Kategória: élet

Min­den nap­ra jut vala­mi fur­csa­ság: vagy sok ter­hes nő, vagy vala­mi szép kocsi, eset­leg egy baleset. Kis­busz bevá­gott a kocsi elé, a sofőr fél­re­rán­tot­ta a kor­mányt, peché­re jött pont egy vil­la­mos, ő meg szé­pen össze­szo­rult. Komoly sérü­lés sze­ren­csé­re nem volt, csak egy kicsit vér­zett az egyik srác.

Szer­vusz­tok. Pon­to­san 168 óra múl­va talál­koz­zunk a Szo­ná­tá­ban. Nagy buli lesz, juhé. Remé­lem, nem fogok kés­ni (előt­te ált. isko­lás osz­tály­ta­lál­ko­zón leszek), remé­lem, hogy el fogok men­ni (nem megyünk most Skopjéba). Jöszttök? Köszö­nöm a figyel­met, továb­bi jó meccs­né­zést mindenkinek.

Jövő hét szom­ba­ton lesz az álta­lá­nos isko­lás osz­tály­ta­lál­ko­zóm (meg még vala­mi). Ebben az a szép, hogy elvi­leg 10 éve volt a bal­la­gás — kis tes­ti hibám, hogy hato­dik után ott­hagy­tam a sulit, e’men­tem dó’­goz­ni és hat­osz­tá­lyos gimi­be men­tem, így én nem is bal­lag­tam velük. Szó­val immá­ron tucat­nyi éve annak, hogy ott­hagy­tam a Gul­ner Gyu­la (koráb­ban Engels…