Az emailes-neves prank

A tör­té­net sze­rep­lő­i­nek nevét meg­vál­toz­tat­tam. Regi maradt Regi, és én is Laci vagyok, de egyéb­ként a töb­bi­e­ket nem így hív­ják. Nem raj­tuk nevet­tünk, hanem leg­in­kább egy­má­son.

Van nekem egy kol­lé­gám, nevez­zük R‑nek, aki nem magyar (tudom, hogy ez meg­döb­ben­tő, hogy sváj­ci epa­mos­ként nem csak magya­rok­kal dol­go­zom). Új lakás­ba köl­tö­zik nem­so­ká­ra, a régi­re pedig ún. Nach­mi­e­tert (után­bér­lőt, aki átve­szi a fel­mon­dá­si idő előtt a bér­le­ményt; ezt már töb­bed­szer defi­ni­ál­tam itt a blog­ban, remé­lem, most már min­den­ki meg­je­gyez­te). Fel­aján­lot­tam szé­les isme­ret­sé­gi körö­met neki, mond­tam, hogy szó­lok a töb­bi kol­lé­gá­nak, keres­le­ti piac van, egy jó albér­let nagy kincs. Regi­nek is szól­tam, hogy ha vala­kit érde­kel, itt van egy ekko­ra lakás ennyi­ért és ekkor­tól elér­he­tő.

Regi ked­den este elment jógáz­ni. Volt ott egy lány, nevez­zük Dóri­nak, aki nem­rég érke­zett a fes­tői szép­sé­gű rohadt hideg Zürich­be, ebből kifo­lyó­lag érdek­lő­dik elér­he­tő albér­le­tek iránt. Regi mesélt neki R. laká­sá­ról, és meg­ígér­te, hogy én elkül­döm majd neki a rész­le­te­ket.

Szer­da reg­gel, szo­ká­sos isko­la előt­ti készü­lő­dés, Regi eliga­zí­tást tar­tott nekem. Még este WhatsAp­pon leír­ta Dóri email címét, és a lel­kem­re kötöt­te, hogy ne felejt­sem el elkül­de­ni neki nap­köz­ben a lin­ket. Én meg­ígér­tem, hogy ha nem felej­tem el amint beérek, kül­döm a leve­let. Mivel vic­ces ember vagyok, mond­tam neki, hogy “kül­döm majd a lin­ket Vili­nek”. Ebben marad­tunk.

Reg­gel elkezd­tem dol­goz­ni, aztán idő­vel eszem­be jutott, mit is ígér­tem. Meg­ír­tam egy tel­je­sen kor­rekt leve­let Dóri­nak, elküld­tem, nagyon büsz­ke vol­tam már magam­ra. Gon­dol­tam, tovább­vi­szem a reg­ge­li vic­cet, és WhatsAp­pon leje­len­tet­tem Regi­nek, hogy a kül­de­tést sike­re­sen abszol­vál­tam. Email­ben is elküld­tem a bizo­nyí­té­kot egy for­war­dolt levél for­má­já­ban.

Mivel alap­ve­tő­en nem vagyok egy gonosz ember (de), 3 per­cig hagy­tam Regit ebben az álla­pot­ban. Gon­dol­tam, ennyi éppen elég, hogy jól kine­ves­sük magun­kat (és egy­mást), így hát fel­fed­tem a pran­ket.

Itt vége is lehet­ne a tör­té­net­nek, de nem. Csör­gött a tele­fo­nom, Regi hívott, gon­dol­tam, hogy a válás­sal és gyer­mek­el­he­lye­zés­sel kap­cso­la­tos for­ma­sá­go­kat fog­juk meg­be­szél­ni. Vala­mi olyas­mit mon­dott, hogy már írt Dóri­nak (aki nem Vili), hogy elné­zést kér­jen, ami­ért én fél­re­ér­tet­tem a nevét és a nemét. Az emlé­kem erről elég­gé homá­lyos, mert annyi­ra elkezd­tem röhög­ni, hogy be kel­lett men­nem egy tár­gya­ló­ba, ahol leve­gő­ért kap­kod­tam. Ami­kor az utol­só könny­csep­pet is kitö­röl­tem a sze­mem­ből (annyi­ra sír­tam, hogy komoly veszély­be kerül­tek a kon­takt­len­csé­im), meg­ígér­tem Regi­nek, hogy én is írok egy leve­let, ami­ben töre­del­me­sen beis­me­rem min­den hibá­mat, és elné­zést kérek.

Regi most írt neked egy leve­let, mert meg­vic­cel­tem, hogy rossz leve­let írtam neked (én ilyen vic­ces vagyok). Bocs, hogy ilyen hely­zet­be kerül­tél, más­kor pró­bá­lom a prank­e­ket más­hogy végig­vin­ni :) Az oko­zott kel­le­met­len­sé­gért elné­zést!

Hama­ro­san meg­jött a válasz is.

No para, ha nem szol­tok, esz­re se veszem. :) Nagyon koszi a lin­ket!

Még egy­szer elné­zést kérek min­den érin­tet­től: Regi­től, Dóri­tól, aki nyil­ván nem Dóri iga­zá­ból, és sem­mi­kép­pen sem Vili.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *