Kedves gyerekek, a mai posztban a háztartás legújabb lakójáról, a tibeti kefírgombáról (a továbbiakban: gomba) lesz szó. A gomba ránézésre úgy néz ki, mint egy ledarált karfiol, de nem nézni kell, hanem inni. Mármint nem a gombát, hanem amit csinál, ti. a gomba tejből kaukázusi kefírt állít elő. Egy hete kaptam egy kollégámtól (köszi, Balázs!), azóta szimbiózisban éldegélünk, én napi fél liter tejet adok neki, ő pedig reggelire ellát kb. 3–4 deci kefírrel. De elég a szavakból, lássuk a tetteket!
Ha tartani akarjuk a kronológiai sorrendet a szüret során, akkor nyilván a késztermékkel kell kezdeni: a csupor tele van a gomba és a kefír keverékével, szinte bugyog kifelé. Nincs szaga, de egy erős, jellegzetes kefíres illattal számolni kell. Én általában letakarom egy papírtörlővel, így nem annyira vészes, és nem is megy bele semmilyen állat.
A lefejtés során a bödönből egy hirtelen mozdulattal kiöntjük a bentlakókat egy szűrőbe, ami alatt a kefír felfogására szolgáló tál található. A lecsöpögtetés hatásfokát kanállal való nyomkodással javíthatjuk, így nem megy semmi sem veszendőbe.
Miután az utolsó csepp savót és kefírt is eloroztuk a gombától, jöhet a fürdetés. Folyó csapvízzel alaposan le kell öblíteni, hogy ne maradjon semmi se rajta. Ha egy kicsit nyálkás marad, akkor nincs gond, ez egy gomba, nem pedig karfiol, gombáéknál pedig ez simán belefér a higiéniába.
A gomba megy vissza a kiöblített befőttesüvegbe, a fotó kedvéért pedig összeáll kedves barátjával, a kefírrel. Az üveget is természetesen ki kell öblíteni alaposan, de annyira mosogatni nem kell. A gomba ilyenkor szemmel megmérhetővé válik, ilyenkor lehet látni, hogy mennyi is van belőle pontosan, mert a kefírtől megszívja magát.
Végül pedig felöntjük a gombát tejjel, hogy az üveg majdnem tele legyen. Keresni kell neki egy csendes kis helyet, hogy jó tibeti módjára el tudjon szépen meditálgatni magában. Tetejére mehet egy rongy vagy szalvéta, várni kell egy napot, és minden kezdődik előlről.
További tippek-trükkök-érdekességek:
- Semmi sem lehet fémből, ami a gombával érintkezik. Műanyag tál, szűrő és kanál, befőttesüveg, vagy ezek bármilyen nemfém szinonímája (pl. fakanál) használható.
- A gomba kb. két hét alatt a duplájára nő. Kommentekben lehet jelezni, ha valaki szeretne kapni belőle, mert akkor majd adok, ha lesz sok.
- A tej lehet bármilyen, én próbáltam hideggel, meleggel; UHT-val, frissel; 1,5%, 2,8% és 3,5% zsírtartalommal, és nagyjából minden esetben hasonló kefírt kaptam.
- A kész kefír a fenti képen savóval együtt látható. Aki ezt nem annyira csípi (egyébként a kefír csíp egy kicsit), az óvatosan vagy az üveg tetejének segítségével leöntheti a savót, így a megmaradó kefír sűrűbb lesz. Viszont a savó nagyon egészséges, így inkább a kettő együttes fogyasztását javaslom.
- Lehet enni magában (ha sűrű), inni magában (ha híg), dzsemmel, gyümölcsökkel, müzlivel fogyasztani. Mivel ez se nem joghurt, se nem tej, hanem kefír, így fel kell rá készülni, hogy eléggé savanyú. Egy csokis müzli a szénsavas-savanykás-csípős kaukázusi kefírrel elég merész ötlet, én diós-mogyorós Vitalis-szal és nektarinnal próbáltam eddig.
- A gomba a fentieket leszámítva annyira nem kényes, nyugodtan lehet nyomkodni a kefírrel való harc közben, leöblíteni bármilyen folyóvízzel jó (mondjuk 40°C alatt), egyébként meg amíg fehér színű és kellemesen taknyos tapintású, addig működőképes.
Még annyit zárszónak, hogy az ilyen ember-gomba szimbiózist nagyon szeretem, ha belegondolok, nem nagyon tudom elképzelni, hogy ez a gomba a természetben hogy máshogy jutna tejhez, mint tőlünk; a kaukázusi kefír meg csak így gyártható. Ez a tökéletes csapatmunka, majdnem olyan jó, mint egy W. Sneijder — D. Milito összjáték.
Vélemény, hozzászólás?