Süssünk-főzzünk maradékból

Van már nekünk kb. 10 sza­kács­köny­vünk, az elmúlt 4 hónap során vet­tünk is, kap­tunk is, meg elhoz­tuk innen-onnan. Jók ezek a sza­kács­köny­vek, csak ami­kor egy recept így kez­dő­dik, hogy “végy egy meg­nyú­zott kap­pant, két deci­li­ter szá­rí­tott füge­olaj-ece­tet, egy ser­cin­tés zsá­lyab­likk­fan­got és egy kávés­ka­nál száz­fű­lé-főze­tet”, akkor fel­me­rül ben­nem, hogy 1.) hon­nan? 2.) miből? 3.) mi a … lehet egy­ál­ta­lán ez a …: fűszer, állat, szósz vagy mi?

Szó­val az a jó és érde­kes sütés-főzés, mikor viszony­lag álta­lá­nos hoz­zá­va­ló­kat hasz­nál az ember — sze­rin­tem. Aztán az külön ext­ra, ha nem kell min­de­nért kör­be­utaz­ni a Föl­det, hanem elég benyúl­ni a szekrénybe/hűtőbe/fagyasztóba, és kez­dőd­het a cso­da. Ez tör­tént velünk.

Alap­anya­gok: néhány darab mara­dék lasa­gne-tész­ta­lap (csi­nál­tunk több­ször lasagnét, de mi több hús­sal és keve­sebb tész­tá­val sze­ret­jük, így min­dig meg­ma­rad pár tész­ta­le­vél); fél cso­mag pan­ga­si­us-filé (ez nem fel­vá­gás, hanem a leg­ol­csóbb, de még finom mire­lit hal­fi­lé a Tes­có­ban); egy cso­mag brok­ko­li (ez min­dig van itt­hon); egy doboz pasz­í­ro­zott para­di­csom (ez is); némi fok­hagy­ma (alap).

Kel­lé­kek: tep­si, muffinsütő (!).

Köret: Muf­fin­sü­tő­ben sütött hal­fi­lé és brokkolidarabokkal
Az apró­ra vágott brok­ko­lit és hal­fi­lét halas fűszer­só­val íze­sít­jük. A muf­fin­sü­tő aljá­ra némi vajat rakunk, aztán mehet bele a brok­ko­li és a hal. 30 perc ~200 fokon, ennyi.

Főétel: Lasa­gne-tész­ta canel­lo­ni­ként, hal­fi­lé­vel tölt­ve, paradicsomosan
A lasa­gne-tész­tát két per­cig elő­főz­zük, majd ha meg­pu­hult, kivesszük a víz­ből. Vékony hal­sze­le­te­ket vágunk, rárak­juk a tész­tá­ra, majd fel­te­ker­jük. Min­den tekercs megy szé­pen egy­más mel­lé a kiva­ja­zott tep­si­be. A pasz­í­ro­zott para­di­csom­ba nyo­munk pár (négy!) gerezd fok­hagy­mát, rakunk hoz­zá bazsa­li­ko­mot, kicsit meg­rottyant­juk, aztán mehet rá a halas teker­csek­re. 30 perc ~200 fokon, ez is ennyi.

Nagyon finom, mennyi­sé­gi­leg meg négy adag lett.

Olimpia Étterem

Hét­főn Boró és Balázs tár­sa­sá­gá­ban Regi­vel meg­lá­to­gat­tuk a rég­óta áhí­tott Olim­pia étter­met. (Nem írom a cím­be, hogy Alpár utca, pedig az.) Rövi­den: jó, hosszan: iste­ni volt!

Hosszas tana­ko­dás és gon­dol­ko­dás után a lányok 5, a fiúk 6 (ez csak egy ilyen irány­szám) fogást válasz­tot­tunk. (Ti. itt nincs étlap, nincs válasz­tá­si lehe­tő­ség, csak meg­mon­dod, hogy hány fogást sze­ret­nél, és kapod egy­más után a cso­dás étke­ket.) Gaszt­ro­nó­mi­ai beszá­mo­ló következik.

1. fogás: Diós és fehér kenyér házi vajjal
Elő­étel­nek nagyon jó, min­den­ki annyit evett, amennyit sze­re­tett vol­na. Volt, aki később­re tar­to­gat­ta, más fogá­sok közé.

2. fogás: Kacsa­máj tok­hal­lal és mangópürével
A máj és a hal együtt iste­ni fino­mak vol­tak, a man­gó­pü­ré pedig jól ellen­sú­lyoz­ta az ízü­ket. Szép, finom — mi kell még? Per­sze, hogy bor, ittunk is egy pohár finom, kel­le­mes fehéret.

3. fogás: Gyöm­bé­res alma­le­ves szójacsírával
Ez annyi­ra nem ízlett, a leves finom, a gyöm­bér miatt kicsit csí­pős volt. A tete­jén mini­má­lis jog­hurt (én össze­ke­ver­tem a leves­sel, ettől úgy nézett ki, mint a kutya­ka­ja), az alján sok szó­ja­csí­ra gyűlt össze. Nekem annyi­ra nem jött be ez a szó­ja­csí­ra, nem tud­tam hova tenni.

4. fogás: Zöld­sé­ges rizot­tó vargányával
A gom­bát kegyet­le­nül utá­lom, de kb. 12 év eltel­té­vel önként ettem ismét. Nem volt finom, de ahhoz képest, hogy gom­ba, nem volt rossz se. Viszont maga a rizot­tó önma­gá­ban is jó lett volna.

5. fogás: Bor­jú­nyak sütőtökkel
Iste­ni finom volt! A bor­jú­nyak vala­mi­lyen isme­ret­len tech­ni­ká­val készült, és hihe­tet­len állag­gal és ízvi­lág­gal bírt. Mel­lé a sütő­tök kel­le­me­sen sem­mi­lyen volt, pazar! Itt ren­del­tünk még egy bort, ezút­tal egy egész üveg Gál Tibor-féle vörö­set. Nagyon ment ehhez a fogás­hoz, de a követ­ke­zők­höz is jól passzolt.

6. fogás: Kacsa­sze­le­tek endí­vi­á­val, zel­ler­rel és retekkel
A hús nekem kicsit rágós­nak tűnt, de az íze megint csak iste­ni volt. Nem vagyok egy nagy retekegér-pár­ti, de az is jól esett mellé.

7. fogás: Bárány­sze­le­tek sült céklával
Ezt csak mi kap­tuk, Regi­ék nem. Miből marad­tak ki… Ezek a bárá­nyok, ha tud­ták vol­na, mi lesz belő­lük, hát fülig érő vigyor­ral sza­lad­tak vol­na a vágó­híd felé. Cék­la szá­ras­tul-gyö­ke­res­tül, meg­süt­ve? Ezt hogy talál­ták ki? És mennyi­re finom már!

8. fogás: Sajt­tál gesztenyemézzel
Mini tányé­ron mini kék­sajt (méz­zel csur­gat­va), kis brie és egy tom (?) nevű fran­cia sajt. Nya­mi, pont jó volt a desszert elé.

9. fogás: Ama­dei cso­ko­lá­dé­val töl­tött olasz tész­ta kókusz­hab­bal és mentaszósszal
A cso­ki 65%-os volt, a tész­ta kicsit kemény, a hab finom, a men­tát nem sze­re­tem. Nem mon­dom, hogy iste­ni volt, mert nem volt az, de minő­sé­gét tekint­ve mél­tó befe­je­zé­se volt a vacsorának.

Igen, ez kilenc fogás volt. Nem volt mind­egyik mini­a­tűr, sőt, vol­tak igen szé­pen kimért ada­gok is (a Pomo D’O­ro-ban vol­tak ekko­ra főéte­lek is…), de nem mond­hat­ni, hogy halá­lo­san tele­et­tük magun­kat. Főleg úgy, hogy 3 órát vol­tunk benn. De pont olyan és pont akko­ra volt a menü, hogy azt mond­has­suk: pont ilyet kép­zel­tünk el!

Rántott degu

Hoz­zá­va­lók:
— 2 húsos degu
— tojás, liszt, zsem­le­mor­zsa a rántáshoz
— só, bors

Elké­szí­tés:
Ha már ele­günk van a deguk­ból, akkor fog­juk őket, ölés-nyú­zás-fűsze­re­zés-paní­ro­zás, majd megesszük.

Kaja

Na jó, vicc volt. A deguk élnek, virul­nak, jól érzik magu­kat a Grand Hotel fan­tá­zia­ne­vű ket­rec­ben. Ilyen volt újon­nan, mutat­tam már?

Ketrec

Most már per­sze nem így néz ki, mert ezek a dögök min­den lehet­sé­ges helyen meg­rág­ták a műanyag alkat­ré­sze­ket… No sebaj.

Szó­val, a fön­ti kaja nem rán­tott degu, hanem… Ste­fá­nia sze­let! Van is tör­té­ne­te neki.

Regi elkül­dött vásá­rol­ni, hogy vegyek 1. krump­lit; 2. darált húst a szom­bat esti főzés­hez. Kicsit össze­ke­ve­red­tek a fejem­ben a mennyi­sé­gek, így vélet­le­nül 50 dkg hús helyett 2,2 kg-ot vet­tem… Szó­val meg­csi­nál­tuk szom­bat este a tep­sis húsos krump­lit (jó lett), majd ma ki kel­lett vala­mit talál­ni a mara­dék hús­ra. És ez lett a Ste­fá­nia sze­let, ami szin­tén jól sike­rült. Nem ékes­ke­dünk ide­gen tol­lak­kal, Mind­me­get­tén talál­tuk a receptet.

A hely, ahol futószalagon jön a vacsora

Teg­nap este vol­tunk a Wasabiban.

Jó volt, csak néha oko­zott gon­dot az, hogy nem tud­tuk, mit eszünk.

— Regi, légy­szí­ves add oda azt a tofut, ami ott jön.
— Tes­sék, Laci.
(Laci eszik)
— Hm, ez gesztenyepüré.

Ugyan­így volt fél­re­ér­tés rán­tott sajt — sütő­tök és kacsa — méz­zel locsolt lazac viszony­lat­ban is. Más fél­re­ér­té­sek is vol­tak, de azok­nak nem tud­juk a nevét, inkább csak megettük.

Ezen­kí­vül jó tud­ni, hogy a szó­ja­bab tel­je­sen olyan, mint a fej­tet­len bab, csak szőrös.

MilaBlog, epizode uno

Eh, majd’ két nap után van most 5 per­cem, hogy kicsit írjak. Óra indul.

Kedd: kicsit elnéz­tem a rep­csi­met, mert azt hit­tem, 6‑ra kell kiér­ni Feri­hegy­re, pedig iga­zá­ból akkor indult a gép :) De ez sze­ren­csé­re idő­ben kide­rült, úgy­hogy bőven elér­tem a jára­tot, és 19.40-kor sike­re­sen lan­dul­tunk (pedig ez volt a 13. repü­lé­sem, oszt még­is meg­úsz­tam). Ezután már csak két óra vona­to­zás és gya­log­lás volt hát­ra a hote­lig, ami kife­je­zet­ten pihen­te­tő­nek sem­mi­képp sem nevez­he­tő. A hotel igen jó, de kb. olyan kör­nyé­ken van, mint a Havan­na ltp., de hát ez van.

Szer­da: mun­ka, mun­ka, mun­ka. Az iro­da csak egy meg­ál­ló vonat­tal, de mivel az olasz vonat­köz­le­ke­dés meg­bíz­ha­tó­ság­ban még talán a MÁV-ot is alul­múl­ja, az egy per­ces vona­to­zás időn­ként 20–30 perc vára­ko­zás­sal tár­sul. Nem baj. Az ebéd itt ingyen van, ami fur­csa, ellen­ben a kávé­au­to­ma­ta fize­tős, ami még fur­csább. 17.45-kor lép­tem ki az iro­dá­ból, így 7‑kor már a hotel­ben vol­tam… Aztán fog­tam egy taxit (ekkor már nem volt ked­vem újabb egy óra vona­to­zás­hoz), és este elmen­tünk a város­ba (van egy hol­land csaj, akit hív­junk csak Hil­dé­nek, ő elvi­leg a főnö­köm) enni. Ha már itt tar­tunk: Milá­nó nekem nem tet­szik. Nem olyan, mint egy olasz város. A dóm szép, hat évig tar­tott, míg leva­kar­ták a koszt a már­vány­ról, és van azon kívül kb. 10 utca, ami szép, de ennyi. Aztán ettünk egy étte­rem­ben, de az se volt vala­mi nagy szám. Mon­dom, hogy fura egy város. Haza megint taxiz­tam, aztán alvás. (Van Sky Fox a tévé­ben, így estén­ként tudok néz­ni House‑t ango­lul, je.)

Csü­tör­tök: vég­re már csak egyet kell alud­ni, és irány haza. Eddig nem volt sem­mi külö­nös, csak meló, dél­után ugyan­ez vár­ha­tó. Sze­me­im előtt lebeg egy piz­za, amit este meg­ren­de­lek a szo­bám­ba, és az ágy­ban nyu­god­tan elrág­csá­lom. Ja, a reg­ge­li jó, svéd­asz­ta­los, van min­den­fé­le finom­ság. Kicsit szét-szórt-vagyok. Ciao.

Tortilla

Még régeb­ben csi­nál­tunk fan­tasz­ti­kus tortil­lá­zó party‑t, két személyre.

Hoz­zá­va­lók:

  • tortil­la tész­ta (hiper­mar­kertek­ben kap­ha­tó, 8 dara­bos kiszerelésben);
  • 1/2kg darált hús;
  • tortil­la fűszer­ke­ve­rék (szin­tén nagyobb helye­ken beszerezhető);
  • para­di­csom, salá­ta, hagy­ma, sajt stb.;
  • alu­fó­lia.

A húst kevés ola­jon jól meg­pi­rít­juk, és hoz­zá­ad­juk az egész zacs­kó fűszer­ke­ve­ré­ket. Nagyon sok­nak tűnik, de ennyi kell hoz­zá, mert így lesz nagyon finom, nagyon erős íze a hús­nak (ilyen ez a mexi­kói kony­ha). A tortil­lá­kat tűz fölött kicsit meg­éget­jük, aztán hir­te­len bele­do­bál­juk az összes hoz­zá­va­lót. Fel­te­ker­jük, a végét alu­fó­li­á­ba rak­juk, aztán jól megesszük.

Feltekerés előtt

Laci is evett

Regi eszik

Magyar-svéd koprodukciós kaja

Svéd hús­gom­bó­cok svéd szósz­ban, svéd hagy­más magyar burgonyapürével

Hoz­zá­va­lók:

  • mire­lit svéd hús­gom­bó­cok az IKEÁ-ból;
  • svéd szósz­por az IKEÁ-ból;
  • svéd sült hagy­ma az IKEÁ-ból;
  • bur­go­nya­pü­ré­por;
  • tej, víz.

Az össze­te­vő­ket meg­fe­le­lő sor­rend­ben, mennyi­ség­ben és ala­pos­ság­gal össze­ke­ver­jük, rászór­juk és/vagy meg­süt­jük, majd végül meg­esszük. Finom.

Finom kaja
Finom kaja

Padlizsánkrém hagymás módra

Teg­nap­előtt vol­tunk ‘szkóz­ni, és majd­nem vet­tünk egy doboz pad­li­zsán­kré­met. Helyet­te inkább meg­néz­tük, milyen össze­te­vői van­nak, bevá­sá­rol­tunk, aztán teg­nap szé­pen elké­szí­tet­tük online recept alapján.

Mi kell:
— két kicsi padlizsán
— három paprika
— egy fej hagyma
— két gerezd fokhagyma
— majo­néz, só, bors, citromlé

Namár­most, elő­ször is fogod a pad­li­zsá­no­kat meg a pap­ri­ká­kat, és sütő­ben meg­sü­töd alu­fó­li­á­val leta­kart tep­si­ben. Nekünk ez úgy sike­rült, hogy fél óra sütést köve­tő­en hatal­mas füst foga­dott min­ket a kony­há­ban. Vala­mi kosz vagy por van a sütő mögött elrejt­ve, az gyul­ladt fel, illet­ve vala­mi egyéb rej­tett prob­lé­ma lehet, mert ami­kor a sütő ajta­ját fel­tép­tem, belül semennyi füst se volt, csak a kony­há­ban. Szó­val a lényeg az, hogy süt­ni kell kb. 30 per­cig a pad­li­zsá­no­kat, de néhány helyen 55 per­cet is lehet olvas­ni. Aztán fogod az összes zöld­sé­get, meg­pu­co­lod őket (Regi tipp­je: ha a sült pap­ri­kát hideg víz alá tar­tod, akkor kibú­jik a bőré­ből), aztán min­dent szé­pen bedobsz a tur­mix­gép­be (vagy lehet össze­tör­ni és kever­get­ni őket). Ha már jó kré­mes, akkor lehet kez­de­ni fűsze­rez­ni, ez a leg­ne­he­zebb része. Aztán állí­tó­lag egy napig hagy­ni kell áll­ni, hogy össze­ér­je­nek az ízek.

Na, a mi pad­li­zsán­kré­münk jó lett, csak kicsit sok lett ben­ne a hagy­ma. De az meg ugye nem baj. És nem tet­tünk bele ola­jat, így még egészségesebb.

Kínai leves

Három érde­kes­ség a kínai levesről.

1. Van egy hatal­mas üst vala­hol Kíná­ban, ahol mil­lió liter szám­ra főzik a kínai levest. Van egy hatal­mas szi­vattyú is ott, ami bele­nyom­ja a levest egy hatal­mas cső­ve­ze­ték­be, ami behá­lóz­za az egész Föl­det. A kínai étter­mek úgy nyíl­nak, hogy csi­nál­nak egy leága­zást ebből a veze­ték­ből, és úgy mérik ki a löttyöt.

2. A fen­ti­ek miatt min­den étte­rem min­den kínai leve­se pont ugyan­olyan, szín­re, szag­ra, állag­ra, ízre egy­aránt — egye­dül az ár külön­bö­zik, illet­ve a név. A név tar­tal­maz az édes, a sava­nyú, a csí­pős és az erős jel­zők közül ket­tőt, álta­lá­ban tet­sző­le­ges sor­rend­ben és páro­sí­tás­ban. Én még sosem talál­koz­tam két étte­rem­ben ugyan­az­zal a meg­ne­ve­zés­sel, való­szí­nű­leg a ska­tu­lya-elvet még nem merí­tet­tem ki (nem vol­tam még 12-nél több kínai gyors­bü­fé­ben), vagy pedig szimp­lán fele­dé­keny vagyok.

3. Ugyan én utá­lom a gom­bát, de vala­hogy a kínai leves­ben meg tudom enni, mi több, ízlik is. Bete­ges. Soha éle­tem­ben nem sze­ret­tem a gom­bát, de ha elém rak­ná­nak egy kínai löttyös por­ce­lán­tál­kát, és nem úsz­kál­na ben­ne vala­mi feke­tés nem­ál­la­ti-nem­nö­vé­nyi, még­is szer­ves anyag, akkor hiány­ér­ze­tem lenne.

Fogy a nemzet

Meg én is. Főleg, mert az utób­bi három hét­ben átáll­tam a dél­ben­ka­ja­ren­de­lés-nem­va­cso­rá­zás c. kom­b­óra, ami némi Wii Fit­tel és foci­zás­sal kiegé­szít­ve meg­le­he­tő­sen jó hatás­fok­kal műkö­dik. Nem mon­dom, hogy egy­sze­rű, de hát a mai világ­ban sem­mi se az, brühü.

Cse­ré­be viszont itt egy top­lis­ta (for­dí­tott sor­rend­ben, hogy izgal­ma­sabb legyen) az elmúlt hetek ebéd­je­i­ből. Nem íz alap­ján, mert azzal időn­ként komoly gon­dok adód­nak, hanem ext­ra­ság szempontjából.

5. Olí­vás puly­ka­pör­költ, karot­tás tört burgonya
4. Man­du­lás ros­ton sült puly­ka­mell, almás káposzta
3. Barac­kos csir­ke­mell csí­kok, diós jáz­min rizs
2. Ton­hal rák­már­tás­sal gaz­da­gon, párolt kel­bim­bós vegyes zöldség
1. Dato­lyás puly­ka­mell, saj­tos zöldbab