Home

Markert Laci blogja

  • Régen ren­ge­teg leve­let írtam, undo­rí­tó stí­lus­ban, anyáz­va, okos­kod­va. Hol iga­zam volt, hol nem. (For­rás: HK-kül­ső leve­le­zé­si lista) Ahogy nőt­tem, e tulaj­don­sá­gom úgy kez­dett szép las­san elvesz­ni. Előbb a leve­lek szá­ma, majd a pisz­kált emberek/intézmények/… szá­ma, végül a stí­lus is egy­re nor­má­li­sabb…

  • Csü­tör­tö­kön vol­tunk sk szk fal­lab­dáz­ni. Ez egy nehéz sport. Veszé­lyes és mozgásos. A terem, ahol vol­tunk nem tűnt szab­vá­nyos­nak, mint­ha kicsit szé­le­sebb, hosszabb és maga­sabb lett vol­na, mint kéne. De leg­alább jött le a vako­lat a falak­ról. Per­sze tök kez­dő­ként…

  • Mesé­lek a hét­vé­gé­ről, mert sze­rin­tem jól sike­rült, meg hasz­nos is volt. Pén­tek: este, mun­ka után bemen­tünk fél órá­ra egy kocs­má­ba. Ez a rövid idő is töké­le­te­sen elég volt ahhoz, hogy tel­je­sen magunk­ba szív­juk a kocs­mák jel­leg­ze­tes füs­tös-büdös illa­tát. Siet­tünk, mert­hogy este…

  • Hol­nap este ide megyünk, mert Ger­gő kapott aján­dék­ba négy jegyet, és meg­hí­vott min­ket. Ha fele olyan jó lesz, mint a Yama­to volt, akkor már örülünk.

  • Azt hit­tem, hogy a múlt­ko­ri pan­no­nos csekk után már nem érhet meg­le­pe­tés. Téved­tem. Most csekk nem jött, csak szám­la. Szép borí­ték, két­ol­da­las össze­sí­tő, fel­adás­sal együtt nem kerül­he­tett töb­be 50 forintnál.

  • Teg­nap pedig meg­ta­lál­tuk vég­re ezt is: “… a Vil­la­mos művek elő­adá­son a pro­fesszor úr szá­já­ból elhang­zott, hogy a sza­bad­ve­ze­té­kek vek­tor­áb­rá­ját dip­lo­ma­terv védé­sén nem kér­de­zik. Mit kér­dez­tek tőlem? Ezt az egyet.”