A hely, ahol futószalagon jön a vacsora

Teg­nap este vol­tunk a Wasa­bi­ban.

Jó volt, csak néha oko­zott gon­dot az, hogy nem tud­tuk, mit eszünk.

— Regi, légy­szí­ves add oda azt a tofut, ami ott jön.
— Tes­sék, Laci.
(Laci eszik)
— Hm, ez gesz­te­nye­pü­ré.

Ugyan­így volt fél­re­ér­tés rán­tott sajt — sütő­tök és kacsa — méz­zel locsolt lazac viszony­lat­ban is. Más fél­re­ér­té­sek is vol­tak, de azok­nak nem tud­juk a nevét, inkább csak meg­et­tük.

Ezen­kí­vül jó tud­ni, hogy a szó­ja­bab tel­je­sen olyan, mint a fej­tet­len bab, csak sző­rös.

MilaBlog, epizode uno

Eh, majd’ két nap után van most 5 per­cem, hogy kicsit írjak. Óra indul.

Kedd: kicsit elnéz­tem a rep­csi­met, mert azt hit­tem, 6‑ra kell kiér­ni Feri­hegy­re, pedig iga­zá­ból akkor indult a gép :) De ez sze­ren­csé­re idő­ben kide­rült, úgy­hogy bőven elér­tem a jára­tot, és 19.40-kor sike­re­sen lan­dul­tunk (pedig ez volt a 13. repü­lé­sem, oszt még­is meg­úsz­tam). Ezután már csak két óra vona­to­zás és gya­log­lás volt hát­ra a hote­lig, ami kife­je­zet­ten pihen­te­tő­nek sem­mi­képp sem nevez­he­tő. A hotel igen jó, de kb. olyan kör­nyé­ken van, mint a Havan­na ltp., de hát ez van.

Szer­da: mun­ka, mun­ka, mun­ka. Az iro­da csak egy meg­ál­ló vonat­tal, de mivel az olasz vonat­köz­le­ke­dés meg­bíz­ha­tó­ság­ban még talán a MÁV-ot is alul­múl­ja, az egy per­ces vona­to­zás időn­ként 20–30 perc vára­ko­zás­sal tár­sul. Nem baj. Az ebéd itt ingyen van, ami fur­csa, ellen­ben a kávé­au­to­ma­ta fize­tős, ami még fur­csább. 17.45-kor lép­tem ki az iro­dá­ból, így 7‑kor már a hotel­ben vol­tam… Aztán fog­tam egy taxit (ekkor már nem volt ked­vem újabb egy óra vona­to­zás­hoz), és este elmen­tünk a város­ba (van egy hol­land csaj, akit hív­junk csak Hil­dé­nek, ő elvi­leg a főnö­köm) enni. Ha már itt tar­tunk: Milá­nó nekem nem tet­szik. Nem olyan, mint egy olasz város. A dóm szép, hat évig tar­tott, míg leva­kar­ták a koszt a már­vány­ról, és van azon kívül kb. 10 utca, ami szép, de ennyi. Aztán ettünk egy étte­rem­ben, de az se volt vala­mi nagy szám. Mon­dom, hogy fura egy város. Haza megint taxiz­tam, aztán alvás. (Van Sky Fox a tévé­ben, így estén­ként tudok néz­ni House‑t ango­lul, je.)

Csü­tör­tök: vég­re már csak egyet kell alud­ni, és irány haza. Eddig nem volt sem­mi külö­nös, csak meló, dél­után ugyan­ez vár­ha­tó. Sze­me­im előtt lebeg egy piz­za, amit este meg­ren­de­lek a szo­bám­ba, és az ágy­ban nyu­god­tan elrág­csá­lom. Ja, a reg­ge­li jó, svéd­asz­ta­los, van min­den­fé­le finom­ság. Kicsit szét-szórt-vagyok. Ciao.

Tortilla

Még régeb­ben csi­nál­tunk fan­tasz­ti­kus tortil­lá­zó party‑t, két sze­mély­re.

Hoz­zá­va­lók:

  • tortil­la tész­ta (hiper­mar­kertek­ben kap­ha­tó, 8 dara­bos kisze­re­lés­ben);
  • 1/2kg darált hús;
  • tortil­la fűszer­ke­ve­rék (szin­tén nagyobb helye­ken besze­rez­he­tő);
  • para­di­csom, salá­ta, hagy­ma, sajt stb.;
  • alu­fó­lia.

A húst kevés ola­jon jól meg­pi­rít­juk, és hoz­zá­ad­juk az egész zacs­kó fűszer­ke­ve­ré­ket. Nagyon sok­nak tűnik, de ennyi kell hoz­zá, mert így lesz nagyon finom, nagyon erős íze a hús­nak (ilyen ez a mexi­kói kony­ha). A tortil­lá­kat tűz fölött kicsit meg­éget­jük, aztán hir­te­len bele­do­bál­juk az összes hoz­zá­va­lót. Fel­te­ker­jük, a végét alu­fó­li­á­ba rak­juk, aztán jól meg­esszük.

Feltekerés előtt

Laci is evett

Regi eszik

Magyar-svéd koprodukciós kaja

Svéd hús­gom­bó­cok svéd szósz­ban, svéd hagy­más magyar bur­go­nya­pü­ré­vel

Hoz­zá­va­lók:

  • mire­lit svéd hús­gom­bó­cok az IKEÁ-ból;
  • svéd szósz­por az IKEÁ-ból;
  • svéd sült hagy­ma az IKEÁ-ból;
  • bur­go­nya­pü­ré­por;
  • tej, víz.

Az össze­te­vő­ket meg­fe­le­lő sor­rend­ben, mennyi­ség­ben és ala­pos­ság­gal össze­ke­ver­jük, rászór­juk és/vagy meg­süt­jük, majd végül meg­esszük. Finom.

Finom kaja
Finom kaja

Padlizsánkrém hagymás módra

Teg­nap­előtt vol­tunk ‘szkóz­ni, és majd­nem vet­tünk egy doboz pad­li­zsán­kré­met. Helyet­te inkább meg­néz­tük, milyen össze­te­vői van­nak, bevá­sá­rol­tunk, aztán teg­nap szé­pen elké­szí­tet­tük online recept alap­ján.

Mi kell:
— két kicsi pad­li­zsán
— három pap­ri­ka
— egy fej hagy­ma
— két gerezd fok­hagy­ma
— majo­néz, só, bors, cit­rom­lé

Namár­most, elő­ször is fogod a pad­li­zsá­no­kat meg a pap­ri­ká­kat, és sütő­ben meg­sü­töd alu­fó­li­á­val leta­kart tep­si­ben. Nekünk ez úgy sike­rült, hogy fél óra sütést köve­tő­en hatal­mas füst foga­dott min­ket a kony­há­ban. Vala­mi kosz vagy por van a sütő mögött elrejt­ve, az gyul­ladt fel, illet­ve vala­mi egyéb rej­tett prob­lé­ma lehet, mert ami­kor a sütő ajta­ját fel­tép­tem, belül semennyi füst se volt, csak a kony­há­ban. Szó­val a lényeg az, hogy süt­ni kell kb. 30 per­cig a pad­li­zsá­no­kat, de néhány helyen 55 per­cet is lehet olvas­ni. Aztán fogod az összes zöld­sé­get, meg­pu­co­lod őket (Regi tipp­je: ha a sült pap­ri­kát hideg víz alá tar­tod, akkor kibú­jik a bőré­ből), aztán min­dent szé­pen bedobsz a tur­mix­gép­be (vagy lehet össze­tör­ni és kever­get­ni őket). Ha már jó kré­mes, akkor lehet kez­de­ni fűsze­rez­ni, ez a leg­ne­he­zebb része. Aztán állí­tó­lag egy napig hagy­ni kell áll­ni, hogy össze­ér­je­nek az ízek.

Na, a mi pad­li­zsán­kré­münk jó lett, csak kicsit sok lett ben­ne a hagy­ma. De az meg ugye nem baj. És nem tet­tünk bele ola­jat, így még egész­sé­ge­sebb.

Kínai leves

Három érde­kes­ség a kínai leves­ről.

1. Van egy hatal­mas üst vala­hol Kíná­ban, ahol mil­lió liter szám­ra főzik a kínai levest. Van egy hatal­mas szi­vattyú is ott, ami bele­nyom­ja a levest egy hatal­mas cső­ve­ze­ték­be, ami behá­lóz­za az egész Föl­det. A kínai étter­mek úgy nyíl­nak, hogy csi­nál­nak egy leága­zást ebből a veze­ték­ből, és úgy mérik ki a löttyöt.

2. A fen­ti­ek miatt min­den étte­rem min­den kínai leve­se pont ugyan­olyan, szín­re, szag­ra, állag­ra, ízre egy­aránt — egye­dül az ár külön­bö­zik, illet­ve a név. A név tar­tal­maz az édes, a sava­nyú, a csí­pős és az erős jel­zők közül ket­tőt, álta­lá­ban tet­sző­le­ges sor­rend­ben és páro­sí­tás­ban. Én még sosem talál­koz­tam két étte­rem­ben ugyan­az­zal a meg­ne­ve­zés­sel, való­szí­nű­leg a ska­tu­lya-elvet még nem merí­tet­tem ki (nem vol­tam még 12-nél több kínai gyors­bü­fé­ben), vagy pedig szimp­lán fele­dé­keny vagyok.

3. Ugyan én utá­lom a gom­bát, de vala­hogy a kínai leves­ben meg tudom enni, mi több, ízlik is. Bete­ges. Soha éle­tem­ben nem sze­ret­tem a gom­bát, de ha elém rak­ná­nak egy kínai löttyös por­ce­lán­tál­kát, és nem úsz­kál­na ben­ne vala­mi feke­tés nem­ál­la­ti-nem­nö­vé­nyi, még­is szer­ves anyag, akkor hiány­ér­ze­tem len­ne.

Fogy a nemzet

Meg én is. Főleg, mert az utób­bi három hét­ben átáll­tam a dél­ben­ka­ja­ren­de­lés-nem­va­cso­rá­zás c. kom­b­óra, ami némi Wii Fit­tel és foci­zás­sal kiegé­szít­ve meg­le­he­tő­sen jó hatás­fok­kal műkö­dik. Nem mon­dom, hogy egy­sze­rű, de hát a mai világ­ban sem­mi se az, brü­hü.

Cse­ré­be viszont itt egy top­lis­ta (for­dí­tott sor­rend­ben, hogy izgal­ma­sabb legyen) az elmúlt hetek ebéd­je­i­ből. Nem íz alap­ján, mert azzal időn­ként komoly gon­dok adód­nak, hanem ext­ra­ság szem­pont­já­ból.

5. Olí­vás puly­ka­pör­költ, karot­tás tört bur­go­nya
4. Man­du­lás ros­ton sült puly­ka­mell, almás káposz­ta
3. Barac­kos csir­ke­mell csí­kok, diós jáz­min rizs
2. Ton­hal rák­már­tás­sal gaz­da­gon, párolt kel­bim­bós vegyes zöld­ség
1. Dato­lyás puly­ka­mell, saj­tos zöld­bab

Szombat

(…)

05.00: Suhan a Sko­da Fabia Szi­get­ha­lom felé. Kis­sé álmos vagyok, úgy­hogy néha átka­lan­do­zunk a szem­be sáv­ba, de ilyen­kor Regi szól, és akkor vissza­me­gyek a helyem­re. Már vilá­gos van, mire haza­é­rünk, hisz május 24-én öt perc­cel öt előtt kel a nap (mint az köz­is­mert).

12.00: Már ébren vagyok, kutyá­kat kell etet­ni. Nem esz­nek a dögök, lehet, hogy a szom­szé­dék meg­előz­tek. Sebaj.

13.00: A kád­ban fek­szem, béké­sen olvas­ga­tom a pén­te­ki Nem­ze­ti Spor­tot (aznap ott­hon hagy­tam, így nem tud­tam elol­vas­ni). Csön­get­nek. Kipat­ta­nok. Egy csa­lád jött meg­néz­ni a házat. Kérek egy per­cet fel­öl­töz­kö­dés­re, majd been­ge­dem őket. Kör­be­me­gyünk, már­mint nem szó sze­rint, hanem a ház­ban. Az alvó Regit rej­tő szo­bát kéré­sem­re kihagy­juk.

15.00: Vásár­lás. Veszek csir­ke­mel­let, bort, ana­nászt.

15.30: Elő­ké­szí­tem a tere­pet főzés­hez.

16.00: Regi fel­kel. A héten 5 vizs­gá­ja meg 1 szi­gor­la­ta volt, csak csü­tör­tö­kön 3 vizs­ga. (Vö. az átla­gos vil­lany­ka­ros vizs­ga­idő­szak­kal.)

16.30: Sütünk, főzünk. A “menü”: kínai ana­ná­szos csir­ke, ami inkább boros csir­ke lett, de azért finom. Kell bele 60dkg cs.mell, 20dkg ana­nász, 1dl fehér­bor, erő­le­ves­koc­ka-liszt-szó­ja­szósz-só-cit­rom­lé-cukor, recept a szer­kesz­tő­ség­ben. Finom lett.

17.30: Hou­se 4x16. Nem hiszem el. A 4x15 után nem hit­tem vol­na, hogy lesz még jobb rész, de sike­rült nekik. Nem tudom, lesz‑e innen vissza­út (már­mint ha ilyen lett a negye­dik évad, akkor nagyon nehéz lesz azt az ötö­dik­kel űbe­rel­ni), de majd meg­lát­juk. Hugh, talál­ko­zunk szep­tem­ber­ben.

19.00: Meccs van. Magyar­or­szág vs. Görög­or­szág.

21.00: Hur­rá, nyer­tünk, 3–2 ide. Erwin Koe­man hol­lan­dul beszél, Regi sze­rint olyan, mint­ha vala­ki magya­rul beszél­ne vissza­fe­lé. Tény­leg :)

22.00: Blo­gos chil­lo­ut. Jó éjt.

Me’énk i’e

Időn­ként fel­tör ben­nem a vidé­ki énem, hisz még­is­csak Cse­pe­len szü­let­tem. Milyen jó len­ne már, ha len­ne táj­szó­lá­som, és mind­ezt auten­ti­ku­san. De ez per­sze csak egy mel­lék­zön­ge, nem ezért jelent­kez­tem most.

Megyünk ma este ide: Dzsun­gel. IBM-es búcsú­bu­li, szipp-szipp. Sebaj :)

Ez most ilyen kur­ta lett. Hol­nap rakok fel akvá­ri­u­mos vide­ót, cse­ré­be.

Avokádó

Avo­ká­dó. Ez egy zöld­ség. Sem­mi eset­re sem gyü­mölcs. Ellen­ben bizo­nyos körök­ben már-már foga­lom is.

Még múlt héten vet­tünk a Corá­ban egy avo­ká­dót. Most az avo­ká­dó fog­do­sós sze­re­pét sze­ren­csé­re nem kel­lett hasz­nál­nom, úgy­hogy külö­nö­sebb zak­la­tá­sok és egyéb aber­rá­ci­ók nél­kül érett magá­ban. Ma pedig szü­re­tel­tünk — még egy kis bar­nu­lást és puhu­lást kibírt vol­na, de az éhség nagy úr.

Csí­kos-fok­hagy­más avo­ká­dó­krém

  • egy köze­pe­sen érett avo­ká­dó
  • két kicsi vagy egy nagy gerezd fok­hagy­ma
  • két csi­pet só
  • kevés bors

Nagy leve­gő: fél­be­vá­god az avo­ká­dót, kido­bod a magot, kika­na­la­zod a bel­se­jét, rányo­mod a meg­pu­colt fok­hagy­mát, sózod, bor­so­zod, majd vil­lá­val az egé­szet krém­mé kutyu­lod; kész. Én ilyen csí­kos­sá csi­nál­tam, mert a neten ezer­fé­le recept van (kb. mind ugyan­ilyen), és vala­mi­vel ki kell lóg­ni. Így néz ki:

Csíkos-fokhagymás avokádókrém

Enni meg simán meg­eszed: nem túl vas­ta­gon kenyér­re (jelen eset­ben: saj­tos kif­li­re) kened, és mel­lé bár­mit fogyaszt­hatsz (pl. para­di­csom, pap­ri­ka, de akár son­ka, sajt).

Rákened, megeszed

Mint az lát­ha­tó, a csí­kos­sá­got a ráke­nés után is erő­sen tart­ja. Ezért külön­le­ges avo­ká­dó­krém ez, és ezért is sza­bad meg­blo­gol­ni. Köszö­nöm a figyel­met, egye­tek avo­ká­dót!