Un Capitano

alko­tói vál­ság + foci vébé = 0 poszt
Ebből követ­ke­zik:
alko­tói vál­ság = — foci vébé
Viszont ha már foci vébé, akkor elő­sze­dek egy máju­si tör­té­ne­tet, ami — mit ad Isten? — épp a foci­val kap­cso­la­tos.

Szó­val azon a hét­vé­gén, ami­kor For­ma-2-es autót vezet­tem (vasár­nap), akkor sike­rült elmen­nem éle­tem máso­dik Inter­naz­io­nale-meccsé­re is. (Az első­ről itt írtam: Inter — Fio­ren­ti­na élmény­be­szá­mo­ló.) Ami­kor kide­rült, hogy az autóver­seny­zésveze­tés Milá­nó mel­lett lesz, rög­tön arra gon­dol­tam, hogy ha már az ember ennyit (majd­nem 300 km!) uta­zik, akkor muszáj meccs­re is men­ni. Néhány hét­tel koráb­ban még úgy volt, hogy vasár­nap dél­után ját­szik aznap az Inter (a Laz­io ellen, micso­da presz­tízs­meccs!), de aztán vál­toz­tat­tak az idő­pon­ton, és átrak­ták a meccset szom­bat esté­re. Töké­le­tes.

Most írhat­nék hosszan az oda­út­ról Cse­pi­vel és And­ris­sal, Milá­nó­ról, a piz­zák­ról, a köz­le­ke­dés­ről vagy a Sfor­za-csa­lád hatal­má­ról. Nem fogok, a lényeg­nél mara­dok. Az összes töb­bi infor­má­ció és szto­ri helyett áll­jon itt egy moz­gó­gép. Ahogy a ősi kínai böl­cses­ség mond­ja: egy gif töb­bet mond két jpg-nél.

A milánói dóm előtt

Mint az utóbb kide­rült, egy igen emlé­ke­ze­tes Inter-meccset sike­rült beszer­vez­ni, ti. ez volt Javi­er Zanet­ti utol­só meccse az Inter­ben, a San Siró­ban. Zanet­ti­ról elég annyit tud­ni, hogy augusz­tus­ban lesz 41 éves, 19 sze­zont húzott le feke­te-kék­ben, 15 évig pedig csa­pat­ka­pi­tány is volt. Szó­val Javi­er ezen a meccsen búcsú­zott a szur­ko­lók­tól, pon­to­sab­ban a szur­ko­lók búcsúz­tak tőle.

A kez­dő­csa­pat kihir­de­té­sé­nél derült ki, hogy Zanet­ti leg­fel­jebb cse­re­ként áll­hat be, mert Maz­zar­ri mes­ter edző csak a kis­pad­ra ültet­te le. Kapott is Wal­ter hide­get-mele­get, de leg­in­kább jó sok vaf­fan­cu­lót.

Cse­pi­vel még a szel­fi­zés­nél tar­tot­tunk, illet­ve pró­bál­tunk becsek­kol­ni face­boo­kon és fours­qu­a­re-en, ami­kor már hát­rány­ba került az Inter (2′ Biava, 0–1). Mit mond­jak, nem volt az a nagy öröm a sta­di­on­ban, kis­sé meg­fa­gyott a leve­gő. Sze­ren­csé­re 5 perc után egyen­lí­tett az Inter (7′ Pala­cio, 1–1), majd szűk fél óra eltel­té­vel már ők vezet­tek (34′ Icar­di, 2–1), és rúg­tak még egyet (37′ Pala­cio, 3–1). Fél­idő­ben tehát már jó volt a han­gu­lat, csak Zanet­ti (un Capit­ano = a kapi­tány) nem ját­szott még egy per­cet sem. Viszont min­den alka­lom­mal, ami­kor fel­tűnt vala­hol — beme­le­gí­tés az oldal­vo­nal mel­lett, egy korty ször­pi a kis­pa­don stb. — az egész sta­di­on egy ember­ként őrjön­gött. Ami­kor aztán a vég­re becse­rél­ték az 52. perc­ben, a sta­di­on konk­ré­tan fel­rob­bant.

Zanet­ti a maga 40 évé­vel úgy ját­szott, mint aki most mutat­ko­zott be a csa­pat­ban, és meg akar­ja győz­ni az edzőt, hogy leg­kö­ze­lebb is szá­mít­hat rá. Lel­kes volt, meg­ál­lít­ha­tat­lan, és elké­pesz­tő­en alá­za­tos. Már akkor tap­solt min­den­ki, ami­kor felé szállt a lab­da, és tel­je­sen mind­egy volt, hogy bedo­bást har­colt ki, cse­le­zett, beadott vagy elvesz­tet­te a lab­dát. Zanet­tit egy­sze­rű­en imád­ják, a vissza­vo­nu­lá­sa kap­csán kiala­kult han­gu­lat­ról meg annyit, hogy a meccs után nem egy anya­gyil­kos­nak kiné­ző druk­kert lát­tam könnyez­ni. De hol van még a meccs vége?!

A máso­dik fél­idő az ünnep­lés jegyé­ben telt, a Laz­io ked­ve­sen asszisz­tált ehhez. Mint­ha lett vol­na még egy Inter-gól (79′ Her­na­nes, 4–1), de ez már sen­kit sem izga­tott. A bíró lefúj­ta a meccset, és — min­den­ki a helyén maradt. Mind­járt este 10 volt az idő, és sen­ki sem ment haza. Zanet­ti eltűnt az öltö­ző­ben, a töb­bi­ek kint marad­tak a pályán. Sőt, egy­re töb­ben gyü­le­kez­tek, lehe­tett tud­ni, hogy itt és most vala­mi felejt­he­tet­len ünnep­lés lesz. Meg is érke­zett egy 100XL mére­tű “4 Zanet­ti” mez, amit lerak­tak a kez­dő­kör­be. Miköz­ben a sta­di­on Zanet­tit éltet­te, a kive­tí­tő­kön össze­ál­lí­tá­so­kat mutat­tak arról a néhány (858!) meccs­ről, ami inte­res­ként meg­ada­tott neki. A játé­ko­sok, veze­tők, bará­tok, pálya­mun­ká­sok, mosó­nők és egyéb sze­mély­zet fel­so­ra­koz­tak a játé­kos­ki­já­ró és a pálya köze­pe között, és dísz­sor­fa­lat áll­tak. Aztán kb. egy órá­val a meccs lefú­já­sa után Zanet­ti kijött az öltö­ző­ből, és bevo­nult közép­re.

Kapott mik­ro­font, nyi­lat­ko­zott (ter­mé­sze­te­sen ola­szul), aztán élje­nez­ték, kör­be­hord­ták a giga­mezt, ő is ment pár kört a fele­sé­gé­vel és a három gye­re­ké­vel. Mi negyed 12-kor jöt­tünk el a sta­di­on­ból, de akkor még nagy­ban tar­tott az ünnep­lés.

Köszi, Javi­er!

St. Gallen — Swansea City (meccsen voltam)

Egy wale­si kol­lé­gám pár hete kér­dez­te, hogy lenne‑e ked­vünk meg­néz­ni a ked­venc csa­pa­tát Euró­pa-liga meccsen. St. Gal­len­ben. A Swansea‑t. Micso­da meccs, ki nem hagy­nám!

A dön­tés hát­te­ré­ről, rövi­den: St. Gal­len rela­tí­ve közel van, de azért annyi­ra még­sem. Az angol focit sze­re­tem, Wales meg közel van Ang­li­á­hoz. Ennyi elég volt ahhoz, hogy beirat­koz­zam az első sváj­ci foci­meccsem­re.

5 körül indul­tunk autó­val az iro­dá­tól, és kb. egy óra alatt meg is érkez­tünk. Kicsit fél­tem, hogy hol fogunk par­kol­ni, mert még­is­csak egy “nagy” meccs­ről van szó, de a sta­di­on­tól egy sarok­nyi­ra talál­tunk egy “masze­kot”, aki 10 fran­kért par­kol­ta­tott egy pri­vát par­ko­ló­ban. Mivel rek­ke­nő hideg volt, meg­áll­tunk a sta­di­on felé menet egy ven­dég­lá­tó­ipa­ri pult­nál, ahol elfo­gyasz­tot­tunk egy-egy pohár for­ralt — figye­lem! — sört. Nem vicc, én ilyen­ről eddig csak mere­de­kebb hor­ror­fil­mek­ben hal­lot­tam, de ez egy léte­ző dolog, Glüh­bi­er a neve. Nem kér­tem repe­tát.

A jegye­ket már koráb­ban meg­kap­tuk, így nem kel­lett sor­ban áll­ni. A belép­te­tés után jött a moto­zás, ilyen­kor ala­po­san meg­né­zik, hogy nem rejtett‑e el egy pénz­tár­gép-sza­la­got az egy­sze­ri szur­ko­ló a hóna alatt. Gábor ekkor szólt, hogy a szo­tyit a kocsi­ban hagy­ta (szo­tyi meccs nél­kül olyan, mint a por­nó zene nél­kül). Én egy igen cif­rát károm­kod­tam, mire a moto­zó úr rám nézett, és a háta mögé mutat­va közöl­te, hogy “egye­ne­sen” (ter­mé­sze­te­sen magya­rul). Szép.

Elfog­lal­tuk helyün­ket a ven­dég­szek­tor köze­pén, erről van is egy ide­vá­gó kép.

Gábor, a reptéri remete; Gareth, a walesi bárd; Dénes, a csocsó Roberto Carlos-a
Gábor, a rep­té­ri reme­te; Gareth, a wale­si bárd; Dénes, a cso­csó Rober­to Carlos‑a

A hideg miatt fagyos volt a han­gu­lat, egyéb­ként nem annyi­ra, mert a wale­si­ek időn­ként druk­kol­tak is. A hát­só sorok­ban páran végig fél­mez­te­le­nül ugrál­tak, per­sze biz­tos dup­la zok­ni­ban, vagy leg­alább­is nem bőr fél­ci­pő­ben. A ven­dég­szek­tor mel­lett köz­vet­le­nül, a kez­dés előtt nem sok­kal, meg­je­lent egy druk­ker kék (?) mez­ben (ti. a St. Gal­len zöld-fehér, a Swan­sea feke­te-fehér), seg­ge köré wale­si zász­lót csa­var­va — na, őt konk­ré­tan vál­to­zó inten­zi­tás­sal, de egy órán át szíd­ták a ven­dég­szur­ko­lók. Az első fél­idő végén a biz­ton­sá­gi­ak el is vit­ték egy távo­lab­bi, biz­ton­sá­go­sabb hely­re. Egyéb­ként a PL-meccsek­re jel­lem­ző folya­ma­tos ének­lés nem volt, ez nekem fur­csa volt.

A helyünk közép­szar volt, én a B‑közepet sze­re­tem ugyan, de az elénk kife­szí­tett védő­há­lók és a sűrű köd (!) miatt sok­szor sem­mit nem lát­tunk a másik tér­fél­ből és az innen­ső tér­fél túl­só felé­ből. De az előt­tünk levő 20x30 méte­res terü­le­tet ala­po­san szem­mel tar­tot­tuk.

Az első fél­idő­ben gya­kor­la­ti­lag sem­mi sem tör­tént, volt néhány táma­dás, olyan átlag NB1-es MB1-es szint, kicsit fel­gyor­sít­va. A szü­net­ben fel­szállt a köd, de a máso­dik fél­idő­re vala­hogy vissza­jött, hála az égnek. Az 50. perc­től kezd­ve leg­alább 7 per­cig élve­ze­tes volt a meccs, vol­tak hely­ze­tek, iram, passzok, aztán ez is elmúlt. Én már a tér­de­i­met se nagyon érez­tem, néha pró­bál­tam ugrál­ni egy kicsit, de ez veszé­lyes volt, főleg ami­kor a St. Gal­len beta­lált. Idő­köz­ben kide­rült, hogy a másik meccs ered­mé­nye miatt a Swan­sea így is, úgy is tovább­jut, nem tör­ték hát nagyon magu­kat. Unal­munk­ban elkezd­tük éltet­ni Tor­ghel­le Sanyit, mert több­ször szó­ba jött a Troll­Fo­ci.

A vége 1–0, a St. Gal­len ünne­pelt, a Swan­sea pedig még job­ban, mert a sváj­ci­ak­kal ellen­tét­ben ők tovább­ju­tot­tak. Egy­szer jó volt, de leg­kö­ze­lebb ilyen messze (és ilyen hideg­ben) min. egy Inte­rért fogok csak utaz­ni.

A döntő

Nehéz beve­ze­tőt írni ide. Magya­ráz­kod­hat­nék, hogy nem is akar­tam Kijev­be jön­ni, és egyéb­ként is üzle­ti út volt, meg hogy milyen drá­ga volt a jegy, de ez ugye sen­kit sem érde­kel. Az az igaz­ság, hogy egy piszok máz­lis­ta vagyok. A hely­zet azért kicsit más volt, mint 2009 novem­be­re, ami­kor Inter-meccsen jár­tam. Akkor — most már bevall­ha­tom — én halasz­tot­tam addig a milá­nói utat, amíg az Inter ott­hon nem ját­szott. Mea cul­pa, mea maxi­ma cul­pa! Most viszont a körül­mé­nyek sze­ren­csés össze­ját­szá­sa kel­lett ahhoz, hogy eljut­has­sak az EB-dön­tő­re. Mikor kér­dez­ték, mikor utaz­nék ki szí­ve­sen, egy laza “vasár­nap késő este v. hét­fő kora reg­gel” volt a vála­szom, végü­lis ebből lett a vasár­nap kora dél­után. Aztán leesett, hogy ez ugye júli­us 1., és ekkor kezd­tem el tény­le­ge­sen gon­dol­kod­ni a lehe­tő­sé­ge­ken.

Az jegy­vá­sár­lás­rúl.
Az inte­res bejegy­zés­ben már ekéz­tem a Pega­zust, de ha vala­ki lema­radt vol­na: soha, sem­mi­lyen körül­mé­nyek között sem érde­mes náluk ven­ni jegyet. Az EB‑s jegye­ket több mint három­szo­ros áron árul­ták, leg­alább­is az 1‑es és a 2‑es kate­gó­ri­á­ban, a dön­tő­re a 3‑as kate­gó­ri­á­jú jegy (ún. zsömlye) pedig konk­ré­tan 16x áron volt (€50 vs. €800). Tovább­ra is azt javas­lom min­den­ki­nek, hogy ha kül­föl­di meccs­né­zés­re adja a fejét, akkor pró­bál­koz­zon az adott klub­csa­pat, illet­ve világ­szer­ve­zet olda­lán. Nekem €10 volt a “keze­lé­si költ­ség” online hitel­kár­tyás fize­tés­nél, ami €330 euró­nál bele­fér.
Én tehát az uefa.com-on vet­tem a jegyet júni­us 29-én. Meg­néz­tem, még aznap rak­tak fel €50-es jegye­ket is (ami­kor én vet­tem, akkor per­sze nem volt), sőt, még a dön­tő nap­ján is volt eladó jegy. A hely­szí­nen meg aztán vég­képp, a jegy­üzé­rek­től alig lehe­tett meg­moz­dul­ni. Egyéb­ként nem volt telt ház, 2.230 üres szék volt (befo­ga­dó­ké­pes­ség — hiva­ta­los néző­szám).

A jegy

Az beju­tás­rúl.
A sta­di­on kör­nyé­két nagy­já­ból fél­mil­lió ukrán kato­na őriz­te. Per­sze ez túl­zás, de a bejá­rá­si pon­to­kon (a kocsik­tól a kör­nye­ző 2 utcá­nyi tér­sé­get már koráb­ban meg­tisz­tí­tot­ták) tucat­nyi­an őriz­ték a ren­det, a sima kor­do­nok­nál pedig 5–10 méte­ren­ként volt egy-egy kato­na. Egyéb­ként annak elle­né­re, hogy már igen fárad­tak lehet­tek, meg ugye 30 fok volt (egyen­ru­há­ban 50), nagyon ren­de­sek vol­tak, szí­ve­sen segí­tet­tek (már ame­lyik beszélt ango­lul). Az online vál­tott jegye­ket egy külön helyen lehe­tett átven­ni, amit egy útba­iga­zí­tó szó­ró­lap nemes egy­sze­rű­ség­gel “Palas of Sport”-nak hívott. Itt én hosszas vára­ko­zás­ra szá­mí­tot­tam, de sze­ren­csé­re keve­sen vol­tak, 5 perc alatt végez­tem.
A jeggyel a kezem­ben aztán már sza­bad bejá­rá­som volt a til­tott zóná­ba, a kato­nák pupil­lá­juk­ba épí­tett szken­ner segít­sé­gé­vel gond nél­kül leol­vas­ták a vonal­kó­dot, és been­ged­tek. Moto­zás egyéb­ként nem is volt, a háti­zsá­ko­mat néz­ték csak meg ala­po­san, de ott is csak bete­kin­tés szin­ten, sem­mi kot­rás.
A sta­di­on kör­nyé­kén én ren­ge­teg bóv­lis­ra, szo­tyis­ra és hason­ló kiszol­gá­ló sze­mély­zet­re szá­mí­tot­tam, de nem volt sem­mi ilyes­mi. Hiva­ta­los aján­dék­bol­tok vol­tak, hiva­ta­los üdí­tős­pul­tok, és belül a büfék, ennyi. Min­den nagyon pro­fi volt, csak egy prob­lé­mám akadt: nem fogad­tak el eurót, és az aján­dék­bol­to­kon kívül kár­tyát se. Nekem pedig ekkor nem volt egy hriv­nyám se, így éhez­tem-szom­jaz­tam. Per­sze azért sálat és olasz pólót vet­tem, mert rám nem hat a mar­ke­ting ere­je.

Lász­ló, itt még sima póló­ban

Az sta­di­on­rúl.
Ami­kor már nem tud­tam mivel tovább húz­ni az időt, elha­tá­roz­tam, hogy elfog­la­lom név­re szó­ló helye­met a sár­ga 18-as szek­tor 28-as sorá­nak 18-as szé­kén. Ami­kor men­tem befe­lé, direkt nem néz­tem a pályá­ra, hogy elő­ször az a lát­vány tárul­jon a sze­mem elé, amit aztán a meccs köz­ben is lát­ni fogok. Mikor meg­ta­lál­tam a szé­ke­met, leül­tem, és bazd­meg ezt lát­tam.

A pálya

Illet­ve ha víz­szin­te­sen szkrol­loz­tam a fejem­mel, akkor vala­mi ilyes­mit.

Szé­les pálya

Maga az aré­na egy­sze­rű­en fan­tasz­ti­kus lett. A néző­tér tel­je­sen fedett, a gyep­sző­nyeg (gyk. fű!) töké­le­tes, a szé­kek kényel­me­sek, maga az épít­mény szin­tén gyö­nyö­rű, min­den szép és igé­nyes. Mel­lék­hely­ség­ben nem jár­tam, de való­szí­nű­leg ott sem jár­tak deré­kig a húgy­ban az embe­rek.

Az közön­ség­rűl.
Nem sok­kal érke­zé­sem után a bal­ra mel­let­tem levő szé­ken helyet fog­lalt egy fia­tal srác. Más­fél per­ce ülhet­tünk egy­más mel­lett, ami­kor meg­szó­lí­tott, bemu­tat­ko­zott, kezet ráz­tunk. Dimá­nak hív­ták, egy 24 éves angol-német sza­kos tanár a köze­li (300 km) … város­ból. Ismert­sé­günk har­ma­dik per­cé­ben egyéb­ként már hasáb­bur­go­nyá­val kínált, aztán a meccs előtt-alatt-után egy cso­mót beszél­get­tünk. Ő volt az egyéb­ként, aki egy­szer­re men­tett meg a szomj- és éhha­lál­tól, mert egy szó nél­kül vál­tott nekem €10‑t 100 hriv­nyá­ra (hriv­nya = UAH = ₴).
Ha már pénz­ről van szó: a Sev­csen­kóm­mal (nem a focis­ta, hanem a köl­tő, ő van a 100-ason) lebal­lag­tam a büfé­be, hogy akkor most veszek egy fél három­de­cis vizet. És ekkor ért az első nagy meg­le­pe­tés: ahhoz képest, hogy egy EB-dön­tő­ről volt szó, min­den étel-ital igen olcsó volt. Egy feles víz ₴12, egy kor­só sör ₴16, egy hot­dog ₴24 volt, 1200 forint alatt meg­úsz­tam hát az egé­szet.
A sta­di­on egyéb­ként rend­kí­vül szí­nes közön­sé­get von­zott, volt per­sze egy nagy vörös blokk a kanyar­ban és egy kisebb vele szem­ben (spa­nyo­lok), illet­ve egy köze­pes mére­tű kék alat­tunk (ola­szok), de min­den­hol más­hol tel­je­sen vegye­sen ültek az embe­rek. Én fél­tem, hogy az olasz pólóm­mal majd jól beke­rü­lök a spa­nyol B‑középbe, de még ha így lett vol­na, akkor se esett vol­na bajom, az tuti. Min­den­ki tel­je­sen nyu­godt volt, lát­szott, hogy élve­zik az egé­szet az első perc­től az utol­só­ig.
Dimá­ra vissza­tér­ve még annyit, hogy a srác­nak egy komoly hiá­nyos­sá­ga volt: egy­sze­rű­en kép­te­len volt nor­má­li­san fotóz­ni. Ide­ra­kom azt a pár leg­job­ban sike­rült képet, amit rólam lőtt a tele­fo­nom­mal.

  

Az meccs­rűl.
A meccs meg­le­he­tő­sen elvi­sel­he­tő volt. Én ugyan az ola­szok­nak druk­kol­tam (Balo­tel­li miatt, nyil­ván, akit annak elle­né­re tovább­ra is nagyon sze­re­tek, hogy elhagy­ta az Intert), illet­ve a spa­nyo­lok ellen druk­kol­tam, így aztán a gólok­nál tün­te­tő­leg szo­mor­kod­tam, de így is egy felejt­he­tet­len élmény volt az egész. Mivel ezt tény­leg nem lehet vissza­ad­ni sza­vak­kal, csak néhány benyo­mást írok le.

  • A tiki-taka élő­ben kicsit se unal­mas, sőt, egy­sze­rű­en lenyű­gö­ző.
  • A spa­nyo­lok rohadt egy­sze­rű­en űzik ezt a játé­kot, csak passzol­nak, átve­szik, aztán kez­dik elöl­ről. Ami ebben a nagy dolog, hogy HOVA passzol­nak, és HOGYAN veszik át. Ez a hely­szí­nen ülve simán hoz­ta a “Play­sta­ti­on-érzést”.
  • Az ola­szok min­den lab­da­szer­zés után elke­se­re­det­ten keres­ték Pir­lót a passzal, kisebb prob­lé­ma ezzel mind­össze annyi volt, hogy az örök­if­jú And­rea nya­kán min­den ilyen alka­lom­mal három spa­nyol lógótt.
  • Sok­szor lát­tam már ját­sza­ni a magyar válo­ga­tot­tat nívós ellen­fél­lel szem­ben, álta­lá­ban ugyan­olyan alá­ren­delt sze­rep­ben vol­tak (beszo­rul­va a saját kapu­juk elé, elke­se­re­det­ten véde­kez­ve stb.), mint az ola­szok. Apróbb különb­ség, hogy az ola­szok tud­nak fociz­ni, és élve­zet volt néz­ni mind a véde­ke­zé­sü­ket, mind a szór­vá­nyos táma­dá­sa­i­kat.
  • Annyi­ra jó volt a meccs, hogy az első spa­nyol gól­nál meg vol­tam győ­ződ­ve arról, hogy még az első öt perc­ben vagyunk.
A meccs

Mit is mond­hat­nék még: talál­ko­zunk 2016-ban Párizs­ban! :)

Déjà vu à la Chelsea

2007/08: Abra­movics a sze­zon köz­ben kirúg­ja a por­tu­gál mene­dzsert, José Mou­rin­hót. A helyé­re beug­ró (koráb­ban is a klub­nál dol­go­zó) Avram Grant a BL-dön­tő­be veze­ti a csa­pa­tot, ahol aztán vere­sé­get szen­ved­nek a Man­ches­ter Uni­ted­től tizen­egyes­pár­baj­ban.

2011/12: Abra­movics a sze­zon köz­ben kirúg­ja a por­tu­gál mene­dzsert, And­ré Vil­las-Boast. A helyé­re beug­ró (koráb­ban is a klub­nál dol­go­zó) Rober­to Di Mat­teo a BL-dön­tő­be veze­ti a csa­pa­tot, ahol aztán legyő­zik a Bayern Mün­chent tizen­egyes­pár­baj­ban.

(updated: 2012.05.19. 23:37)

Csányi Sándor

Sze­rep­lők:
* Csá­nyi Sán­dor, OTP elnök-vezér­igaz­ga­tó, MOL alel­nök, MLSZ elnök.
* Video­ton, magyar lab­da­rú­gó klub, főszpon­zo­ra a MOL.
* Ferenc­vá­ros, magyar lab­da­rú­gó csa­pat, “bal­sors, akit régen tép”.

Idé­zem Csá­nyi szer­dai (07.13.) nyi­lat­ko­za­tát (inforadio.hu):

A Video­ton meccse vasár­nap 16 órá­ra volt kiír­va, és szer­dán játssza, vagy­is ma a Baj­no­kok Ligá­ja meccset, tehát egy for­ró­ság­ban leját­szott meccs után viszony­lag rövi­debb pihe­nő­vel tudott vol­na ját­sza­ni. A Fra­di 18 órá­ra volt kiír­va, és csü­tör­tö­kön játssza az Euró­pa Liga mér­kő­zé­sét, tehát több idő állt ren­del­ke­zés­re. Ez a fő indok. (…) Baj­no­ki mér­kő­zé­sek módo­sí­tá­sa akkor jöhet szó­ba, ha a 72 óra a két mér­kő­zés között nincs meg.

Video­ton: vasár­nap (07.17.) 16:00 — szer­da (07.13.) 20:30 = 91,5 óra.
Ferenc­vá­ros: vasár­nap (07.17.) 18:00 — csü­tör­tök (07.14.) 19:00 = 71 óra.
Ezek a kez­dé­si idő­pon­tok. A Fra­di két tét­meccse között 69 óra telt el.

Ezek után a Vidi 0:2‑jének, és főleg a Fra­di 2:1‑ének határ­ta­la­nul örü­lök.

Írtam még vol­na töb­bet is, de egy veszé­lyes világ­ban élünk :)

Breaking: Rafa már Moratti szerint sem klafa!

No, elér­ke­zett a pil­la­nat, amit egy ide­je már remél­tem: Rafa Bení­tez immá­ron nem az Inter edző­je, cir­ka 2 mil­li­árd forin­tos vég­ki­elé­gí­tés­sel távo­zott a spa­nyol pin­cér (jól mon­dom, Komcsy?). Ennek egy­rész­ről örü­lök, más­rész­ről viszont nem.

Kine­ve­zé­se előtt, ami­kor még csak rebes­get­ték, hogy Milá­nó­ba köl­tö­zik, írtam már a gon­do­la­ta­im­ról. Akkor arra szá­mí­tot­tam, hogy Rafa a már rég­óta meg­le­vő olasz ered­mé­nyes­sé­get az újon­nan jött BL-ered­mé­nyes­ség­gel ötvöz­ve trip­láz­ni fog megest. Ez volt az egyik sce­na­rio, a másik meg az, hogy “itt­hon” is, Euró­pá­ban is csú­nyán meg­bu­kik, és saj­nos ez tör­tént. Cso­port­má­so­dik­ként tovább­jut­ni a BL-ből, nem dobo­gón len­ni a baj­nok­ság­ban, az ilyen csúf­ság­ra egy éve még a város másik felén büsz­kék let­tek vol­na, de az Inter más szint. (Bocs.)

Örü­lök, mert ez a két dolog (Rafa és az Inter) tény­leg nem jöt­tek ki egy­más­sal, és még nem tel­je­sen késő a sza­kí­tás (nincs még sem­mi sem vesz­ve, csak egy kicsit). Rafa, Olasz­or­szág nem az a hely, ahol azt mon­dod: telj­ha­tal­mat kérek, külön­ben nem lesz­nek ered­mé­nyek. Nem, ez itt nem megy. Talán nem vélet­len, hogy a Cal­cio az egyik olyan liga, ahol kb. az összes csa­pat­nál napi szin­ten van­nak hírek az elnö­kök­ről. Tud­ja vala­ki, hogy mond­juk a MU elnö­ke ki? Gla­zer vala­me­lyik déd­uno­ká­ja lehet. Egyéb­ként meg nem volt egy sze­ren­csés fél­év ez a mos­ta­ni, főleg sérü­lé­sek szem­pont­já­ból, de hát ebben meg talán a szak­mai veze­tés­nek is lehet némi sze­re­pe (mint­ha Rafát min­den­hol sérü­lés­hul­lám súj­ta­ná, ld. Tor­res, Gerard, Car­rag­her, etc. @ Liver­pool).

A lehet­sé­ges utó­dok­ról: ezt a Leo­nar­do-vona­lat jó len­ne elfe­lej­te­ni, mert még vicc­nek is rossz. Jó, hogy nem már Mal­di­ni lesz az edző, az is leg­alább ilyen jó húzás len­ne. Spal­let­ti­vel nincs bajom, a Romá­ból sze­rin­tem töb­bet hozott ki, mint amit a gar­ni­tú­ra muta­tott, szó­val az nem egy rossz vonal. Mond­ják még Zen­gát is, de sze­rint ő nagyon kevés (bár van egy román és egy szerb baj­no­ki ara­nya). Egyéb­ként úgy­is Leo­nar­do lesz az edző, Mor­at­ti sze­rin­tem már rég lezsí­roz­ta ezt az egé­szet. Ez van.

World Cup 2010, avagy a 4–2‑3–1 diadala

Ígé­rem, most utol­já­ra írom le azt, hogy mek­ko­ra király vagyok, de hát mit tegyek, tény­leg nagy szó, hogy elta­lál­tam, hogy 1. ESP, 2. NED, 3. GER. Nem kell gra­tu­lál­ni, tény­leg. Király. Van bizo­nyí­té­kom is.

No, akkor most elég is lesz ennyi önfé­nye­zés, tér­jünk a trágyrgy­ra.

Ez a VB min­den volt, ami csak foci­val kap­cso­lat­ban elkép­zel­he­tő: izgal­mas, unal­mas, drá­mai, vic­ces, gonosz, alat­to­mos, tak­ti­kus, erő­sza­kos, kont­rás, letá­ma­dós, passzo­lós, ível­ge­tős, lab­da­tar­tós, pont­rú­gá­sos, meg­pat­ta­nós, idő­hú­zós, rek­la­má­lós, bün­te­tős, kiál­lí­tós, leses, és még való­szí­nű­leg van pár jel­ző, amit ide lehet­ne biggyesz­te­ni. Ha vic­ces akar­nék len­ni, akkor azt mon­da­nám, hogy ez az egy hónap pont jó volt arra, hogy kitölt­se az űrt a magyar baj­nok­ság szü­ne­té­ben, hehe. Júli­us végén foly­ta­tó­dik a bohó­zat (ejtsd: NB1), az az iga­zi foci.

De kanya­rod­junk vissza a VB-hez, mert a Föld lakos­sá­gá­nak jelen­tős része van olyan sze­ren­csét­len hely­zet­ben, hogy esé­lyük sincs a magyar fut­ball köve­té­sé­re (se TV-ben, se a sta­di­o­nok­ban). Marad nekik a VB, ugye. Ele­mez­zünk!

Ahogy azt a cím­ben is írtam, egy­ér­tel­mű, hogy tak­ti­ka­i­lag miről marad emlé­ke­ze­tes ez a VB: a 4–2‑3–1‑es fel­ál­lás­ról (bocs, kapu­sok, de ti min­dig kima­rad­tok, ld. Four­Fo­urT­wo, nem pedig One­Fo­ur­Fo­urT­wo). Csak meg kell néz­ni a három érmes csa­pat fel­ál­lá­sát, és lát­já­tok, miről beszé­lek.

Eze­ken az ábrá­kon az is tök jól lát­szik, hogy a néme­tek ját­szot­ták leg­in­kább táma­dó­lag, a hol­lan­dok véde­ke­ző­leg, a spa­nyo­lok meg olyan aurea medi­oc­ri­tas-jel­leg­gel ezt is, azt is.

Négy
Adva van a klasszi­kus négy védős fel­ál­lás, mind a négyen egy vonal­ban helyez­ked­nek el szé­pen. A szél­ső­hát­vé­dek a kívá­nal­mak­nak meg­fe­le­lő­en alap­vo­nal­tól alap­vo­na­lig fut­ko­rász­nak, bár inkább azt mon­da­nám, hogy az egyi­kük inkább elő­re, a mási­kuk inkább hát­ra ját­szik. Közé­pen jel­lem­ző­en ruti­nos és/vagy össze­szo­kott hát­vé­dek dol­goz­nak, a magas­ság annyi­ra nem szem­pont. Ez jelen­leg annyi­ra elter­jedt, hogy már szin­te unal­mas, komo­lyan mon­dom, hogy vissza­sí­rom a Seb­ők Vili Matthäus-féle söp­rö­ge­tő­ket.

Ket­tő
Két véde­ke­ző közép­pá­lyás: a poszt a ’90-es évek talál­má­nya, mind­egyi­kük tisz­te­let­be­li apja Cla­ude Makél­élé pári­zsi lakos. Az itt meg­for­du­ló játé­ko­sok igen szé­les ská­lán mozog­nak, a tech­ni­kás Sch­we­ins­teiger­től a böl­lér van Bom­me­lig van itt min­den. Ami szá­mom­ra fur­csa, hogy úgy tűnik, a véde­ke­ző közép­pá­lyá­sok sora az, ami a fut­ball evo­lú­ci­ó­ja során egy­re inkább hízik. 20 éve még nem volt itt sen­ki, 10 éve köve­tel­mény lett egy hosszú­lá­bú labdaszerző/zongoracipelő, most meg már min­den­ki ket­tő embert is ját­szat itt. Ha min­den így megy tovább, az évszá­zad köze­pé­re a védő­sor is elfogy, hogy 8 Vie­i­ra Cam­bi­as­so-klón szűr­hes­se az ellen­fél táma­dá­sa­it. Szép új világ!

Három
Itt vég­re van némi vál­to­za­tos­ság, ahogy azt már fen­tebb is jelez­tem. Közé­pen adva van az ún. irá­nyí­tó, aki kva­li­tá­sa­i­tól és a tak­ti­kai uta­sí­tá­sok­tól füg­gő­en mély­ség­ből vagy köz­vet­le­nül a tizen­ha­tos­nál roha­moz­va pró­bál­ja fazon­ra szab­ni csa­pa­ta táma­dó­já­té­kát. A szé­le­ken már érde­ke­sebb a hely­zet, itt elő­for­dul csa­tár­ból nevelt, véde­ke­zés­re is alkal­mas szél­ső (Kuyt), egy­lá­bú csel­gép (Rob­ben), és a spa­nyo­lok­nál olyan szél­ső, aki nem is szél­ső, és nem is a szé­len ját­szik (Ini­es­ta). Ami nekem meg­le­pő volt, hogy a spa­nyo­lok csil­la­ga (a másik két csa­pat tra­péz­ba ren­de­zi a közép­pá­lyá­so­kat) az ered­mény szem­pont­já­ból mennyi­re sike­res volt a táma­dóbb (GER) és véde­ke­zőbb (NED) szel­le­mű közép­pá­lyák ellen is. Hiá­ba, tény­leg ez az arany közép­út.

Egy
60 év alatt elju­tot­tunk az öt csa­tár­tól egé­szen az egyig, de volt már olyan, hogy egy se volt (ld. E. Koe­man-féle magyar válo­ga­tott, csa­tá­runk: Husz­ti Sz. — no com­ment). Ami a fur­csa, hogy az az egy nem az a hagyo­má­nyos cen­ter, aki oda­kí­ván­koz­na, hanem egy nyik­haj srác, aki oldal­vo­nal­tól oldal­vo­na­lig kol­bá­szol, vissza­lép a lab­dá­kért, és egy kicsit se magas. Ennek oka való­szí­nű­leg az, hogy egy erős, magas, nem annyi­ra tech­ni­kás (közép)csatár nem von­ha­tó be annyi­ra az össze­já­ték­ba, ha meg csak ível­get­nek neki, akkor sem­mi értel­me a varázs­lás­nak a közép­pá­lyán. Én még­is azt mon­dom, hogy ami ide kel­le­ne, az vala­mi olyas­mi, mint Ibra­hi­mović, még akkor is, ha for­mán kívül van, eliga­zolt az Inter­től stb. Ibra, tovább­ra is te vagy az egyik ked­ven­cem, főleg azért, mert lát­szik az arco­don a fut­ball irán­ti alá­zat :)

4–2‑3–1‑szuperválogatott
Csak az érmes csa­pa­tok­ból válo­gat­va, min­den­fé­le kom­ment nél­kül, íme:
Casil­las — Ramos, Piqué, Mer­te­sa­c­ker, Lahm — Alon­so, Sch­we­ins­teiger — Mül­ler, Sne­ij­der, Rob­ben — Vil­la

VB-jóslatom értékelése az elődöntők előtt

Rövi­den: azért vala­mi csak sike­rült egy kicsit.

Szó­val van ez az ún. foci VB vagy FIFA World Cup 2010, kinek melyik tet­szik. Csi­nál­tam egy merész jós­la­tot még a VB előtt. Jöt­tek a cso­port­meccsek, az első for­du­ló­ban kide­rült, hogy kis­sé mel­lé­nyúl­tam. A máso­dik for­du­ló­nál kide­rült, hogy nem kis­sé. A har­ma­dik­nál pedig “tér­dig jár­tunk a könny­ben”, annyi­ra mel­lé­tra­fál­tam több cso­port­ban is.

De.

De!

De azért néz­zük csak meg, hogy mit mond­tam én elő­dön­tők­re, és mi lesz!

Laci: Ang­lia — HOLLANDIA, NÉMETORSZÁGSPANYOLORSZÁG.
Élet: Uru­guay — HOLLANDIA, NÉMETORSZÁGSPANYOLORSZÁG.

Szó­val 75%-ban csak bele­tra­fál­tam a végén, ami­re azért kicsit büsz­ke vagyok. A favo­rit­csa­pa­tok közül töké­le­te­sen kiej­tet­tem a bra­zi­lo­kat (1–2 a hol­lan­dok ellen) és az argentíno­kat (itt némi­leg téved­tem a gól­aránnyal, de a 0- rész meg­volt). A nem annyi­ra top­csa­pa­tok, de azért tit­kos esé­lye­sek közül jól sike­rült elta­lál­ni, hogy Por­tu­gá­lia, Ele­fánt­csont­part, Olasz­or­szág, Fran­cia­or­szág korai kiesé­sét. Ami nagyon nem jött össze, az per­sze Ang­lia meg Kame­run, őket némi elfo­gó­dott­ság miatt elég messzi­re eltol­tam az egye­nes kiesé­ses sza­kasz­ban. No nem baj, majd 2 év múl­va, iga­zá­ból úgy­is az EB az én iga­zi vadász­te­rü­le­tem.

A kontent magától nem tolódik

Ez a k. VB megint betett a blo­go­lá­si ked­vem­nek. Olasz­or­szág és Fran­cia­or­szág kiesik, Szlo­vá­kia nyol­cad­dön­tős? Mi jöhet még, Magyar­or­szág kijut EB-re és/vagy VB-re? Kac, kac, kac.

Szó­val sok dolog biz­tos már. Nem lesz júni­us­ban 30 poszt, pedig jól indul­tunk. A fele se lesz igaz a VB‑s tipp­je­im­nek. Nem leszek 20. az iWiW-es VB-játék­ban. Nem nye­rek 17x1500 forin­tot a bará­ti tipp­já­té­kon. Ezek legye­nek a leg­na­gyobb prob­lé­má­im az élet­ben :)

Mi volt még, ami­ről nem írtam, de írhat­tam vol­na? Szü­li­na­pi meg­le­pe­tés­ként Velen­cei-tó (már­mint láto­ga­tás, nem kap­tam meg aján­dék­ba), szü­lők­kel szü­li­na­pi sütö­ge­tés, krav­ma­gás-futá­sos (ld. Com­bat run) edzést köve­tő egy­he­ti bice­gés, egy­re több mun­ka (ez nem panasz, sőt), mun­ka­he­lyen egy­re több isme­rős arc fel­tű­né­se (Sziff­rid a ház­ban, Pityu a pipe­line-ban). És vég­re elmúlt az esős évszak, és remél­he­tő­leg sta­bi­lan kerék­pá­roz­ha­tok napon­ta mun­ká­ba és vissza, illet­ve hét­vé­gen­ként nem csak 24-et néz­he­tünk, míg kinn ömlik az eső (bár ez se rossz elfog­lalt­ság).

Azt mond­tam ápri­lis­ra, hogy az a hónap telt el eddig a leg­gyor­sab­ban. Aztán a május még job­ban elfo­gyott. Most meg egy hét van hát­ra júni­us­ból, ami szin­tén nem volt egy las­san foly­do­gá­ló hónap. Mind­járt itt a nyár vége, aztán az ősz, a tél, bol­dog kará­csonyt :)

Ez a poszt kicsit olyan, mint­ha része­gen írtam vol­na, pedig nem is. Egy fél Hei­ne­kent ittam eddig, köz­ben Japán simán veri Dáni­át (ez az a fél­mon­dat, ami­nek a hatá­sá­ra mind­járt rúg Dánia hár­mat). Ez a VB olyan, mint a bürok­rá­cia Magyar­or­szá­gon: bár­mi meg­tör­tén­het, és bár­mi­nek az ellen­té­te is. Ezt a VB‑t jósol­ni nehe­zebb, mint a görö­gök 2004-es EB-győ­zel­mét kikö­vet­kez­tet­ni.

Tény­leg kicsit nega­tív hang­vé­te­lű írás ez, pedig nincs sem­mi bajom, sőt :) Las­san már nem sán­tí­tok fel­tű­nő­en, egy jó kis prog­ram, ami­hez némi közöm van, mind­járt meg­je­le­nik az AppStore-ban (bőveb­bet később), egy nagyobb prog­ram ötle­te itt ala­kul a fejem­ben egy ide­je, és így tovább. Tény­leg min­den jól ala­kul.

Na, Bendt­ner most meg­in­dul, és akko­ra gólt lő, hogy az hár­mat ér rög­tön. Vagy nem.

FIFA World Cup 2010 — jóslatok

Höl­gye­im, ura­im, már csak pár óra van hát­ra, és kez­de­tét veszi a foci VB. Akit érde­kel, annak eláru­lom az összes meccs vég­ered­mé­nyét (sic!), a világ­baj­no­kot, érme­se­ket, egy­szó­val min­den tit­kot.

Csap­junk is bele rög­vest a lecsó­ba, ez a tip­pem a cso­por­tok vég­ered­mé­nyé­re:

A cso­port
Ahogy lát­szik, nem nagyon bízom a hazai pálya elő­nyé­ben… Abban sem, hogy Dom­e­nech, min­den idők leg­gyen­gébb fran­cia szö­vet­sé­gi kapi­tá­nya bár­mit is tud­jon csi­nál­ni min­den idők leg­gyen­gébb fran­cia válo­ga­tott­já­val (bocs, Franck, de egy fecs­ke nem csi­nál nya­rat). Uru­guay a csa­tá­ra­i­ban, Mexi­kó meg úgy álta­lá­ban a viszony­lag meg­bíz­ha­tó kere­té­ben bíz­hat, mind­két ország­nak sze­rin­tem elég lehet ez a nyol­cad­dön­tő­höz.

B cso­port
Úgy tip­pe­lem, az argentínok iga­zá­ból meg sem izzad­nak, és simán, 100%-osan kerül­nek tovább a cso­port­ból. A töb­bi csa­pa­tot annyi­ra egy­for­má­nak tar­tom, hogy sze­rin­tem kör­be­dön­tet­le­nez­nek egy­más­sal, és az fog dön­te­ni, kinek rúg keve­seb­bet Mes­si. Hogy mire lehet elég a három győ­ze­lem Argen­tí­ná­nak? Az egye­nes kiesé­ses rész­nél eláru­lom… :)

C cso­port
Rövi­den: akik tud­nak ango­lul, tovább­men­nek. Ang­lia ebben a cso­port­ban egy­ér­tel­mű favo­rit, simán nye­rik az összes meccset, talán még gólt sem kap­nak. Az ame­ri­ka­i­ak meg tud­ják ver­ni a másik két csa­pa­tot, így pedig sima ügy a leg­jobb 16. Ez lesz a leg­si­mább cso­port mind közül, sze­rin­tem.

D cso­port
Német első, szerb máso­dik helyet prog­nosz­ti­zá­lok. Disz­nó­hú­zó­ék (gyk. Sch­we­ins­teiger) vala­hogy min­den VB-re/EB-re össze­kap­ják magu­kat, és tegyük még azt is hoz­zá, hogy egy elég erős Bayern-re épít­het­nek idén. A szer­bek jó for­má­ban van­nak, övék a leg­ma­ga­sabb csa­pat (és játé­kos: sze­va, Zsi­gics), és ez dönt­het Ghá­na ellen. Az auszt­rá­lok hiá­ba ruk­kol­nak elő jóné­hány tak­ti­kai újdon­ság­gal (pl. Kewell egy ken­gu­ru erszé­nyé­ből ugrik majd elő szög­le­tek­nél), keve­sek lesz­nek ide.

E cso­port
A két évvel ezelőt­ti favo­ri­tom (Hol­lan­dia) könnye­dén jut tovább, csak Eto’o-ékkal dön­tet­le­nez­nek le. (Sne­ij­der vs. Eto’o, még ha nem is talál­koz­nak majd sok­szor a pályán, nya­mi.) Kame­run is tovább­megy, Japán és Dánia viszont kéz a kéz­ben utaz­nak haza. Ez is elég sima cso­port lesz.

F cso­port
Rég volt ennyi­re gyen­ge az olasz válo­ga­tott, de vol­tak akko­ra máko­sok, hogy egy olyan cso­port­ba kerül­tek, ami­ben még Magyar­or­szág is ver­seny­ben lehet­ne a tovább­ju­tá­sért. Sovány olasz győ­zel­mek­kel és paraguay‑i máso­dik hellyel szá­mo­lok, az új-zél­an­di­ak és a Magyar­or­szá­gon rend­kí­vül nép­sze­rű szlo­vá­kok meg szé­pen elkö­szön­nek Dél-Afri­ká­tól, és meg sem áll­nak hazá­ig.

G cso­port
A halál­cso­port. Nem, ez nem elég hatá­sos. A Halálcso­port! Itt aztán lesz harc ren­de­sen, bár a bra­zi­lok sze­rin­tem simán nye­rik a cso­por­tot, a ‘fánik és Céro­nal­do­ék jól meg­küz­de­nek majd egy­más­sal, sze­rin­tem Drog­ba örül a végén. Észak-Kore­á­tól nagy meg­le­pe­tést várok: lesz egy egész rúgott gól­juk :)

H cso­port
Az über­fa­vo­rit spa­nyo­lok nye­rik a cso­por­tot, mint Nadal a Roland Gar­rost. Svájc a deguk szü­lő­ha­zá­já­val (gyk. Chi­le) nagy csa­tát vív, a bics­ká­sok jobb gól­kü­lönb­ség­gel tovább­men­nek. Hon­du­ras nem sze­ret­né, hogy az auszt­rá­lok egye­dül legye­nek pont és rúgott gól nél­kül, ezért erős haj­rá­val bejön­nek a 32. hely­re.

Ezt várom az egye­nes kiesé­ses sza­kasz­tól:

Nyol­cad­dön­tők
Mexi­kó kive­ri Dél-Kore­át, mint schön­her­zes pén­tek estén­ként a …, hagy­juk. Az ango­lok még átjut­nak a szerb falon kis nehéz­sé­gek árán. Hol­lan­dia lazán inté­zi el Paraguay‑t, akik ekkor bán­ják meg vég­leg, hogy nem reak­ti­vál­ták José Luis Félix Chi­la­vert Gonz­ál­ez nevű, alig 44 éves cso­da­ka­pu­su­kat. A bra­zi­lok hason­ló sima­ság­gal ejtik ki a svej­ci ver­seny­ző­ket, Argen­tí­na pedig a dél-ame­ri­kai der­bin szo­mo­rít­ja az Uru­guay-druk­ke­re­ket. A néme­tek meg­szen­ved­nek a jen­kik­kel, de tizen­egye­sek­kel tovább­jut­nak, az ola­szok meg pont így buk­nak el Kame­run ellen. (Eto’o‑t úgy vár­ják majd Milá­nó­ban, mint Trezeguet‑t Tori­nó­ban a 2000-es EB után.) A spa­nyo­lok pedig végül elbú­csúz­tat­ják Ele­fánt­csont­par­tot.

Negyed­dön­tők
A nyol­cad­dön­tős sikert túl sok tequi­lá­val ünnep­lik a mexi­kó­i­ak, így Roo­ney-ék meg­álljt paran­csol­nak nekik. A hol­lan­dok meg­mu­tat­ják Bra­zí­li­á­nak, mi az iga­zi foci, Dun­ga lemond, Kaká vissza­vo­nul. A néme­tek meg­mu­tat­ják Argen­tí­ná­nak azt, hogy nem árt, ha egy válo­ga­tott­nál szö­vet­sé­gi kapi­tány dol­go­zik edzői képe­sí­tés­sel, nem pedig egy poca­kos drog­dí­ler. A spa­nyo­lok pedig meg­mu­tat­ják az ele­fán­tok­nak, hogy mer­re van észak.

Elő­dön­tők
Ang­lia len­dü­le­te egé­szen idá­ig kitart, azon­ban sze­rin­tem a hol­lan­dok­nak egy­sze­rű­en erő­sebb csa­pa­tuk van. Ha 10 Roo­ney és 1 Sea­man James (haha!) len­ne náluk, akkor nyer­het­né­nek, de így nem, bocs, Komcsy! A spa­nyo­lok meg­iz­zad­nak ala­po­san, de azért legyű­rik a néme­te­ket, akik hiá­ba van­nak 11-en, és hiá­ba néme­tek, még­sem nyer­nek.

Bronz­meccs
A csa­ló­dott Ang­lia tizen­egye­sek­kel kikap a török néme­tek­től, a leg­unal­ma­sabb meccs lesz, amit vala­ha TV‑n adtak. A tizen­egyes­pár­baj a 22. kör­ben vég­ző­dik, ami­kor James elun­ja az egé­szet, és a saját háló­já­ba sar­kaz­za Butt feje­sét.

Dön­tő
Ins­tant klasszi­kus meccs lesz, h.u. 3–3, aztán a bün­te­tők­nél kide­rül, miért Casil­las a tor­na leg­jobb kapu­sa. A végén Iker (érted!) kló­noz­za magát Sne­ij­der lövé­sé­nél, és a leve­gő­ben ket­tő­sza­ka­dó lab­da mind­két felét a kapu­fá­ra tol­ja. Tor­res annyi­ra örül, hogy egé­szen Milá­nó­ig fut, aztán ha már ott van, haza se megy töb­bet Liver­pool­ba. Del Bos­que bol­do­gan borot­vál­ja le a baju­szát és a szem­öl­dö­két, ami­ket aztán egy­más­sal meg­cse­rél­ve vissza­ra­gaszt az arcá­ra, nagy különb­ség nem lát­ha­tó. Spa­nyol­or­szág az EB után VB‑t nyer, hur­rá!