Markert Laci blogja

A szom­ba­ti nagy pako­lást köve­tő­en úgy haj­tot­tuk álom­ra fejün­ket, hogy vasár­nap vég­re addig alszunk, amed­dig csak aka­runk, nem kell korán kelni. Reg­gel negyed 8‑kor vala­mi zené­re kel­tünk. Mint utóbb kide­rült ez a kapu­csen­gő volt, ami­re vala­ki mód­sze­re­sen ráte­nye­relt. Mire oda­ér­tem vol­na…

Elő­ször is: köszön­jük szé­pen Bálint­nak és Tom­nak (vala­mint Gyu­szi­nak), hogy segí­tet­tek nekünk a köl­töz­kö­dés­ben. Nél­kü­lük még úton len­nénk, azon­kí­vül a búto­rok sose kerül­tek vol­na fel a lakás­ba. Köszönjük! Szó­val teg­nap se szó, beszéd el- és beköl­töz­tünk (Göd­ről, illet­ve Cse­pel­re). A…