Az én ADHD‑m

Sze­rin­tem ez egy olyan téma, amin nincs mit szé­gyell­ni. Pont ugyan­úgy, mint azt sem, hogy mond­juk vala­ki pszi­cho­ló­gus­hoz jár. Én pl. már az ötö­dik­hez, és nem mind­egyik­kel azért hagy­tam abba a közös mun­kát, mert tévét néz­tek az ülé­sek alatt, vagy letolt gatyá­ban lát­tam őket. De ez most nem tar­to­zik ide.

ADHD, vagy ahogy itt, Svájc­ban hív­ják, ADHS (magya­rul figye­lem­hi­á­nyos hiper­ak­ti­vi­tás-zavar, tehát FHHZ), igen gyak­ran elő­ke­rül e betű­szó manap­ság. (Az utol­só rövi­dí­tés mond­juk pont nem, de majd én meg­ho­no­sí­tom.) Azért van sok, mert oltás? Vagy mert régen ezt pofon­nal kezel­ték, manap­ság meg diag­nosz­ti­zál­ják? Kín­zó kér­dé­sek ezek, és nem is fog­lal­ko­zik a szer­kesz­tő­ség ilye­tén való orvo­si-elmé­le­ti kér­dé­sek­kel, inkább prak­ti­ku­san köze­lít­jük meg ezt.

Tör­tént az pár hónap­ja, hogy velem kap­cso­lat­ban fel­me­rült, misze­rint a fel­nőtt­ko­ri ADHD-teszt nem is len­ne annyi­ra ördög­től való ötlet. Nyil­ván tök vélet­le­nül jött fel ez, nem volt abszo­lút sem­mi olyan hely­zet, ami­kor Regi a visel­ke­dé­se­met lát­va tel­je­sen tanács­ta­la­nul csó­vál­ta a fejét. Nem is az incep­ció a fon­tos, hanem a tény, hogy beje­lent­kez­tem az orvo­som­hoz meg­csi­nál­tat­ni az éves nagy­la­bo­ro­mat (amit én olim­pi­ai cik­lu­sok­hoz hason­ló­an, négy­éven­te vég­zek), és a jó ered­mé­nyek után kér­tem beuta­lót teszt­re. Egy isme­rős­től hal­lot­tam egy helyi szol­gál­ta­tó­ról (név és cím a szer­kesz­tő­ség­ben), akik tárt karok­kal fogad­tak (ekkor még nem tud­tam, hogy mennyi­be kerül…), három­szor is élvez­tem a ven­dég­sze­re­te­tü­ket — erről szól ez a bejegyzés.

Elő­ké­szü­le­tek

Egy ilyen teszt már rög­tön házi fel­adat­tal kez­dő­dik. Kap­tam egy cso­mó doku­men­tu­mot, ami­ket szé­pen, akku­rá­tu­san kitöl­töt­tem. Az alap dol­go­kon kívül volt egy hosszú kér­dés­sor a gye­rek­ko­ri visel­ke­dés­ről, ami­vel beval­lá­sos ala­pon pró­bál­ták kita­lál­ni, hogy az ADHD-gya­nú vajh’ már évti­ze­dek­kel ezelőtt fel­me­rül­he­tett vol­na (ld. fen­ti pofon), vagy vala­mi újko­ri elfaj­zás­ról van szó. Volt egy lap a sze­mé­lyes, meg­lé­vő kon­dí­ci­ók­ról (pl. depresszió, pszi­chó­zis, táp­lál­ko­zá­si zava­rok), szo­ci­á­lis hát­tér­ről, szer­hasz­ná­lat­ról (köszö­nöm, kérek). Volt egy rész, ami­ben jelen­le­gi visel­ke­dé­se­ket kel­lett szin­tén őszin­te­sé­gi roham­mal együtt meg­ítél­ni, itt már azért jócs­kán akadt olyan dolog, ami­re nem a nul­lás szá­mot hasz­nál­tam. A talál­ko­zá­sok során (főleg a hosszabb, máso­dik alka­lom­mal) eze­ket a dol­go­kat ala­po­san át is beszél­tük, sőt, itt még kide­rül­tek rólam olyan, rele­váns dol­gok is, ami­ket a kér­dés­sor nem hozott elő. Érte­nek ezek a népek a bolon­dok­hoz, mond­juk ki!

Pszi­cho­fi­zio­ló­gi­ai teszt

Első alka­lom­mal egy ún. pszi­cho­fi­zio­ló­gi­ai teszt­nek vetet­tek alá. Mint min­den egyéb alka­lom­mal, hang­sú­lyoz­ták, hogy a gyógy­sze­re­zé­sem elha­gyá­sát ne felejt­sem el, mivel a teszt a “nor­má­lis”, nem elnyo­mott vagy fel­pör­ge­tett agyi műkö­dést hiva­tott mér­ni. Ennek szí­ves-örö­mest ele­get tet­tem, mivel nincs gyógy­sze­rem, és nem is volt. Azt is mond­ták, hogy a vizs­gá­lat után lehet majd hajat mos­ni, na, mon­dom, ez sok­kal jobb, mint egy thai masszázs, ha utá­na ennyi­re ala­po­san kell megtisztálkodni.

Bemen­tem a ren­de­lő­be, ahol rög­tön két keze­lő is foga­dott. Mint kide­rült, ez egy olyan teszt, ami­nek során az agy és egyéb részek (pl. áll­ka­pocs) moz­gá­sát, akti­vi­tá­sát nézik, miköz­ben a delik­vens egy rend­kí­vül mono­ton fel­ada­tot végez áju­lá­sig / alvá­sig. (Én ebéd után vol­tam köz­vet­le­nül, néhány­szor tény­leg majd­nem bebó­lin­tot­tam.) Kez­dés­nek kap az ember egy cyber­punk vízi­lab­dás sap­kát, ami tele van érzé­ke­lők­kel. Hogy ezen érzé­ke­lők meg­fe­le­lő­en vegyék a jele­ket (a bőr­ről, nem volt nyílt agy­mű­tét — ekkor még), szé­pen be is ken­ték a feje­met, illet­ve haja­mat egy ilyen zse­lé­vel (aha, emi­att kel­lett a haj­mo­sás). Nem volt egy­sze­rű, több­ször is tesz­tel­ték, hogy min­den szen­zor meg­fe­le­lő­en méri‑e a szu­per­in­tel­li­gen­ci­á­mat, több­ször is elhang­zott a nővér­kék (ápo­lók?) szá­já­ból, hogy “ilyen érté­ke­ket Albert Eins­tein óta nem mér­tünk”. (Nem volt ilyen.) Aztán egy idő múl­va kész­nek nyil­vá­ní­tot­tak, és meg­in­dult a teszt — ele­je. Ekkor még nem volt sem­mi más, csak néz­ték a nyu­gal­mi (ilyen hely­zet­ben nyu­gal­mi?!) agy­funk­ci­ó­i­mat, előbb nyi­tott, aztán csu­kott szem­mel. (Alvás­ve­szély! Alvás­ve­szély! Laci, ébredj!) Elé­ge­det­tek vol­tak a vizs­gá­la­ti ered­mé­nyek­kel, kap­tam a kezem­be egy ege­ret (már­mint szá­mí­tó­gé­pes peri­fé­ri­át), és azt mond­ták, hogy akkor néz­zem a tévét (ami­kor nyit­va volt a sze­mem, akkor már ment a tévé, egy szép, nyu­gis fa volt raj­ta), és ami­kor egy­más után két ugyan­olyan állat meg­je­le­nik, akkor nyom­jam a gom­bot, külön­ben ne nyom­jak sem­mit. Logi­kus, a mun­kám során nap nap után álla­tok­kal hoz össze a sors (nem is), és ekkor is nyo­mom az ege­ret (ez mond­juk tény­leg igaz). Pár­ban jöt­tek a képek, vagy állat, vagy nem állat. Ha az első kép nem állat volt, érte­lem­sze­rű­en volt egy pár pil­la­nat pihen­ni, mert a másik kép, még ha állat is, nem indu­kál gomb­nyo­mást. Viszont most jön az ákci­jó! Amennyi­ben az első kép állat volt, akkor nagyon kel­lett figyel­ni, mert ha egy ugyan­olyan állat jött elő, akkor nyom­ni kel­lett, ha nem állat vagy más állat, akkor nem. Évti­ze­de­ket ját­szot­tam akció­dú­sabb­nál akció­dú­sabb játé­kok­kal (FIFA, Cham­pi­onship / Foot­ball Mana­ger, Warc­raft III stb.), ennek elle­né­re jól lekö­tött ez a kis játék — az első pár perc­ben. Nem vol­tam ben­ne biz­tos, hogy mennyi ide­ig fog tar­ta­ni, illet­ve az idő múlá­sa sem lát­szott sehol sem, így csak nyom­tam és nyom­tam. Végül 20 perc után végez­tem, és örül­tem, hogy nem ejtet­tem hibát. Nem volt kife­je­zet­ten fárasz­tó, de azért 20 perc meredt kép­er­nyő­fi­gye­lés ilyen béna gra­fi­ká­val és 1 fps-sel, hát, nem vol­tam azért a leg­ak­tí­vabb a teszt után. Min­den jót, leg­kö­ze­lebb talál­ko­zunk! (Laci az ajtón ki)

Neu­ro­fi­zio­ló­gi­ai teszt

Az elő­ző hibám­ból, misze­rint azt sem tudom, hogy mi ez a szó, és nem tudom, mik lehet­nek a tesz­tek, gon­dol­hat­nók, hogy ennek ala­po­san utá­na­jár­tam. Kis gug­li­zás duck­duck­gó­zás után kide­rült, hogy milyen tesz­tek van­nak, hogy lehet erre fel­ké­szül­ni, “dos and don’ts” stb. Nyil­ván nem néz­tem utá­na, hol érde­kel engem az ilyen, illet­ve ennyi bicik­li­zés (erre még vissza­té­rünk) mel­lett kinek van erre ide­je? Szűzen men­tem hát erre a teszt­re is.

Egy ked­ves, ámbár elég fura akcen­tus­sal / beszéd­hi­bá­val meg­ál­dott szak­em­ber foga­dott. Az ele­jén nehéz volt meg­ér­te­ni, de aztán ráállt a fülem (ami sok­kal jobb, mint­ha ő állt vol­na rá a fülem­re), és ekkor már nem aggód­tam ami­att, hogy kom­mu­ni­ká­ci­ós prob­lé­mák miatt nega­tív­ba for­dul az IQ‑m. Átbe­szél­tük az anam­né­zi­se­met, gye­rek­kor, csa­lá­di dol­gok, jelen­le­gi gon­dok, ez nagyon kor­rekt volt, és ala­po­san jegy­ze­telt is a hölgy. Aztán bele­csap­tunk a lecsó­ba, és egy nagyon tömény, egy órán keresz­tül tar­tó kín­zás vet­te kez­de­tét. Nem emlék­szem min­den fel­adat­ra, mert ren­ge­teg volt, de néhá­nyat kiemelnék:

• Mon­dott vagy 20 szót egy lis­tá­ról, tár­gyak egy­más­tól tel­je­sen füg­get­le­nül, pl. füg­göny, dob, far­mer, orr stb. Aztán azt mond­ta, hogy mond­jam vissza, ami­re emlék­szem. Mond­tam kb. ötöt vagy hatot. Aztán fel­ol­vas­ta újra ugyan­azt a lis­tát ugyan­ab­ban a sor­rend­ben. Itt már sike­rült vagy 12. Aztán újra. 15. Újra. Egy idő után elér­tem a maxot, rájöt­tem, hogyan tudom szé­pen fel­fűz­ni egy­más után a sza­va­kat gon­do­lat­ban, ame­lyik stra­té­gi­át még a Meg­is­me­rő­ké­pes­sé­ge­ket Fej­lesz­tő Stú­di­ó­ban tanul­tam gim­na­zis­ta­ként, ami­re azért gon­do­lok vissza pozi­tí­van, mert olyan­kor kap­tam ebéd­re pénzt, és ettem egy Whop­per Juni­or szend­vi­cset a Fővám téren a Bur­ger King­ben. (És a mor­zét is meg­ta­nul­tam, bár azóta elfe­lej­tet­tem.) Szó­val tár­gya­kat kel­lett megjegyeznem.
• Kap­tam egy lapot, amin egy fura ábra volt, négy­ze­tek, tég­la­la­pok, három­szö­gek, vona­lak, körök, sávok. Le kel­lett másol­nom úgy, hogy néz­het­tem közben.
• Tower of Lon­don (Lon­don tor­nya vagy tor­nyai) kira­kós, ami kicsit olyan, mint a Hanoi tornya(i), ami­vel gye­rek­ko­rom­ban sokat ját­szot­tam. Három torony van, amin külön­fé­le szí­nű koron­gok van­nak. Van egy kez­dő­hely­zet, és van egy kép, hogy milyen hely­ze­tet kell elér­ni (pl. kez­det­ben min­den korong egy­má­son van, és el kell jut­ni odá­ig, hogy mind­egyik tor­nyon egy-egy-egy korong legyen), illet­ve egy szám — ennyi lépés­ből kell elér­ned a célt. Érde­mes elő­ször átgon­dol­ni, hogy mit csi­nálsz, mert ha egy rossz moz­du­la­tot vétesz, akkor vége, level fai­led, jön a követ­ke­ző. Elő­ször ket­tő, majd három, végül már talán öt vagy hat lépést is kel­lett ten­ni, ott már azért érde­mes volt kicsit töb­bet agyal­ni, mielőtt fogal­mat­la­nul neki­es­tem vol­na a koron­gok­nak. Néhány­szor nem sike­rült, de leg­több­ször igen, nagyon örültem.
• Meg­van még az az első lis­ta? Na, mondd a sza­va­kat! Újra. Megint.
• Emkék­szel még arra a lap­ra a fura ábrá­val? Raj­zold le, de most fejből!
• Itt egy másik lap, raj­ta 9 pötty, egy négy­zet csú­csai, olda­la­i­nak fele­ző­vo­na­lai, illet­ve a köze­pe. Ilyen­ből van a lapon vagy 50, és több lap. X perc alatt raj­zolj ábrá­kat úgy, hogy egy ábra csak egy­szer lehet, tehát ugyan­azt nem, és minél többet.
• Első lis­ta, go! Újra!
• Volt még vala­mi más, de most nem jut eszem­be, ez is vala­mi raj­zos vagy ábrás lehetett.
• Túl jól megy az első lis­ta? Itt egy máso­dik lis­ta! Mire emlék­szel belő­le? Újra! Megint! Újra!
• Mivel a két lis­ta elég­gé össze­akadt, ezért mon­dok egy har­ma­di­kat, ami­ben ben­ne van az első és a máso­dik lis­ta min­den sza­va, és még más sza­vak is, és akkor kell jelez­ni, ha az első lis­tá­ról van valami.
• Jött a vég­ső főel­len­ség, egy tama­go­csi és tet­risz sze­re­lem­gye­re­ke. Már nem pon­to­san emlék­szem, de volt raj­ta két gomb két oldalt (hogy a bal­ke­ze­sek se panasz­kod­has­sa­nak), és egy­más után gyul­lad­tak fel raj­ta ábrák, talán két­fé­le. Akkor kel­lett vala­mit csi­nál­ni (meg­nyom­ni a gom­bot), ha vala­me­lyik ábra volt, és akkor nem csi­nál­ni sem­mit, ha nem volt. Ja, igen! 9 pötty, és ha a közép­ső is vilá­gít, akkor nyom­ni. Vagy vala­mi hason­ló. Volt sze­ren­csé­re teszt, akkor tel­je­sen meg­za­va­rod­tam (füg­göny, dob, far­mer), de aztán össze­szed­tem magam, és jött az éles meg­mé­ret­te­tés. Ez is vala­mi bor­zasz­tó soká­ig tar­tott, negyed óra vagy még több is, egy hibám lett, bosszan­kod­tam is.

Meg­be­szé­lés a dok­tor úrral

Mivel két szin­tet már túl­él­tem, pár hét eltel­té­vel vissza­men­tem újra, hogy átbe­szél­jük az ered­mé­nye­i­met. Sze­rin­tem ez a néhány hét kel­lett ahhoz, hogy úgy érez­zem, vala­ki tény­leg meg­néz­te a raj­za­i­mat, és ki is érté­kel­te a krix-krax-okat egye­sé­vel. Egyéb­ként tény­leg nagyon dur­va kiér­té­ke­lést kap­tam (meg­jött később PDF-ben is, ren­ge­teg oldal ren­ge­teg kép­pel), szó­val ez tény­leg sok­kal inkább tudo­mány, mint pszeudotudomány.

Az orvos megint kér­de­zett a tüne­tek­ről, éle­tem­ről, csa­lád­tör­té­net, gyógy­sze­rek, dro­gok stb. Aztán szé­pen rátér­tünk az ered­mé­nyek­re, és meg­be­szél­tük, hogy…

Szó­val elvi­leg, papí­ron, éppen­hogy csak nem vagyok ADHD‑s:

• gye­rek­ko­ri ADHD‑m nem volt, és most így, 41 éve­sen, úgy néz ki, hogy már nem is lesz
• figye­lem­za­va­rom van, 5 pont­tal térek el az arany­szten­derd­től, viszont az ADHD-sok több mint 5 pont­tal tér­nek el
• hiper­ak­ti­vi­tá­som van, ez is 5 pont, ez saj­nos már 2 fölött pozitív
• impul­zu­vi­tá­som is van, mind­össze 4 pont, mond­juk ez már 0‑tól bejelez
• elvi­leg akkor vagyok ADHD‑s, ha mind a három eltér, és nálam egy határ­eset, “on the bor­der”, ahogy az orvos mond­ta, ezt nem kel­lett vol­na elmon­da­nom Regi­nek, mert azóta Bor­der Col­lie-nak hív

ADHD-ből van több­fé­le, nekem az alfa jutott, amit az orvos szé­pen elma­gya­rá­zott, de nyil­ván elfe­lej­tet­tem azóta (ld. figye­lem­za­var, +5 pont). Arra viszont emlék­szem, hogy azt mond­ta, hogy átla­gon felü­li a memó­ri­ám, és ezt a “kapu­fa” ADHD‑t, ami simán kiala­kul­ha­tott fel­nőtt­kor­ben a túl­zott bicik­li­zés mun­ka­he­lyi stressz, kiván­dor­lás, csa­lá­di stressz stb. kap­csán, kog­ni­tí­van nagyon jól tudom masz­kol­ni vagy palás­tol­ni vagy elmis­má­sol­ni, nem tudom, ezek közül melyik szak­ki­fe­je­zést hasz­nál­ta. A gond akkor van, ami­kor mond­juk fáradt­ság, kial­vat­lan­ság stb. (ez az éle­tem 2011-12 óta) miatt a kog­ni­tív dol­ga­im gyen­gül­nek, mert akkor ún. kibú­jik az ADHD a zsákból.

Mit lehet ten­ni? A terá­pia segít. A rela­xá­ció is, amit én nyil­ván a 200 km fölöt­ti távú bicik­li­zés­nek értet­tem, mint­egy orvo­si­lag meg­ala­poz­va, hogy én ezzel öngyó­gyí­tok iga­zá­ból, és egy­ál­ta­lán nem egy MAMIL élet­kö­ze­pi vál­sá­gát lát­juk, ked­ves fele­im! Ja, és tes­sék, itt van egy amfe­ta­min, vegyél be reg­ge­len­te egyet, de ha sze­ret­néd, akkor ket­tőt, és dél­ben is lehet egyet, mert jó is az! Szó­val tény­leg kap­tam gyógy­szert, egy­szer kipró­bál­tam, kicsit tisz­táb­ban lát­tam, esté­re pedig meg­fáj­dult a fejem — nem leszek függő.

Konk­lú­zió

Meg­jött a szám­la, q. drá­ga, kifi­zet­tem. Meg­ér­te? Ennyi pénz­ből kb. 50g spee­det vagy 100 tab­let­ta ekit lehet­ne ven­ni, szó­val nyil­ván nem, ehhez képest én kap­tam talán két­tu­cat 10mg-os tab­let­tát. De érde­kes volt a teszt, jó volt erre az egész­re rájön­ni, és vala­mennyit ez a tudat, hogy határ­ese­tes­ke vagyok, segít. Megyek tovább a terá­pi­á­val, bicik­li­zem tovább, nagy baj nem lehet.

Ha érde­kel, hogy Zürich­ben hogy megy ez, írj rám a meg­fe­le­lő csa­tor­ná­kon, és mesélek.