Linda, a pusztító

Kezd­jünk egy kép­pel, hogy alá­tá­masszam a címet.

Lin­da itt éppen abba­hagy­ta a bab­zsák- és papucs­mar­can­go­lást, hogy kér­dőn néz­hes­sen rám: mi a baj? Most ezek után az esen­dő gaz­di mi mást tehet, mint hogy “hágy­ere­i­de­te­kis­hü­lye­ku­tya­jáj­buk­sí” kiál­tás­sal elkezd­je dögö­nyöz­ni?

No, de vissza a fő témá­hoz. Ked­den a követ­ke­ző tör­té­net esett meg. Lin­da egész este nagyon rakon­cát­lan volt, fel-alá fut­ko­sott, rágott, húzott, tépett, egy­szó­val lát­szott raj­ta, hogy moz­gás­hi­á­nya és ener­gia­fe­les­le­ge van, mivel egész nap nem volt kinn. 10 perc­re hagy­tam magá­ra, ami­kor leg­kö­ze­lebb kimen­tem, a követ­ke­ző kép foga­dott.

Egy kis magya­rá­zat, mert ez az ábra, khm, nem éle­tem leg­jobb­ja. Szó­val Lin­dá­nak sza­bad (be)járása van az elő­szo­bá­ban és a kony­há­ban. A pelen­ka az egy kutya­pe­len­ka, egy lete­rí­tett több­ré­te­gű papír­da­rab, ami azért van, hogy a kutya ott végez­ze a dol­gát, ha nem mehet ki. (A kutya­pe­len­ka az a kutyá­nál, ami a homo­kos­lá­da a macs­ká­nál, ha ez segít.) Mi ezt az ajtó mel­lé rak­juk köz­vet­le­nül, ezzel is céloz­va arra, hogy itt előbb-utóbb szo­ba­tisz­ta­ság lesz. Nos, Lin­da ezt az elren­de­zést újra­ér­tel­mez­te, és átvit­te a pelust a sütő elé.

De most jön csak a java!

A pelus mel­lett — ahogy azt a fen­ti ábra mutat­ja — egy helyes kis kutya­ka­ki is fel­lel­he­tő volt. Ben­nem fel­me­rült a kér­dés: vajon mi tör­tént itt?

1. ver­zió: Lin­da áthúz­ta a pelu­sát a kony­há­ba, majd kis idő eltel­té­vel “jé, hát itt van akkor a kutyavécé”-re gon­dol­ván ott végez­te el a dol­gát.

2. ver­zió: Lin­da elgyen­gült, és elfe­lej­tet­te, hogy most akkor hol kéne mit csi­nál­ni. Lepottyan­tott hát vala­mit a kony­há­ban a sütő elé. Ám ebben a pil­la­nat­ban kín­zó gon­do­lat hasí­tott pará­nyi kutya­agyá­ba: “hohó, de hisz ez rossz helyen van”. Mit lehet ilyen­kor ten­ni? Tisz­ta kutya nem fog­ja átcuc­col­ni a dol­got a pelus­ra, nem olyan csa­lád­ból szár­ma­zik ő. Mi hát a meg­ol­dás? Húz­zuk át a pelust a kutya­gu­mi mel­lé, hát­ha az min­dent meg­old! E ver­zi­ót támaszt­ja alá Lin­da nézé­se, ami­kor meg­lát­tam, mi tör­tént. Ezt lehe­tett kiol­vas­ni a tekin­te­té­ből:

Szer­vusz! Iga­zá­ból én nem értem, mi tör­tént, a pelus fog­ta magát, és átre­pült ide. Én azt hit­tem, a Te kezed van a dolog­ban, hiszen így is annyi min­dent csi­nálsz, amit nem értek. Gon­dol­tam, hát akkor ez biz­tos azt jelen­ti, hogy a kutya­vé­cé elköl­tö­zött… Így volt min­den, tisz­telt bíró­ság!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *