Jöt­tem haza bicaj­jal, már Weker­lén vol­tam, fél km-re az édes ott­hon­tól. Az Esze Tamás utcán teker­tem, mint min­dig. Egy­szer­csak a jár­dán ész­re­vet­tem Regit az iker­ba­ba­ko­csi­val. (Ebben per­sze segí­tett az is, hogy Regi kiál­tott egy jó nagyot.) Lehúzódtam…

A tör­té­net foly­ta­tá­sa előtt néhány known issue a bicajról:

• rossz a váltó,
• ereszt mind­ket­tő kerék,
• akut olaj­hi­ány miatt akad a lánc,
• nem fog a hát­só fék…

Lényeg a lényeg: mikor letér­tem az asz­falt­ról, a tapa­dá­som egy han­gya­bo­ká­nyit csök­kent a poros kavi­cson. Az első kere­ket blok­ko­lá­sig fékez­tem, ami­től a bicaj vésze­sen meg­dőlt. Mivel én eköz­ben Regi­é­ket néz­tem, egyen­sú­lyo­mat vég­ér­vé­nye­sen elvesz­tet­tem. A követ­ke­ző pil­la­nat­ban kis csa­lá­dom előtt (azért nem “sze­mük lát­tá­ra”, mert a lányok alud­tak) egy olyan ele­gáns esést mutat­tam be, mint egy részeg, transz­vesz­ti­ta turis­ta (ne feled­jük el, már hideg van, így újra hor­dom Regi bicik­lis cica­na­ci­ját; plusz az elma­rad­ha­tat­lan háti­zsá­kot, rövid­nad­rá­got, HK‑s pulcsit).

Most el let­tem tilt­va a brin­gá­zás­tól, szigorúan.

(…)

Ven­nék hasz­nált, meg­bíz­ha­tó, stra­pa­bí­ró váro­si bicik­lit. Ugyan­itt 10+ éves, meg­bíz­ha­tónak nem nevez­he­tő, stra­pa­bí­ró moun­tain bike eladó.