Home

Kategória: gyerekek

  • A szmájli

    Még csak feb­ru­ár van, és már meg is van az első idei poszt. Teg­nap vol­tak nálunk ven­dé­gek. Kata és Zizi jó nagyot ját­szot­tak a gye­re­kek­kel, el is fárad­tak ala­po­san. Kata meg­le­he­tő­sen zeher­nyés lesz egy idő után, ami­kor az álmos­sá­ga elér egy bizo­nyos, kri­ti­kus szin­tet. Ilyen­kor tet­sző­le­ges, nem várt és nega­tív ese­mény hatá­sá­ra nem túl ked­ve­sen rea­gál,…

  • Gyerekek ’15 Q4 update

    Nem hogy gye­re­kes update nem volt, egy ide­je már sem­mi­lyen update sem volt. Pedig írhat­nék éle­tem első hac­kat­hon-élmé­nyé­ről, az idei Movem­ber­ről, vagy arról, hogy hogyan teszem meg Magyar­or­szág EB-győ­zel­mét 501-sze­res ods-szal. Mind­egy, amíg a gye­re­kek nem tud­nak til­ta­koz­ni, hogy fény­ké­pe­zem és vide­ó­zom őket, addig most miért ne? Elő­ször is, kezem­be vet­tem a zenei nevel­te­té­sü­ket, most tar­tunk…

  • Bogyó és Babóca a valóságban

    Évek óta olva­sunk Bogyó és Babó­cát a gye­re­kek­nek. 5 éves koruk­ra las­san leszok­tak róla, kinőt­ték sze­ren­csé­re. Nem tudom, hány B&B‑mese van össze­sen, de annyi­fé­lét lát­tam már, olyan vál­to­za­tos fel­ál­lá­sok­ban sze­re­pel­nek a rova­rok és egyéb állat­faj­ták, hogy azt egy köze­pe­sen tehet­sé­ges Pri­vate Gold-ren­de­ző is meg­iri­gyel­het­né. Két dolog zavart rettentően: A sze­rep­lők hol akko­rák, mint iga­zá­ból (ld.…

  • Amikor a gyermek lehagyja az apját

    Az első: A har­ma­dik: Ez már leg­alább a negyedik: Kata már most töb­bet síelt, mint én, pedig még csak négy éves. Egy hónap múl­va megyünk csa­lá­di­lag Kap­run­ba, akkor majd én, a nagy snow­boar­dos, meg­ta­nu­lok síel­ni is! Körül­mé­nyek: a fen­ti “pályá­ról” annyit érde­mes tud­ni, hogy a busz­meg­ál­ló­nál (Klo­ten, Buch­hal­den) van egy domb, leg­alább 5 méter magas. Mivel…

  • Ikea hack: gyerekágyból íróasztalt

    Az Ikea hack­ről ez jutott eszembe: Ez mond­juk annyi­ra off-topic, és annyi­ra rossz, hogy bocsá­na­tot is kérek miat­ta. No, de inkább halad­junk a témában! Szó­val Kata és Zizi kap­tak pár hete egy eme­le­tes ágyat, mit ágyat, eme­le­tes­ágy-komp­le­xu­mot! Ez volt az első és egy­ben az utol­só bútor, amit a Con­fo­ra­má­ban vet­tünk. Nem szar, nem gagyi, de…

  • A leves

    Nem annyi­ra új, talán már más­fél hete is, hogy tör­tént, azért megosztom. Ott­hon vol­tunk, Magyar­or­szá­gon, anyó­so­mék­nál (szer­vusz, Évi!), Gödön. A lányok ebéd­re levest kap­tak, ami — szo­kás sze­rint — nagy­já­ból egyen­lő arány­ban került elosz­tás­ra az asz­ta­lon, a ruhá­za­tu­kon, a gyom­ruk­ban és a föl­dön. Tör­té­ne­tünk szem­pont­já­ból az utób­bi (a föld) az érde­kes, konk­ré­tab­ban a pad­lót borí­tó…

  • Elsősegély — Kata és Zizi

    Ma este Katá­val és Zizi­vel ját­szot­tunk a sző­nye­gen. Elő­ször a szo­ká­sos fel­eme­lős-átfor­du­lós-edzős figu­rát gya­ko­rol­tuk fél órá­ig: én a háta­mon fek­szem, fel­hú­zott tér­dek­kel, Kata és/vagy Zizi átöle­lik a láb­szá­ra­mat, én fel­eme­lem őket, aztán átfo­gom a dere­ku­kat, és csi­nál­nak egy szal­tót. Ezt ők ret­te­ne­te­sen élve­zik, ami jó; más­részt ez egy­szer­re edzi a lába­i­mat és a fel­ső­tes­te­met, tehát…

  • Svájci játszócsoport (röviden)

    A héten kap­tunk egy lapot a sváj­ci ját­szó­cso­port­ban (ide jár­nak a lányok heti két egész órát), amin leír­ják az oda­já­ró gye­re­kek nevét, lak­cí­mét és nem­ze­ti­sé­gét. Mivel ez nem iga­zi ját­szó­cso­port (Spi­el­grup­pe), hanem ját­szó­cso­port plusz (Spe­il­grup­pe Plus) — első­sor­ban — kül­föl­di­ek­nek, ezért igen vegyes tár­sa­ság gyűlt össze. Név Szár­ma­zás Ani­la mace­dón Alvin mace­dón Bli­ne­ra koszo­vói Iza­bel­la magyar…

  • Öt dolog, amit bár ne tanítottam volna meg a lányoknak

    Mell­szá­mo­lás: egy gyen­ge pil­la­na­tom­ban jó ötlet­nek tűnt, hogy ha már szá­mol­ni taní­tom a gye­re­ke­ket, akkor Regi mel­le­in gya­ko­rol­junk. (Ahhoz nem kell húszig tud­ni a szá­mo­kat, plusz még kéz­nél is van­nak.) No, azóta ran­dom idő­pon­tok­ban — tipi­ku­san tár­sa­ság­ban, mikor Regi fel­ve­szi egyi­ket vagy mási­kat — fog­ják magu­kat, és elkez­dik ordít­va szá­mol­ni édes­any­juk mel­le­it, idé­zem: “Egy cici!…