A halhatatlan vonatjegy

23-án vonat­tal men­tem be dol­goz­ni. Fel­ső­göd — Nyu­ga­ti, és mivel tud­tam, hogy este is vona­to­zom, hát vet­tem egy menet­tér­ti jegyet. Fel­száll­tam, a kal­ler leke­zel­te a jegyet, sem­mi izgi. Aztán még­is úgy ala­kult, hogy kocsi­val jöt­tünk haza Regi­vel, szó­val meg­ma­radt a jegy “másik fele”. Sebaj, 26-áig jó.

25-én vonat­tal men­tem be dol­goz­ni. Megint kel­lett jegyet ven­nem, mert a “másik irány” nem jó az “egyik irány­ba”. De miért is nem? Ugyan­annyi­ba kerül A‑ból B‑be a jegy, mint B‑ből A‑ba. Ugyan­annyi­ba kerül meg­ven­ni egy jegyet A‑ból B‑be és B‑ből A‑ba, mint ha meg­ven­néd a menet­tér­tit. Akkor miért nem hasz­nál­ha­tom két­szer ugyan­ab­ba az irány­ba? Sebaj. Vet­tem egy “csak oda” jegyet. Fel­száll­tam, nem jött a kal­ler, hát nem kezel­te le a jegyet. Haza­fe­lé szin­tén vonat­tal jöt­tem, megint nem jött a kal­ler, megint meg­ma­radt a menet­tér­ti jegy “másik fele”. Hm.

26-án kocsi­val men­tem vol­na dol­goz­ni, de hát maradt egy “oda­je­gyem”, meg a dup­la­jegy “vissza­fe­le”, hát vonat­tal men­tem megest. Befe­lé nem jött a kal­ler, így a 25-én vett “oda­jegy” tovább­ra is épen, egész­sé­ge­sen és keze­let­le­nül élte papír­vé­kony éle­tét. Vissza­fe­lé jött a női kal­ler (tehát kal­ler­in), leke­zel­te a menet­tér­ti jegy “másik felét”, amit így vég­re kidob­hat­tam. Fel­ső­gö­dön meg oda­rak­tam a keze­let­len, aznap még érvé­nyes jegyet a pénz­tár abla­ká­hoz, hát­ha még vala­ki­nek jó lesz. Hát­ha har­mad­szor is meg­te­he­ti a Fel­ső­göd — Nyu­ga­ti az én kis hal­ha­tat­lan vonatjegyem.