Szerző: Laci
-
Shake & Fold
Néhány napja találtam twitteren az alábbi oldalra mutató linket: What are common activities people get wrong every day but don’t know it? Igazán érdekes “you are doing it wrong”-koncepció, nem abból a szempontból, hogy mit hogyan kellene inkább csinálni, hanem hogy mennyire ostobák az amerikaiak. Bizonyára milliónyi republikánus és demokrata szavazó fog innentől kezdve másodperceket megspórolni…
-
A névelő
Szerdánként szokott lenni epamos sörözés a Turbinenbräunál (van egy sörük, aminek az a neve, hogy Sprint!), és akkora partyarc vagyok, hogy közel két év alatt összesen egyszer voltam. Pont ezért is emlékezetes alkalom volt ez, erről szeretnék most kicsit mesélni. Találkoztam ott egy kedves ismerősömmel, sőt, kollégámmal, akivel még otthonról ismerjük egymást. Nevezzük mondjuk Krisztiánnak,…
-
Weboldalak A‑tól Z‑ig
Valamelyik nap eszembe jutott, hogy az esetek többségében Chrome-ban elég csak egy betűt lenyomnom ahhoz, hogy a kívánt weboldalt felkeressem. Íme, itt az én kocka ábécém! A: analytics.google.com — ezt mondjuk nem értem, annyit nem nézem. B: blog.markert.hu — tudom, tudom, a kis Narcissus. C: coursera.org — most téli szünetet tartok, de a tavaszi szemeszterre majd…
-
Hoffmann
Van ez a videó erről a nem túl okos néniről. Kielemezte a Cink, a 444, az Index, és minden minimálisan független híroldal. Igazuk is van teljesen, de szerintem a legfontosabb dolog felett elsiklottak (ld. a videót 2:09-nél). A tankönyvek a legfontosabb taneszközök. Szerintem az elmúltháromésfélév legnagyobb faszsága. A személyes tapasztalatom az, hogy a világ legjobb…
-
St. Gallen — Swansea City (meccsen voltam)
Egy walesi kollégám pár hete kérdezte, hogy lenne‑e kedvünk megnézni a kedvenc csapatát Európa-liga meccsen. St. Gallenben. A Swansea‑t. Micsoda meccs, ki nem hagynám! A döntés hátteréről, röviden: St. Gallen relatíve közel van, de azért annyira mégsem. Az angol focit szeretem, Wales meg közel van Angliához. Ennyi elég volt ahhoz, hogy beiratkozzam az első svájci…
-
A leves
Nem annyira új, talán már másfél hete is, hogy történt, azért megosztom. Otthon voltunk, Magyarországon, anyósoméknál (szervusz, Évi!), Gödön. A lányok ebédre levest kaptak, ami — szokás szerint — nagyjából egyenlő arányban került elosztásra az asztalon, a ruházatukon, a gyomrukban és a földön. Történetünk szempontjából az utóbbi (a föld) az érdekes, konkrétabban a padlót borító…