Jövő hét szombat: 10 év, 24 év

Jövő hét szom­ba­ton lesz az álta­lá­nos isko­lás osz­tály­ta­lál­ko­zóm (meg még vala­mi). Ebben az a szép, hogy elvi­leg 10 éve volt a bal­la­gás — kis tes­ti hibám, hogy hato­dik után ott­hagy­tam a sulit, e’men­tem dó’­goz­ni és hat­osz­tá­lyos gimi­be men­tem, így én nem is bal­lag­tam velük.

Szó­val immá­ron tucat­nyi éve annak, hogy ott­hagy­tam a Gul­ner Gyu­la (koráb­ban Engels Fri­gyes, még koráb­ban Gul­ner Gyu­la) Ált. Isk-et, mi több, soha nem is men­tem vissza később. Múlt­kor (négy éve) talál­koz­tam vélet­le­nül a volt osz­tály­fő­nö­köm­mel, neki meg­ígér­tem, hogy majd előbb-utóbb vissza­lá­to­ga­tok, per­sze hazud­tam, én sze­mét. Most viszont nincs mese, osz­tály­ta­lál­ko­zó lesz, jelent­kez­tem, hogy megyek, jövő szom­ba­ton dél­után négy­kor talál­ko­zunk vala­hol a suli­ban, utá­na meg megyünk vala­ho­va ánni.

Vic­ces lesz majd lát­ni a volt osz­tály­tár­sa­kat, mert az ilyen dol­gok min­dig vic­ce­sek (ld. ötéves gimis talál­ko­zó). Azért vala­hogy min­dig talál­koz­tam vélet­le­nül-vir­tu­á­li­san néhá­nyak­kal, pl. IBM-nél dol­go­zik az egyi­kük, másik meg most EY-nál “kol­lé­ga”. Kicsi az ország, na.

Szó­val ez az egyik szom­ba­ti prog­ram. A másik­ról meg jövő héten nyi­lat­ko­zom, stay tuned.