A munkahét vége

A nap híre: Regi, mind­járt ott­hon vagyok!
A nap rossz híre: addig saj­nos még van egy egész hétvége.

Min­den hasz­nos dolog­nak vége van egy­szer, így ez az egy­he­tes ismer­ke­dés + tré­ning sem tart­hat örök­ké. A mai nap korán kez­dő­dött, fél 8‑kor volt egy beme­le­gí­tő tel­kóm itt a hotel­szo­bá­ban, aztán siet­tem az iro­dá­ba, mert volt egy máso­dik negyed 9‑kor. Meg 9‑kor, 10-kor és 11-kor :) Ez utób­bi egy ún. code review volt, és egy kis­sé elhú­zó­dott, mert negyed 6‑kor úgy tele­fo­nál­tak utá­nam a töb­bi­ek, hogy már indul­ná­nak, csak rám vár­nak. (Jól van, túl­zok, csak 3,5 óra volt az egész, volt ben­ne egy 3 órás szü­net. De ennyi elég is erről a témáról.

Mun­ka után irány észak, ahol az egyik kol­lé­ga tar­tott diszk­rét sütö­ge­tést a házá­ban. A kana­dai BBQ szo­ká­sok­ról elég annyit tud­ni, hogy ugyan­olyan, mint az Egye­sült Álla­mok­ban, és pont az ellen­ke­ző­je annak, ami nálunk van. Ott­hon ugye adva van a fér­fi, aki a sütö­ge­tést meg­elő­ző három órát már az elő­ké­szü­le­tek­kel töl­ti, fát vág és/vagy sze­net vásá­rol és/vagy tüzet rak és/vagy begyúj­tó­fo­lya­dé­kot öntöz min­den­re stb. Aztán elkez­de­nek süt­ni, a hús bele­esik a parázs­ba és/vagy szén­né ég és/vagy a fér­fi rosszul mér­te fel a szük­sé­ges parázs­mennyi­sé­get, így a parázs a sütés köze­pén hamu­vá fosz­lik és/vagy a sütést köve­tő hét­vé­gén is lobog­nak még a lán­gok. Erre­fe­lé ez úgy néz ki, hogy vesz­nek gáz­üze­mű bar­be­cue-masi­nát, ha akar­ják hasz­nál­ni, akkor sütés előtt egy perc­cel bekap­csol­ják, aztán ha kész a kaja, akkor meg ki. A képen lát­ha­tó ver­zió a kicsi faj­ta, a nagy L‑alakú, van ben­ne beépí­tett hűtő, és akko­ra, hogy néhány pél­dány sza­bad szem­mel lát­ha­tó a Holdról.

A sütö­ge­tés maga jó volt, volt pár grill­kol­bász, nagy sze­let stea­kek, némi sajt és krump­li, salá­ta nem volt, mert lányok se vol­tak. Evés előtt-alatt-köz­ben sokat beszél­get­tünk, a prob­lé­ma az volt, hogy első­sor­ban fran­ci­á­ul, így viszony­lag passzív hall­ga­tó­ság vol­tam. De nem baj, így is elég jó volt a han­gu­lat, ittam három egész üveg kana­dai sört. (Ez 3x341ml‑t jelent, eddig nem jöt­tem rá, miért pont ennyi, “oz”-ban ez 11,5 körül van.) Sok téma elő­ke­rült, a leg­to­vább a majom ese­te a béká­val c. you­tu­be videó bon­co­lá­sa tar­tott. Köz­ben meg­kós­tol­ták az álta­lam hozott pálin­kát, amit meg­le­pő­en “smooth”-nak és finom­nak talál­tak — csak annyit erről, hogy Agár­di. Aztán elő­ke­rült egy Xbox 360, amin tini nin­dzsa tek­nő­sö­set ját­szot­tunk, khm. Volt még egy másik fan is a csa­pat­ban, de ő se tud­ta, hogy mi Miche­lan­ge­lo ked­venc piz­zá­ja, szé­gyen! (Tip­pel­ni lehet kom­ment­ben, de most a győz­tes nem kap sem­mit, csak két nau­gyét.) Aztán már este 10 fele járt az idő, szó­val a főnök fel­pa­kol­ta a mara­dék csa­pa­tot, és haza­fu­va­ro­zott min­ket. Ren­des tőle, meg aztán csak két pál­eszt ivott :) (FYI, én nem ittam egy kor­tyot sem, csak egy argen­tín vörös­bort kós­tol­tam még meg.)

Hol­nap több ter­vem is van, elő­ször is, addig alszom, amíg tudok. Ebé­del­ni a Chez Ash­Ton nevű helyen fogok, pou­tine-t min­den­kép­pen, ami egy­részt “a” kve­be­ki étel, más­részt pedig szósszal/sajttal leön­tött hasáb­bur­go­nya. Este meg­né­zem a Mou­lin Image-t, ami tulaj­don­kép­pen hatal­mas silók­ra pro­jekt­orok­kal vetí­tett képek.