Van már nekünk kb. 10 szakácskönyvünk, az elmúlt 4 hónap során vettünk is, kaptunk is, meg elhoztuk innen-onnan. Jók ezek a szakácskönyvek, csak amikor egy recept így kezdődik, hogy “végy egy megnyúzott kappant, két deciliter szárított fügeolaj-ecetet, egy sercintés zsályablikkfangot és egy kávéskanál százfűlé-főzetet”, akkor felmerül bennem, hogy 1.) honnan? 2.) miből? 3.) mi a … lehet egyáltalán ez a …: fűszer, állat, szósz vagy mi?
Szóval az a jó és érdekes sütés-főzés, mikor viszonylag általános hozzávalókat használ az ember — szerintem. Aztán az külön extra, ha nem kell mindenért körbeutazni a Földet, hanem elég benyúlni a szekrénybe/hűtőbe/fagyasztóba, és kezdődhet a csoda. Ez történt velünk.
Alapanyagok: néhány darab maradék lasagne-tésztalap (csináltunk többször lasagnét, de mi több hússal és kevesebb tésztával szeretjük, így mindig megmarad pár tésztalevél); fél csomag pangasius-filé (ez nem felvágás, hanem a legolcsóbb, de még finom mirelit halfilé a Tescóban); egy csomag brokkoli (ez mindig van itthon); egy doboz paszírozott paradicsom (ez is); némi fokhagyma (alap).
Kellékek: tepsi, muffinsütő (!).
Köret: Muffinsütőben sütött halfilé és brokkolidarabokkal
Az apróra vágott brokkolit és halfilét halas fűszersóval ízesítjük. A muffinsütő aljára némi vajat rakunk, aztán mehet bele a brokkoli és a hal. 30 perc ~200 fokon, ennyi.
Főétel: Lasagne-tészta canelloniként, halfilével töltve, paradicsomosan
A lasagne-tésztát két percig előfőzzük, majd ha megpuhult, kivesszük a vízből. Vékony halszeleteket vágunk, rárakjuk a tésztára, majd feltekerjük. Minden tekercs megy szépen egymás mellé a kivajazott tepsibe. A paszírozott paradicsomba nyomunk pár (négy!) gerezd fokhagymát, rakunk hozzá bazsalikomot, kicsit megrottyantjuk, aztán mehet rá a halas tekercsekre. 30 perc ~200 fokon, ez is ennyi.
Nagyon finom, mennyiségileg meg négy adag lett.
Vélemény, hozzászólás?