Nevezőtúra

Ahogy arra itt, ott, amott utal­tam, ma vala­mi egé­szen ext­rás dolog­ba sike­rült belekeverednem.

Egy-két hónap­pal ezelőtt jött egy levél a össz­cé­ges lis­tá­ra, hogy tehát “Olaj­tár­sa­sá­gok eve­zős­ver­se­nye”. Eve­zés (apu régen eve­zett!), cég fize­ti, Mar­git­szi­get, egy (akkor még) nagyon távo­li vasár­nap — egy­más­ra néz­tünk (én meg az Out­lo­ok), és rög­vest vála­szol­tam, hogy men­nék. Jóné­hány isme­rős is így tett, szó­val igen elé­ge­dett voltam.

De.

Az utób­bi hetek­ben igen sok min­den utalt arra, hogy igen hülye vol­tam, ami­kor jelent­kez­tem erre a versenyre:

• sor­ra mond­ták le az ismerősök,
• egy­re több elfog­lalt­sá­gom lett, így egy-egy vasár­nap igen­csak fel­ér­té­ke­lő­dött ahhoz, hogy ilyet csi­nál­jon az ember,
• vég­te­len­sok ZH elő­ző nap,
• Jani-féle sörö­zés elő­ző nap,
• ja, és az az apró­ság, hogy soha éle­tem­ben nem evez­tem így — se erőn­lét, se gyakorlat.

A héten igen hamar elju­tot­tam arra a szint­re, hogy vala­hogy mene­kül­ni kéne ebből az egész­ből. Már kész hadi­terv volt, de aztán arra gon­dol­tam, hogy nem len­ne fair a töb­bi­ek­kel szem­ben, ha az utol­só héten lemon­da­nám, szó­val marad­tam. Csü­tör­tö­kön kihagy­tam az edzést (Anyag­is­me­ret házit írtam inkább, nem rész­le­tez­ném, milyen lett…), pén­te­ken viszont elmen­tem “az” edzés­re. Ami — és innen­től han­gu­lat­vál­to­zás — hihe­tet­le­nül tet­szett! Laza órá­nyi edzés volt, Sport­uszo­da szint­jé­től fel az Árpád hídig, aztán vissza, köz­ben rajt­tak­ti­ka pró­bál­ga­tá­sa, eve­zés össze­han­go­lá­sa, szó­val csu­pa alap dolog, vic­ces volt az egész.

Aztán jött a már rész­le­te­zett szom­bat, eve­zés nélkül.

És fel­vir­radt a nagy nap, a mai. Fél 3‑kor már le is feküd­tem, 8‑kor kel­tem, mond­hat­ni, rápi­hen­tem. 10-re kel­lett (vol­na) kiér­ni, kicsit kés­tem, de mivel már akkor igen jelen­tős csú­szás­ban volt a prog­ram, sem­mi­ről se csúsz­tam le. Aztán eljött az idő, és hív­tak min­ket az elő­fu­tam­ra. 3 hajó, vol­tunk mi (gyk. Shell), egy MOL-os csa­pat, meg a Luko­il. Jól kijött a rajt, simán végig­men­tünk, és bőven nyer­tünk, amin igen meg­le­pőd­tem. Jó érzés volt nyer­ni, csak éppen eszem­be jutott, hogy akkor most beju­tot­tunk a dön­tő­be, ami meg 13 óra után lesz, lehet vár­ni két órát…

Lett az majd­nem három is, mire megint sor­ra kerül­tünk. Sike­rült meg­sze­rez­nünk a győz­tes hajón­kat, és fel­evez­tünk a start­hoz. Itt már 4 hajó volt: mi (ki hit­te vol­na), két MOL-os, meg egy Exxon-os. Az izga­lom a tető­fo­ká­ra hágott… Rajt, megint jól jöt­tünk el. Húz­tunk erő­sen, lát­tam az ellen­fe­le­ket, mert most a mi olda­lunk­ra esett a töb­bi hajó. Szé­pen vezet­tünk, de aztán hir­te­len kez­dett fogy­ni az előny. Erő­sen fújt a szél, hul­lám­zott a víz, nagy tapasz­ta­lat­tal bíró hajón­kat (mond­tam már, hogy fix­ülé­ses tíz­eve­zős?) pedig kezd­te befog­ni az egyik MOL-os csa­pat. Aztán jött a dur­va rész. A ked­ves ellen­fe­lek ránk­húz­tak, most vagy direkt, vagy vélet­le­nül, de a lényeg az volt, hogy össze-vissza ver­tük egy­más eve­ző­it… Nem kicsit vol­tam ide­ges. Mivel mi nem tud­tunk evez­ni (men­tet­tük az éle­tün­ket), meg­előz­tek min­ket, és bejöt­tek első­nek… Nem volt jó érzés.

Aztán kiér­tünk a part­ra, és kide­rült, hogy kizár­ták őket, még­is mi nyertünk! :)

No, most már rövid­re zárom, mert uncsi. Kap­tunk tor­tát, nyak­ba­akasz­tós érme­ket, fali­nap­tá­rat, zené­lős aján­dék­zacs­kót, eve­zős köny­vet, lát­ha­tó­sá­gi kar­sza­la­got, és egy üveg bort. Je.