Sok poszt elején — jó ácshoz méltóan — leszögezek valamit. Most azt szögezem le, hogy nem vagyok egy tiszteletigénylő, konzervatív, begyepesedett ikres apuka, csak egy ember, aki elvárja ugyanazt a tiszteletet másoktól, amit másoknak megad.
Nem tudom, ki hogy van vele, de mostanában rengeteg helyen kerülök a következő helyzetbe:
Én: Jó napot (kívánok)!
Eladó/hivatalnok/éttermi dolgozó/stb.: Szia!/Hello!/Szevasz!/Mizu?
Ez az egyik. Valaki igyekszik megtisztelni a másikat azzal, hogy pusztán azért, mert ügyfél, nem hellózza le rögtön, de azért visszahellózzák. Nem kell nekem kezet csókolni, de egy üdvözlöm vagy jó napot szerintem beleférne, még akkor is, ha 26 éves nyikhaj vagyok.
A következő történet a Corvinban, a CBA Prímánál játszódott le múlt héten:
Én: Jó napot kívánok! Azt szeretném megkérdezni, hogy van‑e Johnnie Walker Black Label? (Nem felvágásból írom, hogy mit vettem, csak hogy tényszerűek legyünk. Érezzük, hogy nem egy 0,33-as Cola Lightot vettem, hanem egy drága, prémium italt.)
Pultos: Hello! Persze, hogy van! Gyere át ide a másik pulthoz!
Letegez. Oké, tegezzetek le! De nem igaz, hogy legalább egy minimális tiszteletet nem tud megadni nekem. Mondhatná azt, hogy “át tudnál fáradni a másik kasszához?”, vagy “átjönnél ahhoz a pulthoz?” stb. De nem, pattanj át ide, gec’, és akkor megkapod a whisky‑t, amit kértél. Megáll az eszem.
Ennyi.
Nyikhaj: kis szerencsétlen, életre nem való ember; semmirekellő, felelőtlen, környezete által lenézett (férfi)személy.
Vélemény, hozzászólás?