Un Capitano

alkotói válság + foci vébé = 0 poszt
Ebből következik:
alkotói válság = – foci vébé
Viszont ha már foci vébé, akkor előszedek egy májusi történetet, ami – mit ad Isten? – épp a focival kapcsolatos.

Szóval azon a hétvégén, amikor Forma-2-es autót vezettem (vasárnap), akkor sikerült elmennem életem második Internazionale-meccsére is. (Az elsőről itt írtam: Inter — Fiorentina élménybeszámoló.) Amikor kiderült, hogy az autóversenyzésvezetés Milánó mellett lesz, rögtön arra gondoltam, hogy ha már az ember ennyit (majdnem 300 km!) utazik, akkor muszáj meccsre is menni. Néhány héttel korábban még úgy volt, hogy vasárnap délután játszik aznap az Inter (a Lazio ellen, micsoda presztízsmeccs!), de aztán változtattak az időponton, és átrakták a meccset szombat estére. Tökéletes.

Most írhatnék hosszan az odaútról Csepivel és Andrissal, Milánóról, a pizzákról, a közlekedésről vagy a Sforza-család hatalmáról. Nem fogok, a lényegnél maradok. Az összes többi információ és sztori helyett álljon itt egy mozgógép. Ahogy a ősi kínai bölcsesség mondja: egy gif többet mond két jpg-nél.

A milánói dóm előtt

Mint az utóbb kiderült, egy igen emlékezetes Inter-meccset sikerült beszervezni, ti. ez volt Javier Zanetti utolsó meccse az Interben, a San Siróban. Zanettiról elég annyit tudni, hogy augusztusban lesz 41 éves, 19 szezont húzott le fekete-kékben, 15 évig pedig csapatkapitány is volt. Szóval Javier ezen a meccsen búcsúzott a szurkolóktól, pontosabban a szurkolók búcsúztak tőle.

A kezdőcsapat kihirdetésénél derült ki, hogy Zanetti legfeljebb csereként állhat be, mert Mazzarri mester edző csak a kispadra ültette le. Kapott is Walter hideget-meleget, de leginkább jó sok vaffanculót.

Csepivel még a szelfizésnél tartottunk, illetve próbáltunk becsekkolni facebookon és foursquare-en, amikor már hátrányba került az Inter (2′ Biava, 0-1). Mit mondjak, nem volt az a nagy öröm a stadionban, kissé megfagyott a levegő. Szerencsére 5 perc után egyenlített az Inter (7′ Palacio, 1-1), majd szűk fél óra elteltével már ők vezettek (34′ Icardi, 2-1), és rúgtak még egyet (37′ Palacio, 3-1). Félidőben tehát már jó volt a hangulat, csak Zanetti (un Capitano = a kapitány) nem játszott még egy percet sem. Viszont minden alkalommal, amikor feltűnt valahol – bemelegítés az oldalvonal mellett, egy korty szörpi a kispadon stb. – az egész stadion egy emberként őrjöngött. Amikor aztán a végre becserélték az 52. percben, a stadion konkrétan felrobbant.

Zanetti a maga 40 évével úgy játszott, mint aki most mutatkozott be a csapatban, és meg akarja győzni az edzőt, hogy legközelebb is számíthat rá. Lelkes volt, megállíthatatlan, és elképesztően alázatos. Már akkor tapsolt mindenki, amikor felé szállt a labda, és teljesen mindegy volt, hogy bedobást harcolt ki, cselezett, beadott vagy elvesztette a labdát. Zanettit egyszerűen imádják, a visszavonulása kapcsán kialakult hangulatról meg annyit, hogy a meccs után nem egy anyagyilkosnak kinéző drukkert láttam könnyezni. De hol van még a meccs vége?!

A második félidő az ünneplés jegyében telt, a Lazio kedvesen asszisztált ehhez. Mintha lett volna még egy Inter-gól (79′ Hernanes, 4-1), de ez már senkit sem izgatott. A bíró lefújta a meccset, és – mindenki a helyén maradt. Mindjárt este 10 volt az idő, és senki sem ment haza. Zanetti eltűnt az öltözőben, a többiek kint maradtak a pályán. Sőt, egyre többen gyülekeztek, lehetett tudni, hogy itt és most valami felejthetetlen ünneplés lesz. Meg is érkezett egy 100XL méretű “4 Zanetti” mez, amit leraktak a kezdőkörbe. Miközben a stadion Zanettit éltette, a kivetítőkön összeállításokat mutattak arról a néhány (858!) meccsről, ami interesként megadatott neki. A játékosok, vezetők, barátok, pályamunkások, mosónők és egyéb személyzet felsorakoztak a játékoskijáró és a pálya közepe között, és díszsorfalat álltak. Aztán kb. egy órával a meccs lefújása után Zanetti kijött az öltözőből, és bevonult középre.

Kapott mikrofont, nyilatkozott (természetesen olaszul), aztán éljenezték, körbehordták a gigamezt, ő is ment pár kört a feleségével és a három gyerekével. Mi negyed 12-kor jöttünk el a stadionból, de akkor még nagyban tartott az ünneplés.

Köszi, Javier!

St. Gallen – Swansea City (meccsen voltam)

Egy walesi kollégám pár hete kérdezte, hogy lenne-e kedvünk megnézni a kedvenc csapatát Európa-liga meccsen. St. Gallenben. A Swansea-t. Micsoda meccs, ki nem hagynám!

A döntés hátteréről, röviden: St. Gallen relatíve közel van, de azért annyira mégsem. Az angol focit szeretem, Wales meg közel van Angliához. Ennyi elég volt ahhoz, hogy beiratkozzam az első svájci focimeccsemre.

5 körül indultunk autóval az irodától, és kb. egy óra alatt meg is érkeztünk. Kicsit féltem, hogy hol fogunk parkolni, mert mégiscsak egy “nagy” meccsről van szó, de a stadiontól egy saroknyira találtunk egy “maszekot”, aki 10 frankért parkoltatott egy privát parkolóban. Mivel rekkenő hideg volt, megálltunk a stadion felé menet egy vendéglátóipari pultnál, ahol elfogyasztottunk egy-egy pohár forralt – figyelem! – sört. Nem vicc, én ilyenről eddig csak meredekebb horrorfilmekben hallottam, de ez egy létező dolog, Glühbier a neve. Nem kértem repetát.

A jegyeket már korábban megkaptuk, így nem kellett sorban állni. A beléptetés után jött a motozás, ilyenkor alaposan megnézik, hogy nem rejtett-e el egy pénztárgép-szalagot az egyszeri szurkoló a hóna alatt. Gábor ekkor szólt, hogy a szotyit a kocsiban hagyta (szotyi meccs nélkül olyan, mint a pornó zene nélkül). Én egy igen cifrát káromkodtam, mire a motozó úr rám nézett, és a háta mögé mutatva közölte, hogy “egyenesen” (természetesen magyarul). Szép.

Elfoglaltuk helyünket a vendégszektor közepén, erről van is egy idevágó kép.

Gábor, a reptéri remete; Gareth, a walesi bárd; Dénes, a csocsó Roberto Carlos-a
Gábor, a reptéri remete; Gareth, a walesi bárd; Dénes, a csocsó Roberto Carlos-a

A hideg miatt fagyos volt a hangulat, egyébként nem annyira, mert a walesiek időnként drukkoltak is. A hátsó sorokban páran végig félmeztelenül ugráltak, persze biztos dupla zokniban, vagy legalábbis nem bőr félcipőben. A vendégszektor mellett közvetlenül, a kezdés előtt nem sokkal, megjelent egy drukker kék (?) mezben (ti. a St. Gallen zöld-fehér, a Swansea fekete-fehér), segge köré walesi zászlót csavarva – na, őt konkrétan változó intenzitással, de egy órán át szídták a vendégszurkolók. Az első félidő végén a biztonságiak el is vitték egy távolabbi, biztonságosabb helyre. Egyébként a PL-meccsekre jellemző folyamatos éneklés nem volt, ez nekem furcsa volt.

A helyünk középszar volt, én a B-közepet szeretem ugyan, de az elénk kifeszített védőhálók és a sűrű köd (!) miatt sokszor semmit nem láttunk a másik térfélből és az innenső térfél túlsó feléből. De az előttünk levő 20×30 méteres területet alaposan szemmel tartottuk.

Az első félidőben gyakorlatilag semmi sem történt, volt néhány támadás, olyan átlag NB1-es MB1-es szint, kicsit felgyorsítva. A szünetben felszállt a köd, de a második félidőre valahogy visszajött, hála az égnek. Az 50. perctől kezdve legalább 7 percig élvezetes volt a meccs, voltak helyzetek, iram, passzok, aztán ez is elmúlt. Én már a térdeimet se nagyon éreztem, néha próbáltam ugrálni egy kicsit, de ez veszélyes volt, főleg amikor a St. Gallen betalált. Időközben kiderült, hogy a másik meccs eredménye miatt a Swansea így is, úgy is továbbjut, nem törték hát nagyon magukat. Unalmunkban elkezdtük éltetni Torghelle Sanyit, mert többször szóba jött a TrollFoci.

A vége 1-0, a St. Gallen ünnepelt, a Swansea pedig még jobban, mert a svájciakkal ellentétben ők továbbjutottak. Egyszer jó volt, de legközelebb ilyen messze (és ilyen hidegben) min. egy Interért fogok csak utazni.

A döntő

Nehéz bevezetőt írni ide. Magyarázkodhatnék, hogy nem is akartam Kijevbe jönni, és egyébként is üzleti út volt, meg hogy milyen drága volt a jegy, de ez ugye senkit sem érdekel. Az az igazság, hogy egy piszok mázlista vagyok. A helyzet azért kicsit más volt, mint 2009 novembere, amikor Inter-meccsen jártam. Akkor – most már bevallhatom – én halasztottam addig a milánói utat, amíg az Inter otthon nem játszott. Mea culpa, mea maxima culpa! Most viszont a körülmények szerencsés összejátszása kellett ahhoz, hogy eljuthassak az EB-döntőre. Mikor kérdezték, mikor utaznék ki szívesen, egy laza “vasárnap késő este v. hétfő kora reggel” volt a válaszom, végülis ebből lett a vasárnap kora délután. Aztán leesett, hogy ez ugye július 1., és ekkor kezdtem el ténylegesen gondolkodni a lehetőségeken.

Az jegyvásárlásrúl.
Az interes bejegyzésben már ekéztem a Pegazust, de ha valaki lemaradt volna: soha, semmilyen körülmények között sem érdemes náluk venni jegyet. Az EB-s jegyeket több mint háromszoros áron árulták, legalábbis az 1-es és a 2-es kategóriában, a döntőre a 3-as kategóriájú jegy (ún. zsömlye) pedig konkrétan 16x áron volt (€50 vs. €800). Továbbra is azt javaslom mindenkinek, hogy ha külföldi meccsnézésre adja a fejét, akkor próbálkozzon az adott klubcsapat, illetve világszervezet oldalán. Nekem €10 volt a “kezelési költség” online hitelkártyás fizetésnél, ami €330 eurónál belefér.
Én tehát az uefa.com-on vettem a jegyet június 29-én. Megnéztem, még aznap raktak fel €50-es jegyeket is (amikor én vettem, akkor persze nem volt), sőt, még a döntő napján is volt eladó jegy. A helyszínen meg aztán végképp, a jegyüzérektől alig lehetett megmozdulni. Egyébként nem volt telt ház, 2.230 üres szék volt (befogadóképesség – hivatalos nézőszám).

A jegy

Az bejutásrúl.
A stadion környékét nagyjából félmillió ukrán katona őrizte. Persze ez túlzás, de a bejárási pontokon (a kocsiktól a környező 2 utcányi térséget már korábban megtisztították) tucatnyian őrizték a rendet, a sima kordonoknál pedig 5-10 méterenként volt egy-egy katona. Egyébként annak ellenére, hogy már igen fáradtak lehettek, meg ugye 30 fok volt (egyenruhában 50), nagyon rendesek voltak, szívesen segítettek (már amelyik beszélt angolul). Az online váltott jegyeket egy külön helyen lehetett átvenni, amit egy útbaigazító szórólap nemes egyszerűséggel “Palas of Sport”-nak hívott. Itt én hosszas várakozásra számítottam, de szerencsére kevesen voltak, 5 perc alatt végeztem.
A jeggyel a kezemben aztán már szabad bejárásom volt a tiltott zónába, a katonák pupillájukba épített szkenner segítségével gond nélkül leolvasták a vonalkódot, és beengedtek. Motozás egyébként nem is volt, a hátizsákomat nézték csak meg alaposan, de ott is csak betekintés szinten, semmi kotrás.
A stadion környékén én rengeteg bóvlisra, szotyisra és hasonló kiszolgáló személyzetre számítottam, de nem volt semmi ilyesmi. Hivatalos ajándékboltok voltak, hivatalos üdítőspultok, és belül a büfék, ennyi. Minden nagyon profi volt, csak egy problémám akadt: nem fogadtak el eurót, és az ajándékboltokon kívül kártyát se. Nekem pedig ekkor nem volt egy hrivnyám se, így éheztem-szomjaztam. Persze azért sálat és olasz pólót vettem, mert rám nem hat a marketing ereje.

László, itt még sima pólóban

Az stadionrúl.
Amikor már nem tudtam mivel tovább húzni az időt, elhatároztam, hogy elfoglalom névre szóló helyemet a sárga 18-as szektor 28-as sorának 18-as székén. Amikor mentem befelé, direkt nem néztem a pályára, hogy először az a látvány táruljon a szemem elé, amit aztán a meccs közben is látni fogok. Mikor megtaláltam a székemet, leültem, és bazdmeg ezt láttam.

A pálya

Illetve ha vízszintesen szkrolloztam a fejemmel, akkor valami ilyesmit.

Széles pálya

Maga az aréna egyszerűen fantasztikus lett. A nézőtér teljesen fedett, a gyepszőnyeg (gyk. fű!) tökéletes, a székek kényelmesek, maga az építmény szintén gyönyörű, minden szép és igényes. Mellékhelységben nem jártam, de valószínűleg ott sem jártak derékig a húgyban az emberek.

Az közönségrűl.
Nem sokkal érkezésem után a balra mellettem levő széken helyet foglalt egy fiatal srác. Másfél perce ülhettünk egymás mellett, amikor megszólított, bemutatkozott, kezet ráztunk. Dimának hívták, egy 24 éves angol-német szakos tanár a közeli (300 km) … városból. Ismertségünk harmadik percében egyébként már hasábburgonyával kínált, aztán a meccs előtt-alatt-után egy csomót beszélgettünk. Ő volt az egyébként, aki egyszerre mentett meg a szomj- és éhhaláltól, mert egy szó nélkül váltott nekem €10-t 100 hrivnyára (hrivnya = UAH = ₴).
Ha már pénzről van szó: a Sevcsenkómmal (nem a focista, hanem a költő, ő van a 100-ason) leballagtam a büfébe, hogy akkor most veszek egy fél háromdecis vizet. És ekkor ért az első nagy meglepetés: ahhoz képest, hogy egy EB-döntőről volt szó, minden étel-ital igen olcsó volt. Egy feles víz ₴12, egy korsó sör ₴16, egy hotdog ₴24 volt, 1200 forint alatt megúsztam hát az egészet.
A stadion egyébként rendkívül színes közönséget vonzott, volt persze egy nagy vörös blokk a kanyarban és egy kisebb vele szemben (spanyolok), illetve egy közepes méretű kék alattunk (olaszok), de mindenhol máshol teljesen vegyesen ültek az emberek. Én féltem, hogy az olasz pólómmal majd jól bekerülök a spanyol B-középbe, de még ha így lett volna, akkor se esett volna bajom, az tuti. Mindenki teljesen nyugodt volt, látszott, hogy élvezik az egészet az első perctől az utolsóig.
Dimára visszatérve még annyit, hogy a srácnak egy komoly hiányossága volt: egyszerűen képtelen volt normálisan fotózni. Iderakom azt a pár legjobban sikerült képet, amit rólam lőtt a telefonommal.

  

Az meccsrűl.
A meccs meglehetősen elviselhető volt. Én ugyan az olaszoknak drukkoltam (Balotelli miatt, nyilván, akit annak ellenére továbbra is nagyon szeretek, hogy elhagyta az Intert), illetve a spanyolok ellen drukkoltam, így aztán a góloknál tüntetőleg szomorkodtam, de így is egy felejthetetlen élmény volt az egész. Mivel ezt tényleg nem lehet visszaadni szavakkal, csak néhány benyomást írok le.

  • A tiki-taka élőben kicsit se unalmas, sőt, egyszerűen lenyűgöző.
  • A spanyolok rohadt egyszerűen űzik ezt a játékot, csak passzolnak, átveszik, aztán kezdik elölről. Ami ebben a nagy dolog, hogy HOVA passzolnak, és HOGYAN veszik át. Ez a helyszínen ülve simán hozta a “Playstation-érzést”.
  • Az olaszok minden labdaszerzés után elkeseredetten keresték Pirlót a passzal, kisebb probléma ezzel mindössze annyi volt, hogy az örökifjú Andrea nyakán minden ilyen alkalommal három spanyol lógótt.
  • Sokszor láttam már játszani a magyar válogatottat nívós ellenféllel szemben, általában ugyanolyan alárendelt szerepben voltak (beszorulva a saját kapujuk elé, elkeseredetten védekezve stb.), mint az olaszok. Apróbb különbség, hogy az olaszok tudnak focizni, és élvezet volt nézni mind a védekezésüket, mind a szórványos támadásaikat.
  • Annyira jó volt a meccs, hogy az első spanyol gólnál meg voltam győződve arról, hogy még az első öt percben vagyunk.
A meccs

Mit is mondhatnék még: találkozunk 2016-ban Párizsban! :)

Déjà vu à la Chelsea

2007/08: Abramovics a szezon közben kirúgja a portugál menedzsert, José Mourinhót. A helyére beugró (korábban is a klubnál dolgozó) Avram Grant a BL-döntőbe vezeti a csapatot, ahol aztán vereséget szenvednek a Manchester Unitedtől tizenegyespárbajban.

2011/12: Abramovics a szezon közben kirúgja a portugál menedzsert, André Villas-Boast. A helyére beugró (korábban is a klubnál dolgozó) Roberto Di Matteo a BL-döntőbe vezeti a csapatot, ahol aztán legyőzik a Bayern Münchent tizenegyespárbajban.

(updated: 2012.05.19. 23:37)

Csányi Sándor

Szereplők:
* Csányi Sándor, OTP elnök-vezérigazgató, MOL alelnök, MLSZ elnök.
* Videoton, magyar labdarúgó klub, főszponzora a MOL.
* Ferencváros, magyar labdarúgó csapat, “balsors, akit régen tép”.

Idézem Csányi szerdai (07.13.) nyilatkozatát (inforadio.hu):

A Videoton meccse vasárnap 16 órára volt kiírva, és szerdán játssza, vagyis ma a Bajnokok Ligája meccset, tehát egy forróságban lejátszott meccs után viszonylag rövidebb pihenővel tudott volna játszani. A Fradi 18 órára volt kiírva, és csütörtökön játssza az Európa Liga mérkőzését, tehát több idő állt rendelkezésre. Ez a fő indok. (…) Bajnoki mérkőzések módosítása akkor jöhet szóba, ha a 72 óra a két mérkőzés között nincs meg.

Videoton: vasárnap (07.17.) 16:00 – szerda (07.13.) 20:30 = 91,5 óra.
Ferencváros: vasárnap (07.17.) 18:00 – csütörtök (07.14.) 19:00 = 71 óra.
Ezek a kezdési időpontok. A Fradi két tétmeccse között 69 óra telt el.

Ezek után a Vidi 0:2-jének, és főleg a Fradi 2:1-ének határtalanul örülök.

Írtam még volna többet is, de egy veszélyes világban élünk :)

Breaking: Rafa már Moratti szerint sem klafa!

No, elérkezett a pillanat, amit egy ideje már reméltem: Rafa Benítez immáron nem az Inter edzője, cirka 2 milliárd forintos végkielégítéssel távozott a spanyol pincér (jól mondom, Komcsy?). Ennek egyrészről örülök, másrészről viszont nem.

Kinevezése előtt, amikor még csak rebesgették, hogy Milánóba költözik, írtam már a gondolataimról. Akkor arra számítottam, hogy Rafa a már régóta meglevő olasz eredményességet az újonnan jött BL-eredményességgel ötvözve triplázni fog megest. Ez volt az egyik scenario, a másik meg az, hogy “itthon” is, Európában is csúnyán megbukik, és sajnos ez történt. Csoportmásodikként továbbjutni a BL-ből, nem dobogón lenni a bajnokságban, az ilyen csúfságra egy éve még a város másik felén büszkék lettek volna, de az Inter más szint. (Bocs.)

Örülök, mert ez a két dolog (Rafa és az Inter) tényleg nem jöttek ki egymással, és még nem teljesen késő a szakítás (nincs még semmi sem veszve, csak egy kicsit). Rafa, Olaszország nem az a hely, ahol azt mondod: teljhatalmat kérek, különben nem lesznek eredmények. Nem, ez itt nem megy. Talán nem véletlen, hogy a Calcio az egyik olyan liga, ahol kb. az összes csapatnál napi szinten vannak hírek az elnökökről. Tudja valaki, hogy mondjuk a MU elnöke ki? Glazer valamelyik dédunokája lehet. Egyébként meg nem volt egy szerencsés félév ez a mostani, főleg sérülések szempontjából, de hát ebben meg talán a szakmai vezetésnek is lehet némi szerepe (mintha Rafát mindenhol sérüléshullám sújtaná, ld. Torres, Gerard, Carragher, etc. @ Liverpool).

A lehetséges utódokról: ezt a Leonardo-vonalat jó lenne elfelejteni, mert még viccnek is rossz. Jó, hogy nem már Maldini lesz az edző, az is legalább ilyen jó húzás lenne. Spallettivel nincs bajom, a Romából szerintem többet hozott ki, mint amit a garnitúra mutatott, szóval az nem egy rossz vonal. Mondják még Zengát is, de szerint ő nagyon kevés (bár van egy román és egy szerb bajnoki aranya). Egyébként úgyis Leonardo lesz az edző, Moratti szerintem már rég lezsírozta ezt az egészet. Ez van.

World Cup 2010, avagy a 4-2-3-1 diadala

Ígérem, most utoljára írom le azt, hogy mekkora király vagyok, de hát mit tegyek, tényleg nagy szó, hogy eltaláltam, hogy 1. ESP, 2. NED, 3. GER. Nem kell gratulálni, tényleg. Király. Van bizonyítékom is.

No, akkor most elég is lesz ennyi önfényezés, térjünk a trágyrgyra.

Ez a VB minden volt, ami csak focival kapcsolatban elképzelhető: izgalmas, unalmas, drámai, vicces, gonosz, alattomos, taktikus, erőszakos, kontrás, letámadós, passzolós, ívelgetős, labdatartós, pontrúgásos, megpattanós, időhúzós, reklamálós, büntetős, kiállítós, leses, és még valószínűleg van pár jelző, amit ide lehetne biggyeszteni. Ha vicces akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy ez az egy hónap pont jó volt arra, hogy kitöltse az űrt a magyar bajnokság szünetében, hehe. Július végén folytatódik a bohózat (ejtsd: NB1), az az igazi foci.

De kanyarodjunk vissza a VB-hez, mert a Föld lakosságának jelentős része van olyan szerencsétlen helyzetben, hogy esélyük sincs a magyar futball követésére (se TV-ben, se a stadionokban). Marad nekik a VB, ugye. Elemezzünk!

Ahogy azt a címben is írtam, egyértelmű, hogy taktikailag miről marad emlékezetes ez a VB: a 4-2-3-1-es felállásról (bocs, kapusok, de ti mindig kimaradtok, ld. FourFourTwo, nem pedig OneFourFourTwo). Csak meg kell nézni a három érmes csapat felállását, és látjátok, miről beszélek.

Ezeken az ábrákon az is tök jól látszik, hogy a németek játszották leginkább támadólag, a hollandok védekezőleg, a spanyolok meg olyan aurea mediocritas-jelleggel ezt is, azt is.

Négy
Adva van a klasszikus négy védős felállás, mind a négyen egy vonalban helyezkednek el szépen. A szélsőhátvédek a kívánalmaknak megfelelően alapvonaltól alapvonalig futkorásznak, bár inkább azt mondanám, hogy az egyikük inkább előre, a másikuk inkább hátra játszik. Középen jellemzően rutinos és/vagy összeszokott hátvédek dolgoznak, a magasság annyira nem szempont. Ez jelenleg annyira elterjedt, hogy már szinte unalmas, komolyan mondom, hogy visszasírom a Sebők Vili Matthäus-féle söprögetőket.

Kettő
Két védekező középpályás: a poszt a ’90-es évek találmánya, mindegyikük tiszteletbeli apja Claude Makélélé párizsi lakos. Az itt megforduló játékosok igen széles skálán mozognak, a technikás Schweinsteigertől a böllér van Bommelig van itt minden. Ami számomra furcsa, hogy úgy tűnik, a védekező középpályások sora az, ami a futball evolúciója során egyre inkább hízik. 20 éve még nem volt itt senki, 10 éve követelmény lett egy hosszúlábú labdaszerző/zongoracipelő, most meg már mindenki kettő embert is játszat itt. Ha minden így megy tovább, az évszázad közepére a védősor is elfogy, hogy 8 Vieira Cambiasso-klón szűrhesse az ellenfél támadásait. Szép új világ!

Három
Itt végre van némi változatosság, ahogy azt már fentebb is jeleztem. Középen adva van az ún. irányító, aki kvalitásaitól és a taktikai utasításoktól függően mélységből vagy közvetlenül a tizenhatosnál rohamozva próbálja fazonra szabni csapata támadójátékát. A széleken már érdekesebb a helyzet, itt előfordul csatárból nevelt, védekezésre is alkalmas szélső (Kuyt), egylábú cselgép (Robben), és a spanyoloknál olyan szélső, aki nem is szélső, és nem is a szélen játszik (Iniesta). Ami nekem meglepő volt, hogy a spanyolok csillaga (a másik két csapat trapézba rendezi a középpályásokat) az eredmény szempontjából mennyire sikeres volt a támadóbb (GER) és védekezőbb (NED) szellemű középpályák ellen is. Hiába, tényleg ez az arany középút.

Egy
60 év alatt eljutottunk az öt csatártól egészen az egyig, de volt már olyan, hogy egy se volt (ld. E. Koeman-féle magyar válogatott, csatárunk: Huszti Sz. – no comment). Ami a furcsa, hogy az az egy nem az a hagyományos center, aki odakívánkozna, hanem egy nyikhaj srác, aki oldalvonaltól oldalvonalig kolbászol, visszalép a labdákért, és egy kicsit se magas. Ennek oka valószínűleg az, hogy egy erős, magas, nem annyira technikás (közép)csatár nem vonható be annyira az összejátékba, ha meg csak ívelgetnek neki, akkor semmi értelme a varázslásnak a középpályán. Én mégis azt mondom, hogy ami ide kellene, az valami olyasmi, mint Ibrahimović, még akkor is, ha formán kívül van, eligazolt az Intertől stb. Ibra, továbbra is te vagy az egyik kedvencem, főleg azért, mert látszik az arcodon a futball iránti alázat :)

4-2-3-1-szuperválogatott
Csak az érmes csapatokból válogatva, mindenféle komment nélkül, íme:
Casillas – Ramos, Piqué, Mertesacker, Lahm – Alonso, Schweinsteiger – Müller, Sneijder, Robben – Villa

VB-jóslatom értékelése az elődöntők előtt

Röviden: azért valami csak sikerült egy kicsit.

Szóval van ez az ún. foci VB vagy FIFA World Cup 2010, kinek melyik tetszik. Csináltam egy merész jóslatot még a VB előtt. Jöttek a csoportmeccsek, az első fordulóban kiderült, hogy kissé mellényúltam. A második fordulónál kiderült, hogy nem kissé. A harmadiknál pedig “térdig jártunk a könnyben”, annyira mellétrafáltam több csoportban is.

De.

De!

De azért nézzük csak meg, hogy mit mondtam én elődöntőkre, és mi lesz!

Laci: Anglia – HOLLANDIA, NÉMETORSZÁG – SPANYOLORSZÁG.
Élet: Uruguay – HOLLANDIA, NÉMETORSZÁG – SPANYOLORSZÁG.

Szóval 75%-ban csak beletrafáltam a végén, amire azért kicsit büszke vagyok. A favoritcsapatok közül tökéletesen kiejtettem a brazilokat (1-2 a hollandok ellen) és az argentínokat (itt némileg tévedtem a gólaránnyal, de a 0- rész megvolt). A nem annyira topcsapatok, de azért titkos esélyesek közül jól sikerült eltalálni, hogy Portugália, Elefántcsontpart, Olaszország, Franciaország korai kiesését. Ami nagyon nem jött össze, az persze Anglia meg Kamerun, őket némi elfogódottság miatt elég messzire eltoltam az egyenes kieséses szakaszban. No nem baj, majd 2 év múlva, igazából úgyis az EB az én igazi vadászterületem.

A kontent magától nem tolódik

Ez a k. VB megint betett a blogolási kedvemnek. Olaszország és Franciaország kiesik, Szlovákia nyolcaddöntős? Mi jöhet még, Magyarország kijut EB-re és/vagy VB-re? Kac, kac, kac.

Szóval sok dolog biztos már. Nem lesz júniusban 30 poszt, pedig jól indultunk. A fele se lesz igaz a VB-s tippjeimnek. Nem leszek 20. az iWiW-es VB-játékban. Nem nyerek 17×1500 forintot a baráti tippjátékon. Ezek legyenek a legnagyobb problémáim az életben :)

Mi volt még, amiről nem írtam, de írhattam volna? Szülinapi meglepetésként Velencei-tó (mármint látogatás, nem kaptam meg ajándékba), szülőkkel szülinapi sütögetés, kravmagás-futásos (ld. Combat run) edzést követő egyheti bicegés, egyre több munka (ez nem panasz, sőt), munkahelyen egyre több ismerős arc feltűnése (Sziffrid a házban, Pityu a pipeline-ban). És végre elmúlt az esős évszak, és remélhetőleg stabilan kerékpározhatok naponta munkába és vissza, illetve hétvégenként nem csak 24-et nézhetünk, míg kinn ömlik az eső (bár ez se rossz elfoglaltság).

Azt mondtam áprilisra, hogy az a hónap telt el eddig a leggyorsabban. Aztán a május még jobban elfogyott. Most meg egy hét van hátra júniusból, ami szintén nem volt egy lassan folydogáló hónap. Mindjárt itt a nyár vége, aztán az ősz, a tél, boldog karácsonyt :)

Ez a poszt kicsit olyan, mintha részegen írtam volna, pedig nem is. Egy fél Heinekent ittam eddig, közben Japán simán veri Dániát (ez az a félmondat, aminek a hatására mindjárt rúg Dánia hármat). Ez a VB olyan, mint a bürokrácia Magyarországon: bármi megtörténhet, és bárminek az ellentéte is. Ezt a VB-t jósolni nehezebb, mint a görögök 2004-es EB-győzelmét kikövetkeztetni.

Tényleg kicsit negatív hangvételű írás ez, pedig nincs semmi bajom, sőt :) Lassan már nem sántítok feltűnően, egy jó kis program, amihez némi közöm van, mindjárt megjelenik az AppStore-ban (bővebbet később), egy nagyobb program ötlete itt alakul a fejemben egy ideje, és így tovább. Tényleg minden jól alakul.

Na, Bendtner most megindul, és akkora gólt lő, hogy az hármat ér rögtön. Vagy nem.

FIFA World Cup 2010 – jóslatok

Hölgyeim, uraim, már csak pár óra van hátra, és kezdetét veszi a foci VB. Akit érdekel, annak elárulom az összes meccs végeredményét (sic!), a világbajnokot, érmeseket, egyszóval minden titkot.

Csapjunk is bele rögvest a lecsóba, ez a tippem a csoportok végeredményére:

A csoport
Ahogy látszik, nem nagyon bízom a hazai pálya előnyében… Abban sem, hogy Domenech, minden idők leggyengébb francia szövetségi kapitánya bármit is tudjon csinálni minden idők leggyengébb francia válogatottjával (bocs, Franck, de egy fecske nem csinál nyarat). Uruguay a csatáraiban, Mexikó meg úgy általában a viszonylag megbízható keretében bízhat, mindkét országnak szerintem elég lehet ez a nyolcaddöntőhöz.

B csoport
Úgy tippelem, az argentínok igazából meg sem izzadnak, és simán, 100%-osan kerülnek tovább a csoportból. A többi csapatot annyira egyformának tartom, hogy szerintem körbedöntetleneznek egymással, és az fog dönteni, kinek rúg kevesebbet Messi. Hogy mire lehet elég a három győzelem Argentínának? Az egyenes kieséses résznél elárulom… :)

C csoport
Röviden: akik tudnak angolul, továbbmennek. Anglia ebben a csoportban egyértelmű favorit, simán nyerik az összes meccset, talán még gólt sem kapnak. Az amerikaiak meg tudják verni a másik két csapatot, így pedig sima ügy a legjobb 16. Ez lesz a legsimább csoport mind közül, szerintem.

D csoport
Német első, szerb második helyet prognosztizálok. Disznóhúzóék (gyk. Schweinsteiger) valahogy minden VB-re/EB-re összekapják magukat, és tegyük még azt is hozzá, hogy egy elég erős Bayern-re építhetnek idén. A szerbek jó formában vannak, övék a legmagasabb csapat (és játékos: szeva, Zsigics), és ez dönthet Ghána ellen. Az ausztrálok hiába rukkolnak elő jónéhány taktikai újdonsággal (pl. Kewell egy kenguru erszényéből ugrik majd elő szögleteknél), kevesek lesznek ide.

E csoport
A két évvel ezelőtti favoritom (Hollandia) könnyedén jut tovább, csak Eto’o-ékkal döntetleneznek le. (Sneijder vs. Eto’o, még ha nem is találkoznak majd sokszor a pályán, nyami.) Kamerun is továbbmegy, Japán és Dánia viszont kéz a kézben utaznak haza. Ez is elég sima csoport lesz.

F csoport
Rég volt ennyire gyenge az olasz válogatott, de voltak akkora mákosok, hogy egy olyan csoportba kerültek, amiben még Magyarország is versenyben lehetne a továbbjutásért. Sovány olasz győzelmekkel és paraguay-i második hellyel számolok, az új-zélandiak és a Magyarországon rendkívül népszerű szlovákok meg szépen elköszönnek Dél-Afrikától, és meg sem állnak hazáig.

G csoport
A halálcsoport. Nem, ez nem elég hatásos. A Halálcsoport! Itt aztán lesz harc rendesen, bár a brazilok szerintem simán nyerik a csoportot, a ‘fánik és Céronaldoék jól megküzdenek majd egymással, szerintem Drogba örül a végén. Észak-Koreától nagy meglepetést várok: lesz egy egész rúgott góljuk :)

H csoport
Az überfavorit spanyolok nyerik a csoportot, mint Nadal a Roland Garrost. Svájc a deguk szülőhazájával (gyk. Chile) nagy csatát vív, a bicskások jobb gólkülönbséggel továbbmennek. Honduras nem szeretné, hogy az ausztrálok egyedül legyenek pont és rúgott gól nélkül, ezért erős hajrával bejönnek a 32. helyre.

Ezt várom az egyenes kieséses szakasztól:

Nyolcaddöntők
Mexikó kiveri Dél-Koreát, mint schönherzes péntek esténként a …, hagyjuk. Az angolok még átjutnak a szerb falon kis nehézségek árán. Hollandia lazán intézi el Paraguay-t, akik ekkor bánják meg végleg, hogy nem reaktiválták José Luis Félix Chilavert González nevű, alig 44 éves csodakapusukat. A brazilok hasonló simasággal ejtik ki a svejci versenyzőket, Argentína pedig a dél-amerikai derbin szomorítja az Uruguay-drukkereket. A németek megszenvednek a jenkikkel, de tizenegyesekkel továbbjutnak, az olaszok meg pont így buknak el Kamerun ellen. (Eto’o-t úgy várják majd Milánóban, mint Trezeguet-t Torinóban a 2000-es EB után.) A spanyolok pedig végül elbúcsúztatják Elefántcsontpartot.

Negyeddöntők
A nyolcaddöntős sikert túl sok tequilával ünneplik a mexikóiak, így Rooney-ék megálljt parancsolnak nekik. A hollandok megmutatják Brazíliának, mi az igazi foci, Dunga lemond, Kaká visszavonul. A németek megmutatják Argentínának azt, hogy nem árt, ha egy válogatottnál szövetségi kapitány dolgozik edzői képesítéssel, nem pedig egy pocakos drogdíler. A spanyolok pedig megmutatják az elefántoknak, hogy merre van észak.

Elődöntők
Anglia lendülete egészen idáig kitart, azonban szerintem a hollandoknak egyszerűen erősebb csapatuk van. Ha 10 Rooney és 1 Seaman James (haha!) lenne náluk, akkor nyerhetnének, de így nem, bocs, Komcsy! A spanyolok megizzadnak alaposan, de azért legyűrik a németeket, akik hiába vannak 11-en, és hiába németek, mégsem nyernek.

Bronzmeccs
A csalódott Anglia tizenegyesekkel kikap a török németektől, a legunalmasabb meccs lesz, amit valaha TV-n adtak. A tizenegyespárbaj a 22. körben végződik, amikor James elunja az egészet, és a saját hálójába sarkazza Butt fejesét.

Döntő
Instant klasszikus meccs lesz, h.u. 3-3, aztán a büntetőknél kiderül, miért Casillas a torna legjobb kapusa. A végén Iker (érted!) klónozza magát Sneijder lövésénél, és a levegőben kettőszakadó labda mindkét felét a kapufára tolja. Torres annyira örül, hogy egészen Milánóig fut, aztán ha már ott van, haza se megy többet Liverpoolba. Del Bosque boldogan borotválja le a bajuszát és a szemöldökét, amiket aztán egymással megcserélve visszaragaszt az arcára, nagy különbség nem látható. Spanyolország az EB után VB-t nyer, hurrá!