Kategória: nem jó

Néhány hete Ati (Regi anyu­ká­já­nak, Évi­nek a barát­ja) elment helyet­tünk a fan­tasz­ti­kus Mini Manó baba­cent­rum­ba, ami egy hatal­mas baba­bolt. Van ott min­den kelen­gyé­től baba­ágyig, pihe­nő­szék­től baba­ko­csi­ig. Első láto­ga­tá­som­kor tel­je­sen elve­szett vol­tam, de azóta már annyi­szor vol­tam ott, hogy 1.) minden­nek tudom a helyét; 2.) tudom, hogy a tej­bár­ban kell inni egy kapu­csí­nót; 3.) van törzs­vá­sár­lói…

Sok poszt ele­jén — jó ács­hoz mél­tó­an — leszö­ge­zek vala­mit. Most azt szö­ge­zem le, hogy nem vagyok egy tisz­te­let­igény­lő, kon­zer­va­tív, begye­pe­se­dett ikres apu­ka, csak egy ember, aki elvár­ja ugyan­azt a tisz­te­le­tet mások­tól, amit mások­nak megad. Nem tudom, ki hogy van vele, de mos­ta­ná­ban ren­ge­teg helyen kerü­lök a követ­ke­ző helyzetbe: Én: Jó napot (kívá­nok)! Eladó/hivatalnok/éttermi dolgozó/stb.: Szia!/Hello!/Szevasz!/Mizu?…