Hétköznapok

Bár­me­lyik hét­köz­nap este. Étke­ző­asz­tal, kis­szé­kek. Sze­rep­lők: Kata, Regi.

Kata: Tádé! Tádé! Tádé!
Regi: Kata, figyelj rám! Ma már néz­tünk sok Mazso­la és Tádét. Most megyünk für­de­ni, aztán alvás. Utá­na reg­ge­liz­tek, és nézünk Tádét.
Kata: Jjo.

(5 mp szü­net.)

Kata: Tádé! Tádé! TÁÁÁDÉÉÉ!!!

Ugyan­ez ismé­tel­ve ötször.

Füg­göny.

True sto­ry.

GPS-es rajzolás

Más­fél hete volt a Kerék­agyon egy cikk Micha­el “Wally” Wal­lace-ról, aki pár éve kita­lál­ta, azóta pedig tökély­re fej­lesz­tet­te a GPS-ala­pon tér­ké­pen való raj­zo­lást (?). A web­ol­da­lán ren­ge­teg képet lehet lát­ni, Wally bicik­li­vel köz­le­ke­dik, és igen szép raj­zo­kat készít.

Nekem is meg­jött ehhez a ked­vem, ezért aztán ma elké­szí­tet­tem éle­tem első GPS-es raj­zát, pon­to­sab­ban fel­ira­tát. Sam­sung Galaxy Nexus feat. Endom­on­do Sports Tra­c­ker PRO, ennyi kel­lett hoz­zá.

Útvo­nal: Wal­king Wor­kout.

Behind the sce­nes: a park sar­kán pet­an­que-ot ját­szot­tak, és mivel épp az “R” szá­rá­ra kon­cent­rál­tam, majd­nem átgya­lo­gol­tam a pályán. A park köze­pén ki volt feszít­ve egy drót vagy mi, amin ugrál­tak az embe­rek, ezért nem tud­tam átló­san átvág­ni. Az “e” alján a járó­ke­lők nagyon néz­tek, ami­kor az utca végén vissza­for­dul­tam. Innen­től kezd­ve egyéb­ként egy heli­kop­ter kőrö­zött felet­tem végig, gya­nús! Az “e” köze­pén, ahol 3x is jár­tam, pont egy ital­bolt van — biz­tos volt ben­ne a tulaj, hogy betö­rés előtt mérem fel a tere­pet. A “g” alján egy lakó­park épü­le­tei között mász­kál­tam fel-alá, kicsit se vol­tam fel­tű­nő. Az “i” már gye­rek­já­ték volt, kicsit túl is sza­lad­tam, a pon­tot pedig nem tud­tam fel­ten­ni ren­de­sen.

P.S.: aki nem tud­ja elol­vas­ni a kéz­írá­som­nál is csú­nyább tér­kép­írá­so­mat, annak itt a meg­fej­tés.

Simplon

Vol­tunk ma az épü­lő Simp­lon Udvar­ban, Regi apu­ká­ja kör­be­ve­ze­tett min­ket és pár épí­tész-növen­dé­ket. Nekem nagyon tet­szett a hely, paint­ball-ozni pél­dá­ul iste­ni len­ne itt :)

Mi
Tüz­ol­tó leszel s kato­na!
Vada­kat tere­lő juhász!

HUNMAL 3–0

Tehát teg­nap vol­tunk meccsen. Min­dent össze­vet­ve: kicsit jó, kicsit rossz volt.

Eddy-ékkel talál­koz­tunk az Óbes­ter­ben, ami tény­leg jó. Ráhan­go­lód­tunk egy kicsit a meccs­re némi Jäger/házi sör/Fanta fogyasz­tá­sa során, majd elin­dul­tunk a Sta­di­on fele.

Sokan vol­tak, nagyon sokan. A beju­tás se volt egy­sze­rű, néha meg­pró­bál­koz­tunk fel­ven­ni a sün-for­má­ci­ót, de nem jött össze. Aztán egyes osz­lop­ba sora­koz­tunk fel, meg­fog­tuk egy­más vál­lát, és eléne­kel­tük a Gaudea­mus Igi­turt, és bevo­nul­tunk.

Szek­to­runk a “P BAL” volt. Mond­tam már, hogy ren­ge­te­gen vol­tak? Hát igen. Eddy és a töb­bi huli­gán elő­re­ment, Regi­vel mi fenn marad­tunk a 30. sor kör­nyé­kén. Lehet, hogy nem kel­lett vol­na…

A kez­dés nyu­gal­mát köve­tő­en az 5. perc körül vere­ke­dés tört ki a “P JOBB” 32. sorá­ban, tőlünk mint­egy négy méter­re. Két bőr­fe­jű kol­lé­ga össze­ve­szett a szo­tyin vagy egy ülő­he­lyen, szó­val vala­mi komoly dol­gon, és elkezd­ték egy­mást csé­pel­ni. Aztán a bran­csuk is bekap­cso­ló­dott, a sze­ku­sok meg — nem. Szó­val itt egy­más­ra néz­tünk Regi­vel, és kimond­tuk: még egy ilyen, és lépünk. Ja, és a leg­jobb, hogy az első gól­ból sem­mit se lát­tunk így, mert vélet­le­nül a box-csa­tor­ná­ra vál­tot­tunk.

Marad­tunk. Fél­idő­ben meg­in­ter­jú­vol­tam Regit, aztán vár­tuk a foly­ta­tást. Ami­ért a máso­dik fél­idő jobb­nak ígér­ke­zett: nem volt még hul­lám­zás, és vég­re a “mi” kapunk­ra támadt a magyar csa­pat, így lát­hat­tunk vég­re vala­mit.

Ez a híres-neve­ze­tes hul­lám­zás, ami vagy 4–5 alka­lom­mal végig­höm­pöly­gött a lelá­tón. Köz­ben meccs is volt, de ez annyi­ra nem érde­kelt sen­kit.

Gera Zoli gól­ja után meg­nyu­god­tunk, lát­tuk is, szép is volt, örül­tünk is. A 80. perc után nem sok­kal haza­in­dul­tunk, hogy elke­rül­jük az újabb tömeg­nyo­mort. Juhász Roland gól­ját így már nem lát­hat­tuk, de lehet, hogy benn se lát­tuk vol­na.

Óbes­ter: 4/5.
A meccs: 2/5.
A han­gu­la­tunk: 2/5.
A szo­tyi: 4/5.
Össze­sen: 3/5.

Go Kart

Hét­vé­gén vol­tunk gokar­toz­ni Ist­ván­nal és Andi­val itt.

Sze­rin­tem 6–7 éve nem gokar­toz­tam, pedig anno még gokart tábor­ba is jár­tam egy hétig. (Van egy okle­ve­lem is, majd bele­írom a CV-mbe.)

Rövi­den annyit: ez a gokar­to­zás vala­mi hihe­tet­len jó. Ha leszá­mít­juk az árát (2000Ft/8 perc, igen mere­dek), akkor fel­hőt­le­nül len­ne jó, így csak fel­hő­sen. Per­sze csak átvitt érte­lem­ben, hiszen ez egy fedett pálya, ugye.

Ahhoz képest, hogy bő negyed­órát vezet­tem csak a 160 köb­cen­tis masi­nát, igen nehéz volt vissza­áll­ni a sze­mély­au­tó­ra. Meg lehet kér­dez­ni Regit, hogy mennyi­re élvez­te az első kanya­ro­kat :)

Go Kart

Havas éjszaka

Éjfél­kor gon­dol­tunk egy nagyot, és lemen­tünk a havas utcák­ra sétál­ni-hógo­lyóz­ni-hóan­gya­lo­kat lét­re­hoz­ni. Ennek ered­mé­nye e klip.

És itt egy kis havas csend­élet, Regi hóan­gya­lá­val.

Havas csepeli sétálóutca

U.i.: rak­tam fel képe­ket a kocsi­ról a ket­tő­vel ezelőt­ti poszt­ba.

Kéne kocsi

Hel­lo.

Teg­nap akadt egy kis bibi. Lehet, hogy kel­le­ne köl­csön egy autó, feb­ru­ár 21. és feb­ru­ár 27. között, mert­hogy megyünk sznó­bor­doz­ni.

Legyen mond­juk egy Fer­ra­ri Cali­for­nia, piros­ban, hólánc­cal.

Elő­re is köszö­nöm a segít­sé­get!


Laci

Újév a hídon (?)

A nagyon jól eltöl­tött szil­vesz­tert köve­tő­en janu­ár 1‑én este neki­vág­tunk a város­nak, és érde­kes kalan­dok­ba kerül­tünk. Jól van, ezek ilyen nyu­godt, hideg kalan­dok vol­tak, de akkor is.

A Lágy­má­nyo­si híd­tól kb. 50 méter­rel észak­ra van négy híd­pil­lér. (…) De most, 10 perc goog­le után sem egy­ér­tel­mű szá­mom­ra, hogy ez milyen híd volt. Egy­ál­ta­lán híd­pil­lé­rek ezek? Nagyon annak tűn­nek, de hát sem­mi nyom nincs a neten. A Kos­suth híd az a Par­la­ment­nél állt, az nem lehet, hogy a pil­lé­rei idá­ig sod­ród­tak vol­na. Igen zak­la­tott vagyok most, mert nem értem, hogy ez most akkor milyen híd lehe­tett. Hm.

A vide­ók­ban még az a fals kép­ze­tünk volt, hogy ez a Kos­suth híd, de nem. De lehet, hogy nem is híd? Ezt a rej­télyt nem tud­juk meg sose?