Coming out

Nos, ide­je, hogy elme­sél­jek vala­mit.

2 hete­sen:

Linda Linda
Linda

3 hete­sen:

Linda Linda
Linda Linda

4 hete­sen:

Linda Linda

(…)

8 hete­sen: már nálunk lesz :)

Lin­da a neve, de nekünk csak Nud­li lesz.

-1 degu

Nem lett vol­na túl jó ómen egy 1500 km-es utat + egy­he­tes snow­board-ozást a követ­ke­ző hír­rel nyit­ni.

Feb­ru­ár 21-én meg­halt az egyik deg­unk. Reg­gel ott feküdt a sarok­ban, és már nem élt sze­gény.

Ha min­den igaz, akkor a Ste­ve McQu­een név­re (nem) hall­ga­tó deg­unk volt ő. A jó hír, hogy a másik, Tibi, a ked­ve­sebb, aki nem harap egy­ál­ta­lán. Ste­ve meg Tibit és min­ket is igen erő­sen ter­ro­ri­zált, de attól még saj­nál­juk.

Végül egy ide­vá­gó napi­rajz.

Greetings from Tschephel

Sze­vasz­tok. Ez itt az első bejegy­zés Cse­pel­ről, ami nem­so­ká­ra — nem tud­ni mennyi­re, de átme­ne­ti­leg — az ott­ho­nunk lesz. Szó­val most min­den izgi, mert új lakás, új hely, új min­den.

Épp men­tünk le a kocsi­hoz, mikor a ház­ból kilép­ve lát­tunk vala­mi kis moz­gó izét. Mint utóbb kide­rült, ez vala­mi lüke egér­ke volt, ami össze-vissza mász­kált előt­tünk, mint­ha a két hát­só lábán tipe­gett vol­na, plusz vak­nak is tűnt. Mond­tuk, hogy sze­gény, néze­get­tük, aztán elza­var­tuk, hogy ne legyen láb alatt — ara­nyos kis sző­rös állat­ka.

Aztán fél óra múl­va már a lakás­ban ren­dez­get­tük a dol­go­kat ide-oda, mikor kimen­tünk a kony­há­ba, vil­lany fel­kapcs, és baz­zeg, ott egy egér. Végig­fu­tott a kony­ha­szek­ré­nyen, aztán át a hűtő­re, és beug­rott mögé. Pont ugyan­úgy nézett ki, mint a len­ti tesó­ja, de ez a büdös dög job­ban teszi, ha elköl­tö­zik innen, mert vagy ő marad itt, vagy mi. Illet­ve mi mara­dunk, az tuti, viszont ő hol­nap kap majd egy adag pat­kány­mér­get és/vagy egér­fo­gót.

Egyéb­ként min­den tök jól ala­kul. Regi ren­ge­te­get dol­go­zik a laká­son, bevá­sá­rol min­dent nap­köz­ben, ami­re szük­ség van (a tel­jes­ség igé­nye nél­kül: kony­ha­ru­hák, sző­nye­gek, WC-desz­ka, WC-papír tar­tó, für­dő­szo­bai pol­cok, kony­hai esz­kö­zök, szennyest­ar­tó etc. stb. …), aztán este pako­lás együtt, szép las­san min­den átke­rül ide. Meg­volt az első befi­ze­tett “köz­üze­mi szám­la” is. Juhé.

Min­den jót, netünk még nincs, de kap­tunk köl­csön :)

Deguk akcióban

Kifo­gá­sol­tá­tok, hogy egy degu­ket­rec­ről szó­ló poszt­ban a degu­ket­re­cé a fősze­rep, nem a degu­ké. Igen, az élet ilyen igaz­ság­ta­lan.

Cse­ré­be tes­sék, itt van majd­nem 4 perc tömény degu­vi­deó, akci­ó­val, drá­má­val, ugrá­sok­kal, mene­kü­lés­sel, meg időn­ként a lábam­mal (tan­ga­pa­pucs rulez). Most vet­tem fel, friss, ropo­gós.

Deguketrec

Van­nak deguink. Két kan fiú degu, név sze­rint Tibi és Ste­ve McQu­een. Még tavaly vet­tük őket, ugye, és azóta kisebb-nagyobb békes­ség­ben éltek egy kb. 50x70 cen­tis ket­rec­ben. Időn­ként vesze­ked­tek, időn­ként lerág­ták egy­más fülét/farkát (főleg Ste­ve Tibi­nek, de így leg­alább meg lehet őket külön­böz­tet­ni), álta­lá­ban han­go­sak vol­tak (ez nem olyan jó, mivel egy szo­bá­ban alszunk mi négyen), és nagyon büdö­sek let­tek idő­vel. Szó­val több jel is arra muta­tott, hogy nagyobb hely kel­le­ne nekik, kicsit távo­labb tőlünk.

Regi­ék­nek rég­óta van egy elég spé­ci fürdésőszo­bá­juk, ti. nincs ben­ne sem­mi vécé/mosdó/kád/zuhanyzó, még padló/csempe se, ellen­ben úgy néz ki, mint egy nagy épí­té­si terü­let (gyk. homo­ko­zó). Nos, pár nap­ja úgy dön­töt­tünk, hogy itt fog­juk elszál­lá­sol­ni ked­ves álla­ta­in­kat.

Ebben az a szép, hogy most hatal­mas, ere­de­ti élő­he­lyük­re (pam­pa) elég­gé emlé­kez­te­tő, tőlünk kel­lő­en távo­li hely­re került a két hara­mia. Egész nap sza­lad­gál­hat­nak fel-alá, bújócs­káz­hat­nak, áshat­nak, ugrál­hat­nak, és nem bot­la­nak egy­más­ba pil­la­nat­ról pil­la­nat­ra. Le merem fogad­ni, hogy ilyen jó dol­guk deguk­nak nincs az egész Vilá­gon ország­ban város­ban.

Én a halakkal vagyok (levideózva)

Még régeb­ben ígér­tem egy halas-akvá­ri­u­mos vide­ót, de elve­szett a miniSD-SD átala­kí­tó kész­ség, amit a mai rend­ra­kás­ban talál­tunk csak meg.

Regi ope­ra­tő­ri bra­vú­rok­kal for­ga­tott film­je tehát itt van. Nem tudom, miért for­gat­ta a tele­font, de így is jó lett :) Aki sze­mé­lye­sen akar meg­győ­zöd­ni a halak étke­zés­re gya­ko­rolt hatá­sá­ról, az men­jen el a pár­ká­nyi El Cami­nó­ba.

Hasznos vasárnap

Egy hely­re kis vasár­nap lett ez a mos­ta­ni:

  • Korán kel­tünk.
  • Vol­tunk sza­vaz­ni, bár én csak elkí­sér­tem Regit. Egy ilyen nép­sza­va­zá­sért nem mászom haza.
  • Elmen­tünk Veres­egy­ház­ra, a med­ve­ott­hon­ba. Régi ked­ves isme­rő­se­ink, a med­vék köszö­nik, meg­van­nak. Az eny­he tél miatt nem volt téli álom, így elma­radt a tava­szi ébre­dés is. Vet­tünk mézet, meg köl­csö­nöz­tünk két hatal­mas faka­na­lat, úgy­hogy jól meg­etet­tük őket. Sőt, még két far­kast is, akik ezek sze­rint nem csak véreng­ző raga­do­zók, hanem iga­zi ínyen­cek is.
  • Itt­hon hatal­mas ren­det rak­tunk a szo­bá­ban: min­den veze­té­ket fel­ra­gasz­tot­tunk a falra/ablakpárkányra, min­den rág­ha­tó dol­got elrak­tunk a föld­ről, úgy­hogy mos­tan­tól tel­je­sen degu­biz­tos a szo­ba. Hol­nap sza­ba­don enged­jük Tibit és Ste­ve McQu­eent.
  • Kika­pott a Bar­ca, hehe.

Deguk

A mai nap folya­mán két fővel bővült a gödi kon­tin­gens. De ne sza­lad­junk ennyi­re elő­re!

Még pár hete kez­dő­dött az egész, ami­kor vélet­le­nül betér­tünk egy állat­ke­res­ke­dés­be. Néze­lőd­tünk, nagyon meg­tet­szett pél­dá­ul a sisa­kos kamé­le­on, ami nagyon jófej állat. Vic­ces pél­dá­ul az, ami­kor meg­pró­bál­ja elhi­tet­ni a világ­gal, hogy ő egy fale­vél. Iga­zá­ból ennyi­ben ki is merül az egész állat, mert­hogy se simo­gat­ni, se — mond­juk — meg­fej­ni nem lehet, azon­kí­vül a tar­tá­sa szin­te lehe­tet­len, szó­val letet­tünk róla. Viszont fel­me­rült ben­nünk az igény, hogy legyen vala­mi kis állat­kánk, ami ara­nyos, lehet simo­gat­ni meg ilye­nek. Brú­nó és Zsó­fi pályán kívül kerül­tek, mivel egy­részt nem annyi­ra jó őket simo­gat­ni (ti. nyá­las leszel, nagyon), más­részt meg ők Szi­get­hal­mon lak­nak. Gon­dol­kod­tunk, beszél­get­tünk, majd rájöt­tünk, hogy nekünk kell két degu!

Régen volt egy cso­mó degum. Sosem fogom elfe­lej­te­ni Speedy‑t, aki 6 évet élt, annyi­ra sze­líd volt, hogy bár­mit lehe­tett vele csi­nál­ni (én pél­dá­ul távol­ug­rás­ra ido­mí­tot­tam), és a csa­lád ked­ven­ce volt éve­ken át. Tenyész­tet­tünk is degu­kat, volt sok siker­él­mény (ami­kor szé­pen fel­nőt­tek a gye­re­kek, és elad­tuk őket), meg pár kudarc (ami­kor a fél degu­fa­mí­lia elpusz­tult per­me­te­ző­szer-mér­ge­zés­ben). Aztán Speedy is meg­halt, aki egyéb­ként túl­élt min­den más deg­ut, és nem is vet­tünk újat, mert már kicsit untuk a sok bajt.

Szó­val elha­tá­roz­tuk, hogy lesz deg­unk! És szé­pen el is kezd­tük a szer­ve­zést:

  • enge­délyt kér­tünk Regi anyu­ká­já­tól;
  • elhoz­tuk tőlünk a régi degu­ket­re­cet;
  • vet­tünk almot, kaját, házi­kót, fog­kop­ta­tót;
  • vet­tünk farost­le­me­ze­ket és léce­ket a ket­rec alá.

Ma pedig meg­vet­tük a degu­kat! Még mielőtt beköl­töz­het­tek vol­na a ket­re­cük­be, elő is kel­lett készí­te­ni a helyü­ket: for­rasz­tó­pá­ká­val meg­ja­ví­tot­tam a ket­rec lyu­ka­it (a for­rasz­tá­sok nagyon vic­ce­sek let­tek), ragasz­tó és néhány fer­de szög segít­sé­gé­vel pedig össze­esz­ká­bál­tunk egy tar­tót a ket­rec alá. Most pedig a deguk szé­pen be van­nak köl­töz­ve, és épp szok­ják a helyü­ket. Kicsit fél­nek, kicsit ide­ge­sek, de ez tel­je­sen nor­má­lis.

Itt van­nak:

Deguk
Itt lát­ha­tó­ak a deguk. A ház tete­jén ül a ret­tent­he­tet­len Ste­ve McQu­een, a ház­ból pedig kiku­kucs­kál a félénk Tibi.

Veresegyház, avagy a medvék hátulról csinálják

Med­ve­far­mon vol­tunk. Ennyi.

 

kep086.jpg
Med­ve.

 

kep087.jpg
Med­ve. Vilá­gos.

 

kep088.jpg
Har­co­ló med­vék. Figyeld a kép­ki­vá­gást, feno­me­ná­lis.

 

kep090.jpg
“Meg­együk?”

 

kep091.jpg
Ez egy nagyon jó fej med­ve. Rasz­tás.

 

kep093.jpg
Ott egy med­ve.

 

kep094.jpg
Ez nem med­ve. Azé’ még él.

 

kep096.jpg
Az egyik med­ve néz­te a tót(h), ami­kor elesett, a másik meg elő­zé­ke­nyen fel­se­gí­tet­te. Vagy dug­nak.

 

Kiadások 2007-06-10: 500 Ft | Medvék.