CdS és egyebek

Három­szor töl­töt­tem fel you­tu­be-ra a 185 MByte-os CdS finá­lét, és mind­há­rom­szor 100% után meg­halt. Akkor most adom fel, és írok más­ról (is).

Elő­ször is, ma volt az első (egy­ben utol­só előt­ti) egész­na­pos tré­ning, úgy­hogy a nap végé­re elég­gé elfá­rad­tam, első­sor­ban szel­le­mi­leg. Ez hol­nap még vic­ce­sebb lesz, mert a dél­előt­töm így néz ki (mivel pro­fi vagyok, a mee­tin­gek neve­it meg tar­tal­mát kitöröltem).

Sebaj, azért jöt­tem Kve­bek­be, hogy hasz­no­san tölt­sem az idő­met, tanul­jak, ismer­ked­jek a kol­lé­gák­kal, ez pedig mara­dék­ta­la­nul tel­je­sült. Este pedig a BBQ-ra elvi­szem magam­mal a tar­ta­lék pálinkát.

Két elma­ra­dá­som van, ezek­ről akkor mesélek.

Que­bec és a füg­get­len­ség: két nap­ja a városvédőnéző futás köz­ben szó­ba­jött ez a téma, illet­ve szó­ba­hoz­tam. Beval­lom, engem ez nagyon érde­kelt már régeb­ben is, és kap­va kap­tam az alkal­mon, hogy egy iga­zi qué­bé­co­is vála­szol­hat a kér­dé­se­im­re ezzel kap­cso­lat­ban. Szó­val az van, hogy Que­bec az egyet­len pro­vin­cia, ahol fran­cia anya­nyel­vű több­ség van, de ezt már írtam koráb­ban. Kana­dá­ban pont az ellen­ke­ző a hely­zet, ott csak elvét­ve van­nak “fran­ci­ák”, “angol” ura­lom van min­de­nütt. Mivel Que­bec gaz­da­sá­gi­lag jól eleresz­tett terü­let­nek szá­mít, nyil­ván­va­ló, hogy
1.) az “ango­lok” arany­to­jást tojó tyúk­nak vél­he­tik a “fran­ci­á­kat”, akik szám­ará­nyuk­nál fog­va nem nagyon tud­nak mit csinálni;
2.) viszont pont ezért nagyon rosszul érzik magu­kat, és úgy gon­dol­ják, hogy egy füg­get­len Que­bec sok pozi­tí­vu­mot hozna.
Ez a prob­lé­ma koránt­sem újke­le­tű, sőt, a ven­dég­lá­tóm sze­rint közel 30 éve merült fel elő­ször komo­lyan az elsza­ka­dás gon­do­la­ta. Ezt erő­sí­ti az is, hogy érzik az asszi­mi­lá­ci­ós nyo­mást, amit nehe­zen lehet meg­fo­gal­maz­ni, de elmon­dá­sa sze­rint “egy­sze­rű­en a dol­gok meg­vál­toz­tak 10 év alatt is”. Szó­val ez egy fur­csa hely­zet, én nyu­ga­lom­ban levő pus­ka­po­ros hor­dó­nak mon­da­nám, de azért nem vészes a hely­zet. Sze­rin­tem Que­bec nem lesz egy észak-ame­ri­kai Koszo­vó, hanem marad min­den a régi­ben, nem ez az a régió, ahol nagy elsza­ka­dá­sok­ra lehet szá­mí­ta­ni — szerintem.
Kis­sé még ide tar­to­zik, hogy akkor nyil­ván Kve­bek len­ne az ország neve. Lakói nem fran­ci­ák, nem kana­da­i­ak, hanem ún. kve­bek len­né­nek, egyes szám: kveb, ld. még kvebek har­min­cad­já­ra jut.

Gya­lo­gos­át­ke­lő­he­lyek: meg­ér­ke­zé­sem pil­la­na­tá­tól fog­va van szem előtt e téma, és már nem tudom tovább bent tar­ta­ni. Ez itt nem műkö­dik! Nem fur­csán műkö­dik, hanem egy­sze­rű­en nem értem, hogy hogy műkö­dik, és sze­rin­tem sen­ki se érti. Meg­pró­bá­lom cso­kor­ba szed­ni, hogy mi is a probléma.
1.) Nin­cse­nek zebrák.
2.) Helyet­tük az asz­fal­tos utcá­kon kikö­ve­zett átke­lő­he­lyek vannak.
3.) Az autó­kon elöl nincs rend­szám ugye, ami már önma­gá­ban is zava­ró. De van egy olyan sza­bály, hogy piros lám­pá­nál SZABAD jobb­ra for­dul­ni, kivé­ve akkor, ha azt táb­la tilt­ja. (Magya­ros inter­mez­zó: az a poli­ti­kus, aki ezt kita­lál­ta, állí­tó­lag nagyon köze­li barát­ság­ban áll azzal, aki eze­ket a táb­lá­kat gyárt­ja; és hiá­ba a sza­bály, a keresz­te­ző­dé­sek 95%-ában még­is meg van tilt­va a kanya­ro­dás, ergó jó sok táb­lát sike­rült kirakni…)
4.) Alig van az utcán ember, azok is álta­lá­ban a busz­meg­ál­ló­ban várakoznak.
5.) Álta­lá­ban a keresz­te­ző­dé­sek­ben van jel­ző­gomb, hogy átme­hess, de a gom­bok min­dig más­hol van­nak, és min­dig más­mi­lye­nek. Komo­lyan mon­dom, ma két kört men­tem egy osz­lop körül, mire NEM talál­tam meg a gom­bot, mert ott pont nem volt. A gomb egyéb­ként tud len­ni sima gumis, műanyag, fém, olyan érin­tés­ér­zé­keny (ami az új buszok ajta­ján van), és menő-modern üveg.
6.) A keresz­te­ző­dé­sek­ben egy­szer­re lesz piros az autók­nak, és zöld a gya­lo­go­sok­nak, de van kivétel.
7.) Van szám­lá­ló, ami mutat­ja, mennyi idő van még a zöld­ből, de nem mutat­ja, mennyi van még a piros­ból, és a 0 szá­mot min­dig 17-nek olva­som, mert nem lát­szik az alja.
El lehet kép­zel­ni, milyen két­ség­be­eset­ten ácso­rog­tam még pár nap­ja a “zeb­rák­nál”, gomb­ra vadász­ván, foly­ton a lehet­sé­ges zöld útvo­na­lat néz­vén. Azóta sokat fej­lőd­tem, és az ősla­ko­sok pél­dá­ját követ­ve a kocsik moz­gá­sát figye­lem, időn­ként füle­met a föld­re tapaszt­va hall­ga­tom a távo­li mora­jo­kat, egyéb­ként meg — mit szé­pít­sük! — átme­gyek min­den piroson.

Aki­nek nem lett vol­na egy­ér­tel­mű, a CdS az a Cir­que du Sole­il (lehe­tett vol­na cre­dit defa­ult swap is), és vala­mi elké­pesz­tő műso­ruk van, min­den nap, ingyen. Csi­nál­tam pár HD‑s vide­ót, majd ha a háló­zat is úgy akar­ja, fel­töl­töm őket. Most viszont fek­vés és alvás, mert hosszú lesz a hol­nap, és már éjfél van.

(Pont most van éjfél.)