M. (Kertész utca)

Csi­nál­junk egy gaszt­ro­po­sz­tot, az úgy sem olyan gya­ko­ri ide­ha­za :)

Szó­val teg­nap vol­tunk Boró­val és Balázzsal a hosszú nevű M‑ben (tel­jes neve: M. Étte­rem) vacso­rá­zás cél­já­ból. A hely­ről annyit, hogy ez egy ilyen kevés fogás­sal ope­rá­ló, mini­ma­lis­ta étte­rem, lehet néz­ni képe­ket pl. itt. A “beren­de­zés” (azért írom így, mivel papír­ba van cso­ma­gol­va belül­ről a hely, és arra van fel­raj­zol­va köny­ves­polc, szó­dás­szi­fon, gyer­tya­tar­tó stb.) nagy­já­ból tet­szett, leg­alább ötle­tes, és nem köl­töt­tek erre feles­le­ge­sen. Alul vol­tunk, ahol kegyet­len hideg volt egy dara­big, aztán csak hideg, miu­tán becsuk­ták az ajtót.

A menü elvi­leg napon­ta vál­to­zik, gya­kor­la­ti­lag viszont csak 1–2 fogás vál­to­zik napon­ta (ami per­sze nem baj). Van min­dig pár leves és elő­étel, jóné­hány főétel (köz­te vega meg­le­pe­tés, ami­ről tény­leg nem mon­da­nak sem­mit), és néhány desszert, ennyi. Én elég válo­ga­tós vagyok, de így is sike­rült kivá­lasz­ta­nom egy három­fo­gá­sos menüt viszony­lag gyor­san, szó­val sze­rin­tem ezzel nincs gond.

Elő­étel

Camam­bert fon­dant-tal kezd­tünk, ami azt jelen­ti, hogy sze­gény kamam­bé’ saj­tot berak­ják a sütő­be pár perc­re, ő meg jól meg­ol­vad bel­ső­leg. Adtak hoz­zá diót (nya­mi), almát, friss kenye­ret. Az olvadt sajt finom volt, tel­je­sen más lett az íze, mint ami­kor kive­szed a hűtő­ből, és három­fo­ko­san bele­tö­rik a fogad. Szép adag, meg­érős.

Főétel

Én ettem egy malac­csül­köt, csak mert estén­ként min­dig sovány, fehér hús­ra vágyom. Úgy meg volt süt­ve, hogy a husi szin­te kiesett a bőr­ből, omló­sz volt, a bőr néhol meg finom ropo­gós. Mel­lé a lecsó jól illett, bár a hatal­mas adag hús­hoz képest szin­te elenyé­sző volt, illet­ve egy ilyen zsí­ros kaja mel­lé én inkább vala­mi olyat adtam vol­na, ami fel­itat, nem pedig ami még job­ban tocsog. Per­sze ott volt a kenyér köret­ként, de hát az szén­hid­rát. Összes­sé­gé­ben azon­ban nem volt gond, ez is jól el volt talál­va.

Regi kacsa­com­bot evett, ami így kívül­ről néz­ve bizo­nyá­ra ízlett neki, mivel nem kínál­ta :) Az illa­ta olyan jó volt, hogy desszert után, mikor nagy­üzem­ben bein­dult a kacsa­comb kony­hai gyár­tá­sa, Balázzsal komo­lyan elgon­dol­kod­tunk egy kacsa­com­bos utó­desszer­ten, de aztán inkább még­sem.

Desszert

Nem akar­tam desszer­tet enni, mert már elég­gé tele vol­tam, de egy olyan sajt­tál­nak sosem tudok ellen­áll­ni, ahol csak egy sajt­fé­lét isme­rek. (Brie, a töb­bi: maas­dam­mer, bleu d’a­u­ver­gne, mor­bi­er, saint nec­taire.) Mind­egyik sajt fin­csi volt, néme­lyik annyi­ra érett, hogy ahhoz képest egy pál­pusz­tai az sima trap­pis­ta. Aján­lom!

Regi pedig cso­ki­tor­tát evett, ami szin­tén ízlett neki sze­rin­tem :)

Szum­ma
Min­den finom volt, kap­tunk aján­dék alma­pá­lin­kát, ked­ve­sek vol­tak, viszony­lag gyor­san került az étel az asz­ta­lunk­ra. Alko­ho­li­zá­lás nél­kül fejen­ként 4–5.000 forin­tért 2–3 fogást lehet enni, ami szin­tén bará­ti. És van 4sq-en :)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *