Mese a tibeti kefírgombáról és a kaukázusi kefírről

Ked­ves gye­re­kek, a mai poszt­ban a ház­tar­tás leg­újabb lakó­já­ról, a tibe­ti kefír­gom­bá­ról (a továb­bi­ak­ban: gom­ba) lesz szó. A gom­ba ráné­zés­re úgy néz ki, mint egy leda­rált kar­fi­ol, de nem néz­ni kell, hanem inni. Már­mint nem a gom­bát, hanem amit csi­nál, ti. a gom­ba tej­ből kau­ká­zu­si kefírt állít elő. Egy hete kap­tam egy kol­lé­gám­tól (köszi, Balázs!), azóta szim­bi­ó­zis­ban élde­gé­lünk, én napi fél liter tejet adok neki, ő pedig reg­ge­li­re ellát kb. 3–4 deci kefír­rel. De elég a sza­vak­ból, lás­suk a tet­te­ket!

Ha tar­ta­ni akar­juk a kro­no­ló­gi­ai sor­ren­det a szü­ret során, akkor nyil­ván a kész­ter­mék­kel kell kez­de­ni: a csu­por tele van a gom­ba és a kefír keve­ré­ké­vel, szin­te bugyog kife­lé. Nincs sza­ga, de egy erős, jel­leg­ze­tes kefí­res illat­tal szá­mol­ni kell. Én álta­lá­ban leta­ka­rom egy papír­tör­lő­vel, így nem annyi­ra vészes, és nem is megy bele sem­mi­lyen állat.

A lefej­tés során a bödön­ből egy hir­te­len moz­du­lat­tal kiönt­jük a bent­la­kó­kat egy szű­rő­be, ami alatt a kefír fel­fo­gá­sá­ra szol­gá­ló tál talál­ha­tó. A lecsö­pög­te­tés hatás­fo­kát kanál­lal való nyom­ko­dás­sal javít­hat­juk, így nem megy sem­mi sem veszen­dő­be.

Miu­tán az utol­só csepp savót és kefírt is eloroz­tuk a gom­bá­tól, jöhet a für­de­tés. Folyó csap­víz­zel ala­po­san le kell öblí­te­ni, hogy ne marad­jon sem­mi se raj­ta. Ha egy kicsit nyál­kás marad, akkor nincs gond, ez egy gom­ba, nem pedig kar­fi­ol, gom­bá­ék­nál pedig ez simán bele­fér a higi­é­ni­á­ba.

A gom­ba megy vissza a kiöb­lí­tett befőt­tes­üveg­be, a fotó ked­vé­ért pedig össze­áll ked­ves barát­já­val, a kefír­rel. Az üve­get is ter­mé­sze­te­sen ki kell öblí­te­ni ala­po­san, de annyi­ra moso­gat­ni nem kell. A gom­ba ilyen­kor szem­mel meg­mér­he­tő­vé válik, ilyen­kor lehet lát­ni, hogy mennyi is van belő­le pon­to­san, mert a kefír­től meg­szív­ja magát.

Végül pedig fel­önt­jük a gom­bát tej­jel, hogy az üveg majd­nem tele legyen. Keres­ni kell neki egy csen­des kis helyet, hogy jó tibe­ti mód­já­ra el tud­jon szé­pen medi­tál­gat­ni magá­ban. Tete­jé­re mehet egy rongy vagy szal­vé­ta, vár­ni kell egy napot, és min­den kez­dő­dik elől­ről.

Továb­bi tip­pek-trük­kök-érde­kes­sé­gek:

  • Sem­mi sem lehet fém­ből, ami a gom­bá­val érint­ke­zik. Műanyag tál, szű­rő és kanál, befőt­tes­üveg, vagy ezek bár­mi­lyen nem­fém szi­no­ní­má­ja (pl. faka­nál) hasz­nál­ha­tó.
  • A gom­ba kb. két hét alatt a dup­lá­já­ra nő. Kom­men­tek­ben lehet jelez­ni, ha vala­ki sze­ret­ne kap­ni belő­le, mert akkor majd adok, ha lesz sok.
  • A tej lehet bár­mi­lyen, én pró­bál­tam hideg­gel, meleg­gel; UHT-val, fris­sel; 1,5%, 2,8% és 3,5% zsír­tar­ta­lom­mal, és nagy­já­ból min­den eset­ben hason­ló kefírt kap­tam.
  • A kész kefír a fen­ti képen savó­val együtt lát­ha­tó. Aki ezt nem annyi­ra csí­pi (egyéb­ként a kefír csíp egy kicsit), az óva­to­san vagy az üveg tete­jé­nek segít­sé­gé­vel leönt­he­ti a savót, így a meg­ma­ra­dó kefír sűrűbb lesz. Viszont a savó nagyon egész­sé­ges, így inkább a ket­tő együt­tes fogyasz­tá­sát javas­lom.
  • Lehet enni magá­ban (ha sűrű), inni magá­ban (ha híg), dzsem­mel, gyü­möl­csök­kel, müz­li­vel fogyasz­ta­ni. Mivel ez se nem jog­hurt, se nem tej, hanem kefír, így fel kell rá készül­ni, hogy elég­gé sava­nyú. Egy cso­kis müz­li a szén­sa­vas-savany­kás-csí­pős kau­ká­zu­si kefír­rel elég merész ötlet, én diós-mogyo­rós Vita­lis-szal és nek­ta­rin­nal pró­bál­tam eddig.
  • A gom­ba a fen­ti­e­ket leszá­mít­va annyi­ra nem kényes, nyu­god­tan lehet nyom­kod­ni a kefír­rel való harc köz­ben, leöb­lí­te­ni bár­mi­lyen folyó­víz­zel jó (mond­juk 40°C alatt), egyéb­ként meg amíg fehér szí­nű és kel­le­me­sen tak­nyos tapin­tá­sú, addig műkö­dő­ké­pes.

Még annyit zár­szó­nak, hogy az ilyen ember-gom­ba szim­bi­ó­zist nagyon sze­re­tem, ha bele­gon­do­lok, nem nagyon tudom elkép­zel­ni, hogy ez a gom­ba a ter­mé­szet­ben hogy más­hogy jut­na tej­hez, mint tőlünk; a kau­ká­zu­si kefír meg csak így gyárt­ha­tó. Ez a töké­le­tes csa­pat­mun­ka, majd­nem olyan jó, mint egy W. Sne­ij­der — D. Mili­to össz­já­ték.

6 Replies to “Mese a tibeti kefírgombáról és a kaukázusi kefírről”

  1. ez elég­gé gusz­ta, inkább ton­hal­kon­zer­vet eszem reg­ge­li­re, jó?

  2. Szia ha még van ilyen gom­bad, en sze­ret­nek bel­ol­le ha kivitelezheto,irj! Koszi

  3. nincs már meg, pár hónap után új élet­for­mát hoz­tam lét­re a gom­ba wc‑n keresz­tül tör­té­nő lehú­zá­sá­val…

  4. Ked­ves Laci!
    A kefir­gom­ba nyál­ká­so­dá­sa miatt olvas­ga­tok épp
    és ráta­lál­tam a bejegy­zé­sed­re.
    Mi történt,hogy ki dob­tad ?
    Cso­da ez a gomba,mert ha meg­unom akkor tej­be fagyasztom,hibernálom és újra éleszt­het­tem már több alka­lom­mal is ha meg­kí­ván­juk.
    Üdv.: Joli

  5. hel­lo. mivel csak egye­dül fogyasz­tot­tam, egy idő után a keres­let (én) és a kíná­lat (gom­ba) között ret­ten­tő különb­ség ala­kult ki. túl sok volt, nem tud­tam mit csi­nál­ni vele, meg­un­tam, kidob­tam. ha akkor tud­tam vol­na, hogy lehet hiber­nál­ni, még talán ma is meg­len­ne :)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *