szereti‑e a GDF-et

Mesi - Károli Gáspár
Mesi pedig a KRE-et kom­men­te­li

Aztán haza­jöt­tünk, majd elmen­tünk szín­ház­ba. A darab tanul­sá­ga az, hogy Achil­les buzi, és sze­re­ti a disz­nó­má­jat a saját arcá­ba ken­ni. Köszön­jük, Tro­i­lus és Cres­si­da.

Rossz, rosszabb, szerda

Hét­fő. Egész nap itt­hon vol­tam, írtam a khm, dip­lo­má­mat. A tőzs­dén az Émász csú­nyán meg­csalt, elő­ször esett azóta, hogy meg­vet­tem. A leg­ki­sebb napi pro­fit a játék ele­je óta.

Kedd. Egész nap itt­hon (kis meg­sza­kí­tá­sok), dip­lo­ma megest. A tőzs­dén a Mol se szó, se beszéd, esett egy hatal­ma­sat, úgy­hogy nem volt mit ten­ni, elad­tam. Az első vesz­te­sé­ges nap a játék ele­je óta.

Erre fel eny­he lefo­lyá­sú álmat­lan­ság után fel­ke­lek, ide­jö­vök a gép­hez, elin­dí­tom a Thun­der­bird-öt, és nem lát­ja egy pos­ta­fi­ó­ko­mat sem. A pro­fil jó map­pá­ra mutat, sem­mi nem vál­to­zott, csak éppen nem tudom ráven­ni ezt a szart, hogy működ­jön. Mi lesz ma, te jó ég?!