Kategória: élet

Jövő hét szom­ba­ton lesz az álta­lá­nos isko­lás osz­tály­ta­lál­ko­zóm (meg még vala­mi). Ebben az a szép, hogy elvi­leg 10 éve volt a bal­la­gás — kis tes­ti hibám, hogy hato­dik után ott­hagy­tam a sulit, e’men­tem dó’­goz­ni és hat­osz­tá­lyos gimi­be men­tem, így én nem is bal­lag­tam velük. Szó­val immá­ron tucat­nyi éve annak, hogy ott­hagy­tam a Gul­ner Gyu­la (koráb­ban Engels…

Teg­nap érde­ke­sen töl­töt­tem a napo­mat. Reg­gel átmen­tem Ist­ván­hoz, aki ugye a volt gimis osz­tály­társ, a volt egye­te­mi évfo­lyam­társ, a volt mun­ka­társ és jelen­le­gi mun­ka­társ hal­ma­zok met­szés­pont­já­ban ül egy­ma­ga, egyéb­ként meg épp ház­fel­újít. Hár­man vol­tunk, meg­ké­szű­tünk. Szó­val kez­det­nek kihord­tunk egy kon­té­ner­be dur­ván egy köb­mé­ter töm­elék­tég­lát meg egyéb vac­kot. Aztán szét­szed­tünk egy 2,5mx3,5m-es abla­kot, ben­ne vagy 20…

Az ana­ná­szos poszt után fél­ve írok egy ilyen témá­ról, mert gyp (gyo) bizo­nyá­ra ki fog­ja derí­te­ni, hogy ter­hes vagyok, Regi ter­hes. De nem, egyik sem. Szó­val az van, hogy mos­ta­ná­ban min­den nap látok ren­ge­teg néhány ter­hes nőt. Nem álmom­ban, hanem úgy álta­lá­ban. Dél­ben, ebéd utá­ni egész­ség­ügyi séta köz­ben min­den alka­lom­mal látok leg­alább egy-két ter­hes nőt, de ma…

Mos­ta­ná­ban min­den az ana­nász körül forog nálunk. Heten­te veszünk egyet-ket­tőt, ez megy chips helyett (nem mint­ha azt ettünk vol­na régeb­ben, de kel­lett a hason­lat), már főzünk is vele. De nem is baj, mert az ana­nász finom, egész­sé­ges és jófej. Itt is van egy ana­nász, tessék.

Mos­ta­ná­ban alig olva­sok. Már­mint köny­vet. Ezen vál­toz­tat­ni kell. Kez­det­nek elol­va­som újra (heted­szer magya­rul vagy másod­szor ango­lul) az 1984-et. Narancs és cit­rom, bong­ja St. Cle­ment harangja, Tar­to­zol tíz fitying­gel, St. Mar­tin így csilingel, Mikor adod meg? kér­di komo­lyan az Old Bailey, Majd ha lesz vagyo­nom, zen­gi a Shoreditch-templom. Ez pél­dá­ul mek­ko­ra már.