Furcsa születésnap

Rövi­den: a teg­nap jó volt. Hosszab­ban: fur­csa volt, hogy nem kel­lett Skop­jé­ba men­ni :)

Dél­után vol­tam a “10 éves” álta­lá­nos isko­lás osz­tály­ta­lál­ko­zón, ami azért “10 éves”, mert én hato­dik után elmen­tem, így nem 10, hanem 12 év után tér­tem vissza első isko­lai sike­re­im hely­szí­né­re. Mit ne mond­jak, ala­po­san meg­vál­to­zott a suli: belül­ről tel­je­sen fel van újít­va, új udvar, új sport­csar­nok, kívül­ről viszont még romo­sabb, mint volt. De hát a bel­becs szá­mít, ugye.

A suli után elmen­tünk a Zila Kávé­ház­ba, ami egy tök jó hely, ráadá­sul az egyik volt osz­tály­tár­sunk csa­lád­jáé. Itt volt sok szto­ri­zás meg beszél­ge­tés, csak hát ami­kor elkez­dőd­he­tett vol­na iga­zán a “buli”, akkor nekem el kel­lett jön­nöm, hogy ezút­tal ne kés­sek el a saját, undo­rí­tó módon álta­lam nem­szer­ve­zett buli­ból. Jó kis hely ez a Szo­ná­ta, bár időn­ként Sze­re­ná­dot mon­dok helyet­te, de sebaj. Néz­tük a fan­tasz­ti­kus szín­vo­na­lú görög-orosz meccset, ami ter­mé­sze­te­sen bevál­tot­ta a hoz­zá fűző­dő elvá­rá­sa­i­mat, és az oro­szok nyer­tek. Dél­után is bejött a tipp, ha nem is simán, de a spa­nyo­lok elver­ték az Ibra vezet­te své­de­ket, így ma reg­gel az aláb­bi kép fogadott:

Most már tény­leg meg­cél­zom az iPo­dot, ami az első helye­zett díja. Sima ügy :)

Meccs után fel­men­tünk a kana­pés helyünk­re, ahol hatos­ban (Regi, Boró, Bálint, Balázs, Dzsí, én) tök jól elv­ol­tunk, a Bálint által beve­ze­tett “tép­jük szét a név­je­gye­ket apró sze­le­tek­re, írjunk rá tema­ti­kus fel­ad­vá­nyo­kat, nyal­juk meg, ragasszuk fel a hom­lo­kunk­ra, és bar­kó­báz­zuk ki” (bocs, Balázs) c. játék nagy sikert ara­tott. Aztán gyp ven­dég­ágyá­ban (köszön­jük ezt is) alud­tunk, majd szé­pen hazakocsikáztunk.