Wekerle biciklivel — how-to

Igyek­szem annyit bicik­liz­ni mos­ta­ná­ban, amennyit csak tudok. Mind­járt itt a nyár vége, aztán jön az esős ősz, és a zer­ge­fa­gyasz­tó tél, egy­re keve­sebb lesz az olyan reg­gel, ami­kor rá tudom ven­ni magam a bicajozásra.

Reg­gel álta­lá­ban fél 8 — 8 körül indu­lok, kilé­pek az utcá­ra, belö­vöm a séróm az endom­on­dót, és start. Ki a kis utcánk­ból, végig az Esze Tamás utcán, és aztán a békés Üllői úton. A weker­lei részt pró­bá­lom egye­nes­re és mini­má­lis­ra csök­ken­te­ni, mivel ha az ember egy­szer letér a meg­szo­kott útról, kegyet­le­nül eltévedhet.

Haza­fe­lé ugyan­ez a terv, 5 — 6 körül indu­lás bent­ről, végig­csor­gok az Üllő­in, aztán a Határ útnál ismét be a telep­re, rá az Esze Tamás­ra, és már itt­hon is vagyok. De nem ma, mert egy keresz­te­ző­dés­nél jöt­tek jobb­ról, így nem tud­tam egye­ne­sen men­ni, elmen­tem hát jobb­ra. Aztán a követ­ke­ző sarok­nál vissza akar­tam kerül­ni a szo­ká­sos útra, de nem, túl­men­tem, mert nem ismer­tem meg az utcát. Aztán megint. Így aztán ez lett a hazautam.

Soha töb­bet nem térek le az Esze Tamás utcáról.