Munka

Ha már a sza­va­zás is erről szól…

Mos­ta­ná­ban sokat dol­go­zom, nagyon sok meló van. Van egy­szer­re két pro­jekt is, ami­ben sok min­dent kell csi­nál­nom, amel­lett meg a szo­ká­sos min­den­na­pi fel­ada­tok (nincs konk­ré­tum, ennyi bőven elég). A napi 8 (9, 10, …) óra hihe­tet­le­nül gyor­san elmegy, az ember bemegy ( vagy sze­ren­csés eset­ben fel­kel, és lenyúl a lap­to­pért az ágy mel­lé:) ), elkezd dol­goz­ni, meg­ebé­del, aztán hopp, már 4 (5, 6, …) óra van, slutty. Olyan szo­ká­sok ala­kul­tak ki ben­nem, ami­ket koráb­ban el sem tud­tam képzelni:

• meg­utá­lom a gépet, nem szó­ra­koz­tat, ha ját­szom rajta;
• az asz­tal (gyk. desk­top — mgyk. a szá­mí­tó­gép asz­ta­la, ahol a hát­tér­kép ül) tele van dok­sik­kal, teszt­ered­mé­nyek­kel, emlékeztetőkkel;
• a Lom­tár nincs kikap­csol­va, hanem puf­fer sze­re­pet tölt be, kvá­zi máso­dik asz­tal (ld. ket­tes pont).

Bot­rány.