Home

Markert Laci blogja

  • Azért nem mon­dom, hogy nem fog hiá­nyoz­ni az IBM. Viszont ma tény­leg sok a mun­ka, de ilyen körül­mé­nyek között egy fok­kal lel­ke­sebb vagyok, mint 200 ember között ülve.

  • Ez itt a mun­ka­vég­zé­sem helye. Bocsá­nat. Jön még kutyá­ra ború.

  • Én olyan szí­ve­sen let­tem vol­na világ­sztár focis­ta, hogy még. Rúg­nám a gólo­kat, sze­rel­ném az ellen­fe­le­ket, fel­fut­nék a szög­le­tek­nél — már ha mi rúg­juk, mert egyéb­ként a rövid kapu­fá­nak dőlnék. És per­sze átci­káz­nék az egész pályán, mint teg­nap Theo Wal­cott. Egy­sze­rű­en…

  • Huh, hát ez egy fur­csa hét­vé­ge volt. Miért is? Pén­tek Mun­ka után irány a város. Dugó volt, de hát ki lehet kerül­ni min­dent, kel­lő ügyes­ség­gel. Per­sze kel­lő ügyes­ség­gel nem csak én rendelkezem… Beton­ka­va­ró Mond­ja meg nekem vala­ki, hogy mit csi­nál egy…

  • Tes­sék, ápri­lis else­je van, itt a tréfa. ©2000 Sam Foren­cich, Den­nis Rod­man, 1997, NBA Photos A vic­ces az, hogy ez egy iga­zi fény­kép. Már­mint­hogy Rod­man tény­leg ugrott egy jó méte­rest vízszinteset.

  • Vasár­nap kicse­rél­tem egy egész izzót az Ibi­zá­ban. A bal első tom­pí­tot­tat. Nagyon dur­va volt, nem kívá­nom senkinek… Teg­nap kicse­rél­tem négy kere­ket az Ibi­zán. A bal elsőt, a hát­sót, és a jobb hát­sót, meg az elsőt. Kegyet­len volt, higgyé­tek el nekem…