Nevezőtúra

Ahogy arra itt, ott, amott utal­tam, ma vala­mi egé­szen ext­rás dolog­ba sike­rült bele­ke­ve­red­nem.

Egy-két hónap­pal ezelőtt jött egy levél a össz­cé­ges lis­tá­ra, hogy tehát “Olaj­tár­sa­sá­gok eve­zős­ver­se­nye”. Eve­zés (apu régen eve­zett!), cég fize­ti, Mar­git­szi­get, egy (akkor még) nagyon távo­li vasár­nap — egy­más­ra néz­tünk (én meg az Out­lo­ok), és rög­vest vála­szol­tam, hogy men­nék. Jóné­hány isme­rős is így tett, szó­val igen elé­ge­dett vol­tam.

De.

Az utób­bi hetek­ben igen sok min­den utalt arra, hogy igen hülye vol­tam, ami­kor jelent­kez­tem erre a ver­seny­re:

  • sor­ra mond­ták le az isme­rő­sök,
  • egy­re több elfog­lalt­sá­gom lett, így egy-egy vasár­nap igen­csak fel­ér­té­ke­lő­dött ahhoz, hogy ilyet csi­nál­jon az ember,
  • vég­te­len­sok ZH elő­ző nap,
  • Jani-féle sörö­zés elő­ző nap,
  • ja, és az az apró­ság, hogy soha éle­tem­ben nem evez­tem így — se erőn­lét, se gya­kor­lat.

A héten igen hamar elju­tot­tam arra a szint­re, hogy vala­hogy mene­kül­ni kéne ebből az egész­ből. Már kész hadi­terv volt, de aztán arra gon­dol­tam, hogy nem len­ne fair a töb­bi­ek­kel szem­ben, ha az utol­só héten lemon­da­nám, szó­val marad­tam. Csü­tör­tö­kön kihagy­tam az edzést (Anyag­is­me­ret házit írtam inkább, nem rész­le­tez­ném, milyen lett…), pén­te­ken viszont elmen­tem “az” edzés­re. Ami — és innen­től han­gu­lat­vál­to­zás — hihe­tet­le­nül tet­szett! Laza órá­nyi edzés volt, Sport­uszo­da szint­jé­től fel az Árpád hídig, aztán vissza, köz­ben rajt­tak­ti­ka pró­bál­ga­tá­sa, eve­zés össze­han­go­lá­sa, szó­val csu­pa alap dolog, vic­ces volt az egész.

Aztán jött a már rész­le­te­zett szom­bat, eve­zés nél­kül.

És fel­vir­radt a nagy nap, a mai. Fél 3‑kor már le is feküd­tem, 8‑kor kel­tem, mond­hat­ni, rápi­hen­tem. 10-re kel­lett (vol­na) kiér­ni, kicsit kés­tem, de mivel már akkor igen jelen­tős csú­szás­ban volt a prog­ram, sem­mi­ről se csúsz­tam le. Aztán eljött az idő, és hív­tak min­ket az elő­fu­tam­ra. 3 hajó, vol­tunk mi (gyk. Shell), egy MOL-os csa­pat, meg a Luko­il. Jól kijött a rajt, simán végig­men­tünk, és bőven nyer­tünk, amin igen meg­le­pőd­tem. Jó érzés volt nyer­ni, csak éppen eszem­be jutott, hogy akkor most beju­tot­tunk a dön­tő­be, ami meg 13 óra után lesz, lehet vár­ni két órát…

Lett az majd­nem három is, mire megint sor­ra kerül­tünk. Sike­rült meg­sze­rez­nünk a győz­tes hajón­kat, és fel­evez­tünk a start­hoz. Itt már 4 hajó volt: mi (ki hit­te vol­na), két MOL-os, meg egy Exxon-os. Az izga­lom a tető­fo­ká­ra hágott… Rajt, megint jól jöt­tünk el. Húz­tunk erő­sen, lát­tam az ellen­fe­le­ket, mert most a mi olda­lunk­ra esett a töb­bi hajó. Szé­pen vezet­tünk, de aztán hir­te­len kez­dett fogy­ni az előny. Erő­sen fújt a szél, hul­lám­zott a víz, nagy tapasz­ta­lat­tal bíró hajón­kat (mond­tam már, hogy fix­ülé­ses tíz­eve­zős?) pedig kezd­te befog­ni az egyik MOL-os csa­pat. Aztán jött a dur­va rész. A ked­ves ellen­fe­lek ránk­húz­tak, most vagy direkt, vagy vélet­le­nül, de a lényeg az volt, hogy össze-vissza ver­tük egy­más eve­ző­it… Nem kicsit vol­tam ide­ges. Mivel mi nem tud­tunk evez­ni (men­tet­tük az éle­tün­ket), meg­előz­tek min­ket, és bejöt­tek első­nek… Nem volt jó érzés.

Aztán kiér­tünk a part­ra, és kide­rült, hogy kizár­ták őket, még­is mi nyer­tünk! :)

No, most már rövid­re zárom, mert uncsi. Kap­tunk tor­tát, nyak­ba­akasz­tós érme­ket, fali­nap­tá­rat, zené­lős aján­dék­zacs­kót, eve­zős köny­vet, lát­ha­tó­sá­gi kar­sza­la­got, és egy üveg bort. Je.

Céges gokart

Faszán sike­rült, tény­leg, nagyon. Kicsit tar­tot­tam tőle, mert sokan vol­tunk (kb. 25), félő volt, hogy nagy dzsum­buj lesz, de így, ötö­sé­vel eloszt­va jó tem­pót lehe­tett autóz­ni.

Nem volt hiá­ba­va­ló az elmúlt hetek sok (3) gya­kor­lá­sa, mert máso­dik let­tem, Pityu meg azért elő­zött csak meg, mert nem kövér nem olyan vas­ta­gok a csont­jai.

Nye­re­mé­nyem egy gra­ví­ro­zott ezüst nyak­ba­akasz­tós érem (sose volt még ilye­nem, bár kara­té­ban nyer­tem két ver­senyt) és egy más­fél lite­res Mar­ti­ni pezs­gő (leg­jobb).

Majd szer­zek dobo­gós fény­ké­pet, és meg­fo­to­sop­po­lom, hogy a máso­dik hely maga­sabb­nak tűn­jék, mint az első.

Ja, és 25,9‑ig jutot­tam 200 ccm-es kocsi­val, ami mint­egy elé­ge­det­té tesz (vagy ten­ne, ha Pityu nem ment vol­na 25,7 alá, de sebaj). 360 méte­res a pálya, 50 fölöt­ti átlag­se­bes­ség, dur­va.

Gokart

Mobilkód

Már hal­lot­tam régeb­ben erről, de ez tény­leg jó ötlet. Meg­lát­juk, mi lesz belő­le a köze­li v. távo­li jövő­ben. Jobb ötlet­ből is lett már sem­mi, rosszab­ból meg vala­mi, ha tud még vala­ki követ­ni.

http://blog.markert.hu

Hello

No, volt egy kis hall­ga­tás, usque 10 nap. Sebaj, a hall­ga­tó­sá­gunk olyan nagyon úgy­sem tud elfogy­ni, lévén az 5%-os küszö­böt ugyan­úgy nem éri el, mint az MDF és az SZDSZ — együtt­vé­ve. Ha ha, mek­ko­ra poli­ti­kai poén így kora dél­előtt.

Szó­val az elmúlt napok­ban volt sok min­den, érde­kes és kevés­bé érde­kes tör­té­nés. Vol­tunk néha-néha buliz­gat­ni, meg­néz­tük a Tro­pic Thun­dert (a magyar kereszt­ség­ben Tró­pu­si vihar), a Holt köl­tők tár­sa­sá­gát (sze­gény Wil­son doki @ Hou­se…), meg 85%-ig az Incredibles‑t, és vál­to­za­tos­ság ked­vé­ért az IT Crowd 2x01-es részét. (“A gay musi­cal called Gay. That’s kin­da gay.”, illet­ve “Hold my hand! — No, that’s not my hand!”) No mind­egy, ezt úgy­is csak az érti, aki nézi a fen­ti fan­tasz­ti­kus angol soro­za­tot, a töb­bi­ek meg: néz­zé­tek!

Regi­nák­nak vasár­nap volt név­nap­juk: Isten éltes­sen, Regi :)

De ami a hír: ma uta­zom Milá­nó­ba. Este, 19:45-kor repül a repü­lő, el. Pén­te­ken jövök, addig meg lesz, ami lesz. Nem hiszem, hogy lesz blog, saj­ná­lom. Olvas­sa­tok sanchez.hu-t, az hason­ló kate­gó­ria.

Munkahelyi drukkolás

11.00: min­den­ki be van sóz­va, nem­so­ká­ra jön Fodor Zol­tán dön­tő­je! Meg­le­het az első ara­nyunk!

11.10: kb. hatan (az a fél “osz­tály”) levo­nu­lunk a föld­szint­re, mert ott van tévé.

11.12: meg­van a tévé, egy méte­res plaz­ma lóg a falon. Ki van kap­csol­va, sehol sen­ki.

11.13: egy föld­szin­ti kol­lé­ga bekap­csol­ja a tévét, de nincs meg a táv­irá­nyí­tó. Az m1-es csa­tor­ná­ra vágyunk, nagyon.

11.14: egy másik kol­lé­ga köz­li az első­vel, hogy lefe­lé kel­le­ne kap­csol­gat­ni, nem fel­fe­lé, mert az m1 az 1‑esen van. A 45-ös tájé­ká­ról for­du­lunk vissza…

11.16: ideg­té­pő gomb­nyom­ko­dás, 20-nál járunk.

11.18: meg­van az m1, kosár­lab­da megy.

11.20: még min­dig kosár­lab­da! Hol van már a bir­kó­zó­csar­nok?!

11.22: fel­hív­tam a Tuda­ko­zót, az MTV közön­ség­szol­gá­la­tát kérem.

11.23: az MTV nem tud­ja a műsor­ter­vét, a Tele­Sport­hoz irá­nyí­ta­nak.

11.24: infor­má­ció! A meccs 11.30-kor kez­dő­dik, meg lehet nyu­god­ni.

11.30: és tény­leg, már kez­dő­dik is. Pedig mennyi­re érde­kes volt ez a lit­ván-orosz kosár­meccs…

11.33: Fodor vezet, 1–0.

11.37: egyen­lí­tett az olasz, 1–1. Fene…

11.40: dön­tő menet, Fodor a ked­vez­mé­nye­zett!

11.41: ha ezt a fél per­cet kihúz­za, akkor olim­pi­ai baj­nok! Gye­rünk!

11.42: báá­á­á­á­á­á­á­á­á­á­áz… Eldob­ta az olasz…

11.45: min­den­ki letör­ten vissza­bal­lag a helyé­re.

A belvárosi munkavégzés diszkrét bája

Sok pozi­tí­vu­mot jelent az, ha vala­ki nem Vácott, egy nyo­mo­rú­sá­gos gyár terü­le­tén dol­go­zik egy opens­pace-es iro­dá­ban (ejtsd IBM), hanem a bel­vá­ros (egyik) szí­vé­ben, a Wes­tEnd­nél, egy fran­kó iro­da­ház­ban.

Nap­köz­ben el tudok intéz­ni egy cso­mó min­dent, ami­re esé­lyem se len­ne, pl. bank, pos­ta, bár­mi­lyen üzlet meg­lá­to­ga­tá­sa. Az egy óra ebéd­szü­net pont az ilyen dol­gok­ra jó, főleg úgy, hogy fle­xi­bi­lis.

Vál­to­za­to­san étkez­he­tek, nagy­ság­ren­di­leg több lehe­tő­ség közül választ­ha­tok, mint a messzi észa­kon.

Talál­koz­ha­tok olyan embe­rek­kel, akik nem itt dol­goz­nak, hanem mond­juk a közel­ben. Teszem azt, Regi­vel ebé­del­he­tek :)

Végül, de nem utol­só sor­ban: érde­kes embe­re­ket lát­ha­tok nap mint nap.

A hölgy itt egy fel­fu­tott szá­lú haris­nyá­ban tol­ta, teg­nap lát­tam ugyan­eb­ben a naci­ban, csak épp narancs­sár­ga haris­nyá­val. Az úr, aki nyil­ván az üzlet­tár­sa, a vide­ót köve­tő­en meg­pró­bált egy biz­ton­sá­gi őrtől ciga­ret­tát tar­hál­ni, de nem jött össze neki.

Egy sima hétköznap

Mek­ko­ra már az, mikor hir­te­len fog­ja magát a mel­let­te­dü­lő fogas­ke­rék, és elkezd vissza­fe­le forog­ni, majd fel­kap­ja a ten­gelyt, és elkez­di szét­tör­ni a motort? Kor­lát­lan lehe­tő­sé­gek: mikor más­kor lehet gya­ko­rol­ni a mun­ka­he­lyen a krav-magás fogá­so­kat? Kar­cos a moni­to­rod, las­sú a géped? Egy han­gos pil­la­nat­ban, mikor min­den­ki a dühön­gő embert nézi, törd össze, és fogd rá — kapsz újat. Továb­bá vide­ózd le az egé­szet, vagy ha lema­rad­tál, kérj egy máso­la­tot a biz­ton­sá­gi­ak­tól — irány a break.com, és már­is tied a 400 dol­lár.

Rövid közlemény

Teg­nap ettem egy “Bárány­bor­da kap­ros juh­sajt­tal, bepi­rít­va héjas sült­bur­go­nyá­val, friss salá­tá­val” c. dol­got, ittam 6 szil­vás pálin­kát és 4 sört, mind­ezt céges vacsi kere­tei között, ami jól sike­rült. És még más­na­pos se vagyok most.

Már csak pár nap…

Munkahelyem 2
Azért nem mon­dom, hogy nem fog hiá­nyoz­ni az IBM. Viszont ma tény­leg sok a mun­ka, de ilyen körül­mé­nyek között egy fok­kal lel­ke­sebb vagyok, mint 200 ember között ülve.