Gyerekülés

Kalan­dos utunk Buda­pest­ről Rafz­ba (pén­tek reg­gel 8‑tól szom­bat este 6‑ig) már ele­ve úgy indult, hogy jobb lett vol­na azon­nal vissza­for­dul­ni, és haza­men­ni. Kata abban a pil­la­nat­ban hány­ta össze magát (sugár­ban), ahogy ráfor­dul­tunk az M1-M7 közös sza­ka­szá­ra Buda­fok­nál, uta­zá­sunk 40. per­cé­ben. A szag­nál csak az a tudat volt még rosszabb, hogy vala­mi­lyen módon le kell majd taka­rí­ta­ni a nem éppen könnyen tisz­tít­ha­tó gye­rek­ülést. Hét­vé­gén vág­tam neki a szét­sze­dés­nek, 15 perc alatt adtam fel az egé­szet, még a huza­tot se sike­rült lehúz­nom, mivel a külön­bö­ző szí­jak és spa­nyol­csiz­mák gor­di­u­szi ördög­la­kat­tá áll­tak össze. Aztán Regi segí­tett, és sike­re­sen szed­tük szét ele­me­i­re az ülést. Mosás után, össze­ra­kás előtt így nézett ki az egész. A lab­da nem tar­to­zék.

Előtte
Előt­te

Az első ülést — mert ugye mind­ket­tőt kimos­tuk — kb. fél óra alatt rak­tam össze (Regi­vel), a másik viszont keve­sebb mint 10 perc volt (egye­dül). Sze­re­lés köz­ben azon gon­dol­koz­tam, hogy az a vietnámi/kínai/indiai kisfiú/kislány, aki anno össze­rak­ta a gyár­ban, való­szí­nű­leg fél perc alatt végez min­den­nel. Per­sze azok­kal a kis ujjak­kal könnyű!

Utána
Utá­na

Mond­juk még min­dig könnyebb egy (két) gye­rek­ülést kimos­ni, mint a kocsi hát­só ülés­hu­za­tát.

index.hu

Sze­re­tem az inde­xet, min­dig azt pin­ge­lem elő­ször, sőt, néha még olvas­ni is szok­tam! De annyi­ra utá­lom, hogy tele van helyes­írá­si hibák­kal, fél­re­for­dí­tá­sok­kal és komp­lett hülye­sé­gek­kel.

Az LG mobil­já­ban mMin­den meg­van ben­ne, ami egy csúcs­ka­te­gó­ri­ás okos­te­le­fon­tól elvá­runk, a négy­ma­gos pro­cesszor, 16 giga­báj­tos bel­ső tár­hely és a leg­újabb and­ro­i­dos ope­rá­ci­ós rend­szer már alap, erre jön rá a 8 mega­pi­xe­les HD kame­ra és az NFC. Nincs raj­ta fizi­kai bil­len­tyű­zet, leg­alább­is az elő­lap­ján, ami­kor hasz­nál­juk a mobilt, hal­vá­nyan fény­le­nek a navi­gá­ci­ó­hoz elen­ged­he­tet­len gom­bok. Amíg meg nem tanul­juk, hogy melyik gomb melyik, náha fél­re­nyo­munk, ugyan­is csak akkor lát­ni eze­ket, ha meg­érint­jük a mobilt. Amit hiá­nyol­tam, az a figyel­mez­te­tő LED, enél­kül csak akkor tud­juk, hogy van üze­net a mobi­lon, ha meg­néz­zük.

Remé­lem, itt már ki van javít­va …

Német …

Saj­nos a német­tel hadi­lá­bon állok. Már azt hit­tem, hogy kez­dem újra maga­mé­vá ten­ni ezt a lágy és könnyen tanul­ha­tó nyel­vet, de pén­te­ken egy olyan tele­fo­nos beszél­ge­té­sem volt, ami évek­kel vetett vissza. Egy úr hívott fel, mint utóbb kide­rült, az óvó­he­lyet akar­ta meg­néz­ni a ház­ban, ami­nek a kijá­ra­ta a mi pin­ce­ré­szünk­ből érhe­tő el. Elő­ször azt hit­tem, hogy a Bil­lag­tól keres­nek (ez egy rend­kí­vül pénz­só­vár cég, azért kell nekik fizet­ni, mert tévét és rádi­ót hall­gathatsz), és már majd­nem leráz­tam, de ő nagyon ragasz­ko­dott a Schutzra­um­hoz — és a német nyelv­hez. Végül meg­pró­bál­tam elma­gya­ráz­ni neki, hogy én nem vagyok ott­hon, de keres­se fel békés ott­ho­nun­kat egé­szen nyu­god­tan, hiszen Regi ott­hon van, majd ő elin­té­zi. Ezt mond­tam (betű sze­rin­ti idé­zet követ­ke­zik):

Mein Frau ist at home

Bázz… Négy év gim­ná­zi­u­mi német­ta­nu­lás után. Szé­gyen. A héten egyéb­ként egy 12 évig Por­tu­gá­li­á­ban élő sváj­ci nagy­ma­má­tól meg­kap­tam, hogy egy fér­fi­nek tud­nia kell annak az ország­nak a nyel­vét, ahol él. Hja kérem, 12 év után eskü­szöm, men­ni fog a német. Már csak ezt a 11 év 10 hóna­pot kell kibek­kel­ni.

Ha már úgy­is így össze­gyűl­tünk, elme­sé­lem azt az ese­ményt, ami köz­tem és a német nyelv között a vég­le­ges (?) sza­kí­tást jelen­tet­te. Gim­ná­zi­u­mi német­ta­nár­nőm, az édes-jó Babics Anna (soha nem adott szak­ta­ná­ri intőt, csak így kum­mu­lál­ta a dol­go­kat, és ami­kor össze­jött elég a szám­lá­mon, meg­pró­bált kirú­gat­ni, de csak egy igaz­ga­tói intő­re futot­ta) igen hamar meg­utál­tat­ta velem a néme­tet, de azért küz­döt­tem, min­dig 4–5 között vol­tam. Aztán talán 11. évfo­lyam egyik utol­só órá­ján, ami­kor már min­den mind­egy volt, ültem Jan­csi mel­lett, és rend­kí­vül untam magam. Mit volt mit ten­ni, úgy gon­dol­tam, az órát már csak az ment­he­ti meg, ha bele­kö­pök a tan­könyv­be, és ha már ezt ilyen szé­pen meg is tet­tem, meg­mu­tat­tam Jan­csi­nak, miként küzd a nyál a gra­vi­tá­ci­ó­val. Ezt per­sze Anna né’ rög­tön kiszúr­ta, és ami­lyen hülye vol­tam (ha ez a fen­ti még fokoz­ha­tó), ez pont aznap tör­tént, ami­kor foga­dó­óra volt. Sze­gény édes­anyám pedig hall­gat­hat­ta, hogy egyet­len első­szü­lött mag­za­ta miként visel­ke­dik német­órán. (Egyéb­ként erre a szto­ri­ra hivat­koz­tam öt éve: 05.05.: 5 év).

Samsung Galaxy Nexus negatívumok

Ami­kor bő egy hónap­ja tesz­tel­tem a Sam­sung Galaxy Nexus c. zász­lós­ha­jó-tele­font, nem gon­dol­tam vol­na, hogy az otta­ni enyel­gés­nek lesz (nega­tív) foly­ta­tá­sa. Annyi­ra meg­tet­szett, hogy az első adan­dó alka­lom­mal rög­tön vet­tem is egyet kár­tya­füg­get­le­nül. Vet­tem hoz­zá egy orange-os elő­fi­ze­tést is (ezt már meg­bán­tam), és azóta hasz­ná­lom itt kinn, illet­ve ott­hon, a pan­no­nos SIM-mel hasz­nál­tam. Mikor mutat­ja ki a foga fehér­jét a tele­fon, ami­kor ingyen tesz­te­led, vagy ami­kor egy marék­nyi JSF-ért (jó svej­ci fran­kért) meg­ve­szed? Úgy néz ki, hogy az utób­bi … :)

Szó­val a Galaxy Nexus tovább­ra is egy fan­tasz­ti­ku­san jó tele­fon. Csak szu­per­la­tí­vu­szok­ban tudok beszél­ni a kül­ső­ről, a kép­er­nyő­ről, a tel­je­sít­mény­ről, az üzem­idő­ről. Viszont az aláb­bi prob­lé­mák­kal saj­nos sike­rült ala­po­san meg­is­mer­ked­nem.

  1. Újra­in­du­lá­sok: saj­nos a tele­fon igen gyak­ran (főleg a 0 db / 1 hét teszt­hez viszo­nyít­va) fagy be úgy, hogy fog­ja magát, és újra­in­dul. Álta­lá­ban vala­me­lyik alkal­ma­zás indí­tá­sá­nál üt be a krach, leg­több­ször a kame­rá­nál. Ért­he­tet­len, tény­leg nem tapasz­tal­tam sem­mi ilyet koráb­ban.
  2. Tér­erő: a Nexus 4.0.1‑gyel bújt ki a doboz­ból, azon­nal fris­sült .2‑re, szó­val nem tudom, hogy ez ICS-ver­zió­füg­gő hiba‑e vagy sem, min­den­eset­re a tér­erő gyá­szos, főleg zárt helye­ken. (Nem atom­bun­ker­ben kívá­nok HSPA-netet hasz­nál­ni, csak az iro­dá­ban tele­fo­nál­ni.) Után­aol­vas­gat­va a fóru­mok­ban nem egye­di eset­ről van szó, .3 és .4 ese­té­ben is elő­for­dul. Hol van már a 4.0.5?
  3. Auto­ma­ti­kus repü­lő­gép-mód! Na, ez a leg­ide­ge­sí­tőbb hiba mind közül. Álta­lá­ban ala­csony tér­erő ese­tén (ld. fenn: nap­köz­ben min­dig) szo­kott olyat csi­nál­ni a tele­fon, hogy bekap­csol az air­pla­ne-mode! Ez azért jó, mert ilyen­kor azán mász­ha­tok fel az anten­ná­ra, akkor sem fog­nak tud­ni hív­ni, amíg ezt kéz­zel ki nem pöc­kö­löm. (Néha magá­tól hely­re­áll.) Szin­tén egy igen jól doku­men­tált hibá­ról van szó, van róla szó xda-deven (itt és itt), illet­ve van and­ro­i­dos issue is (itt). Nagyon zava­ró, és nagyon sok embert érint, jó len­ne tud­ni, hogy dol­goz­nak a javí­tá­son. “Hol van már a 4.0.5?”

Figyel­jük meg az “Air­pla­ne mode is ON” fel­ira­tot közé­pen, a 0 tér­erőt fenn, illet­ve ugyan­itt a repü­lő­gép-szim­bó­lum hiá­nyát — ami egyéb­ként air­pla­ne mode ese­tén ott kel­le­ne, hogy legyen.

UPDATE
Egy kol­lé­ga meg­ta­lál­ta a meg­ol­dást! Az and­ro­i­dos issue-ra kom­men­telt, ami tény­leg műkö­dik. Mivel nekem nem roo­tolt a tele­fo­nom, ezért a ROM update nem ját­szik, viszont a Jui­ce Defen­der lesze­dé­se min­den prob­lé­mát orvo­solt! Nincs töb­bé auto­ma­ti­kus air­pla­ne mód, nincs fagyás se. Jelen­leg 230+ óra upti­me-nál jár a tele­fon, ez sze­rin­tem min­dent elmond.

A pálgium

A smit­pál­ga­te-ről eszem­be jutott a Zed­na-féle iwiw-útmu­ta­tó, ami ere­de­ti for­má­já­ban eltűnt, de a word­press-en még meg­ta­lál­ha­tó:

Titu­lus: buzi­kám! Ez is egy olyan rovat, amit nem kell köte­le­ző­en kitöl­te­ned. Ez azok­nak van fenn­tart­va, akik kur­va sokat tanul­tak, és elve­re­ked­ték magu­kat a dok­to­ri cím­hez, és ezért irdat­lan sok faszt szop­tak. Ám a kis tizen­hat­éves csics­kák és a Dok­kos kur­vák sem­mit nem tet­tek azért, hogy oda bár­mit írja­nak.

Word!

A középső ujj

Ha ezt a szto­rit ma nem mesél­tem el 20 ember­nek, akkor egy­nek sem.

Cir­mi az oka minden­nek. Cir­mi egy weker­lei ille­tő­sé­gű macs­ka, aki néhány hónap­ja — hogy, hogy nem — elve­szett. Ez még nem lett vol­na gond, de Cir­mi gaz­dá­ja — nevez­zük Mimi­nek — felet­tébb elszo­mo­ro­dott, hogy ked­ves cicá­ja nincs meg. Ezért aztán meg­kér­te apu­ká­ját, Imit, hogy készít­sen néhány ezer szó­ró­la­pot. Mikor ezzel készen vol­tak, fog­tak néhány fény­év­nyi cel­lu­xot, de azt az ipa­ri faj­tát, és min­den vil­lany­osz­lop­ra ragasz­tot­tak egy lapot. A mi póz­nánk — a kapu­tól bal­ra más­fél lépés­re levő — is kapott egyet, így aztán az elmúlt hetek­ben napi átlag két­szer sze­mez­tem Cir­mi­vel.

Egy hónap­ja, egy borús vasár­nap vesz­tet­tem el a türel­me­met. Épp havat lapá­tol­tunk, ami­kor úgy dön­töt­tem, elég volt Cir­mi­ből. Oda­men­tem, és meg­pró­bál­tam óva­to­san leszed­ni a papírt. Nem ment. Ahogy apu mond­ta volt, “ragasz­ko­dott, mint okmány­bé­lyeg az erköl­csi bizo­nyít­vány­hoz”. Ekkor elő­tört belő­lem a vad­ál­lat, és benyúl­tam a szó­ró­lap mögé, hogy letép­jem. Hiba volt!

Egy szép, mére­tes szál­ka fúró­dott be a kör­möm fölé, a hús alá. Nem ez volt éle­tem leg­kel­le­me­sebb élmé­nye. A fáj­da­lom­nál még rosszabb volt a düh, hogy Cir­mi még halá­la után is így elbánt az emlé­két meg­gya­lá­zó ember­rel. Némi károm­ko­dás után bemen­tem a ház­ba, a für­dő­be, hogy jó meg­vi­lá­gí­tás mel­lett fel­mér­jem a kárt. A szál­ka egy része kiállt, ezt ki is húz­tam, de érez­tem, hogy még maradt benn vala­mi. Egy ala­po­san fer­tőt­le­ní­tett (leöb­lí­tet­tem meleg víz­zel) kis­ol­ló­val még kicsit kapa­rász­tam a sebet (ez mond­juk job­ban fájt, mint a szál­ka beha­to­lá­sa). Aztán hagy­tam, hogy a cso­dá­la­tos, öngyó­gyí­tó test kija­vít­sa a kör­nye­ze­ti beha­tás és az embe­ri hülye­ség okoz­ta sérü­lé­se­ket.

Aztán meg­da­gadt a seb, piros volt, fájt. Ma elmen­tem a sebé­szet­re, kap­tam Lido­ca­int, aztán szé­pen fel­vág­ták, kitisz­tí­tot­ták. Az orvos és az ápo­ló­nő kirö­hög­tek, ami­kor elmond­tam mi tör­tént. Most meg van egy “ujj­bá­bom”.

SOPA Blackout

Hol­nap (2012. janu­ár 18., ha vala­mi­ért pár hétig/hónapig nem írnék új posz­tot) én is csat­la­ko­zom a SOPA Black­out­hoz (ki nem hagy­nám).

Szor­gos népünk győz­ni fog!

1984 van

(…) meg kell őriz­ni a Párt csal­ha­tat­lan­sá­gát. (…) Azt is jelen­ti ez, hogy soha nem ismer­he­tő be sem­mi­fé­le vál­to­zás sem az elmé­let­ben, sem a poli­ti­kai vonal­ve­ze­tés­ben. Mert aki meg­vál­toz­tat­ja véle­mé­nyét vagy éppen a poli­ti­ká­ját, gyen­ge­ség­ről tesz tanú­sá­got.

(Geor­ge Orwell: 1984 — Szíj­gyár­tó Lász­ló for­dí­tá­sa, ld. itt)

Egy pozi­tí­vu­mot azért min­den­kép­pen lehet emlí­te­ni a mos­ta­ni kor­mány­zat­tal kap­cso­lat­ban: olvas­ták az Orwell 1984-ét. Sőt, nem csak olvas­ták, de — ahogy az a fen­ti rész­let­ből is lát­szik — bizo­nyos ese­tek­ben kézi­könyv­ként hasz­nál­ják.

Kide­rült erről a sze­ren­csét­len Pali bácsi­ról, hogy pla­gi­zált. Beis­me­ri? Nem. Bocsá­na­tot kér? Nem. Vik­tor kije­len­tet­te évek­kel ezelőtt, hogy soha sem hazu­dott. (És nyil­ván azóta sem.) Igaz? Nem. Ha egy­szer “meg­tör­né­nek”, és azt mon­da­nák: “bocs, mi is elkúr­tuk”, akkor utá­na milyen garan­cia len­ne arra, hogy leg­kö­ze­lebb nem hibáz­nak? Sem­mi. Ezért nem fog­ják egy­szer sem beis­mer­ni sem­mi­lyen téve­dé­sü­ket sem. Ez az egyet­len dolog, ami­hez ragasz­kod­nak.

Ezért van iga­zá­ból az egész ország nagy szar­ban.

Biciklit vennék

Jöt­tem haza bicaj­jal, már Weker­lén vol­tam, fél km-re az édes ott­hon­tól. Az Esze Tamás utcán teker­tem, mint min­dig. Egy­szer­csak a jár­dán ész­re­vet­tem Regit az iker­ba­ba­ko­csi­val. (Ebben per­sze segí­tett az is, hogy Regi kiál­tott egy jó nagyot.) Lehú­zód­tam…

A tör­té­net foly­ta­tá­sa előtt néhány known issue a bicaj­ról:

  • rossz a vál­tó,
  • ereszt mind­ket­tő kerék,
  • akut olaj­hi­ány miatt akad a lánc,
  • nem fog a hát­só fék…

Lényeg a lényeg: mikor letér­tem az asz­falt­ról, a tapa­dá­som egy han­gya­bo­ká­nyit csök­kent a poros kavi­cson. Az első kere­ket blok­ko­lá­sig fékez­tem, ami­től a bicaj vésze­sen meg­dőlt. Mivel én eköz­ben Regi­é­ket néz­tem, egyen­sú­lyo­mat vég­ér­vé­nye­sen elvesz­tet­tem. A követ­ke­ző pil­la­nat­ban kis csa­lá­dom előtt (azért nem “sze­mük lát­tá­ra”, mert a lányok alud­tak) egy olyan ele­gáns esést mutat­tam be, mint egy részeg, transz­vesz­ti­ta turis­ta (ne feled­jük el, már hideg van, így újra hor­dom Regi bicik­lis cica­na­ci­ját; plusz az elma­rad­ha­tat­lan háti­zsá­kot, rövid­nad­rá­got, HK‑s pul­csit).

Most el let­tem tilt­va a brin­gá­zás­tól, szi­go­rú­an.

(…)

Ven­nék hasz­nált, meg­bíz­ha­tó, stra­pa­bí­ró váro­si bicik­lit. Ugyan­itt 10+ éves, meg­bíz­ha­tónak nem nevez­he­tő, stra­pa­bí­ró moun­tain bike eladó.

Alma

A héten két nagy hír volt az App­le háza táján: ked­den bemu­tat­ták az iPho­ne 4S-et, szer­dán pedig meg­halt Ste­ve Jobs.

Ezzel kap­cso­lat­ban sze­ret­nék néhány gon­do­la­tot meg­osz­ta­ni nagy­lá­to­ga­tott­sá­gú blo­gom szé­les közön­sé­gé­vel.

iPho­ne 4S: hatal­mas fel­haj­tás, félel­me­tes újdon­sá­gok

Két­ma­gos pro­cesszor:

  • LG Opti­mus 2X: 2010. decem­ber
  • Motoro­la Atrix 4G: 2011. janu­ár
  • Sam­sung Galaxy S II: 2011. feb­ru­ár
  • HTC Sen­sa­ti­on: 2011. ápri­lis
  • iPho­ne 4S: 2011. októ­ber

8 mega­pi­xe­les kame­ra:

  • Nokia N8: 12 mega­pi­xel, 2010. szep­tem­ber
  • az összes tele­fon fent ugyan­ez (kiv. az Atrix 4G)
  • iPho­ne 4S: 2011. októ­ber

1080p video­fel­vé­tel:

  • az összes and­ro­i­dos tele­fon fent ugyan­ez (Atrix 4G-hez szoft­ve­res upgrade jön)
  • iPho­ne 4S: 2011. októ­ber

Wow!

Ste­ve Jobs: az ember, aki meg­vál­toz­tat­ta a vilá­got

Saj­ná­lom, hogy meg­halt. Egy zse­ni­á­lis üzlet­em­ber volt, egy lát­nok, egy bátor újí­tó, egy ide­á­lis cég­ve­ze­tő. De sze­rin­tem ő az egyik olyan ember, aki a leg­töb­bet ártot­ta a Világ­nak összes­sé­gé­ben. Áll­jon itt egy (kita­lált, hatás­va­dász, túl­zó stb.) tör­té­net, amit Regi olva­sott a face­boo­kon, és kicsit ide­vág sze­rin­tem.

Míg egy fér­fi autó­ját sze­rel­te, a kis­fia fel­vett egy követ, és vona­la­kat kar­colt az autó olda­lá­ra. Harag­já­ban, a fér­fi meg­fog­ta a gyer­mek kezét, és több­ször ráütött, nem ismer­ve fel, hogy a fran­cia­kulccsal üti. A kór­ház­ban a gyer­mek elve­szí­tet­te az összes ujját a törés miatt. Mikor a gyer­mek meg­kér­dez­te az apját, sze­mé­ben fájó tekin­tet­tel: — Apa, mikor fog­nak vissza­nő­ni az ujja­im? — az apa fel­is­mer­ve tet­té­nek súlyát, szól­ni sem tudott. Vissza­ment az autó­já­hoz, és több­ször bele­rú­gott. Saját cse­le­ke­de­té­től fel­dúl­va leült az autó elé, és a kar­co­lá­so­kat néz­te. A gyer­mek azt írta: “SZERETLEK APA!”
A tár­gyak hasz­ná­lat­ra van­nak, az embe­rek sze­re­tet­re! A prob­lé­ma a mai világ­ban az, hogy az EMBEREK VANNAK HASZNÁLVA ÉS A TÁRGYAK SZERETVE! Ezért tart ott az embe­ri­ség, ahol most.

Nem sze­re­tem az iPhone‑t, nem sze­re­tem az App­le egyet­len ter­mé­két sem, és nem sze­re­tem az egész App­le-élet­ér­zést sem. Mert nincs rá pén­zem, és mert irigy vagyok. És nem azért, mert 4 hónap­ja and­ro­i­dom van vagy mert 16 éve (vagyok kény­te­len) Windows‑t hasz­ná­lok.

Ste­ve 56 évet élt. Nem vagyok orvos, de talán keve­sebb stresszel, keve­sebb mun­ká­val, több pihe­nés­sel tovább élhe­tett vol­na. Vagy nem, min­den­eset­re árta­ni nem ártott vol­na neki.